Tolnai Népújság, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2001-08-12 / 32. szám

2001. augns s12.

ZELR

Vadvízi túrázók Ausztriában

A két vadvízi evezős, Dóri és Gergő

Mainzi orvosjelölt a szekszárdi kórházban

Sonja Wicht két esztendővel ezelőtt nyaralt először Magyarországon, s ez a találkozás meghatározónak bizonyult számára. A mainzi diáklánynak annyira megtetszett a táj, a környezet, hogy elhatározta: amint teheti, visszatér hazánkba, de már egy hivatalos út és a nyelvtanulás szándékával. Vágya most vált valóra.

Sonja a szekszárdi kórház kardiológiai osztályán fogad bennünket, dr. Józan- Jilling Mihály társaságában. Az osztály- vezető főorvos a legnagyobb elismerés hangján szól a német vendégről, aki immár mint a mainzi orvostudományi egyetem első évfolyamos hallgatója tölti nyári gyakorlatát az intézményben. A mosolygós, közvetlen és önmagáról szívesen beszélő Sonja élő cáfolata a képzetünkben gyakorta tartózkodóként, visz- szafogottként megjelenő német típus kliséjének.- Nem igazán tipikus, hogy éppen Magyarországra, s azon belül Tolna megyébe kívánkoznak gyakorlatra a németországi orvos egyetemisták...- Én meg máshova nem is szerettem volna menni, mert annyira megtetszett nekem ez az ország. Itt nyaraltam a szüleimmel, Tolna megyében, Domboriban. Azonnal megfogott a táj varázsa. Ezek után már csak az érdekelt, hogy hol van a legközelebbi kórház... Szekszárdon volt, így kerültem ide.- Nem bizonyult túl élesnek a váltás, tekintettel a németországi kórházakra?- Elárulom, hogy nekem, mint orvostanhallgatónak, ez az első kórházam, az első egészségügyi munkahelyem, ahol a gyakorlatomat töltöm. Tehát nincs összehasonlítási alapom a németországi helyzetet tekintve. A szekszárdi kórházban kedvesen fogadtak, de itt amúgy is nagyon barátságosak

az emberek. Gyakorta kellemesebb itt sok minden, mint Németországban. Szóval remekül érzem magam.- Szakmai szempontból miként értékeli az itt töltött időt?- Még csak tíz napja vagyok a szekszárdi kórházban, de úgy érzem, máris rengeteget tanultam.- S úgy tudom, magyarul is tanul.- Azt tapasztaltam, hogy az orvosok közül

sokan beszélnek németül, sőt, a betegek között sem ritka a német nyelv ismerete. De ha már ide jöttem, illik valamelyest megtanulnom magyarul. Ezt örömmel teszem, hiszen kedvelem a magyar nyelvet.- Szeptember elejéig marad Tolna megyében. Visszatér még ide?- Igen, Domboriba és Szekszárdra is.

Az utolsó kérdésre adott választ nagy nevetés követi, miután Sonja megtudja, hogy az osztályvezető főorvos már most biztosítana állást számára. „Nagyon jó”, mondja végezetül. De ezt már magyarul. -száSonja Wicht Fotó: Gottvald

Elmeszakértővel vizsgáltatták

Ritkaság számba megy, ha valaki vadvízi túrázással tölti a szabadidejét. A 15 éves tolnai Béres Dóri és a 19 éves Süveges Gergő pedig ezt a nem minden napi kikapcsolódást választotta időtöltésként.- Hogyan lettetek vadvízi evezősök? - kérdeztem a fiatalokat.- Édesapám, Béres János „megszállott” evezős, vele és anyukámmal voltam először 1999-ben egy vadvízi túrán Ausztriában, a Salza folyónál-, mondja Dóri. - A Salza az egyik legbővizűbb osztrák hegyi folyó, kövekkel, sziklákkal, nagy vízsodrással, csodaszép kanyonnal, Maria- zelltől 60 kilométerre. Egy hegyi kempingben laktunk és ott szálltunk vízre. Az első vadvízi túrám még nem volt olyan izgalmas, mert nagy hajóval, többen, túravezetővel mentünk, amikor veszélyt legfeljebb a felcsapó vízpermet jelentett. De aztán, amikor először ültem kétszemélyes kenuban, az már nagyon izgalmas volt! Azóta rendszeresen járok ilyen túrákra.- Én tavaly kezdtem a vadvízi evezést és azóta szenvedélyemmé vált, tavasztól őszig szinte minden hétvégémet ezzel töltöm, ami azért könnyű, mert édesapám szervezi ezeket a túrákat - mondja a budapesti Gergő.-Milyen fizikai erő kell a vadvízi evezéshez?- Normál túrához nem kell nagy erőnlét. Az- pedig, hogy mennyire kell húzni az evezőt, mindig attól függ, milyen a kormányos és milyen közel vagyunk a sziklákhoz.- Borulásotok volt már?- Az bizony előfordul néha. Én körülbelül az ötödik vadvízi túrámon estem először a 8 fokos vízbe, nagyon kellemetlen volt, nem kaptam levegőt, de most már borulni is szeretek - mondja Dóri.- Nekem már az első túrámon volt egy nagy borulásom, a lábam beleakadt a hajókötélbe, de aztán ahogy kapálódz- tam, lejött bakancsom és kiszabadultam, azóta már rutinosabb vagyok - állítja Gergő.- Hajói tudom, Gergő, te nem több személyes kenuval, hanem egyedül, kajakkal vágsz neki a 10-15 kilométeres túráknak.- Tavaly pifhkösdkor mentem először egyedül kajakkal, nagyszerű érzés volt, azóta is azzal járok. Az elején féltem, nagyon vigyáztam, aztán amikor a táv vége felé közeledtem, megkönnyebbültem, nem figyeltem eléggé és borultam egyet. De hát a vadvízi evezésben éppen ez az izgalmas. Most már olyan dolgokat is megcsinálunk, hogy a Salza fölött három méterre lévő szikláról kajakkal ugrunk a vízbe vagy a kanyonnál lévő

13,5 méteres hídról tesszük ugyanezt.- Milyen felszerelést használtok?- Neoprane, gumis, hőszigetelt védőruhát, bukósisakot, mentőmellényt és speciális bakancsot.- Ausztrián kívül voltatok másutt is vadvízi túrán?- Szlovéniában a Soca folyón jártunk, jövő héten pedig egy hetes túrára indulunk az osztrák Alpokba, ahol több olyan folyót bejárunk, amelyiknek IV-V-ös fokozatú vize van.- Mit jelentenek a fokozatok?- Egytől hatig osztályozzák a vizeket, az I-es fokozat sima vizet jelent, a VI-os erősségű a legvadabbat. A kezdő turistáknak maximum III-as erősségű folyót ajánlanak.- Sérülés?- Nálunk szerencsére ilyen még nem volt, jó túravezetőink vannak és mi is nagyon óvatosak vagyunk.- Nem unjátok meg?- Nem, mert a folyó a vízállástól függően mindig más, s ez állandóan új kihívást jelent.

F. Kováts Éva

(Folytatás az 1. oldalról.)

Nem célunk és lehetőségünk sincs az ügy minden részletét ismertetni, ezért röviden csak annyit: az egyik ilyen „szál” tudomásunk szerint egy bírósági üggyel kapcsolatos (a hölgyet állítólag életveszélyesen megfenyegették). A bírósági tárgyalás során a koronatanú, egy tolnai rendőr viszont azt vallotta, hogy nem tapasztalt bűncselekményt ebben az ügyben. A mözsi hölgy szerint a rendőr hamis tanúvallomást tett, ám, mint később megállapították, ez hamis vád volt a részéről.

A másik, hogy a hölgy a fentebb említett „drogos ügy” kapcsán a rendőrségi segélyhívóra rámondta, hogy azért nem tudják megfogni a drogterjesztőket, mert a bűnözők fülest kapnak az egyik tolna rendőrtől. Emiatt az állítólag meggyanúsított tolnai rendőr feljelentette a hölgyet. Később

azonban kiderült, hogy a hölgy nevet nem is mondott, így az a feljelentés voltaképpen tévedésen alapult.

Mivel a hölgy elfogultságot jelentett be a megyei ügyészségi nyomozóhivatal ellen, ügyét a Legfőbb Ügyészséghez terjesztették fel. A mözsi asszony lapunknak azt mondta, hogy a történtek miatt kártérítést fog kérni.

Szezonális vásárt tart

augusztus 13-án és 14-én Bonyhádon a Rittinger Varroda,

Zrínyi u. 27.

saját termékeiből

A vásár 8 órától 14 óráig tart, mindkét napon.

Kapható női és férfi pizsama, köntös, póló és egyéb

felsőruházati termékek.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Telefon: 74/550-920.

•36461'

Szekszárdi telephelyű részvénytársaság cégvezető mellé

SZEMÉLYI

ASSZISZTENSNŐT

KERES

A pozíció betöltéséhez angol és német nyelvtudás, számítógépes ismeretek és középfokú végzettség szükséges.

Rövid bemutatkozó levelét „Személyi asszisztens ” jeligére a Sajtóházba várjuk.

J J *36459*

Telefonos

hirdetésfelvétel

Hétköznap: 8-16-ig

BÁTA

BELTERÜLETÉN

300 m2 illetve 200 m2-es raktárépület,

valamint

komplett szeszfőzde eladó.

AGRO-HOLDING Szövetkezet Báta, Dobó Katalin u. 11. Telefon: 74/490-056

*38302*

FA NYÍLÁSZÁRÓ CENTRUM

Fenyő, tölgy ajtók, ablakok gyártása, kereskedelme.

Akciós kínálatunkból: a

90/210 farost tele ajtó

13.900 Ft helyett 10.750 Ft

100/210 kazettás bejárati ajtó I

39.750 Ft helyett 37.125 Ft |

60/60 bőszig, üv. ablak

12.500 Ft helyett 9.500 Ft |

Kit.

Szekszárd, Mátyás király u. 73. £

74/415-077, Nyitva: H-P 7-15.30-ig §

BonyhM, Szent I. u. Telefon: 30/307-4277

Széchenyi u. 55. Telefon: 74/315-824.

Emlékszem, a hadseregben r*sömöröm volt a halkonzervektől, hiszen a kereskedelemben a kevésbé népszerű termékek gyakran kerültek a laktanyába, mondván: "a bakáknak úgyis jó lesz vacsorára. " Kész csoda, hogy nem nőttek uszonyok a hasamon, hiszen annyi halkonzervet kellet letuszkolnom korgó gyomromba zöld ruhás koromban. De azok az élmények, amelyeket az elmúlt időszakban Nyugat-Szibériában átéltem, megviseltek még "haledzett" katonaként is.

A legközelebbi nyelvrokonaink a hantik -3000 éve még egymás mellett éltünk-, valamint a legtávolabbiak, a nyenyecek, szinte mindig hallal kínálják a vendégeket. A kérdés csupán csak az, hogyan tálalják a zsákmányt: nyersen(!), szárítva, főve, esetleg sütve. Bevallom férfiasán: a nyers és szárított formában nem is próbálkoztam a fehérjebombával. Lelkem mélyén bántott a dolog, mert tiszta szívvel szeretettel osztották meg velem mindenüket a nagyon szerény körülmények között élő hantik. De arról igazán nem tehetek, hogy nekünk, magyaroknak ennyi idő alatt megváltoztak az étkezési szokásaink. Az igazat megvallva, azért egy jó csípős, erősen fűszerezett halászlét bizony nem utasítottam volna vissza. Ezért is vártam izgatottan azt a pillanatot, amikor az előre beharangozott hallevest feltálalták. Valószínűleg kiült arcomra a csalódás, amikor a konyhából behozták a leve- sestálat. A színtelen folyadék tetején az olajcseppeken kívül csak néhány apró babérlevél úszkált. Szégyelltem magamat, de a kevés, kóstolásra kimert levest sem tudtam elfogyasztani két falat után. Hogy eltűnjön gyorsan a számból a szokatlan, émelyítő halnak az íze, pár szőlőszemet kaptam gyorsan be. Drága és ritka csemege náluk, amit dél-oroszországi területekről szereznek be, s csak különleges alkalmakkor kerül az ünnepi asztalra.

Nyelvrokonaink számára a cirbolyafenyő tobozának magja olyan csemege, mint nekünk a szotyola. Meg lehet enni, de számomra nem tűntek különösen ízletesnek az apró magvak. Az Ugorok Megmentésének Szövetsége jóvoltából helikopterkiránduláson vehettem részt. Óriási élmény volt a magasból fotózni a végtelen tajgát. A pilóta érdeklődött, akarok-e tobozt szedni? Már gyermekkoromban is elfuserált dolognak tartottam a toboz- és vadgesztenyegyűjtést, de nem akartam megsérteni a pilótát, mert végtelen rendes volt velem, ezért erőt vettem magamon, s kisebb műmosollyal válaszoltam: hát persze, hogy akarok. Készültem a leszállásra, de a pilóta a fenyőerdő fölé vezette a gépet, majd megállt a levegőben.

Szép lassan leereszkedett a 30 méter magas fák csúcsához. Az utastéri kísérőnk kinyitotta az ajtót, és szüretelni kezdte a termést. Hívott, fényképezés helyett inkább segítsek neki. A gyors exponálás után már én is kapkodtam befelé a tobozokat. A szüret jól sikerült, három táska szibériai csemegével landoltunk a nyizsnyevartovszki repülőtéren.

Az utolsó napon ütöttük nyélbe újdonsült ismerőseimmel a megbeszélt halászatot. Nem tudtam, mire vállalkoztam. Egy öreg motorcsónak fedélzetén ringatóztunk fél napig az Ob közepén, 3- 5 fokos „dinnyeérlelő melegben”. Nem öltöztem fel rendesen, fáztam, mint egy szélnek eresztett szobakutya a novemberi éjszakában. Köztudott: az alkohol mellékhatásként vastag pulóverrel is felér, ezért természetgyógyászati tapasztalatokhoz folyamodtam. „Borissza” vagyok, utálom a vodkát, de mivel más fagyálló folyadékot nem vittünk magunkkal, kénytelen voltam az orosz folyékony kenyérből harapdálni. Gyürkőz- tem rendesen a feladattal, de a várt hatás nem akart megérkezni. Talán nem ittam eleget? Lehet, de legalább hármunk közül én maradjak józan, hiszen valakinek vissza kell vezetni a motorcsónakot a városba. Félelmem alaptalan volt, a két kocahalász nagyon jól bírta az alkoholt.

Tobozszüret harminc méter magasan, helikopterről

Még szerencse, hogy csomagoltam magamnak egy kis száraz kekszet (a tapasztalatokkal felvértezve már minden eshetőségre felkészültem), így nem kellett éhségemben a nyershalra fanyalodnom. Halásztársaim elemózsiás táskája csak kenyeret rejtett, hiszen a folyóból úgyis több kiló fejedelmi étket készültek kifogni. Az a halacska, amelyik elsőként akadt bele a hálóba, gyors úton került a folyóból emberi gyomorba. Kísérőim egy mozdulattal felhasították a kezükben ficánkoló porcoshal hasát, a belsőségek eltávolítása után könnyed mozdulatokkal az Ob vízével kimosták a hal belsejét, majd az aranykoronás fogazató szájukba kapták a kis állatot, megkezdve ezzel a fenséges lakomát. Egy ideig kénytelen voltam figyelni a történéseket a dokumentáció végett, majd a vizet bámultam, miközben kekszecskémet ropogtattam. Társaim lankadatlanul próbáltak rávenni egy-két falat bekapására, még katonát is nyújtottak a szám felé koszos kezükkel, de azért ennyire mélyen nem akartam elmerülni a nyenyec gasztronómiában.

Kép és szöveg: O. Jakócs Péter