Tolnai Népújság, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-14 / 62. szám
2001. Március 14., szerda Tolnai Népújság ünnepi Magazin ** Tolnai Népújság - 9. oldal Az ügyészi hivatásra készülnek Dr. Észten Zoltán Születési hely, idő: Szekszárd, 1974. november 22. Iskolai végzettség: 1998. jogi diploma ELTE Állam- és Jogtudományi Kar 2000. Szakközgazdász diploma Budapesti Gazdasági Főiskola Zalaegerszegi Intézete Hobbi: utazás, történelmi emlékek megismerése Dr. Simon Edina Születési hely, idő: Dunaújváros, 1975. július 7. Iskolai végzettség: 1998. Janus Pannonius Tudomány Egyetem, Pécs Hobbi: internet, olvasás Dr. Koncsek Kornél Születési hely, idő: Dunaújváros, 1974. Iskolai végzettség: 1998. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Hobbi: könyv, számítógép, sport '"**** Dr. Dohóczki Csilla Születési hely, idő: Szekszárd, 1973. november 6. Iskolai végzettség: 1998. jogi diploma Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Hobbi: a bernáthegyi kutya, úszás, tulipánok, könyvek (Folytatás az 1. oldalról.) . A megyei főügyészig bezárólag mindenkitől lehet kérdezni, lehet a problémákról beszélgetni. Mivel nem képviselhetik a vádat a bíróságon, az ügyészektől kell információt kapniuk a bírói gyakorlatról. Jó az együttműködésük a rendőrökkel is. A fiúk nőtlenek, a lányok hajadonok, a szüleikkel laknak, s a jelenlegi fizetésük alapján nem is tudják, mikor fognak majd családot alapítani, önállóan élni. Ami a legnehezebb Dr. Dohóczki Csilla úgy fogalmazta meg a kérdésre a választ, az a legnehezebb, hogy maguk mögött hagyják az ügyeket, ha hazamennek. Előfordult, éjjel arra ébredt, hogy a kollégája ügyét diktálta álmában. A fiúk ezt akként árnyalták, hogy nem szabad hazavinni a munkahelyi problémákat. Olvasták a szakiroda- lomban, hogy más országokban pszichológusok foglalkoznak a jogászokkal, mert minden nap brutális ügyekkel találkoznak. Úgyszólván csak a valóság negatív oldalát látják, a szexuális bűncselekményektől a gazdasági bűnügyekig. Azt sem könnyű feldolgozni, hogy naponta többször dönteniük kell emberek sorsáról. Mind a négyen érzik, s átélik felelősségük nagyságát. Egymásnak segítenek, ha valaki „meg van zuhanva”. Az ügyészekhez is fordulhatnak, de hát ők jogászok, nem pszichiáterek. Úgy mondják, ez független a nemiségüktől is, a fiúkra éppúgy hatnak az esetek, s a döntési kényszer is. Az akta sosem csak papír, mindig emberek vannak mögötte. Tanultak például szociológiát, s tudják mivel jár a börtön, s azt is, hogy a bűnös is ember, akinek családja van. A kezüket köti az eljárásjog, az anyagi jog, a büntetési tételek. A végső felelősséget mindig a vezető ügyész viseli ugyan, de a lelki teher rájuk is nehezedik. Abban is egyetértettek, hogy nyugodtan néznek a tükörbe este is és reggel is, mert lelkiismeretesen dolgoznak, addig nem adóiak le anyagot, míg szakmai szempontból mindennek utána nem néztek. Az a véleményük, egy ügyésznek nem csak a jogot kell tudnia, fontos például a társadalomismeret is. Nagy a tanulási kényszer, hiszen mindig újabb és újabb élethelyzetek jönnek létre, amelyek indukálják a jogszabályok változásait. Hangsúlyozták, hogy nekik kész anyagot kell letenni az asztalra, hiszen a bíró ebből dolgozik. Nem panaszként, hanem tényként mondták el, az igazságszolgáltatás anyagi helyzete kapcsán, hogy négyen dolgoznak egy irodában, ahol három íróasztal van. Egymást is szeretniük kell ahhoz, hogy a munka okozta feszültségek közepette együtt tudjanak dolgozni, s tekintettel tudjanak lenni egymásra. Tudják, hogy nemcsak a megyei ügyészség épületében, hanem az egész országban hasonlóak a munkafeltételek. Az egész épület külső és belső tatarozásra szorul, nem megfelelő a számítógéppel való ellátás. Ezzel szemben nagyon jók a kapcsolataik a segítőkkel, a gépírókkal. Ami a legszebb Azt mondják, maga a munka. Az, hogy gyorsan jön a visszajelzés, szerencsére hamar kiderül, hogy a bróság elfogadta-e az indítványukat. Eredetileg maguk is azt hitték, hogy egy idő után rutinból kell, vagy lehet dolgozni, s beleszürkülnek a munkába. De nem, mert ma is minden aktát nagy izgalommal nyitnak ki, hiszen minden eset, minden vádlott más, különböznek a minősítő körülmények. Minden feladat újabb szellemi kihívás. Ha indokolt, azt a döntést is meg kell hozni, hogy megszüntetik az eljárást ügyészi szakban. A változatossághoz a közigazgatási jogi és magánjogi terület is hozzátartozik. Hol egyesületeket vizsgálnak, hol meg önkormányzatokat. Szeptemberben helyi adórendeleteket vizsgáltak, most a természet- és környezetvédelmi vizsgálaton dolgoznak. Ehhez tudni kell például, hogy mi egyáltalán a zajszennyezés, kik foglalkoznak ezzel és mit csinálnak. Mi a szilárd, a veszélyes hulladék, hogy működik egy szennyvíz-telep. Most éppen ezeket tanulmányozzák, mert minden vizsgálatot alaposan elő kell készíteni. Az is fontos, hogy a helyszínen tájékozódjanak. Hamarosan itt a fordulópont az életükben, hiszen szakvizsgára készülnek, s ez embert próbáló időszak. Azt látják, a médiában gyakran a statisztikákra hivatkoznak, holott nem ez a lényeg, hanem a minőségi munka. A fogalmazók nem a statisztikának dolgoznak. Ez a szempont nem lehet befolyásoló tényező a döntésekben. Őket csak a bizonyított tények és a jogszabály kötik. Nemcsak a kihívás és a sikerorientáltság a motiváló az ügyészségen, hanem az a tudat is, rajtuk is múlik ha a bűnöst elítélik, s az ártatlan ellen pedig megszüntetik az eljárást. IHÁROSI IBOLYA Esős aranykor Százötvenhárom éve-így fog kezdődni ma szónokok, publicisták papírkáin a mondatfüzér, és nyilván P. Sándor, V. Pál, J. Mór nevei is előkerülnek, lánglelkű ifjakat idéznek, akik irigylésre méltó esőben csináltak forradalmat puszta emyős kézzel. Men az már most bizonyos, hogy azóta sem volt ilyen eső, és a magyar történelemben nem mutatkozik sok esély ilyen fellegek gyülekezésére. Iz- zadságosan tetszünk most keresni az aktualitásokat. Jó lesz, amit tavaly mondtunk, vagy új am, új idézet kell? Kell-e most is az unió, az idegen haderő, hogy elvitessék, a közteherviselés, s törvény előtti egyenlőség? Súlyos dilemmák, sora hosszan folytatható. Ezzel az esővel persze rögtön óriási szerencsénk van. Egyrészt, mint természetéből adódik, nem válogat, hull mindenkire, egyformán éri a nemzetet, más okból hálás toposz, akármikor beilleszthetünk egy-egy mondatot, úgymint „és zuhogott az eső”, vagy „...a tömeg az eső ellenére kitartóan...”. A verőfényes napsütést nem lenne értelme emlegetni. S ott van a derék Länderer Lajos, aki nélkül ez az égi áldás alig érne valamit. A bécsi tipográfus, ki meggazdagodni jött volna Pestre, háta közepébe a censor imprimaturja, de hát mit volt mit tenni, és most ő célpont, a sajtója kell az ázott suhancok- nak. Az esőcseppeket fixálná a tócsáiban; lehetetlen kérés, fiatalember, - mondja -, higgye el, nem nyomtathatom ki, fejemet veszik, de ha kényszerítenek... Kényszerítették. A munkások, jó hazafiak lévén vígan nekifogtak a munkának - szól a korhű beszámoló. Heckenast nehezebb ügy. Az üzlettárs neve nehezen ragad meg (pusztán fonetikai okokból) a magyar köztudatban. Ő a kisebbik ördög (hecker?). Mindenki csak így emlegeti: Länderer és Heckenast. Örökös másodhegedűs. Länderer sovány, Heckenast kövér. Nincs is ott a Szabad sajtó utcai történelmi pillanatban, de lehet, hogy ő megmakacsolta volna magát. Neki, a polgárnak beszélnek polgári forradalomról? Ti jó plebejus magyarok, ez nektek most nagy falat, százötvenhárom évre még rágjátok javában, se lenyelni, se kiköpni... Voltak persze sokan még azon a napon, akik szárazon tették dolgukat. A városházán a rendkívüli esőre való tekintettel rendkívüli ülést tartottak a többnyire megrögzötten konzervatív tanácstagok. Helyzetük nem egyszerű: az ajtó előtt a nép- fiak küldöttei, mögötte a tömeg kiáltozása. Csak egyetlenegynek, Holovich Boldizsár tanácsnoknak van mersze felszólítani őket: vonuljanak ki, uraim; a tanács majd dönt. Holovich tiszta magyarsággal ejtette ki e szavakat, s talán a hatás sem maradt el, a tincseléstől félő városatyák viszont egytől egyig félrenéztek. Elég egy rossz mondat, és elvágják magukat a régi, vagy az új rezsim előtt. Nincs középút. Most semmit nem tudni. A forradalmat nem lehet lezsírozni. Vállukra ohmként nehezedő súlytól a bürgermeister szabadította meg. Szepessy Ferencet végül meggyőzte a tömeg egyre fenyegetőbb kiáltozása, párás ujjaival tollat ragadott, és aláírta a népakarat kifejezőjét, manifest a tizenkét pontot. Az eső további történetét jól ismerjük, a vállon vitt vörös republikánus ünnepléséig, (de rég emlegették!), a labanc Lederer tanácstalan meghátrálásáig. A tanács átállt, a nemzet, ha elhisszük, egyet akart, a sza- badság rövid aranykora elkezdődött. ______________tf. Tö rténelmi kézfogás a forradalomban Tolna megye: személyiségek 1848-49 sodrásában A hazai közvélemény, de a külföldi is, a magyarországi 1848-49-et elsősorban Kossuth személyéhez kapcsolja. Vajon Tolna megyében létezett-e olyan személyiség, aki ugyancsak ilyen egyértelműen meghatározójává vált a forradalmi eseményeknek, a szabadságharcnak? A kérdést dr. Dobos Gyulának, a Tolna Megyei Levéltár igazgatójának tettük fel.- Az eseményekben szűkebb pátriánkban is a középnemesség, illetve annak egy része vállal kiemelkedő szerepet - kezdte dr. Dobos Gyula. - S azt is mondhatnám, hogy 1848-49 egyfajta vízválasztó lesz: néhányan korábbi, konzervatív nézeteik ellenére is a forradalom mellé állnak, mások viszont végleg eltávolodnak az ügytől.- Ha a forradalmat nevekhez kötjük, kiket említhetnénk?- Feltétlenül több nevet kell megemlítenünk. Kezdjük rögtön a főispán-kormánybiztossal, Sztankovánszky Imrével, az első alkotmányos vezetővel. De nem lehet kihagyni Bezerédj Istvánt, főleg a reform folyamatban való ténykedése miatt, akárcsak Csapó Dánielt és a Perczeleket.- Tehát, miután már utalt a '48 előtti reformokra, az említett személyek a forradalom idején már komoly - politikai - előélettel rendelkeztek?- Sőt, azt lehet mondani, hogy az 1830-as éveket Tolna megyében is a konzervatív és a reform erők képviselőinek küzdelme jellemzi. Az utóbbiak táborát az a Bezerédj István erősíti, aki például nemcsak szavakban, hanem a valóságban is tesz a jobbágy felszabadítás érdekében. S kijelenti, hogy nemes létére önként fog adózni, elsőként a megyében. Alkatilag nagyon különbözik tőle Perczel Mór, aki mindent túlhajtott egy kicsit. De Szemere Bertalannal együtt mégis ő az, aki országgyűlési követként hétszer- nyolcszor hozzászól a magyar nyelv ügyéhez. A fiatalok pedig fáklyás felvonulással tisztelegnek lakása előtt...- Elérkezünk 1848. márciusi napjaihoz. A reformerek úgy érezték, eljött az idejük. S mit tesznek ekkor a konzervatívok?- Érdekes a helyzet. A konzervatív alispán, Augusz Antal március 25-én, Szekszárdon, a mostani Béla téren elfogadja Bezerédj kéznyújtását. A történelmi kézfogás azt jelképezhette, hogy a konzervatívok és a liberálisok kibékültek egymással. Tehát a megye nemessége - elvileg - egységesen a forradalom mellé állt.- Megvalósult a nemzeti egység?- Legalábbis egy darabig. Mert a későbbi események azt mutatják, hogy ez a kézfogás részben egy kényszer alku volt. Tolna megye első megszállásakor, 1849. januárjában, az osztrák fővezér hűségnyilatkozatot követel. Ezt a nyilatkozatot Perczel Mór testvére, Perczel Béla másod alispán fogalmazza meg. '- Tehát egy családon belül is akadtak radikális forradalmárok, illetve Habsbupg hívek?- Tekintsük árnyaltabban ezt a kérdést. Perczel Béla ugyanis nem azt mondja, hogy meg kell hódolni az uralkodónak, hanem az igazságos béke iránti igényét hangsúlyozza. Az udvar nem is fogadja el ezt a nyilatkozatot! Csak a következőt, ami Augusz Antal nevéhez fűződik, de még ő is a körülmények hatására hivatkozik. Történt bármi is, tény az, hogy 1850-ben bárói címet kap Ferencz Józseftől.- S ha a népes Perczel családot tekintjük? Velük mi történt?- Bélát már említettük, ő '49 után itthon marad, visszavonul és 1861-ig csak gazdálkodással foglalkozik. Mór és Miklós a szabadságharc bukása után emigrációba kényszerül, távollétükben jelképesen felakasztják őket. Ferenc Buda ostrománál századosként esik el. Az egyik idősebb fiútestvér, Imre, a szabadságharc idején gyógykezelteti magát, majd csak az osztrák megszálláskor „gyógyul meg”. A Bach rendszerben megyefőnök lesz. A legidősebb fiú, István hasonló karriert fut be, ugyancsak a Bach rendszerben megyefőnöki tisztséget vállal Csa- nád és Csongrád megyében.-A '48-as Tolna megyei vezetők közül - már aki megélte - 1867, azaz a kiegyezés után visszatérhetett a politika porondjára?- Bezerédj és Sztankovánszky nem éri meg a kiegyezést. Perczel Mór hazatér külföldről Tolna megyébe, s alkatára jellemző módon még Kossuthot is támadja. Ám éppen emiatt népszerűsége csökken, s ezt érzékelve, visszavonul a politikától. Perczel Béla, az egykori másod alispán '67 után igazságügy miniszter, később a kúria, azaz a legfelsőbb bíróság elnöke lesz. Általánosságban megállapítható, hogy a kiegyezést az egykori, Tolna megyei '48-asok döntő többsége elfogadta, belátva azt, hogy ez a lépés szükséges Magyarország felemelkedéséhez. SZERI ÁRPÁD
