Tolnai Népújság, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-08 / 6. szám
Quár 8. 9. oldali Sírig tartó szerelnek született Margit kései gyermeke, egy kislány. A helyzet azonban nem változott, Margit mosni, vasalni járt másokhoz, hogy fenntartsa magát és gyermekét. Hetvenévesen halt meg, egyetlen támasza az akkor h u - szonöt éves leánya volt, a többi gyermeke mind e 1 k e - rült a faluból. Még halála előtt is a férjét hívta, de a lánya haragudott az apjára, ezért nem szólt neki. Ferenc soha nem vette el feleségül Etust és közös gyermekük sem született. Amikor megtudta, hogy a felesége meghalt, egyik napról a másikra megrokkant. Élete utolsó éveiben szeretett volna visszamenni a régi házba, de a legkisebb lánya nem engedte. Eszter 22 évesen ment férjhez a hetvenes évek közepén Ákoshoz. Saját lakásuk nem volt, ezért a lány édesanyjánál laktak. Minden szép és jó lett volna, ha az anya nem szól bele állandóan az életükbe. Ha segített, akkor is úgy tette, hogy szidta a lánya férjét, aki szerinte élhetetlen, semmire sem való. Eszter ugyan védte a férjét, de mivel nem volt olyan erőszakos, mint az anyja, a vitákban mindig ő maradt alul. Ilyen légkörben született meg a gyermekük. A nagyit azonban nem szelídítette meg a kicsi, sőt a gyermek fürdetését, etetését, levegőztetését is ő kívánta irányítani. Mivel a fiatal párnak pénze nem volt, így önálló lakásról még ábrándozni sem lehetett. Ákost a munkahelye Ausztriába küldte pár napos kiküldetésre, ami nagyon nagy dolog volt akkoriban. Ákos amikor elutazott, elbúcsúzott a feleségétől, a pár hetes gyermekétől és nem jött vissza többé. Egy év telt el úgy, hogy a felesége semmit nem tudott róla, majd Amerikából kapott tőle levelet. Tudatta, hogy jól van, van állása és sokat gondol rájuk. Eszter addigra már lefogyott tiz kilót, teste, lelke összetört. A levélre nem válaszolt, se akkor sem máskor, pedig mindig, minden hónapban írt neki a férje. Az évek teltek, Eszter édesanyja hosszú betegség után (három évig kellett forgatni, tisztába tenni) elhunyt. A kislánya közben felcseperedett, tanult, majd férjhez ment. Eszter egyedül maradt, az évek azonban nem teltek el nyomtalanul. Az egyik orvosi rutin- vizsgálat során, karácsony előtt megállapították, hogy gyógyíthatatlan beteg és több áttétet is találtak nála. Ekkor még csak 44 éves volt. A lányának nem akart szólni az ünnepek előtt. Ült egyedül a szobában, amikor csengettek. Az ajtóban Ákos állt. Égy szót sem szóltak, csak átölelték egymást. Esztert két hónap múlva Ákos temette el. Mauthner \ most következő valamennyi történet valódi, még akkor is, ha a főszereplők egyike-másika már nem él. Esetük is azt bizonyítja: a szerelem halhatatlan. Margit 18 éves volt, amikor megismerkedett a snájdig katonatiszttel 1924-ben. Udvarolt, majd megkérte a lány kezét és feleségül vette. Margit rajongásig szerette a férjét, aki leszerelt és kántortanitóként dolgozott egy kis faluban. Öt gyermekük született, ebből egy csecsemőkorában, egy pedig 9 évesen halt meg. Az örökségük révén volt földjük, gépeik hozzá, még cselédlányt is alkalmaztak. Ferenc - merthogy így hívták Margit férjét - egyenes tartású, szűk szavú, de nagyon határozott és figyelemreméltó férfi volt. A gyermekei, bár nagyon szerették, féltek tőle, mert semmit nem mondott el kétszer. A feleség férjének minden szavát imaként tisztelte. Tizenöt éves házasok lehettek, amikor a fiatal és szép cselédlány megdobogtatta a már középkorú férfi szivét. Jött a háború, Ferenc abban reménykedett: az idő majd mindent elrendez. Behívták, hát elment a háborúba. A család magára maradt. Közben a gyerekek is felnőttek, Margitnak rengeteg tennivalója akadt, hiszen ő tartotta kézben a családot. Dolgozott éjjel-nappal, hogy a gyermekei főiskolán tanulhassanak. Etus, a cselédlány maradt és várt. Ferenc hazajött, de a helyzet már megváltozott. A család vagyona, földjei, gépei hamarosan az államé lettek. A kántortanítói állását is meg- szűntették, majd áthelyezték egy másik településre. Ferenc összepakolta a ruháját és elment a cselédlánnyal, a feleségét és a gyermekeit nem vitte magával. Margit, hogy valójában mit érzett, senki nem tudta, mert nem beszélt róla. Ferenc evenként egyszeregyszer, húsvét és karácsony előtt meglátogatta a családját. Egy ilyen alkalom után, 9 ónappal megTolna megyei anekdotatár 2. Beszédes József A Tisza menti Magyarkanizsán csapta meg először a víz illata 1786. február 12-én s a Duna mentén, Földvárott fejezte be 1852. február 28-án a vízimérnöki pályáját, amelynek során csak Tolnánkban közel 120.000 ka- tasztrális holdat ármentesített a Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozásával. Gróf Széchenyi Istvánnal 1830. június 24-2.5-én hajózott a Desdemona nevű evezős vitorláson megyénkben. A legnagyobb magyar nehezen viselte egyéniségét, de azért jót nevetett társaival, amikor Baja előtt „Minden óvintézkedés dacára csaknem fölfaltak bennünket a szúnyogok. Beszédes azt mondta: Engem soha szúnyog még meg nem csípett!” Később persze elismerte: „ízig-vérig hidrotech- nikus, se szeme, se érzéke egyéb iránt. Mindent a fizikára redukál; olyan németet beszél, hogy kólikát kapni tőle.” Jókai Mór More patrio. Regényes kóborlások című művében meleg szavakkal írta róla: „a genialis mérnök azt állítá a megyegyűlésen, hogy Magyarországon a vízszabályozásnak más alapelvei vannak, mint másutt akárhol. Más országokban egy folyót alul, a torkolatnál kezdenek szabályozni; nálunk felyül kell azt elkezdeni. Bámulva kérdezték tőle, hogy miképpen le- ’ ,.ydrostatikának más alapszabálya itt, mint másutt? Akép- pen, felelte a praktikus férfiú, hogy ha egy alsóbb megyében szabályozzák a vizet, a felsőbben pedig nem, az alsóbbnak inkább ártott a fáradság, mint használt, de ha a felsőbb megye kezdi el a maga vizét ráncba szedni, az alsóbb kénytelen folytatni a munkát, ha azt nem akarja, hogy ki legyen öntve, mint az ürge.” Az érdes modorú Beszédes nem sokat adott a formákra. Az egyik megyegyűlésen, a sok „alázatos vélemény után így szólt: „Az én véleményem nem alázatos vélemény, hanem számokkal bebizonyított dokumentum, nekem nem a tekintetes urak magán érdekei forognak szemem előtt, hanem az ország j ó v o 11 a . Azért ne tanácskozzanak azon a tekintetes urak, hogy mit lehetne módosítani, lealkudni az előterjesztett tervből, mert a tudomány nem alkuszik s a mathesis senki kedvéért az egyenes vonalból görbét nem csinál.” Dr. Töttős Gábor Rászokni könnyű, leszokni maga a pokol A MÉY méwü(BH(Bmmg(Bű űgéir A RÉV szenvedélybeteg-segítő szolgálat a múlt év szeptember 15-étől megkezdte a munkáját Szekszárdon is. A Szent Erzsébet Karitasz Alapítvány hozta létre ezt a szolgálatot, a szekszárdi az ötödik ilyen jellegű intézmény az országban. A szolgálat vezetője egy fiatal hölgy, Krieser Andrea, aki ezt megelőzően a megyei kórház pszichiátriai osztályán dolgozott.- Önnek fiatal kora ellenére jelentős tapasztalata van a szenvedélybetegségek területén, hiszen a megyei kórházban is ezzel a betegkörrel foglalkozott. A RÉV szolgálat megnyitása előtt a Csörge-tói rock fesztiválon is beszélgettek a fiatalokkal. Hogyan látja, mekkora réteget érint ma a drog?- Nehéz pontosan felmérni, hiszen vannak alkalmi fogyasztók is, akik még nem számítanak szenvedélybetegeknek. Sajnos a nagyobb városokban jellemző, főleg a fiatalok körében, hogy minden társaságnak meg van a maga divatos drogja. A marihuána ma a kedvelt, úgynevezett könnyű drogok körébe tartozik, sokan ezt nem is tartják veszélyesnek. Hollandiában például a kávézókban kisebb adagokban, vásárolni is lehet belőle.- Es valóban ennyire veszélytelen a marihuána?- Hosszabb távon személyiség károsító hatása van és a gépkocsi vezetésében is gondokat okozhat. Ráadásul mindenkinél másként hat, így nehéz megítélni az esetenkénti hatását.- Mennyire ismerik a megyében a szolgálatot, felkeresik-e önöket az érintettek?- A tavaly márciustól hatályba lépő törvény visszavetette a drogambulanciák forgalmát. Ennek oka, hogy bűntettnek számít a drogok fogyasztása. Aki kábítószer függőnek számít - és ezt az igazságügyi orvos szakértő állapítja meg - csak az esik viszonylag enyhébb elbírálás alá, fél éves gyógykezelésre küldik el. A RÉV szenvedélybeteg-segítő szolgálat viszont névtelenséget ígér, tehát úgy is lehet hozzánk fordulni személyesen is, hogy valaki nem kívánja sem a nevét, sem a címét megmondani. Vagyis, aki eljön hozzánk, annak nem kell félnie semmitől. Sajnos a drogfogyasztóknak csupán a 20 százaléka az, aki felkeresi szolgálatunkat. Azt is tudom, hogy Szekszárd kisváros, itt majdnem mindenki, mindenkit ismer. Emiatt nyilván vannak, akik félnek attól, hogy ha eljön a szolgálathoz, esetleg meglátják, hogy itt járt, tehát kiderül róla, hogy kábí- tós.- Mikortól válik valaki kábítószeressé?- Amikor már rendszeresen, akár napi, akár heti fogyasztásban, bizonyos helyzetekben nem tud meglenni nélküle. A drog általában a fiatalabb, 24 év alatti korosztályra jellemző, az alkohol pedig a középkorú- akra. A fiatalok, főleg a főiskolások körében a vizsgaidőszak alatt eléggé elterjedt. Kezdetben csak a nagyobb teljesítőképesség, a vizsgadrukk leküzdése miatt fogyasztják, egy idő után azonban a sejtek kívánják a pótlást. És sajnos nagyon kevés idő is elég ahhoz, hogy valaki komoly fogyasztóvá váljon. Heroinra, ami kemény anyag, akár két hét alatt is rá lehet szokni.- Mikor jut el odáig a fiatal, hogy felismerje, nagy a baj, segítségre van szüksége?- Minden drogos azzal ámitja magát, hogy akkor hagyja abba, amikor akarja. A valóságban pedig csak akkor, ha valami nagy tragédia történik, például a baráti körből meghal valaki a kábítószer miatt, vagy a rendőrség elkapja, vagy a szülők ragaszkodnak hozzá. A baj az, hogy a legtöbb fiatal, mire orvoshoz kerül, már egyedül marad. Ennek oka, hogy a szülők sokszor csalódtak bennük, a be nem váltott ígéretek, az eladósodás (az anyaghoz pénz kell, sokszor családi tárgyakat, ingatlant, autót, bútorokat és ami fogható, eladnak a gyerekeke a szülők megkérdezése nélkül) miatt. A mi feladatunk az is, hogy felvegyük a szülőkkel a kapcsolatot, ilyenkor arról beszélünk, hogy ők mit tehetnek a gyermekükért. Nem jó, ha a gyereket minden bajból kirántják, ne pénzeljék az „anyag” miatt, mert úgy is elmegy máshoz is kérni, őszintén és nyíltan beszéljenek a gondjaikról, és fejezzék ki, hogy szeretik, a gondok ellenére is. Ezeknek a fiataloknak gyenge a konfliktus kezelő képességük, a legkisebb zavar kibillenti őket a lelki egyensúlyukból.- Mennyi az az idő, mire valaki tiszta lesz?- Ez mindenkinél más és más, egy rehabilitációs kezelés tarthat egy fél évig, de másfél évig is. Ebből a betegségből nem lehet teljesen meggyógyulni abban az értelemben, hogy bárki, bármikor visszaeshet, ha nem vigyáz magára. Azt mondják, az alkohol 20 évvel rövidíti meg az ember életét, a drog pedig még ennél is többel. A kérdés az, hogy azt az űrt, amit addig az alkohollal töltöttek ki, be tudja-e tölteni az illető? Van, akinek segít a munkája (munkamániás lesz), van aki a vallásban keres menedéket, van aki veszélyes sportot választ. A drogtól való szabadulás nem teljesen reménytelen, de nagy küzdelmet igényel. Szekszárdon is megalakult 17 fővel a névtelen alkoholisták klubja, itt a szolgálatnál találkoznak az érintettek minden hétfőn, fél hat és fél hét között. Ezek a találkozások, beszélgetések sokat segítenek az embereknek abban, hogy „tiszták” maradjanak. Mauthner
