Tolnai Népújság, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-08 / 6. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 2000. január 8., szombat M— 52. Jaj néktek törvénytudók, mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be és akik be akarnak menni, azokat meggátoltátok. 53. Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani és őt sok dolog felől kikérdezgetni, 54. Ólálkodván őutána és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt. Lukács 11/52-54. A felkentek megelégedésével olvassuk e sorokat. Milyen jó, hogy az Úr leteremtette az írástudókat, mi pedig nyilván nem tartozunk közéjük. Elfog a boldog megelégedés, s ebben a pillanatban ránk is érvényes bizony az ítélő szó - dacára annak, hogy sokan nem tanulmányozzuk közel sem olyan intenzitással, szeretettel és gyakorisággal a Bibliát, mint az akkoriak. Ily módon a különbség meg van köztünk és az írástudók között, de másféleképp az azonosság is. Sokszor nem tudjuk eléggé szeretni azokat, akik hozzánk akarnak csatlakozni, a kritikát pedig nem tűrjük (Gál. 4/16). Sőt, aki többet tud, vagy aki jó szívvel tanítani szeretne, annak bukásán örvendünk. Kedveljük észrevenni és felnagyítani tévedéseit, ha pedig ilyenek nincsenek, majd mi találunk. Érvényes ez az egyházi emberekre és az egyházon kívüliekre egyaránt. Ma is előfordulnak „törvénytudók” akik néhány igeszakasz ismeretével és ezeknek gyakori ismételgetésével tűnnek ki, miközben a Szentíráshoz nincs meg bennük a kellő alázat. (Ámbár folyton az alázat szükségességét hangoztatják). Meggyőződésük, hogy bárki csakis az ö agyszorító pántjaikkal léphet be a mennyek országába. Ők a legbuzgóbbak, és indulataik jók! De buz- góságukban magukat is megfosztják az Istennek is kedves, vidám és kegyes élettől, és másokat is eltántorítanak attól. Nem képesek vonzóvá tenni a kereszténységet; ami azért nagy baj, mert a közhiedelemben a keresztyénség száraz tanrendszer, ami az életét élni kívánó embert megsavanyítja. Pedig az igazi igei vezetés alatt álló ember tudja, hogy nemhogy élhet vidám életet, de csakis vidám életet élhet. Megváltottsá- ga és Istenhez tartozása tudatában nyitott szívvel fordul embertársai felé, örül Urának és Róla beszél. Természetesen a még nem egyháztagoktól sem helyes magatartás, ha rossz előítélettel közelítenek az egyházhoz - vagyis hogy távol maradnak tőle. Ezért is kell annál inkább vonzóvá és az embereknek kedvessé tenni Isten népét; munkálkodjunk hát ezen. S ez nem jelenti, hogy ne tudnánk, mi a mi mércénk, és nem jelenti értékeink feladását sem. Hanem éppen értékeink megőrzését jelenti, hogy a szeretet parancsát tekintjük legfőbbnek, amennyiben tárt karokkal várjuk mindazokat, akik Istenbe vetik bizalmukat. Nem elég ha otthon imádkoznak, ha a maguk távolság- tartó módján nevezik gondolatvilágukat keresztyéninek. Mert talán később már otthon sem imádkoznak, sőt, talán már a Bibliát sem olvassák, azaz egyházon kívül nem jutnak üdvösséghez: „Extra ecclesiam nulla salus.” Nem kell aggódnunk. Isten a maga egyházait kegyes gondviselésével fenntartja. Egyház mindig lesz. Nem mirajtunk múlik a léte, de milyensége és az, hogy eléggé széles körben szólítja-e meg az embereket, egy kicsit igen. Isten a teljes és boldog életet kínálja mindenkinek. Azonnali megvilágosodást és felépülést a megtört szívűeknek, békés családi életet azoknak, kik ezt nélkülözik, testvéreket a magányosoknak, megnyugvást a zaklatottaknak, és ami mindezeknél is fontosabb; az üdvösséget és a kegyelmet. Az evangélium mindenkihez szól, tehát mindenkit szeretettel várunk bibliaóráinkon és istentiszteleteinken. Görgey Géza református lelkész A szekszárdi Béres Lajosné, Czvitkovics Márta a Rába-menti Körmenden született. Nem tartja magát művésznek, de egyáltalán nincs szégyenkezni valója. Tavaly novemberben mutatkozott be Szekszárdon először egy kiállításon. úgy született, hogy egy tévéműsorban láttam meg, s legközelebb már papírral, ceruzával ültem le a készülék elé, s vázlatokat készitettem. Nagyon szeretnék egyszer a természetben festeni, de erre most már nincs időm, a gyerekeim még kicsik ahhoz, hogy magukra hagyjam őket. És valamilyen furcsa félelem is van bennem attól, hogy kinn a szabadban fessek.- Mikor fest?- A házimunka után, vagy amikor úgy érzem, nekem festeni kell. Hangulat kérdése az egész. Vászonra, meg farostra is festek. Festőbarátaim a farostot javasolták, egyrészt azért, mert az most a „menő”, másrészt pedig nem annyira kényes. Hogy mennyi idő alatt készülök el egy-egy képpel ázt a mérete határozza van. Van amelyiken két hónapot is dolgoztam, s olyan is, amelyiken csak egyetlen napot. néztem meg. Az alkotómunka csendet kíván, nem enged meg semmiféle nyüzsgést. így jobban lehet koncentrálni. A gyerekeim zajongását szívesen elviselem, végül is ők az első kritikusaim. „Na, kíváncsi leszek mi lesz ebből!” mondják, amikor el kezdek dolgozni. Még egyet sem kapartam le, egyet sem dobtam el, mindegyikhez ragaszkodom. Kezdetben a párom volt, aki bíztatott csináljam, ne törődjek semmivel. Mikor már volt néhány képem, Cseh Gábort kértem meg, mondjon róluk véleményt. Bíztatott, folytassam. Két éve vagyok tagja a Bárkának, valamint az ART '999 művészeti csoportnak. A véleményünk soha nem egyezik, nem is csoda, hiszen két ember soha nem lát egyformán egy képet.- Zsűrizett képei is vannak.- Az Art '999 három képemet zsűrizett. Ez ösztönzés, amit jó érezni, és- Gyermekkoromban sokat rajzoltam, a megyei rajzpályázaton első helyezést is nyertem. Akkor is a kedvenc témám a természet volt. Amikor nyolcadikos lettem, a tanév végén az osztályfőnököm megkereste a neve- lőszüleimet, és kérte őket, hadd tanulhassak tovább. Annak ellenére, hogy a tanárnőm állta volna a költségeket, nem engedtek.- Mikor kezdett el festeni?- Hat évvel ezelőtt. Szabadidőm volt bőven, mert munka- nélküli voltam, a gyerekeim meg iskolások. Amikor a kirakodó vásáron egy festményt megláttam, azt gondoltam: hát ezt én is meg tudom csinálni. Senki nem mondta hogyan álljak neki, én leszabtam a lepedő sarkából egy darabot, négy gombostűvel rátűztem egy mappára, fogtam a temperát, az ecsetet és festeni kezdtem. A legelső képemen a Mausz kápolnát festettem meg.- Hogyan születnek a képei?- Vagy nagyon megtetszik a vidék ahol jártam, vagy megfog a táj, ahova szeretnék eljutni. A Viktória-vizesés is- Készít-e festés előtt vázlatot?- Nem mindig. Ezt az határozza meg, vissza tudok-e térni arra a helyre, amit lefestek, vagy csak egy pillanatra (látom. A decsi templomot négyszer feldobja az embert. Hosszú ideje nem festettem már, most szinte bizsereg a tenyerem, hogy ismét ecsetet foghassak. (péteri) Hogyan lehetünk édes mostohák? „A te gyereked meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket” Karinthy híres mondata ma időszerűbb, mint valaha volt. A válások gyors emelkedése folytán egyes becslések szerint a gyerekek mintegy 50 százaléka él megváltozott családi körülmények között, olykor új anyukával. A filmekben általában minden szépen alakul. A gyönyörű sztár betoppan a család életébe és egy csapásra meghódít magának mindenkit. A valóságban azonban a mai mostohákra keserves napok, hónapok, sőt évek várnak. Szembe kell néznie a gyerekek idegenkedésével, féltékenységével, azzal, hogy lépten-nyomon összehasonlításoknak van kitéve. Ha sáját gyereket hoz a házhoz, az újabb feszültség- forrás lehet. Kínos dilemma előtt áll: miként viselkedjen a saját és immár ugyancsak hozzá tartozó idegen gyerekekkel, miként tudja egy családdá összeforrasztani a különböző korú és nevelte- tésű csemetéket. Ha lehet, még rosszabb a helyzete azoknak, akik úgy kerülnek be egy családba, hogy még nem volt gyerekük, hiszen életükből kimaradt a terhesség, a szülés élménye. Csak tetézi a bajt, ha az ilyen asszony netán rögtön kamaszkorú gyereket kap a nyakába, akik mindent elkövetnek, hogy megkeserítsék az életét. Ez a second-hand anyaság elhúzódó idegháborút hozhat, miközben a nőnek nemcsak a gyerekek, de a férfi szeretetéért is meg kell küzdenie. Mindehhez komoly felkészültség szükséges. íme, néhány jó tanács, miként legyünk édes mostohák.- Ne legyünk türelmetlenek. Az érzéseket nem lehet kikényszeríteni.- Semmiképp se próbáljuk ajándékokkal, kedvezményekkel megnyerni a szíveket.- Ne próbáljuk magunkat az édesanyához mérni és azon küzdeni, hogy mindent jobban csináljunk nála. Inkább igyekezzünk vele bizonyos kontaktust kiépíteni, hogy ne legyen indoka a gyerekeket ellenünk uszítani.- Törekedjünk barátságos légkör kialakítására és mindig legyen elég időnk a kicsikre és párunkra is.- Soha ne játsszuk a mártírt, minden vitás kérdést igyekezzünk közösen, nyíltan tisztázni.- Ne reméljünk köszönetét erőfeszítéseinkért.- Óvakodjunk attól, hogy minden családi problémáért magunkra vállaljuk a felelősséget. Különösen a kamasz- korban minden „valódi” családban is halmozódnak a feszültségek. Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szek- szárd, Liszt Ferenc tér 3. A borítékra, levelezőlapra, kérjük írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: január 21. A december 24-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Kisfiam, kérlek próbálj meg most pontosabban célozni.” A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Czifra Re- zsőné Mőcsény, Béke u. 20/a., Szabó Gyuláné Kaj- dacs, Kossuth u. 587/B., Mayer Katalin Budapest, Nádasdy u. 131. 11.20., Rumpli Jó- zsefné Bonyhád, Rákóczi u. 3-5., Holender Anikó Szekszárd, Dr. Hir- ling u. 5. Márta, a munkanélküliség és a festészet
