Tolnai Népújság, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-27 / 277. szám

Megdöbbentő mértékben emelkedett az életellenes bűncselekmények száma

*

Senki se tudja kinél, mikor, mitől telik be a pohár

Éppoly kevéssé lehet megmagyarázni, mint amennyire megelőzni a legsúlyosabb bűncselekményt, a gyilkosságot. Tolna megyében meghökkentő mértékben emelkedett az idén az életellenes bűncselekmények, s ezen belül is az emberölések száma. Szerencse viszont, hogy ritka a minősített eset, csak egyet követtek el nyereségvágyból, egyet pedig aljas indokból. A bűncselekmény felfedezése idején három esetben volt ismeretlen a tettes, ebből kettőben volt idegen az elkövető, a harmadik tettest még keresik.

Az elmúlt tíz év statisztikáját nézve viszont merőben új jelenség, hogy kétszer is előfordult, ami emberemlékezet szerint azelőtt soha, hogy ugyanaz a személy több életellenes bűncselekményt is elkövetett. A történtekről annak idején beszámoltunk, egy fiatal nő és egy középkorú férfi kapott életfogytig tartó fegyházbüntetést két-két ember meggyilkolásáért.

Az idei számok a következőket mutatják. A befejezett emberölések száma 11, halált okozó testi sértés 3, emberölési kísérlet 8, s életveszélyt okozó súlyos testi sértés 16. Ez összesen 38 súlyos bűn- cselekmény, ami már közelít ahhoz, hogy hetenként követnek el a megyében egy életellenes bűncselekményt.

De, kik és miért?

A témáról Gáti Zoltán alezredessel, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetőjével beszélgettünk.- Az emberölések száma az utóbbi tíz évben kétszer volt kiugróan magas, 1992-ben 9, 1994-ben 7. Az idén ebben a kategóriában all. esetnél tartunk, s még nincs vége az évnek. Az szerencse, hogy mindössze három esetben volt ismeretlen a tettes. A negyedik esetben a bűncselekmény felfedezésének pillanatában nem ismertük az elkövetőt, s csak később derült ki, hogy az áldozat testvére gyanúsítható az emberöléssel. Az összes többi ügyben ismerős, illetve a legtöbbször családtag volt a tettes.- Hány nő ölt az idén?- Összesen három, illetve szorosan véve kettő. Az egyik baltával verte fejbe az élettársát, a másik késsel szúrt, de nem emberölés, hanem „csak- ” halált okozó testi sértés lett a

vád. Védekező helyzetből szúrt az asszony, de balszerencséjére verőeret talált el a penge. A belső vérzés következtében pillanatok alatt elhunyt a sértett. A harmadik történetben a gyanúsított saját újszülöttjét ölte meg. Sajnos, egy-két csecsemőgyilkosság is van minden évben.- Az emberölések felét általában családon belül követik el.- Lehet mondani, de inkább úgy fogalmaznék, hogy az összes életellenes bűncselekmény 60-70 százaléka családon belül történik, 20 százalékban szomszéd, ismerős a tettes, s csak 1-2 százalékban fordul elő, hogy idegen az elkövető.- Tolna megyében az úgynevezett rablógyilkosság igen ritka.- Ilyen bűncselekmény jogilag nincs is, csak a köznyelv hívja így. Az emberölés minősített esetéről van szó, amikor nyereségvágyból ölnek meg valakit. Ilyen eset is csak egy volt az idén. Szerencsére nálunk ritka a minősített emberölés. Az idén az említetten kívül egy volt, amit különös kegyetlenséggel követtek el. Ez azt jelenti, hogy a sértettnek különösen nagy lelki, vagy testi fájdalmat, szenvedést okoznak.- Bizarr, vagy borzasztó eset volt, amikor a sértettnek a hüvelyébe szúrt az élettársa.

Igaz, mindketten alkoholizáló életmódot folytattak.- Ebben az ügyben majd az ügyész mondja ki a minősítést, annál is inkább, mert az áldozat még majdnem egy hónapot élt a kórházban, s végül fertőzésben halt meg. Nem kétséges, persze, hogy a történtek következtében, bár ez már szakértői kérdés.- Nézzük az okokat.- Igen ritkán, évente egykét ügyben a szakértői vizsgálat valamilyen kóros elmeállapotot mutat ki. Tavaly és tavalyelőtt is volt ilyen.- Emlékszem pár éve egy fiatalember baltával verte szét a nagymamája fejét, róla megállapították, hogy tudathasadásos elmebeteg.- Közepes fokú korlátozottságot már az idén is kimondták, s ezekben a bűnügyekben a különleges lelki helyzet kialakulásában külső körülmények játszottak közre,

mint például tartós stresszhelyzet, vagy alkohol. Érdekes, hogy korábban ezeket a szempontokat a beszámítha- tóság mérlegelésénél nem vették figyelembe.- Elég kézenfekvő, hogy a munkanélküliségre, a szegénységre hivatkozzunk, mint

motiváló körülményekre, de igaz-e valamennyi esetre, hogy az elkövető a társadalom perifériáján élt?- Ezt így nem mondanám, a gyönki eset kifejezetten nem ebbe a kategóriába tartozik, de azt igen, hogy valamilyen egzisztenciális probléma van a családban, amit nem tudnajc megoldani, vagy feldolgozni. A tartós feszültséghez aztán hozzájönnek a különféle tényezők, érzelmi okok, új körülmények, külső hatások, vagy éppen az alkohol.- Ez italozás mennyire játszik szerepet a családi viták elfajulásában?- Majdnem minden esetben benne van. Nem feltétlenül alkoholizmusról van szó, de valamilyen mértékben hozzájárul az ital az önkontroll elveszítéséhez, hogy az adott szituációban az egyik, vagy mindkét szereplő többet, vagy kevesebbet ivott.- Előfordul, de nem jellemző.- Mik a konkrét kiváltó okok? Min kezdődik a tettle- gességgé, majd emberöléssé fajuló vita, veszekedés.- Itt van a legnagyobb gond, s éppen e miatt nem lehet a szóban forgó típusba tartozó emberöléseket megelőzni. Soha nem lehet kiszámítani, hogy mi lesz az utolsó csepp, mitől éppen abban a pillanatban telik be a pohár. Hadd mondjak egy idei példát, aminek halál lett a vége. Nézte a tévét a házaspár. A konfliktushelyzet már régóta megvolt közöttük, akkor este ittas volt a férj. Ő mást akart nézni, s csatornát váltott. Az asszony visszaváltotta, s ebből a vitából lett az emberhalál. A másik esetben két hajléktalan kapott egy darab kecskehúst, s ennek az elosztását baltával vitatták meg. Ha nem lett volna a hosszú stresszhatás, ami mind a sértettet, mind pedig az elkövetőt érte, s ehhez nem járult volna hozzá az ittasság, akkor talán az adott konfliktust le lehetett volna vezetni szocializált módon is.- A társadalom, vagy a környezet felelőssége mennyiben vethető fel?- Olyan ez, mint a kábítószer elleni harc, amit a társadalom a rendőrségre testált, s mi el is vállaltuk. Szerencsére most már kezdünk a megelőzés felé fordulni. Az élet elleni bűncselekmények megelőzésében éppúgy, mint a kábítószer elleni küzdelemben, a szűkebb környezetnek, a családnak, a munkatársaknak, a szomszédoknak lenne több feladatuk.- Tényleg, a család utólag hogyan reagál? Bekövetkezik a tragédia, s addig csak nézték tétlenül, hogy mi folyik körülöttük.- Sőt, inkább az a jellemző, hogy a szereplők és a szűkebb család takargatja a problémákat a környezet előtt. Próbálják a gondokat, konfliktusokat palástolni. Ha már bekövetkezett a baj, akkor tesznek esetleg szemrehányást a családtagok, a szomszédoknak. A környezet meg úgy tesz, mintha valóban nem vennének észre semmit, elzárkóznak, nem törődnek a másikkal. Attól félek, hogy ez a közömbösség, amely egyre inkább terjed, oda fog vezetni, hogy az életellenes cselekmények megszaporodnak.

Ihárosi Ibolya

Elet elleni bűncselekmények

(Tolna megye területén szándékosan emberéletet kioltó bűncselekmények)

Megjegyzés: Az 1999. évi adatok a nyomozás elrendelések alapján tartalmazzák napjainkig a megyében elkövetett legsúlyosabb élet elleni cselekményeket. Nem tartalmazza a grafikon a gondatlan emberölést és az emberölés kísérlete miatt indított eljárásokat.

Emberölés

Halált okozó testi sértés

2

11

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999

is?- Ez érvényes a sértettekre

A vadász szövetség elnöke újgazdag puskásokról, vadászkultúráról, Afrikáról

Megdöbbentő filmet vetített nemrégiben a televízió Afrikában vadászó magyar újgazdagok „ténykedéséről”. A riportfilmben bemutatottakról lapunk hasábjain is megjelent egy - elmarasztaló - vélemény egyik munkatársunk tollából. A filmben látottakkal kapcsolatban Kocsner Antalt, a Tolna Megyei Vadász Szövetség elnökét is megkérdeztük.

— Valóban megdöbbentő volt a műsor — kezdte Kocsner Antal. — Megdöbbentett a kamerák előtt feszítő újgazdag puskás a vadászkultúrát lealacsonyító, a magyar jogrend szerint is állatkínzásnak minősülő namíbiai ténykedése. De meg kell mondjam, megütköztem azon is, ahogy - divatos szóval élve - a média ezen a vállalkozón keresztül, meglehetősen egysíkú, csekély információ birtokában a magyar vadászokat, a vadászkultúrát porig alázta.

— Azért úgy vélem, azt senki nem gondolta, hogy ez a mészáros munka lenne jellemző a magyar vadászok nagy többségére.

— Biztosíthatom arról, hogy a vadászfegyver tartására jogosultak között még többségben vannak a vadászok. Azok az emberek, akik Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán, Fekete István írásaiból, a régiektől tanulva, kiskoruktól itták magukba a természet szeretetét, akik ismerik és tisztelik az erdőt, a vadjait, akik a nagy elődök nyomdokain járva

évtizedek álmait valóra váltva jutottak ki az elmúlt években egy-egy afrikai szafarira. Ezek azok a sport-, vagy hivatásos vadászok, akik a mostani félméteres hóban is traktorokon, lovas szánon, vagy éppen gyalog, a vállukon viszik ki az erdőkbe az élelmet a vadaknak, akik a mostani - talán túlságosan is liberális jogszabályok mellett is - próbálják megőrizni a világhírű magyar vadállományt az utókornak, vagy azoknak a fejlett vadászati és állatvédelmi kultúrájú nyugat-európai vadászoknak, akik nagy összegekért ide járnak vadat lőni, mert náluk már nincs mire puskát emelni.

— A médiával kapcsolatban említette az egysíkú és szegényes információkat. Ön, mint aki vadászott már Afrikában, mennyire tudja megerősíteni, illetve cáfolni a bemutatottakat, illetve az elhangzott információkat.

— A riportban elhangzott ár, a 25 millió forint (és nem 50 millió) a legdrágább területeken, a „nagy ötös” (Afrika nagy és veszélyes vadjai) kilövésére értendő. Az Afrikában valóban vadászók leginkább különféle antilopokat ejtenek el, kb. 500 DM áron. A magyarok a filmben említett „agressziója” inkább a kényszerű eredményorientáltságból fakad, mert még ilyen árak mellett sem engedhetik meg maguknak az évenkénti kiutazást.

Egyébként a Namíb sivatag és a Kalahári északi szélén található területek sűrű, tüskés

bozótjaiban dzsipekkel vadat hajkurászni képtelenség — az nem a Serengeti végtelen síksága. A lesekre, az autók magasított platóira éppen az átláthatatlan tüskefüggöny takarásában levő, a hazaiaknál sokszorta szívósabb vadakra a nagy távolság miatt amúgy is nehezen kivitelezhető, biztosan halált okozó lövés leadásához van szükség. (Egyébként autóról, vagy lesről általában csak az idősebb, a cserkelést nehezen bíró vadászokkal lövetnek.)

A filmben szereplő hivatásos kísérő is kiemelte, hogy a magyarok igen jól lőnek. A kinti hivatásos vadászok a nehéz utánkeresésre hivatkozva sokszor nem engedik, hogy a vad a lövéshez közeli helyen nyugodtan elfeküdjön, és pár perc alatt elvérezzen, hanem addig lőnek (vagy lövetnek) rá, ameddig az mozog. (Tévedés ne essék, nem a „kegyelemlövésrőí” van szó. Annak elmulasztása vadásziatlan, etikátlan: állatkínzás.)- Akceptálva az Ön által eddig elmondottakat, azért azt meg kell jegyezni: a közvéleménynek van egy olyan része, amely azzal érvel, hogy a vadászat mégiscsak állatok lelövését jelenti, nem létfenntartási célból.

— Engedje meg, hogy erre a felvetésre egy Széchenyi Zsigmond idézettel válaszoljak.

„Ha vadászatról beszélek, nem a vadállatok lelövöldözésének felületes mulatságára gondolok. Akinek a vadászat mindössze ennyit jelent, az csak azt árulja el, milyen reménytelenül messze esik mindattól, amit nekünk, vadászembereknek jelent.

A laikusok nyelvén ártatlan vadállatok kegyetlen lepuskázását jelenti. Ennek igazságát letagadni magamnak is nehezemre esnék. Csakhogy a vadászat - főleg ilyen szertelenül, lelketlenül kimondva - ezt jelenti a legkevésbé. Elsősorban erdőt jelent, testet-lelket újjáélesztő erdőzúgást. Fát jelent és vadvirágot, gombát és

szamócát, iszalagot és tüskét, kígyót és békát, tücsköt és bogarat, napsütést és égzörgést, hársfavirág szagát, harkály berregését ... Ez szabadságot jelent és magányt. De még mindezeknél is sokkal, sokkal többet jelent a vadászat.”

Mindezek után talán érthető, hogy a vadászat és az öldöklés, a vadász és a puskás ember közé egyenlőségjelet tenni felelőtlen és bántó.

— Gyerekkoromban magam is faltam a Széchenyi és Kittenberger könyveket, igaz, nem lett belőlem vadász. Azért kíváncsi lennék arra, mi a „titka” Afrikának - persze a vadállatain felül -, amitől ilyen megkülönböztetett figyelmet érdemel az igazi vadászok részéről (is)?

— Erre nincs kielégítő magyarázat. Ha valaki egyszer is volt ott, és eggyé válhatott a gyermekkori olvasmányaiban sokszor elképzelt afrikai szavanna varázslatos világával, az tudhatja, ületve inkább érezheti, hogy miről van szó. Mindenesetre aki megtapasztalta már a saját bőrén „a csodálatos ruhájában lenyugvó Nap alatti Afrika szelét”, az biztosan visszavágyik.

Széchenyi így ír erről: „Fantasztikusak itt a reggelek. Hisz minálunk is fényesek a napkelték. Nálunk is csillog a hajnali harmat. Nálunk is meglepőek azok a szín-, árnyék, szag- és fényhatások, melyeknek pompájában születnek az ifjú napok. De itt mindez sokkal élesebben, sokkal erőteljesebben történik. Nemcsak a hajnalokra áll ez, általános jellemvonása ez itt az életnek. Itt fényesebb a napfény, mint nálunk, csillogóbbak a csillagok, sötétebbek a viharfelhők, borzalmasabbak az égiháborúk, hódítóbbak a szagok, határozottabbak az ellentétek. De még a tüske is szúrósabb, a fa is keményebb, az ember is kitartóbb, a vadállat is szívósabb. Egyszóval, itt energikusabban lüktet az élet pulzusa. És ez az, ami olyan komollyá teszi Afrikát, ez az, ami ide vonz, ami visszavonz mindenkit, aki egyszer belekóstolt.” -s-