Tolnai Népújság, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-11 / 212. szám

4. oldal Megyei Körkép 1999. szeptember 11., szombat — Tolna Es Környéke A nagy mözsi belvíz A nagy mözsi belvíz nem is olyan nagy, ha a több hek­táros alföldi bátyuskáihoz viszonyítjuk. Csak azért tű­nik nagynak, mert szem előtt van, a főút mentén, a malomnál, s így sokaknak kellemetlenkedik. E csapadékban bővelkedő esztendőben számtalanszor „megáradtak” itt a pocsolyák, s a Béri Balogh utca fél szé­lességben járhatatlanná vált. A megoldás után érdeklődő újságíró sejti, hogy elvileg a probléma összetett, gyakorla­tilag meg az a kérdés, hogy ki állja a cehet. Ki fizesse a csa­padékvíz-elvezető mű (árok) létesítését. Mert „érintett” az három is van: az önkormány­zat, a közút, meg a malom. Salamoni döntés született. Jenvai László, a polgármes­teri hivatal műszaki osztályá­nak munkatársa arról tájékoz­tatott, hogy a terheket közö­sen vállalják. Egyharmad részt ők, egyharmadot a köz­útkezelő kht., egyharmadot a malom kft. A tervezett teljes költség 360 ezer forint, a munkát ha­marosan elkezdik. Wessely FOTÓ: GOTTVALD Rendőrőrs Felismerte a Tücsök kocsma elől az idén márciusban eltűnt kerékpárját egy sértett. Az il­lető értesítette a rendőrséget, a zsaruk lefoglalták a biciklit. Népszerűek az autóbusz tükrök Faddon. Nemrégiben ismét leszerelték egy, a Má­tyás király utcában parkoló busz visszapillantóit ismeret­lenek. A rendőrség szerint havonta történik hasonló eset a községben. Bankkártyák is eltűntek egy, a tolnai Gemenc szövet­kezet egyik közös helyiségé­ben hagyott táskából, ponto­sabban az abban levő pénz­tárcából. Készpénz csak ke­vés volt a tárcában, a bankkár­tyákat pedig sikerült még időben letiltani. A rendőrség felhívja a la­kosság figyelmét, hogy kétes egzisztenciájú személyekkel ne kössenek üzletet, különö­sen szóban ne. Az elmúlt idő­ben ugyanis számos esetben előfordult, hogy autóra, mo­biltelefonra csekély előleggel, esetleg valamilyen biztosí­tékkal alkudott meg valaki, ám amikor hozzájutott a kí­vánt eszközhöz, később nem teljesítette a rá vonatkozó kö­telezettségeket. Legutóbb egy 80 ezer forintos rádiótelefon­ért 10 ezer forint előleget fize­tett, valamint biztosítékként egy személygépkocsi forgal­miját hagyta az eladónál az álvevő. A forgalmit másnap visszakérte, mondván, hogy a kocsijára van egy vevő. A vé­telárat pedig azóta sem fizette ki. Vannak szélhámosok a há­zaló edényárusok között is. Előfordult, hogy idősebb em­bereknél úgy jelentkeztek be, mint ha azok hozzátartozói­nak megrendelését teljesíte­nék, persze a „megrendelt” áru ellenértékét is kérve. Közben esetleg a lakásban is „körülnéznek”. Az éjszakák egyre hidegebbek Első ránézésre hihetetlennek tűnik, hogy ott, azon a helyen egyáltalán lakhat valaki. Az „élet nyomait” csupán egy vi­harvert kályha és egy némi fantáziával ágynak is nevez­hető „valami” jelenti. Amúgy pedig a beszakadt tetejű, egy­kor talán műhelyként szol­gáló objektumról legfeljebb egy megváltó dózer juthat az ember eszébe. Itt szokott aludni B. István, tolnai rok­kantnyugdíjas. Nyugtalanok az éjszakái, mivel ha esik, a víz egyes helyeken aka­dálytalanul becsorog a „szobába”. A romos épület a patkányoknak is kedvenc búvóhelye. Azt mondja, alvás közben fél lába mindig lelóg az ágyról, hogy ha kezdene ösz- szeomlani az épület, gyorsabban tudjon menekülni. ■ Az ő esetében ez különösen lé­nyeges momentum: egy súlyos gyermekkori bal­eset következtében lábai kegyetlenül megnyomo- rodtak. ■ István két évtizede lakik a Wesselényi utcában; ahol - az utóbbi években már „állandóra” beje­lentkezve - a fentebb le­írt melléképületet vi­szonylag szerény díjért albérlőként használta, az udvarban-kertben pedig felállíthatta nyúlketre- ceit. A szorgalmas férfi a nyulaival egészíti ki - 67 %-os rokkantsága után járó - nyugdíját. A főbérlő István báty­jának az anyósa volt. A néninek, különösen mi­után elveszítette férjét, nagy se­gítségére volt István, aki segített a háztartásban, bevásárolt, fát vá­gott, intézte a néni ügyeit, és ami talán ezeknél is fontosabb: a tár­sasága volt az idős asszonynak. A főbérlőt ugyanis - legalábbis többen ezt állítják - az elmúlt tíz évben csak elvétve látogatták a gyerekei. A hidegebb estéken B. István bemehetett melegedni, beszél­getni a néni házába. ■ Nem tudni, miként képzelte jövő­jét B. István, a melléképület kar­bantartására mindenesetre nem rült férfi olcsóbban megvehesse a házat. De a három másik testvér hallani sem akart erről. Az asszony elismeri, hogy rit­kán látogatták az anyjukat. — Tudja, előfordul, hogy egy anya nem szereti a gyerekeit. Amikor lementem hozzá, mindig a testvéreimet szidta. Amíg apánk élt, sokat jártunk oda. O más természetű ember volt. B. István sógornője szerint jobb lett volna, ha édesanyja Ist­vánra is hagy valamit, de hát nem így történt. Ő ettől függetlenül úgy látja, hogy a mozgássérült férfinak elég időt adtak arra, ben, hogy érdemben segíteni tudná a férfit. A rokkantnyugdíjra pedig nagyobb összegű hitelt nem adnak a pénzintézetek. ■ A nyár múltával az éjszakák egyre hidegebbek B. István „la­kásában”. A férfi sógornője sze­rint azonban már nem sokáig. Istvánnak hamarosan ki kell köl­töznie. — Szeptember 23-án lesz a hagyatéki tárgyalás. Utána, ha a házat nem is tudjuk eladni, a felelősséget nem vállalhatjuk: ahol a Pista szokott aludni, az az épület nem lakható. Bármikor rá­omolhat. sk költött, mondván, hogy az nem az övé. Főbérlője azonban idén má­jusban meghalt, és merőben új helyzet állt elő. Bár - a gyerekek anyjukhoz való viszonyukat tekintve - nem lett volna meglepő, ha az asszony a háza egy részét B. Istvánra hagyja, az örökösök végül még­iscsak a néni gyerekei lettek. Akik ezt követően - állítólag ele­gánsnak egyáltalán nem nevez­hető stílusban - közölték B. Ist­vánnal: szedje a sátorfáját. Ő azonban nem akarja szedni. Más kérdés, hogy nem is igen tudja. ■ Sokan vannak az örökösök: hat gyerek és két unoka. így aztán még nekik sem könnyű meg­egyezniük. Az elhunyt néni egyik lánya, B. István sógornője azt mondja, hogy ő és még két testvére belee­gyezett volna, hogy a mozgássé­hogy megoldja a lakásgondját. Lenne is megoldás, István állító­lag elköltözhetne fajszi édesany­jához, vagy Tolna-Szigetbe, egy viszonylag olcsón megvásárol­ható házba, ami viszont a város­tól két kilométerre van. És B. Ist­ván mozgássérült. A sógornője szerint pedig főként nagyon ma­kacs. A jog az örökösök oldalán áll. Többek szerint azonban méltány­talan az eljárásuk. így vélekedik B. István egyik utcabelije is. — Amíg nem jött a néni nyugdíja, a gyerekei alig néztek feléje. Amikor meghalt, másnap már itt voltak, lezárták a házat, és ki akarják zavarni azt az embert, aki évekig gondozta az édesany­jukat — mondja felháborodva. ■ Mit lehet itt tenni? — teszi fel az ember a kérdést a polgármes­teri hivatal egyik munkatársának, aki régóta nyomon követi B. Ist­ván sorsát. A hivatali szakember szerint mindkét felet meg lehet érteni. Meggyőződése, hogy a bíróságot, a pereskedést jobb lenne megspó­rolni. A legfrappánsabb megol­dás persze az lenne;, ha B. István meg tudná vásárolni a néni házát. Más kérdés, hogy jelentős ösz- szegű spórolt pénze nincs, az ön- kormányzat sincs olyan helyzet­Röviden Borvidéki fesztivál A Tolnai Borvidék hegybí­róinak részvételével a héten lezajlott megbeszélésen el­dőlt, hogy október 9-én ren­dezik meg a borvidék szü­reti fesztiválját. Az ese­ményre, amely jó alkalmat kínál a borvidék bemutatko­zására, a kölesdi Borok Há­zában kerül sor. A rendez­vény keretében szüreti fel­vonulásra, folklórműsorra, bálra, valamint borkósto­lásra kerül majd sor. Klubkirándulások A tengelici művelődési ház­ban működő klubok tagjai holnap, azaz vasárnap ki­rándulásokon vesznek részt. A nyugdíjas klub Ópuszta- szerre utazik, a tinik pedig Pécsre látogatnak. A kirán­duláshoz szükséges össze­get a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyerték el. Kertbarátok A Tolnai Kertbarátkor szep­tember 13-án, 18 órától, a művelődési házban rende­zendő összejövetelén a résztvevők beszámolnak e héten lebonyolított ' buda­pesti kirándulásukról, ezen kívül szakmai ügyeket tár­gyalnak meg. Gyalogtúra A TOVÁBB Szabadidős Társaság a jövő hétvégén óbányai programot rendez, amelynek keretében sor ke­rül az Etelka-forrást érintő gyalogtúrára is. Alkalmas pályázók Szedres és Medina tervezett közös szennyvízberuházása kivitelezőjének kiválasztása folyamatban van. Korábban kilenc cég jelezte ajánlatté­teli igényét. Az önkormány­zatok által a közbeszerzési eljárás lebonyolításával megbízott társaság szakvé­leménye szerint mind a ki­lenc pályázó alkalmas arra, hogy immár konkrét ajánla­tot tegyen a beruházás meg­valósítására. Döntések hétfőn A tengelici képviselőtestület hétfőn ülést tart. A napiren­den szerepel az ÁMK éves tevékenységéről szóló be­számoló, az I. féléves gaz­dálkodás értékelése, az ét­kezési térítési díjakról szóló rendelet-módosítás, a költ­ségvetés módosítása és az alpolgármester választás. Tolna befogadná „mások szennyét”? (Folytatás az l. oldalról.) Ha a két település csatla­kozna a tolnai telephez, ak­kor igen jelentős összegű egyszeri rákötési díjat kapna a város, amelyet szabadon felhasználhat. A rákötéssel nőne a tolnai szennyvíztelep kapacitásának kihasznált­sága, ami később hatással lehet a szennyvízdíjakra. A harmadik előny, hogy Du- naszentgyörgy és Gerjen csatlakozása esetén a pályá­zati összegből - tehát nem a város pénzéből - jutna a te­lep bővítésére, illetve re­konstrukciójára is, ami megszüntetné a telep felől nem egyszer áradó bűzt is. A bizottság mindezeket mérlegelve javasolta a két település csatlakozását. Gáláns spöck-i utcabálozók Több, mint hatezer márkát adományozott a tolnai óvo­dáknak a város németországi testvértelepülése, Stutensee egyik városrésze, Spöck. A tekintélyes összeget egy utca­bál alkalmával gyűjtötték össze az ottaniak. A tombolasorsolással „gazdagí­tott” utcabál során összegyűlt 6295 német márkát csütörtö­kön, a városházán adta át az a népes spöcki küldöttség, amely egy hétig Magyarországon nya­ralt. A vendégeket a polgármes­ter, az alpolgármesterek, a tol­nai németség vezetői és hivatali dolgozók fogadták. A polgár- mester hálás köszönetét mon­dott a nemes felajánlásért, egy­ben a város ajándékait (bor, paprika, virág, Tolnáról szóló kiadványok) adta át nekik. A spöck-iek ezután a Hősök terei oviban tettek látogatást, ahol a Cica csoport termében a városi óvodavezető köszönte meg az ajándékot, kifejezve meggyő­ződését, hogy a felajánlás a leg­jobb helyre kerül, tekintve, hogy a tolnai óvodák gyermek- és családcentrikus programjai meglehetősen eszköz- és pénz­igényesek. Ezt követően az ovisok adtak német nyelvű műsort, amelybe bekapcsolódtak a jókedvű ven­dégek is. A spöck-i delegáció rövid csütörtöki tolnai programja so­rán többek között megnézte a Karolina lenfonó üzemét, a gimnáziumot, a kékfestő mű­helyt és fogadta őket a tolnai német baráti kör is.-ts­FOTÓ: GOTTVALD

Next

/
Oldalképek
Tartalom