Tolnai Népújság, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-04 / 206. szám
A Beszédes József-dQ ez évi birtokosa, Roller Ferenc nem szorul különösebb bemutatásra szűkebb pátriánkban. Újságunkban Is gyakorta megszólaltattuk a Tolnatej Rt. elnök-vezérigazgatóját, aki azonban eddig Jórészt szakmai Jellegű kérdésekről fejtette ki véleményét. Tudomásunk szerint most első alkalommal vall j önmagáról, a szülői háttérről, pálya- ^ kezdéséről, a megyében töltött évtizedekről. Családi hagyomány mint útravaló Koller Ferenc, a Tolnatej Rt. — Számomra meghatározó útravalót biztosított a családi tradíció - emlékezett gyermekkorára Koller Ferenc. — Apám - aki szintén a tejszak- mában dolgozott - az 1930-as évek elején végzett ugyanabban az iskolában, ahol két évtizeddel később jómagam is befejeztem középiskolai tanulmányaimat.- Hol volt az az iskola? — Győr-Sopron-Moson megyében, Kapuvár mellett, egy Csermajor nevű településen. Itt képezték akkoriban a tejipar szakembereit, tehát a vajmestereket, a sajtmestereket. Apám vajmester képesítést szerzett. Mint kisgyerek, gyakorta segédkeztem mellette: kézzel hajtottam a fölözőgépet, vagy pumpáltam a vizet a tejhűtőbe.- A csermajori iskola elvégzése után ön nem maradt Győr-Sopron megyében. Volt ennek valami különleges oka? — Amikor átvettem az oklevelemet, 1957-et írtunk. Az akkori rendnek megfelelően a frissen végzett szakembereket az ország különböző településeire helyezték, oda, ahol éppen szükség volt rájuk. így kerültem Tolna megyébe, Szekszárdra 1957. július 31-i dátummal. — Éppen negyvenkét éve. A fiatalabb korosztálynak az az időszak ma már történelem. .. — Nekem viszont a napi valóság volt, amikor leszálltam az állomáson egy bőrönddel. Az első benyomás a városról egyébként kedvező volt, a képzeletemet - még nem töltöttem be 18. életévemet - azonnal megragadta a várótermi falfestmény. Károly — A vállalat Széchenyi utcai központjában a vezetőség gyorsan eldöntötte, hogy nekem a szakályi tejüzembe kell mennem. így is történt, s ezen a településen kezdődött szakmai pályafutásom. Itt lettem először gyakornok, később segédművezető, művezető, főművezető, majd üzemvezető.- Tehát végigjárta a rang- I létrát, annak minden fokát. Mi történt ezután? -----' — 1970-ben Dombóvárra helyeztek, az éppen akkor kezdődő rekonstrukciót irányítottam négy éven át, természetesen a termelés mellett. Ez az üzem ekkoriban kapta meg a mai arculatát. További öt év igazgatói tevékenység után, 1979-ben kerültem - családommal, azaz nejemmel és két fiúgyermekemmel együtt - Szekszárdra, a Tolna Megyei Tejipari Vállalat központjába. A nyolcvanas években főosztályvezetőként, majd főmérnökként dolgoztam.- S mikor lett a Tejipari Vállalat első számú vezetője? — A rendszerváltás idején, 1989-ben, különböző pályázati eljárások után lettem a cég igazgatója. A részvénytársasággá való szervezés, azaz 1994 óta vagyok vezérigazgató, 1995 óta pedig egyúttal az rt. igazgatóságának az elnöke. — Ha valaki, akkor ön tudja, hogy miként is alakult hazákban az elmúlt évtizedekben a tejfogyasztás mértéke. Kellő mennyiségben iszunk mi, magyarok tejet? — A kívánatos mennyiségtől még messze vagyunk. A csúcsot az elmúlt ötven évben az 1986/87-es esztendők jelentették, ekkor megközelítettük az átlagosan 200 literes személyenkénti fogyasztást. Jelenleg úgy 145-147 liternél lehetünk, azzal együtt, hogy az elmúlt két évben némi szerény emelkedés tapasztalható.- Önnek nyilván hivatalból is érdeke, hogy minél több tejet igyunk, avagy tejterméket fogyasszunk. . . — Ez természetes, egy cég akkor működik jól, ha termékeit a piacon - a fogyasztóknak is - megfelelő áron képes értékesíteni. S miután köztudott, hogy a tej mennyire egészséges, magánemberként is fontosnak tartom a fogyasztás mértékének növekedését.- Vezérigazgató úrnak van kedvenc tejterméke?- Számomra nem múlhat el nap valamilyen tejtermék nélkül. Egyébként leginkább a kefirt, valamint a jó érett sajtokat kedvelem.- Már ha azok a Tolnatej Rt.-nél készültek... — Ez magától értetődő. Szeri Árpád Koncert a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban Zenetörténeti utazás Mozarttal Paksnak immár koncertterme is van. Igaz nem annak épült, ám a Vak Bottyán Gimnáziumban felismerték, az új fedett díszudvarnak remek az akusztikája. Az első hangversenyt szeptember 11-én, szombaton este 19 órától rendezik. Az első koncert mindjárt különlegességgel kedveskedik a komolyzene • kedvelőinek. Wolfgang Amadeus Mozart Magyarországon ritkán hallható egyházzenei kompozícióiból állította össze a repertoárt a neves karmester, Vashegyi György által vezényelt Orfeo zenekar és Purcell Kórus és a szólisták: Kiss Noémi - szoprán, Schöck Atala - mezzoszoprán, Drucker Péter - tenor és Kovács István - basszus. A program darabjai (d- moll Missa brevis, Alma Dei creatoris, Sub tuum praesidium, Sancta Maria, mater Dei, Misericordias Domini, Vesperae solannes de con- fessore I. Dixit Dominus - II. Confetibor, III. Beatus vir - IV. Laudate pueri - V. Lautade Dominium VI. Magnifacat) Mozart rövid életének kevésbé ismert szakaszából, a tizenhárom és huszonnégy éves kora közötti időszakból származik. Az összeállítás a művészek szándéka szerint „kis zenetörténeti utazás”, segítségével nyomon követhető Mozart kompozíciós stílusának folyamatos változását. Amellett, hogy ezek a művek ritkán kerülnek élő előadásban a közönség elé - jó néhány feltehetően először lesz Magyarországon hallható - az előadáson korabeli hangszereken szólalnak meg a dallamok, tizennyolcadik századi eredeti hangszereket vagy azoknak pontos kópiáit használják a művészek, sőt a hangmagasság is valamivel alacsonyabb lesz a ma szokásosnál, megfelelően a tizennyolcadik század utolsó harmada gyakorlatának. Ugyanezt a korabeli hangulatot igyekeznek visszaadni az énekesek is, a latin szöveget olaszos kiejtéssel énekelik, hiszen Mozart énekeseinek többsége olasz volt.-rgSzüreti fesztivál Dunaföldváron Vigasságok az új bor jegyében Változatos, gazdag program várja a helybélieket és a vendégeket a jövő hét végén Dunaföldváron, a Szüreti fesztiválon. A hagyományos, két és fél napos ünnepet szeptember 10. és 12. között rendezi a művelődési központ. A programok sora 10-én, pénteken este hatkor kezdődik, két helyi alkotó, Bircsár Antalné fazekas és Mádi Gabriella festő kiállításának megnyitójával, a Vármúzeumban. Ezt követően a belvárosi Rákóczi utcában nyit a Borutca és hivatalosan is kezdetét veszi a fesztivál. Fél nyolckor kezdődik a nótaest, Madarász Kati és Miklósi József fellépésével, a kíséretet Oláh Kálmán és cigányzenekara adja. Az első napot utcabál zárja a Capuccino zenekarral. A Dunaferr Tűzoltózenekar térzenével ébreszti a várost szombaton, fél tizenegytől mazsorett parádét láthat a közönség, négy csoport fellépésével, előbb menettáncban, majd a színpadon. Délután „Szüreti virtuskodás” jön, helyi és vendégcsapatok tréfás vetélkedője. Este a blues és a country veszi át az uralmat: a Jonny Big Lip Band és a Muddy Shouse a blues, a Blackriders és a MÉZ a country és az ír zene kedvelőinek szerez remélhetőleg élményt. A vasárnap délelőtt hagyományosan a gyermekeké, játékokkal, vetélkedőkkel, kézműves foglalkozásokkal és a Fabula Bábszínház óriás báb, arionett show-ja a kínálat. Közben lecsófőző verseny folyik majd az alkalmi szakácsok számára és óriás szüreti kalácsokból is falatozhatnak a jelenlévők. A nagy látvány, a szüreti felvonulás délután kettőkor indul, lovasokkal, kocsikkal, körbejárva a várost. A menet visszatérte után, ötkor kezdődik a néptánc gála, a kalocsai Piros rózsa, a decsi Gyöngyösbokréta, a paksi Tűzvirág táncegyüttesek valamint Miskolczy Mária népdalénekes és az Eszterlánc zenekar fellépésével. A fesztivál szüreti bállal zárul, a hangulatfelelős a Tuki-duó lesz.-patakiéi első megyenapon vette át a Babits Mihály-díjat Takács Mária, a simontornyai vármúzeum igazgatója, népművelő muzeológus, Illyés Gyula hagyatékának gondozója. Most jelent meg Illyés Gyula könyvtára című, 600 oldalas bibliográfiája. Négy évig tagja volt az Országos Múzeumi Tanácsnak, húszig a megyei tanácsnak, öt évig a művelődési bizottság elnöke. Jelenleg a városi művelődési bizottság tagja és a Simontornyai Színházi Nyár Közalapítvány elnöke. Simon- tomya neki köszönheti számos köztéri alkotását, a Vármúzeumban közel száz, Párizsban egy kiállítást rendezett a kortárs képzőművészet legjelesebb képviselőinek. Illyés kutatásairól a világ több országában tartott előadást. Hozzájárult a simontornyai városi bölcsőde, az uszoda és az iskola felépítéséhez, nagyobb összegű támogatás megszerzésével. A vármegyeháza udvarán beszélgettünk, szeptember elsején, amikor éppen 25 éve annak, hogy múzeumigazgató lett. S mivel azóta ismerjük is egymást, talán indokolt, hogy az újságban is tegeződünk.- Mi volt az első gondolatod a kitüntetéssel kapcsolatban?- Miért pont most? Menynyivel tettem többet, éppen az idén, mint máskor? Nagyon jól esnek a gratulációk, de az ember nem ezért dolgozik.- Mikor találkoztál először Illyés Gyulával? Értékek, mértékek és találkozások Illyés Gyula emlékkiállítás lesz az ozorai várban- Még iskolás koromban, 1957-ben. A tanító nénim első unokatestvére volt a költő. Édesanyám is baráti kapcsolatban állt a családdal. Amikor múzeumigazgató lettem, írtam neki egy levelet, hogy szeretném, ha ellátogatna a szülőföldjére. Voltak, akik azt mondták, ha erre a költő válaszol és eljön, akkor megeszik a kalapjukat.- Szerinted miért válaszolt, miért jött aztán még sokszor?- Ő akkor egyre idősebb volt, s ahogy számomra is nagyon sokat jelent a gyerekkor, neki is sokat adott a szülőföld. Nagyon ragaszkodott volna valakihez, aki ezt a kapcsolatot fenntartja. Engem mindig tegezett, amit, nagyon kevesekkel tett meg, mert a gyerekkorát is felidéztem, tudtam beszélgetni azokról az emberekről, akiket ismert. Bármikor bejelentkeztem, mindig fogadott. Életem egyik legkínosabb pillanata volt egyik találkozásunk. Elvittem egy alkalommal az ozorai vár felújításának és hasznosításának a tervét. Úgy gondoltam, hogy az akkori múzeumigazgatóval dr. Szilágyi Miklóssal közösen összeállított tervből majd idézgetek neki. A költő azonban kikapta a kezemből a tervet azzal, hogy „tudok én olvasni”. A tervezetben az a mondat is szerepelt, hogy Ily- lyés Gyula halála után. Nehezen tudtam kimondani az elsői mondatot, hogy szeretném ha- z a h o z n i Tolnába majdani gya- , tékát. ’ Erre ő azt mondta nekem: „Ha Flórával meg tudsz egyezni, akkor minden a tiéd”. Talán ez a mondat is hozzájárult, hogy a költő halála után, közel 14 évig heti három napot a hagyaték feldolgozásával tölthettem. — Most hogyan áll az ozorai kiállítás ügye? Arról már írtunk, hogy a millenniumi kormánybiztosság adott 30 milliót a felújításra 10-et a kiállításhoz. — Ha vágyaink teljesülnek, akkor jövő év november másodikén megnyílik az Illyés Gyula állandó emlékkiállítás, s szeretnénk, ha Tolna megye gazdagodna a költő teljes hagyatékával. — Minden bizonnyal a költő özvegye is megszeretett. — És bízott is bennem. Mindent elmesélt a családról, emberekről, akikkel kapcsolatban voltak, a versek keletkezéséről. — Vannak ebből az időből jegyzeteid? — Az első években esténként írtam a nap történetét, de később már nem jutott rá any- nyi idő és energia. Nagyon sok időnek kell még ahhoz eltelnie, hogy elővegyem. Ezekkel a személyes beszélgetésekkel élni és visszaélni is lehetne, ezért nem hiszem, hogy valaha is bárkinek elmondom. — Honnan van energiád ennyiféle munkához? — Nagyon nagy segítségemre volt mindig a családi háttér, a szüleim. Édesanyám szerencsére még él. — A kislányod?- A legbüszkébb a gyerekemre vagyok, aki már nagy, s a Bécsi Magyar Nagykövetségen dolgozik. A Külügyminisztérium munkatársa, két éve van külszolgálaton, most vették fel doktorandusznak. Amint elég nagy lett, a lányomat mindenhova vittem magammal, kiállításra, színházba, s ez nem maradt hatástalan. Művelt, érdeklődő, jó ember. Régen ötkor keltem, mire indult a nap, már vagy kitakarítottam, vagy túl voltam más házimunkán, ma már nem bfr- nék ennyit.- Milyen értéket szeretnél átadni'neki és az unokáidnak azok közül amelyeket a sajátodból hoztál? — Azt a szeretet, amit én kaptam a nagyszüleimtől, szüleimtől. Ihárosi Ibolya Fotó: Gottvald Károly » — Milyen feladatokat | bíztak önre az első időkben?
