Tolnai Népújság, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-29 / 123. szám

A „sportminiszterelnök borítékolta a sikert n Tolna megyei gyerekek utaznak a Speciális Olimpiára Június 26. és július 5. között az Egyesült Államokbeli Észak-Karolinában kerül megrendezésre a Speciális Olimpia. A világversenyen mintegy száznegyven ország szellemileg különböző mértékben korlátozott sportolói vesznek részt, köztük a magyar delegáció tagjaként öt Tolna megyei fiatal. A pálfai intézmény épületei a hatalmas park évszázados fái alatt bújnak meg. Az égbe törő lombkoronák árnyékot adnak a melegben, s elrejtik a külvilág szeme elől a bentlakókat. Pe­dig - mint azt Siklósi Mihály, az intézmény igazgatója elöljá­róban elmondta - az itt dolgo­zóknak éppen az a céljuk, hogy a két világ közötti „fala­kat” mihamarabb lebontsák. Az otthonnak jelenleg 250 la­kója van, többségük súlyos mértékben értelmi fogyatékos. Az intézményben működik azonban egy 40 fős rehabilitá­ciós csoport, melynek tagjai - szakkifejezéssel élve - a debilis és imbecillis szint között áll­nak, s akiknél nem csak a meg­őrzés, de a képzés is feladat. Magdi és Tamás A csoport tagjai - egy vak fiú kivételével - valamennyien sportolnak, a pálfaiak az atléti­ka, az asztalitenisz, az úszás, a kispályás labdarúgás és a torna közül választhatnak. Az utóbbi sportágat - Böröcz Lászlóné gyógytestnevelő segítségével ­jelenleg öten űzik, közülük ketten igen magas szinten. Görbe Magdolna 25 eszten­dős, csendes lány. Hat éve ke­rült Pálfára, s a sporton kívül leginkább beszélgetni szeret. Beszélgetni a hazájáról, ami olyan szép. A sporton keresz­tül társaihoz képest jóval töb­bet látott a külvilágból, hiszen a különböző versenyek alkal­mával megfordult már többek között Budapesten, Miskolcon, Egerben, a Duna-kanyarban, s legutóbb a tatai edzőtáborban is. Külföldön azonban még so­hasem járt, az amerikai utazás így számára egyelőre felfogha­tatlan. Hogy mi várhat rájuk a ten­gerentúlon, arra a 21 esztendős Orsós Tamás sem tudott vála­szolni. A jó kötésű srácnak amúgy mindenről van vélemé­nye, és azt nem is rejti véka alá. Memóriája félelmetes, nevek, eredmények, helyszínek „rep­kednek” a levegőben. Tamás igen sokoldalú, a torna mellett atletizál és tagja a futballcsapat­nak. Bár - mint mondja - in­kább az egyéni sportágakat sze­reti, ott ugyanis csak magára számíthat, nem állhatja az ön­ző társakat. A sportoláson kívül tagja a társastánc csoportnak, egy zenekarban szintetizátoron és fúvós hangszeren is játszik, emellett szívesen csavarog, per­sze csak a környéken. A tornászok gyakran heti há­rom-négy alkalommal is tré­ningeznek az általános iskola tornatermében. Magdi talajon, gerendán és ugrásban, Tamás talajon, gyűrűn és ugrásban szerepel majd. Mindkettőjük­nek az olimpiai szövetség által előírt gyakorlatot kell majd be­mutatniuk. Tamás büszkén meséli, hogy a Tatán eltöltött öt nap során meglátogatta őket Deutsch Tamás, a „sportmi­niszterelnök”, aki elismerően nyilatkozott produkciójáról, s „borítékolta” a pálfai fiú ameri­kai sikerét. Tamás ennek meg­felelően az esélyeket latolgatva elmondta, „természetesen” há­rom aranyéremre számít. Mag­di sokkal visszafogottabb volt: „Még nem tudom, hogy szere­pelek majd” - mondta. „Annyi biztos, hogy Isten kezében le­szek.” Ildikó, Aranka, Géza Horváth Ildikó, Kanalas Aranka és Gál Géza a regöly- majsapusztai Rehabilitátációs Intézet lakói, közel tíz éve asz­taliteniszeznek. Szombaton­ként Regölyben, az iskola tor­natermében foglalkozik velük Cs. Kovács Gyula, hétközben az intézet kultúrtermében fel­állított ping-pong asztalokon gyakorolnak. A majsapusztai otthonban körülbelül húszán sportolnak. Ildikó, Aranka és Géza évek óta járnak országos versenyek­re, és rendre első-második he­lyen végeztek: legutóbb a ka­zincbarcikai Mohos-kupáról mindhárman aranyéremmel tértek haza. Bár külföldön már jártak, világversenyre még nem jutottak el, ezért nem ke­vés izgalommal várják az indu­lást. Magyarszerdahelyi társuk­kal négyen képviselik a magyar színeket az asztalitenisz sport­ágban, ötvenhárom ország 224 sportolója között. Géza egész­séges önbizalommal ígéri: az első-három hely egyikét meg­szerzik. A jobbtól kikapni per­sze nem szégyen, - ismerik el mindhárman -, s a fogadalom­nak megfelelően sportszerű küzdelemben győznek, vagy maradnak alul. Szívből reméljük, hogy az államokban valóra válnak az álmaik, kinyílik előttük a világ, s csupa pozitív élménnyel gaz­dagodva térnek haza. Élmé­nyekkel, melyek erőt adhat­nak: nekik a folytatáshoz, tár­saiknak a kezdéshez. (fék-tf) Kell az ünnep a falunak Bogyiszlói Falunapok, harmadszor A Jóistennel megbeszélt”, nyárias idő, kellemes, Duna-parti környezet, népszerű programok, kiváló italok és ételek: ez idáig legalábbis minden adott volt a bogyiszlói nagy rendezvény sikeréhez. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint hogy például pén­teken körülbelül ezren gyűltek össze az is­kolaudvaron „berendezett” szabadtéri fesztiválközpontban. A közönség soraiban ott voltak - és igazán jól érezték magukat - a környékbeli országgyűlési képviselők, polgármesterek, sőt a megyei főjegyző is „hazalátogatott” az eseményre. A honi vendégek mellett külföldi kül- 1 döttségek is emelték a falunapok rangját. Bogyiszló németországi partnertelepülésé­ről, Schlitzből két busszal érkeztek a hely­béliek régi barátai, Hans-Jürgen Schäfer polgármester vezetésével. Kevésbé nagy számú, de a schlitziekhez hasonlóan jól ér­zi magát Bogyiszlón az egyik erdélyi test­vértelepülés, Csíkcsicsó küldöttsége, élén Blága Béni polgármesterrel. Tóth István bogyiszlói polgármester a - nagyobb részben a vállalkozók, illetve az önkormányzat által támogatott - rendez­vény megnyitóján azt mondta: Bogyiszlón van perspektíva, érdemes ott élni. A pénteki programok között egyebek mellett helyet kapott az első helyi borver­seny is, amelynek zsűrije megállapította, hogy a kevéssé ismert bogyiszlói borok több környékbeli, jó nevű termőhelyről származó nedűt lepipálnak. Az első nap programjai délután 5-től éj­jel kettőig tartottak. Egyaránt sikert aratott a Szekszárdi Big Band, a bogyiszlói és a schlitzi néptáncosok bemutatója, az erre az alkalomra összeállt Bogyiszló Brass Band, a Barátok közt című sorozat egyik szereplőjével fémjelzett, némi késéssel kezdett operett műsor és a Lustige Buben sramlizenekar, amely a schlitziek körében különösen népszerű volt. Tegnap sokaknak kevés idő maradt az alvásra, hiszen reggel hatkor kezdődött a horgászverseny a holtágon. A délelőtti gyermekprogramok még csendesen zajlot­tak, ám délután a halfőző verseny, majd a schlitzi, a nagymányoki, az aparhanti és a bogyiszlói folklóregyütteseket felvonultató táncprogram idejére már ismét megpezs­dült az élet a part környékén, nem beszél­ve arról, hogy estére táncházat, Mari Zsu­zsi és Dobos Attila műsorát, majd Pötyit és tánczenekarát ígérte a programelőzetes. Ma folytatódik a rendezvény. Délelőtt az Ovirock játszik, majd vetélkedőket rendez­nek gyerekeknek. Délután rendezik meg a Bogyiszlón elmaradhatatlan birkafőző ver­senyt, ezzel párhuzamosan nosztalgia tánczenei műsort hallgathat a közönség, a Jani B. Good, az Alfa, a Tuki Duó, a Bogy­iszló Brass Band, Marcilles Justice és az Adagio együttes jóvoltából. Ezt követően az éjféli falunap-zárásig Kiss Lajos és együttese szórakoztatja a vendégeket. 1999. május 30. Harmadik oldal Öregdiákok, ha összejönnek Negyvenéves találkozót tartottak tegnap a szek­szárdi Bezerédj Kereskedelmi Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézet 1959-ben végzett diákjai. Az osztály­ban harminchétén érettségiztek az akkor még közgazdasá­gi szakközépiskolában. Hárman meghaltak, a többiek mind jelezték részvételüket. A tablón szereplő tanárok közül Gmehlig Ferenc - képünk bal oldalán - vett részt a találko­zón, a volt osztályfőnök, Kis Lászlóné Debrecenben él, s idős kora, betegsége miatt nem tudott jelen lenni a jó han­gulatú találkozón. FOTÓK: BAKÓ JENŐ A bonyhádi gimnázium 1969-ben végzett diákjai tegnap első alkalommal tartottak találkozót. A Bonyhádi Öregdiákok Szövetségének szintén tegnap megtartott közgyűlésén ebből az osztályból Bayer József egyetemi docens, az Axel Springer-Magyarország Kft. ügy­vezető igazgatója beszélt munkájáról. A számos népszerű lapot kiadó cég vezetője anekdotákat mesélt arról, hogy a politikusok milyen trükkökkel próbálnak bekerülni a női magazinokba. Sokan közülük ugyanis jól tudják, hogy eze­ket a hölgyek számára készülő újságokat rengeteg férfi is ol­vassa. Az 1955-ben érettségizettek közül Petz Ernő, az atom­erőmű korábbi vezérigazgatója beszélt az ember és az ener­gia kapcsolatáról. Felhívta a figyelmet: a harmadik világ túl­népesedése komoly problémákat okozhat. Tolnai aláírók Négy Tolna megyei parlamenti képviselő érintett a Steven M. Jo­nes érdekében írott levél ügyben, amelyben a Fidesz parlamenti frakciója jelenleg is vizsgálatot folytat. Érdeklődésünkre Potápi Árpád el­mondta: a sajtóban megjelent levelet nem írta alá.- Április 30-án ugyanis Bonyhádon, Szekszárdon és Bátaszéken voltam. Bátaszéken részt vettem a környező te­lepülések polgármestereinek találko­zóján. Egy, a közkézen forgó - április 30-i dátummal ellátott - levélhez hasonló tartalmú levelet valóban aláírtam. Le­het, hogy ezt nem kellett volna. Ugyanakkor megjegyzem, hogy ezzel senkinek nem akartam kárt okozni. Mint ahogy senkinek nem is okoztunk kárt. Tufo nagykövet úr elfogadta a bo­csánatkérést. Herbst János és Tóth Ferenc a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójá­ban folyó vizsgálat lezártáig nem kíván nyilatkozni. Fehérvári Tamást nem si­került elérnünk, ő jelenleg külföldön tartózkodik. - háj ­Sokan ráharaptak a tejre Cicafröccsdal-fesztivál: egy jó pofa agyrém sely urat, (aki kollégájával, Kosztolányi Péterrel lapunk fotósának azt is hajlandó volt bemutatni, hogyan adják meg a módját a tejisszák egy hamisítatlan tej-tivornyának. Én eredetileg földmérő vagyok, és a geodétákról azt tartják, hogy a tejet már szop­ni se nagyon szerették. En azért elvagyok vele.- A pályázat kiírója a „Kéz­jegy" TTK volt. Az Önök által — A tejdalfesztivál olyan, mint ha valaki mondjuk csi­gáknak rendezne akadályfutó versenyt. Már a szó hangula­tában benne van, hogy ez egy agyrém — vélekedik Wessely Gábor, a héten lezajlott I. Tej­dalfesztivál ötletgazdája. Tejisszák közt minden álmom/ tejesül/ sajtszabadság, tejhat- alom/jelesül/ Tejtestvérek között nincs is/vita min/ a tej élet, erő, s merő/vitamin./ (Részlet a 2. díjat nyert „Sörösmarty utolsó megkí­sérlése” című tejdalból.) A merésznek mondható ötletet a Tolnatej Rt. vezérének - külön­böző amatőr irodalmi kezdemé­nyezésekhez fűződő - pozitív hozzáállása ihlette. És lön. A tej­dal fesztiválra az országból majd’ negyvenen „haraptak rá”. Azzal természetesen mindenki tisztá­ban volt, hogy itt nem valami vé­resen komoly dologról van szó.- Az ötletadónak milyen a vi­szonya a tejjel? — kérdeztük Wes­felkért zsűrielnökről, Lázár Ervinről szintén közismert, hogy nem nagy tejpusztító. — Amikor Lázár Ervinnel egy Kézjegy antológia bemutatóján először találkoztunk, a tolnai mű­velődési házban az asztalra ki volt pakolva mindenféle üdítőital. Akkor ő azt mondta, hogy na, ezeket pucoljátok el innen, hoz­zatok ide vörösbort. Egyébként Lázár Ervintől Ha­vas Henrik is megkérdezte a tej­dalfesztivál kapcsán, egy reggeli TV műsorban, hogy nagyon sze­reti-e a tejet, mire az író meg­gyónta, hogy nem. Ennek dacára szívesen elvállalta a zsűrielnök posztját.- Milyen egy jó tejdal? — Szellemes, érdekes. A lé­nyeg, hogy ne legyen szokvá­nyos.- Ön írt már ilyen művet? — Nem. Zsenge ifjú koromban egy antialkoholista bordalt hoz­tam össze, be is küldtem egy bor­dal fesztiválra, de valami miatt nem nyert.- A tejdalt felfoghatjuk önálló műfajnak? — Bizony, elképzelhető, hogy új műfajt alkottunk Tolna megyé­ben, és egyszer majd irodalom- történeti művek foglalkoznak a tejdalokkal. . .- Ez hangsúlyozottan „az első” tejdal fesztivál volt? — Igen, az a tervem, hogy min­den páratlan évben rendezünk egy ilyen páratlan fesztivált. Steinbach

Next

/
Oldalképek
Tartalom