Tolnai Népújság, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-29 / 123. szám

Negyedik oldal 1999. május 30. A Lódara- resztéit gépek első darabjait a vietnami zsáknak háborút követően vásárolta az amerikai ke- hadsereg. A folyamatos fejlesztésnek kö­szönhetően az F-18-asok ma is a világ leg­korszerűbb vadászrepülői közé tar­toznak. A Taszárra érke- zett 24 gép mindegyike kétüléses. A Hornetek bármilyen időjá­rási körülmény között ké­pesek repülni. A pilóták és a gépek fegyverzetét kezelő műve­leti tisztek még a bevetés előtt elmondták, hogy a dél-karolinai tá­maszpontjukon az utóbbi időben legin­kább a földi célpontok elleni csapásmé­rést gyakorolták. Számítottak ugyan arra, hogy őket is bevetik a jugoszláviai légi­csapásba, ám a magyarországi áttelepü- lésről rendelkező, hirtelen érkezett pa­rancs igencsak meglepte őket. Taszárról felszállva a bevetés előtti na­pokban már nem gyakorlatoztak, hanem edzettek. Körberepül­ték az országot, tájékozó­dási pontokat kerestek és ismerkedtek a taszárin kí­vül a kecskeméti és a pápai reptérrel. A pilóták egy része még nem vett részt éles bevetésen, néhányan viszont már át­estek a „tűzkeresztségen” az iraki háború alkalmával. Dr. Kovács József, Taszár polgármeste­re lapunk érdeklődésére elmondta, hogy a Lódarazsak megérkezése és bevetése semmilyen nyugtalanságot nem okozott a község lakói között.-glaub­Lépéseink iránya már a megoldás felé mutat, tapossuk tehát közösen a járatlan utat! A toronyóráról, lírai hangnemben Továbbra is rímbe faragva érintkezik egymás­sal - hivatalos ügyben - a bogyiszlói polgár- mester és egy helybéli polgár, aki a katolikus templom toronyórájának beépítése érdeké­ben intézett beadványt az önkormányzathoz. A verses beadványra a polgármester is összecsen- I , gő végű sorokkal válaszolt, egyben kérte a kezde- .( ményező Révész Kálmánt, hogy elképzeléseit - | amelyet a döntéshozók elviekben támogattak - I »:* részletesen tárja a képviselő-testület elé. Révész Kálmán tehát megírta újabb versét. Min- 1 I denekelőtt méltatta a képviselők hozzáállását, fel- 1 I vázolva, hogy évekkel korábban vélhetően milyen J| I sorsra jutott volna a kezdeményezése: „Egykor a Főnök így szólt volna: Jó, csak iktasd, elutasítjuk máris Nézd, hogy henceg a kis klerikális. ” A konkrét, általa tett felajánlásról szólva így írt: ,Az induló összeg részemről 40 ezer forintos keret, | melyet az' esetben, ha kell, megemelek”. Az óra reménybeli elkészítője is megtaláltatott I. Kálmán bácsi által. „Három árajánlat közül az övé volt elfogadható, J 290 ezer forintos árral ez bizonyítható. Ötéves garancia mellett még az évenkénti karbantartás Ügy érezzük, hogy ez volt a legjobb megajánlás. ” 1 Révész Kálmán búcsúzóul megdicsérte a polgár- j j mestert: „Mindent egybevetve meg kell mondani: érdemes volt Önnel levelet váltani. Tisztán lehet az írásból látni, hogy Öntől lehet segítséget várni." Tóth István polgármester nem is késlekedett so- | ; káig a válasszal. „Ha célunk mellett lesz az Egyházi Tanács bízhatunk, mert lesz ünnepi átadás. Főleg azért mondjunk most imát, hogy bólintson tervünkre a tolnai apát. ” „Ha mindezen kellékek teljesülnek Adakozásra hívó szóink papírra kerülnek, és elküldjük a felhívást mindenki házába hogy járulhassanak adománnyal az óra árába. Tóth István javasolta azt is, hogy na az önkor- I ; mányzat, hanem egy köztiszteletben álló polgár le- 1 gyen az adományok összegyűjtője. „Jobb lenne ez így, mint a községháza. Van a falunak amúgy is sok problémája így minket olyan vád nem érne, hogy az adományokat elszórjuk segélyre. ” A lakossághoz szóló felhívás azóta elkészült. En- I .» nek alapján a toronyóra elkészítése érdekében tett I felajánlásokat a jövő héttől kezdődően lehet átadni .5 a faluban, Tálos János boltjában. Steinbach BALLAGÁSI JÓKÍVÁNSÁGOK Kedves Kedves Szülők, Nagyszülők végzős diákok! és Keresztszülők! Szeretett tanáraitoktól Általános iskolás fs.kedves iskolátoktól ballagó gyermekük, köszönjetek el unokájuk számára í , feledhetetlen ajándék, ha Népújságban, a Tolnai Népújságban köszöntik az ünnepeltet. A búcsú és a hála szavait tolmácsoljuk lapunkban! Aki ezt az újságból kivágott szelvényt kitöltve a Tolnai Népújság, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. címre a ballagás előtt 3 nappal eljuttatja a díj befizetését (soronként 100 Ft) igazoló feladóvevénnyel együtt, azok üdvözletét, jókívánságait a ballagás napján megjelentetjük újságunkban. A megjelenés (ballagás) időpontja:...................................... íoo Fi | I I I I I I | j I I f I [ I I I | | I I I I "r r ■f“|1 200 Fi 300 Ft 400 Ft 300 Ft 600 Ft 700 Ft 800 Ft Név:..........................................................................,.................. Cím:....................................................................................... Gyereknapi rekviem egy tündérért A gyerekeim lakodalomba mentek Győrbe. Remélem sem­mi bajuk nem esik út közben. Most már biztosan hamarosan unokám is lesz. Egy család tragédiája Fork Jakabné Szakadátról már hetekkel ezelőtt megírta le­velét. Azóta többször beszéltünk telefonon. A levél a lapunknál gyakomokoskodó média-főisko­lás hallgatónak szólt, de szerzője kifejezetten a nyilvánosságnak szánta mondanivalóját. „Gyászunk és fájdalmunk leír­hatatlan. Egy ilyen szép, okos, bájos, mindenkit szerető „Tün­dért” elveszíteni, s ilyen brutális körülmények között. Ezt feldol­gozni, megéneni, ezen túljutni azt hiszem amíg élünk nem tu­dunk. Ez a brutális gyilkosság egy nagy család teljes összerop- pantására volt jó. Ez sikerük a gyilkos apának. ” Mi történt? Gyilkosság Gyünkön. A sze­replőket mindenki személyesen ismeri. G. Gábor április 20-án es­te, miután a két gyerek, a 16 éves fiú és a 12 éves kislány - más­más szobában - lefeküdtek, több fejszecsapással megölte alvó leá­nyát. G. Gábor nem menekült el, és nem tagad. Elmeorvosi vizsgálatát, amely azt van hivatva tisztázni, hogy beszámítható volt-e tette elköve­tésekor már elvégezték, de ered­ménye még nem ismeretes. Azóta a bíróság már kimondta a válást. A tárgyaláson a peres fe­lek egyike sem vett részt. Az utolsó napon A nagymama levele folytató­dik: „Férjem 7 éves komban ve­szítette el Édesanyját, tőlem 4 éves koromban rabokák el édes­anyámat 5 évre. De hála Isten­nek visszakaptam, és még min­dig ő segk a családunknak. De a meggyükok gyermekeket, felnőt­teket már sosem pótolja semmi. ” „Kérlek Téged és minden fiatok, hogy harcoljatok a halálbüntetés visszaállításáért. Mi, akik uno­kánkat veszítettük el, nekünk jö­vőnk már nincsen. "„Harcoljatok azért is, hogy védjék meg az édes­anyákat és gyermekeiket. Mert azokat el lehet zavarni, ki lehet rakni az otthonukból és senki nem segk. Erre is jó lenne szigorú törvényeket hozni, amivel a dur­va, agresszív férjeket meg lehetne fékezni. Amikor vér folyik, akkor már késő. ” „ Úgy látszik csak ak­kor lesz elege a társadalomnak, ha már a közvetlen közelben csapkodnak a villámok Azokból pedig bőven van.” Megint egy csaiádirtás A nagymama akkor telefonált először, amikor - a saját családjá­ban történt tragédiát követő na­pokban - egy börtönből ideigle­nesen kiszabadult férfi kiirtotta családját. Másodszor pedig a gyermeknap előtt. A napokban volt egy hónapja, hogy Juditkát eltemették. Azt a bizonyos utolsó keddi napot együtt töltötte az unokájá­val. Szekszárdon jártak orvos­nál, mert a kislánynak gipszben volt a karja. Vettek tiniújságot, hot dogot, üdítőt. Jól érezték ma­gukat együtt. Juditka azt mond­ta, a legközelebbi kontrollra is a „mamival” szeretne menni. A 86 éves dédpapa és 76 éves dédmama teljesen összeroppan­tak. A dédmama csak sír és sír. Pedig megedzette az élet. A le­vélben említett öt évet a Szovjet­unióban töltötte, robotban. A másik nagymama, a gyil­kossággal vádolt apa édesanyja, szintén elveszítette unokáját. Napokig tartott, míg rászántam magam: felhívtam telefonon. Azt mondta, nem tud a történtekről beszélni. És a zokogástól tényleg nem tudott többet mondani. A gyűlölet megeszi a lelket Nagy gyűlölet volt „abban az emberben” mondta a levélíró a volt vejéről. „Többször mondta a lányomnak, hogy bosszút fog áll­ni” a válás miatt, s „bennünket is fenyegetett.” (Miként jut el egy ember idáig? Miből fakad a ben­ne lévő indulat? Erről B. Gábort szeretnénk megkérdezni, de erre eddig még nem nyílt lehetőség.) A nagymama minden gondolat­sora, minden története, minden emléke azzal fejeződött be, hogy milyen ember volt Juditka. A jö­vő héten Szekszárdra jön és meg­mutatja a fényképét, hogy saját szememmel lássam milyen volt az ő csodálatos, 12 éves korában meggyilkolt unokája. Ihárosi Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom