Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-04 / 2. szám
4. oldal Megyei Körkép __________— SZEKSZÁRD, BÁTASZÉK ÉS KÖRNYÉKE 1999. január 4., hétfő V áltoznak az orvosi ügyeleti díjak Bátaszék városában Az orvosi ügyeleti díjakat legutoljára 1996-ban határozták meg Bátaszéken. Azóta a vállalkozó házi orvosok hétköznap 154, hétvégén 224 forintot kaptak óránként, míg az asszisztensek 84, illetve 112 forintot. Tekintettel arra, hogy két év óta díjemelés e területen nem történt, így időszerűvé vált ennek a testület előtti újra tárgyalása. Eire került sor a legutóbbi képviselő-testületi ülésen. Ezt megelőzően információt gyűjtöttek, hogy a környékbeli településeken miként dolgoznak az egészség- ügyi dolgozók. E szerint Szekszárdon és környékén az idei évben az orvosi ügyeleti díj 475 forint, illetve az asz- szisztenseké 200 forint volt óránként. Az adatokat, valamint az orvosokkal történt egyeztetést figyelembe véve a testület a házi orvosok ügyeleti díját január 1-jétől 400 forintban, míg az asszisztensek díját 170 forintban állapította meg óránként. A vállalkozó házi orvosi díjak változásával párhuzamosan az ügyeleti személyzet szállítási költsége is módosult. A másfél éves tapasztalat alapján úgy látszik, megoldódott a személyzet szállítása, hisz sem az egészségügyi dolgozók, sem a vállalkozó nem jeleztek az önkormányzatnak ennek ellenkezőjéről. A betegektől sem érkezett panasz az ügyeleti ellátásra. A módszer tehát bevált, hogy az ügyeleti szállítást magánvállalkozó látja el, de mivel a szerződés időtartama lejárt, ezért került sor az ismételt tárgyalására. A vállalkozótól az 1999. évre javaslatot kért az önkormányzat, s a vele való egyeztetés során a vállalkozói díjat, a 3 millió 300 ezer forintot a testület elfogadta. (péteri) Téli piac, Szekszárdon Az ünnepek miatt hosszúra nyúlt hét végeken is mindig volt látogatója a piacnak. fotó: gottvald Nyugdíjba vonult Rács László, a várdombi polgármester Tudatosan terveztem az életem Bátaszék és környéke egyik legsikeresebb polgármestere volt a várdombi Rács László. A legutóbbi választáson nyugdíjazása miatt már nem is indult. A közélettől nem vonult vissza, mint alpolgármester tevékenykedik a testületben. Munkás évei során mindenütt problémás helyzeteket kellett megoldania, a „polgármesterség” is ilyen feladatot jelentett számára. — Most, amikor nyolc jelölt indult a harmadik ciklusban, a nyolc évet úgy fogtam fel, hogy szolgálat volt. Nem hatalomvágyból csináltam soha. Az álmatlan éjszakáim nem múltak el, gyakran éjjel 2-3 órakor felÓriási forgalom halad át a településen, az elkerülő út még csak terv FOTÓ: BAKÓ JENÓ — A közéletbe azelőtt nem vettem részt, időm sem volt rá, mert építkeztem. Az egész történet egy újságcikkel kezdődött. A Népújságban 1989-ben jelent meg egy írás, amiben az állt: Várdombon egyelőre nem lesz gáz, mert bevezetése gazdaságtalan lenne. Nem értettük, hiszen a községet 300 méterre megkerülve megy a vezeték Bonyhád irányába. Tanulmánytervet készíttettünk, építőközösséget alakítottunk és 1989-ben bevezettettük a gázt a község egyik felében. Akkoriban megállítottak az utcán, kérdezték mit gondolok arról, ha elszakadna a község Bátaszéktől? A közös tanács nem gördített akadályt Várdomb önállósága elé. Tanulmányoztuk a készülő ön- kormányzati törvény tervezetét, s fölvetődött bennünk a kérdés, meg tud-e állni a saját lábán a község. Esténként heten-nyol- can összeültünk - gyakorlatilag ők voltak az első testület -, végigrágtuk a lehetőségeket. Többen azt mondták, inkább vegetáljunk, mint Bátaszékhez tartozzunk. Aztán kérdőívvel a kézben jártuk a falut, ezen az elszakadáshoz kapcsolódó kérdések mellett már szerepelt.az is, kit képzelne el polgármesternek. A felmérés összegzése az volt, el kell szakadni, s a polgármester én legyek. Nem tudtam, hogyan mászom ki belőle, úgy gondoltam, majd csak lesz valahogy. — Elvállalta hát. Mekkora „falatnak” bizonyult a polgár- mesterség? — Ha egy ilyen kicsi faluban amikor ekkora bizalommal vannak irányomban, nem volt szabad nemet mondani. Nem akarok nagyképű lenni, de így utólag azt kell mondanom, jobban féltem tőle, mint kellett volna. Jöttek egymás után a tennivalók, fel kellett nőni a feladatokhoz, nem volt más lehetőségem. — Milyen nehézségekkel nézett szembe a megválasztását követően? — Tanácsháza sem volt, az épületben kozmetikai műhely, iskola-gondnokság, fegyverszoba működött. A másik gond a jegyzői állás betöltése volt. Nem volt csábító állás egy ilyen kis faluban jegyzőnek lenni. Fontos lépés volt a gázberuházás befejezése. Már nem kellett építőközösséget alakítani, önkormányzati koordinációval épült meg. — Kezdettől fogva élvezte az emberek bizalmát? — Úgy gondolom, igen. Amikor belevágtam, tisztában voltam azzal, ha eddig nem volt haragosom - mert miért lett volna -, akkor most lesz. Bizonyára van olyan, aki „fúj” rám, mert nem kapott segélyt, de mindig azt néztem, hogy a közösség érdeke mit kíván, nem pedig azt, amikor emberek akarnak jobbítani saját helyzetükön a közösség rovására. Nem engedhettük meg magunknak, hogy az önkormányzat átmenjen segély egyletbe. Az első ciklus elteltével már nagyon szerettem volna folytatni amit elkezdtünk. Rábíztam a falura a döntést, ha megválasztanak, csinálom tovább. — Megválasztották Várdomb első polgármesterének, négy év múlva ismét bizalmat szavazott a lakosság, s végül is most is, hiszen az Ön véleményét támogatta. Sikeres embernek vallja magát? ébredtem, terveken gondolkoztam, azon törtem a fejem, hogyan lehetne pénzt szerezni a falu fejlődéséhez. — A munkáját országosan is elismerték. — Egy kívülálló jobban észre veszi a változásokat. A volt várdombiak kapcsán is voltak kellemes élményeim, amikor megkérdezték, hogyan csináljuk ezt. A helybeliek is büszkék az eredményekre, érzik és tudják, hogy sok minden történt. A meglepetés számomra az volt, amikor a képviselőtestület javaslatára, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt arany fokozatát vettem át Kuncze Gábortól, az idén március 15-e alkalmából. — Nyugdíjas idejét mivel tölti? — A közélettől nem vonultam vissza teljesen, a testületben, mint alpolgármester tevékenykedem. Egész életemben optimista voltam, azt mondtam, amikor nyugdíjas leszek, nem szeretnék abba a hibába esni, hogy semmire nincs időm, s miután egész életemben mindent igyekeztem megtervezni, ezt is szeretném tudatosan alakítani. Négy unokám van, a ház mögött itt a szőlő, a gyümölcsös, meg nagy a család. Heten voltunk testvérek, én voltam a legkisebb, feleségemék is nyolcán voltak testvérek. Mi összetartó család vagyunk, megfogadtam, hogy évente mindig máshol összejövünk, (péteri) Röviden Véradás lesz ma Szekszárdon A megyei kórház vértranszfúziós állomása január 4-én, hétfőn tart intézeti véradónapot reggel 8-tól délután 15 óráig. Szeretettel várják a véradásra a 18 és 65 év közötti egészséges állampolgárokat. Lakásbérlet két orvosnak A szekszárdi közgyűlés két önkormányzati lakás bérleti jogát ítélte oda határozott időre a megyei kórház két orvosának, az intézmény vezetése kérésére. Ezzel a megoldással három hiányzó szakember telepedhet le a megyeszékhelyen. Egyikőjük gyermekgyógyász-radiológus szakorvos. A másik lakásba» házaspár költözik, a férj mentőtiszt, aki a kórház intenzív osztályán is ügyeletet lát el, a feleség pedig az aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályon dolgozik. Folytatódik a pinceprogram A megyeszékhely évtizedek óta küzd a város alatt lévő pincék és ismeretlen üregek okozta károkkal. A város önerőből nem képes a veszélyt elhárító munkák finanszírozására, ezért minden évben pályáznak az e célokat szolgáló állami fói*- rások igénybevételéért. Tavaly a tárcaközi bizottság tizenötmillió forinttal járult hozzá a feladat megoldásához. Ezen felül az esőzések miatt jelentkező váratlan és sürgős munkákra még hétmillió forint állami póttámogatást kért és kapott a város a pinceveszély azonnali elhárításához. Az idén is pályázott a közgyűlés állami pénzekre. A legsürgősebb munka1 a Pince utcai csapadékvíz-elvezetés második ütemének a megvalósítása. Az első ütemben tervezett munkákat tavaly elvégezték. A meglévő kő támfalat 30,5 méter hosszban meg kell magasítani és 20,5 méterrel meghosszabbítani. Hasonlóan sürgős feladat a Kadarka utcai támfal rekonstrukciója, amely a nagy gépjármű-forgalomra való tekintettel nem halasztható tovább. A legfontosabb munkák várható költsége mintegy ötvenmillió forint, ebből húszmilliót terveznek saját költségvetésből. Ki segít a fiatal párnak? Alig több, mint egy évvel ezelőtt, 1997 karácsonya előtt történt, hogy a fiatal pár sok segítséggel kiharcolta magának a garzonlakást Szekszárdon, a nyugdíjas házban. Némi haladékot kaptak a sorstól Az évfordulóra megkapták a bírósági ítéletet, amely szerint december 22-ig kötelesek elhagyni az önkormányzati garzont. Az előző önkormányzat szociális bizottsága elutasította a kérelmüket, az új meg már nem tárgyalt a lakásbérleti szerződés meghosszabbításáról, mert közben megszületett a bírósági ítélet. Történt ez azért, mert sok rossz tapasztalat után még a régi szociális bizottság és képviselőtestület döntött arról, hogy csak meghatározott időre kötnek bérleti szerződést az önkormányzati lakásokra. A szerződések természetesen meghosszabbíthatóak. A fiatal pár 1997 decemberében hat hónap haladékot kapott a sorstól - ennyi időre kapták meg a bérleményt -, hogy csoda történjék velük, s valahogy végleges lakásmegoldásra leljenek. Az viszont nem csoda, hogy nem sikerült. Hat hónap után nem költöztek, mert nem volt hova. Egy idő után törvényszerűen beindult a hivatalos mechanizmus, a vagyonkezelő a bírósághoz fordult, hogy kötelezzék a házaspárt az önkormányzati lakás elhagyására. A fiú és lány mielőtt megkapta a lakást, hat évet töltött albérletről albérletre vándorolva. Néha hosszabb időre lépcsőházakban húzták meg magukat, máskor télvíz idején a saját családjuk tette ki őket az utcára. Sokat fáztak és éheztek. Hányatott gyermek-, majd ifjúkoruk ellenére valahogy mégis talpon maradtak. A fiatalember dolgozik, a feleség pincér tanfolyamra jár. A munkaügyi központ iskolázta be. Mára már alig van olyan ruhája, amiben megjelenthetne az iskolában, hát még egy elegánsabb munkahelyen. Mindenkinek megvan a maga igaza A vagyonkezelő képviselője arra hivatkozik, hogy nem az ő dolguk dönteni, ők csak végrehajtói a határozatoknak. A fiataloknak volt fél, sőt összesen egy évük arra, hogy albérletet keressenek és találjanak. Az sem tartozik mérlegelési körükbe, hogy miként lehetne 30 ezer forintból - ha van egyáltalán ennyi pénzük havonta - 20 ezer forint albérleti díjat, plusz a rezsit kifizetni. A vagyonkezelő dolga az, hogy minél eredményesebben hasznosítsa a város vagyonát. A menetrend az, ha a bérlők nem nem költöznek ki a megszabott határidőre, a vagyonkezelő végrehajtást kér. Azt majd ki is tűzik egy alkalmas időpontra. A gyakorlat szerint addig eltelik fél év is. A karácsonyi költözésből, vagy inkább hatósági kilakoltatásból lehet akár húsvét is, mire a jogcím nélküli lakókat kiteszik az utcára. A garzonban kétségkívül nem szeretik a fiatal párt, erről panaszos jegyzőkönyvek szólnak. Hogy ki miben hibás, annak eldöntésre nem vállalkozunk, de a fiatalok és az idősek életformája biztosan nehezen egyeztethető össze, ha mindkét fél angyal lenne is. Az öregek, némi joggal, félnek a betörőktől, s este nyolc után bezárják a kaput és csöndet szeretnének a házban. A fiatalok meg nem átallották késő este is vendéget fogadni. Még az is lehet, hogy esetenként tényleg zajosak voltak. A nyugdíj asház maradjon az időseké Nagyon helyesen, törekszik is mindenki arra, bizottság, képviselőtestület, hogy a nyugdíjas ház megmaradjon a nyugdíjasoknak. Már csak ezért sem hosszabbították meg a fiatalok szerződését. Azt is be lehet bizonyítani, hogy vannak még náluk is jobban rászorultak. Például a több gyermekes családok, a gyermekeiket egyedül nevelő anyák. Hát, igen, a gyerek. A fiatalok 1997-ben Mikuláskor törvényesítették kapcsolatukat, aminek kétségkívül megvan az az előnye, hogy most már örökölhetnek egymástól. Nem írják éppen a javukra, hogy a lakás odaítélése előtt azt állították, útban van a baba, aki azóta sem született meg. Ők azt mondják volt, de éppen a körülmények hatására veszítették el a magzatot. Nem tudom kinek lett volna jobb, ha tényleg megszületik az kisded. Mindenki jogszerűen járt el, sőt minden érdekelt félnek megvan a maga igazsága is, de ettől a fiatal pár sorsa még szomorú marad. Ha valaki tud valamilyen megoldást, feltétlenül szóljon. Ihárosi Ibolya i i
