Tolnai Népújság, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-04 / 2. szám

4. oldal Megyei Körkép __________— SZEKSZÁRD, BÁTASZÉK ÉS KÖRNYÉKE 1999. január 4., hétfő V áltoznak az orvosi ügyeleti díjak Bátaszék városában Az orvosi ügyeleti díjakat legutoljára 1996-ban hatá­rozták meg Bátaszéken. Az­óta a vállalkozó házi orvo­sok hétköznap 154, hétvé­gén 224 forintot kaptak óránként, míg az assziszten­sek 84, illetve 112 forintot. Tekintettel arra, hogy két év óta díjemelés e területen nem történt, így időszerűvé vált ennek a testület előtti újra tár­gyalása. Eire került sor a leg­utóbbi képviselő-testületi ülé­sen. Ezt megelőzően informá­ciót gyűjtöttek, hogy a kör­nyékbeli településeken mi­ként dolgoznak az egészség- ügyi dolgozók. E szerint Szekszárdon és környékén az idei évben az orvosi ügyeleti díj 475 forint, illetve az asz- szisztenseké 200 forint volt óránként. Az adatokat, vala­mint az orvosokkal történt egyeztetést figyelembe véve a testület a házi orvosok ügye­leti díját január 1-jétől 400 fo­rintban, míg az asszisztensek díját 170 forintban állapította meg óránként. A vállalkozó házi orvosi díjak változásával párhuzamosan az ügyeleti személyzet szállítási költsége is módosult. A másfél éves tapasztalat alapján úgy lát­szik, megoldódott a személy­zet szállítása, hisz sem az egészségügyi dolgozók, sem a vállalkozó nem jeleztek az önkormányzatnak ennek el­lenkezőjéről. A betegektől sem érkezett panasz az ügye­leti ellátásra. A módszer tehát bevált, hogy az ügyeleti szál­lítást magánvállalkozó látja el, de mivel a szerződés idő­tartama lejárt, ezért került sor az ismételt tárgyalására. A vállalkozótól az 1999. évre javaslatot kért az önkormány­zat, s a vele való egyeztetés során a vállalkozói díjat, a 3 millió 300 ezer forintot a tes­tület elfogadta. (péteri) Téli piac, Szekszárdon Az ünnepek miatt hosszúra nyúlt hét végeken is mindig volt látogatója a piacnak. fotó: gottvald Nyugdíjba vonult Rács László, a várdombi polgármester Tudatosan terveztem az életem Bátaszék és környéke egyik legsikeresebb polgármestere volt a várdombi Rács László. A legutóbbi választáson nyugdíjazása miatt már nem is indult. A közélettől nem vonult vissza, mint alpolgármester tevékenykedik a testületben. Munkás évei so­rán mindenütt problémás helyzeteket kellett megoldania, a „polgármesterség” is ilyen feladatot jelentett számára. — Most, amikor nyolc jelölt indult a harmadik ciklusban, a nyolc évet úgy fogtam fel, hogy szolgálat volt. Nem hatalom­vágyból csináltam soha. Az ál­matlan éjszakáim nem múltak el, gyakran éjjel 2-3 órakor fel­Óriási forgalom halad át a településen, az elkerülő út még csak terv FOTÓ: BAKÓ JENÓ — A köz­életbe azelőtt nem vettem részt, időm sem volt rá, mert építkeztem. Az egész történet egy újságcikkel kezdődött. A Népújságban 1989-ben jelent meg egy írás, amiben az állt: Várdombon egy­előre nem lesz gáz, mert beve­zetése gazdaság­talan lenne. Nem értettük, hiszen a községet 300 mé­terre megkerülve megy a vezeték Bonyhád irá­nyába. Tanul­mánytervet ké­szíttettünk, épí­tőközösséget alakítottunk és 1989-ben beve­zettettük a gázt a község egyik felében. Akkoriban megállítot­tak az utcán, kérdezték mit gondolok arról, ha elszakadna a község Bátaszéktől? A közös tanács nem gördített akadályt Várdomb önállósága elé. Ta­nulmányoztuk a készülő ön- kormányzati törvény tervezetét, s fölvetődött bennünk a kérdés, meg tud-e állni a saját lábán a község. Esténként heten-nyol- can összeültünk - gyakorlatilag ők voltak az első testület -, vé­gigrágtuk a lehetőségeket. Többen azt mondták, inkább vegetáljunk, mint Bátaszékhez tartozzunk. Aztán kérdőívvel a kézben jártuk a falut, ezen az elszakadáshoz kapcsolódó kér­dések mellett már szerepelt.az is, kit képzelne el polgármes­ternek. A felmérés összegzése az volt, el kell szakadni, s a polgármester én legyek. Nem tudtam, hogyan mászom ki be­lőle, úgy gondoltam, majd csak lesz valahogy. — Elvállalta hát. Mekkora „falatnak” bizonyult a polgár- mesterség? — Ha egy ilyen kicsi falu­ban amikor ekkora bizalommal vannak irányomban, nem volt szabad nemet mondani. Nem akarok nagyképű lenni, de így utólag azt kell mondanom, job­ban féltem tőle, mint kellett volna. Jöttek egymás után a tennivalók, fel kellett nőni a feladatokhoz, nem volt más le­hetőségem. — Milyen nehézségekkel né­zett szembe a megválasztását követően? — Tanácsháza sem volt, az épületben kozmetikai műhely, iskola-gondnokság, fegyver­szoba működött. A másik gond a jegyzői állás betöltése volt. Nem volt csábító állás egy ilyen kis faluban jegyzőnek lenni. Fontos lépés volt a gáz­beruházás befejezése. Már nem kellett építőközösséget alakí­tani, önkormányzati koordiná­cióval épült meg. — Kezdettől fogva élvezte az emberek bizalmát? — Úgy gondolom, igen. Amikor belevágtam, tisztában voltam azzal, ha eddig nem volt haragosom - mert miért lett volna -, akkor most lesz. Bizo­nyára van olyan, aki „fúj” rám, mert nem kapott segélyt, de mindig azt néztem, hogy a kö­zösség érdeke mit kíván, nem pedig azt, amikor emberek akarnak jobbítani saját helyze­tükön a közösség rovására. Nem engedhettük meg ma­gunknak, hogy az önkormány­zat átmenjen segély egyletbe. Az első ciklus elteltével már nagyon szerettem volna foly­tatni amit elkezdtünk. Rábíztam a falura a döntést, ha megvá­lasztanak, csinálom tovább. — Megválasztották Vár­domb első polgármesterének, négy év múlva ismét bizalmat szavazott a lakosság, s végül is most is, hiszen az Ön vélemé­nyét támogatta. Sikeres ember­nek vallja magát? ébredtem, terveken gondolkoz­tam, azon törtem a fejem, ho­gyan lehetne pénzt szerezni a falu fejlődéséhez. — A munkáját országosan is elismerték. — Egy kívülálló jobban észre veszi a változásokat. A volt várdombiak kapcsán is vol­tak kellemes élményeim, ami­kor megkérdezték, hogyan csi­náljuk ezt. A helybeliek is büszkék az eredményekre, ér­zik és tudják, hogy sok minden történt. A meglepetés szá­momra az volt, amikor a képvi­selőtestület javaslatára, a Ma­gyar Köztársasági Érdemke­reszt arany fokozatát vettem át Kuncze Gábortól, az idén már­cius 15-e alkalmából. — Nyugdíjas idejét mivel tölti? — A közélettől nem vonul­tam vissza teljesen, a testület­ben, mint alpolgármester tevé­kenykedem. Egész életemben optimista voltam, azt mondtam, amikor nyugdíjas leszek, nem szeretnék abba a hibába esni, hogy semmire nincs időm, s miután egész életemben min­dent igyekeztem megtervezni, ezt is szeretném tudatosan ala­kítani. Négy unokám van, a ház mögött itt a szőlő, a gyümöl­csös, meg nagy a család. Heten voltunk testvérek, én voltam a legkisebb, feleségemék is nyol­cán voltak testvérek. Mi össze­tartó család vagyunk, megfo­gadtam, hogy évente mindig máshol összejövünk, (péteri) Röviden Véradás lesz ma Szekszárdon A megyei kórház vértransz­fúziós állomása január 4-én, hétfőn tart intézeti véradó­napot reggel 8-tól délután 15 óráig. Szeretettel várják a véradásra a 18 és 65 év kö­zötti egészséges állampol­gárokat. Lakásbérlet két orvosnak A szekszárdi közgyűlés két önkormányzati lakás bérleti jogát ítélte oda határozott időre a megyei kórház két orvosának, az intézmény vezetése kérésére. Ezzel a megoldással három hiányzó szakember telepedhet le a megyeszékhelyen. Egyikő­jük gyermekgyógyász-ra­diológus szakorvos. A má­sik lakásba» házaspár költö­zik, a férj mentőtiszt, aki a kórház intenzív osztályán is ügyeletet lát el, a feleség pedig az aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályon dolgozik. Folytatódik a pinceprogram A megyeszékhely évtizedek óta küzd a város alatt lévő pincék és ismeretlen üregek okozta károkkal. A város önerőből nem képes a ve­szélyt elhárító munkák fi­nanszírozására, ezért min­den évben pályáznak az e célokat szolgáló állami fói*- rások igénybevételéért. Ta­valy a tárcaközi bizottság ti­zenötmillió forinttal járult hozzá a feladat megoldásá­hoz. Ezen felül az esőzések miatt jelentkező váratlan és sürgős munkákra még hét­millió forint állami póttá­mogatást kért és kapott a vá­ros a pinceveszély azonnali elhárításához. Az idén is pá­lyázott a közgyűlés állami pénzekre. A legsürgősebb munka1 a Pince utcai csapadékvíz-el­vezetés második ütemének a megvalósítása. Az első ütemben tervezett munkákat tavaly elvégezték. A meg­lévő kő támfalat 30,5 méter hosszban meg kell magasí­tani és 20,5 méterrel meg­hosszabbítani. Hasonlóan sürgős feladat a Kadarka utcai támfal re­konstrukciója, amely a nagy gépjármű-forgalomra való tekintettel nem halasztható tovább. A legfontosabb munkák várható költsége mintegy ötvenmillió forint, ebből húszmilliót terveznek saját költségvetésből. Ki segít a fiatal párnak? Alig több, mint egy évvel ez­előtt, 1997 karácsonya előtt történt, hogy a fiatal pár sok segítséggel kiharcolta magá­nak a garzonlakást Szekszár­don, a nyugdíjas házban. Némi haladékot kaptak a sorstól Az évfordulóra megkapták a bírósági ítéletet, amely szerint december 22-ig kötelesek el­hagyni az önkormányzati gar­zont. Az előző önkormányzat szociális bizottsága elutasította a kérelmüket, az új meg már nem tárgyalt a lakásbérleti szerződés meghosszabbításá­ról, mert közben megszületett a bírósági ítélet. Történt ez azért, mert sok rossz tapasztalat után még a régi szociális bizottság és kép­viselőtestület döntött arról, hogy csak meghatározott időre kötnek bérleti szerződést az önkormányzati lakásokra. A szerződések természetesen meghosszabbíthatóak. A fiatal pár 1997 decembe­rében hat hónap haladékot ka­pott a sorstól - ennyi időre kap­ták meg a bérleményt -, hogy csoda történjék velük, s vala­hogy végleges lakásmegol­dásra leljenek. Az viszont nem csoda, hogy nem sikerült. Hat hónap után nem költöztek, mert nem volt hova. Egy idő után törvényszerűen beindult a hivatalos mechanizmus, a va­gyonkezelő a bírósághoz for­dult, hogy kötelezzék a házas­párt az önkormányzati lakás elhagyására. A fiú és lány mielőtt meg­kapta a lakást, hat évet töltött albérletről albérletre vándo­rolva. Néha hosszabb időre lépcsőházakban húzták meg magukat, máskor télvíz idején a saját családjuk tette ki őket az utcára. Sokat fáztak és éheztek. Hányatott gyermek-, majd if­júkoruk ellenére valahogy mégis talpon maradtak. A fia­talember dolgozik, a feleség pincér tanfolyamra jár. A munkaügyi központ iskolázta be. Mára már alig van olyan ruhája, amiben megjelenthetne az iskolában, hát még egy ele­gánsabb munkahelyen. Mindenkinek megvan a maga igaza A vagyonkezelő képviselője arra hivatkozik, hogy nem az ő dolguk dönteni, ők csak végre­hajtói a határozatoknak. A fia­taloknak volt fél, sőt összesen egy évük arra, hogy albérletet keressenek és találjanak. Az sem tartozik mérlegelési kö­rükbe, hogy miként lehetne 30 ezer forintból - ha van egyálta­lán ennyi pénzük havonta - 20 ezer forint albérleti díjat, plusz a rezsit kifizetni. A vagyonke­zelő dolga az, hogy minél eredményesebben hasznosítsa a város vagyonát. A menetrend az, ha a bérlők nem nem köl­töznek ki a megszabott határ­időre, a vagyonkezelő végre­hajtást kér. Azt majd ki is tűzik egy alkalmas időpontra. A gyakorlat szerint addig eltelik fél év is. A karácsonyi költö­zésből, vagy inkább hatósági kilakoltatásból lehet akár hús­vét is, mire a jogcím nélküli lakókat kiteszik az utcára. A garzonban kétségkívül nem szeretik a fiatal párt, erről panaszos jegyzőkönyvek szól­nak. Hogy ki miben hibás, an­nak eldöntésre nem vállalko­zunk, de a fiatalok és az idősek életformája biztosan nehezen egyeztethető össze, ha mindkét fél angyal lenne is. Az öregek, némi joggal, félnek a betörők­től, s este nyolc után bezárják a kaput és csöndet szeretnének a házban. A fiatalok meg nem átallották késő este is vendéget fogadni. Még az is lehet, hogy esetenként tényleg zajosak vol­tak. A nyugdíj asház maradjon az időseké Nagyon helyesen, törekszik is mindenki arra, bizottság, képviselőtestület, hogy a nyugdíjas ház megmaradjon a nyugdíjasoknak. Már csak ezért sem hosszabbították meg a fiatalok szerződését. Azt is be lehet bizonyítani, hogy van­nak még náluk is jobban rászo­rultak. Például a több gyerme­kes családok, a gyermekeiket egyedül nevelő anyák. Hát, igen, a gyerek. A fiata­lok 1997-ben Mikuláskor tör­vényesítették kapcsolatukat, aminek kétségkívül megvan az az előnye, hogy most már örö­kölhetnek egymástól. Nem ír­ják éppen a javukra, hogy a la­kás odaítélése előtt azt állítot­ták, útban van a baba, aki azóta sem született meg. Ők azt mondják volt, de éppen a kö­rülmények hatására veszítették el a magzatot. Nem tudom ki­nek lett volna jobb, ha tényleg megszületik az kisded. Mindenki jogszerűen járt el, sőt minden érdekelt félnek megvan a maga igazsága is, de ettől a fiatal pár sorsa még szomorú marad. Ha valaki tud valamilyen megoldást, feltét­lenül szóljon. Ihárosi Ibolya i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom