Tolnai Népújság, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
Kinder szöprájz a kenyérben A Kindertojás, mint tudják, hármas funkciót tölt be: édesség, ajándék és meglepetés. Egy nyugdíjas tengődi vásárlónak a meglepetés élménye, magyarul surprise- feeling jutott, arra azonban nem gondolt, hogy kenyérbe csomagolva. A 76 éves Kövecses Sándor október 13-án, mint az utóbbi két évben rendszeresen, Ireg- szemcsén vásárolt két kiló kenyeret, szokásához híven az Atlasz fantázianévre keresztelt kalciumgazdag terméket. Az első meglepetés akkor érte, amikor másnap megszegte az Atlaszt: egy sárga műanyag hordócska volt benne, szakasztott olyan, amilyenben a „kinderszöprájzok” rejtőznek. Kövecses bácsi gyerekes dé- vaj ságnak gondolta a dolgot, abból a kenyérből nem is volt gusztusa enni. Következő iregszemcsei útja alkalmával vissza is vitte, ahonnan hozta: a Kop-Ka Áfész élelmiszerüzletébe. Körösi Csaba, üzletvezető is rossz tréfára gyanakodott, s felhívta a Pécsi Sütőipari Rt.-t, amelynek kemencéjében kisült a kinder-kenyér. Megtudta, hogy, hogy szó sincs tréfáról, a műanyag tojás egy nyereményakció megtestesülése, melynek szlogenje: „A pécsi kenyér aranyat ér”. A hordócskában van a nyereményszelvény. A bökkenő csak az, hogy az akció október 15-én lejárt, a nyereményeket - aranyékszereket - közjegyző előtt már átadták, Kövecses bácsi elkésett a kenyérszegéssel. A cég a jelek szerint nem esett a túlrek- lámozás hibájába: nemcsak a fogyasztó, hanem az üzlet sem volt informálva a kinder-ötlet- ről. A második meglepetés már jóval kellemesebb volt: e hét szerdáján Kövecses bácsinak a cég üzletkötője személyesen vitte el nyereményét, egy 14 karátos aranykarláncot. Kérdés persze, hogy nem lett volna egyszerűbb tojás nélkül belesütni a kenyérbe. (tf) VITRIOL Mindenki elvtárs Szegény Fjodor Mihajlovics. Nem tudta, micsoda para- digmatikus igazságot állított avval, hogy „mindannyian Gogol köpönyegéből búttunk elő”. Valamilyen köpönyegből mindannyian előbúttunk. Csak ebben a modem polgári világban ki emlékezne már ilyen özönvíz- és történelem előtti percekre. Máma már dívik, mit dívik, jócskán meghonosult az óvatos különbségtétel, úgymint munkavállaló, befektető, nemzeti elköt., és szoclib, vál- lalkozós és karvalytőkés, kisgazda, őstermelő, vörösbáró, heroin nagyker. és kisdíler. És most itt van a mindent magába foglaló polgári és eleddig definiálatlan neandervölgyi mia- fene. Hozzátok szólok most, polgár elvtársak. Nivellálódik a nemzet. Ha így folytatjuk, tökegyforma polgárok leszünk, persze méltósággal telve, akiknek akaratából történik, aminek történnie kell. Semmi cikomya. Mert midőn a polgári felülkerekedik a beágyazódott csökevényeken, dialektikus küzdelemben, ahogy Herkules, a szőke szikla balján Xenával a sárkánygyíkon, a mintapolgár natúrpácban csücsül majd a Nagy Országházi Vitrinben, a főpolgár pedig hurkapálcával mutogatja alkotóelemeit, azaz a polgárrészeket, miközben megkísérli strukturális leírását adni az új típusú egyednek, csendben elfelejtődik, hogy maga Árpád fejedelem is elvtárs volt egykor, - ma persze polgár, mint a vitrinhős -, aki Európában megtalálta polgári nemzetünk helyét, épp ezért nekünk nem kell oda csatlakoznunk, bár kalandozó utódai majdhogy felmondták a Nagymagyarországra kötött szerződést, de István et. keresztény-kisgazda érzülettől áthatva megalapította a jobbágy és idegen elvtársakat, akikből, hogy lezárjuk ezt a mondatot, mi is, kutyabőrös polgárok, íme lettünk. Azt tetszenek hinni, ez itten zagyvaság. Az hát. Ahogy a költő mondaná, ahol polgár van, ott polgár van. Valahol, egy kis körömpiszokban mindenki elvtárs. Volt. Vagy lett volna. Még azok is, akik nem gondolnák, és ez a nemgondolás csöppet sem mentség. Ők voltak az újszülött- elvtársak, meg a jövő generáció-elvtársak, a demokratikus ellenzéki elvtársakról, az olajszőkítő elvtársakról, a jogi tanácsos elvtársnőkről nem is beszélve. A kommunizmus vérvörös óceánjában lubickolt úgymond itt a nép. Majd kibukkan megint piros úszógumival, fehér klottgatyában, zöld sportszárban. Skacok, ha nem vigyázunk, télleg polgárok leszünk. Tóth Ferenc Halálos végű ünneplés Két hatvanhoz közel járó férfi ballagott talán hazafelé, Németkéren csütörtök este fél tizenegy tájban. Egyikük biztosan nem ér már a célhoz, a másik: ki tudja? Baleset áldozatai lettek. Esett az eső, ilyenkor ősszel könnyen csúszóssá válik az útburkolat. Egy öreg Lada ütötte el a két férfit a falun keresztül vezető főúton, a Széchenyi és a Virág utca kereszteződésében. Az ötvenhetedik évében járó K.A. életét vesztette, a két év- J vei idősebb V.Gy. életveszélyes állapotban került kórházba. A volán mögött ülő 39 éves, ugyancsak helybéli B.I. megállt, megnézte a sérülteket, majd továbbhajtott, a hivatalos fogalmazás szerint cserbenhagyta áldozatait. Hamar rátaláltak a rendőrök, akiknek jelenleg a vendégszeretetét élvezi. Társa, a balesetkor az autóban mellette ülő 22 éves Sz.l. ellen is eljárás indult segítség- nyújtás elmulasztása miatt. Németkéren nem titok, ünnepeltek az egyik búfelejtőben. Volt mit. B.I. lánya a napokban az első unokával lepte meg szüleit, fia pedig aznap szerelt le a seregből. Az ünneplés tragédiává keseredett. Az áldozat családja temetésre készül, a gázoló famíliája nem tudja mit hoz a jövő. A leányanyának, a katonaságtól visszatérő fiúnak nincs munkahelye, jövedelme, mint ahogy két testvérüknek és édesanyjuknak sem ... -rákosi1998. november 1. Közéből Harmadik oldal Messziföldről csodájára járnak Nem tesz mást, „csak” saját magát adja. És milyen jól csinálja! Hosszú évek tapasztalatait kamatoztatja tanítványainak épülésére. Ő Rónai Józsefné, a bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Iskola német-ének szakos tanára. Kevés pedagógus van a megyében, aki ne ismerné őt. A mindig mosolygós, felkészült és alapos tanárnő legutóbb a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet őszi szakmai napjainak keretében tartott bemutató órát Bony- hádon. A Vörösmarty iskola hatodikos, két- tannyelvű osztályában tanított magyar és német népdalokat. — Ezeknek a gyerekeknek teljesen természetes a kétnyelvűség - mondta az óra után Rónainé Józsefné, Tériké. Azon a nyelven válaszolnak, amelyiken hozzájuk fordulunk. A diákok a két nép dalaiból azt is megtanulják miképp működik a magyar és a német emberek érzelmi világa. Gáli Ferencné, a szakmai napok szervezője kiemelte azt a szakmai igényességet, amivel a tanárnő a munkáját végzi. Gállné úgy véli, hogy a hazai iskolarendszerben nincs rangja a művészeti nevelésnek, pedig a gyermeki személyiség formálása szempontjából óriási a jelentősége. Helytelennek tartja, hogy az alsósoknál csökkentették az énekórák számát. Az ismert zenetanár, a fővárosban élő Márkusné Natter-Nád Klára egyszerűen el volt ragadtatva az órától. ő maga is tanít németet és éneket is, így igazán tudja értékelni a látottakat. Az óra megerősítette abban, hogy a kétnyelvűség óriási dolog. Emlékeztetett, hogy régebben sokat vitáztak azon a szakemberek, hogy vajon nem korai- e, hogy már első osztályban elkezdik az idegen nyelvek oktatását. A vita eldőlt: épp ezen oktatási forma bizonyítja az eredményeket. Bonyhád jobb helyzetben van mint Budapest - állítja az ismert szakember: a völgy- ségi városban ugyanis nem probléma, hogy az ének szakosok beszéljenek németül. Kodály országában a népdal a sajátunk - vallja Márkusné - a kultúránkhoz a magyar és az országban élő népek zenéje is hozzátartozik. Vigyázzunk rá! Hangyái Videóra vették a verést Hajléktalanokkal kegyetlenkedtek Dombóváron- Július végén a napi postámmal együtt egy videokazettát is kaptam - kezdte a történtek felidézését dr. Szíjártó István alezredes, dombóvári rendőrkapitány. A fdm első képkockáinak megtekintése után döbbenet ült ki azoknak az arcára, akik velem együtt a televízió képernyőre figyeltek. Horrorfilmekbe illő jeleneteket láttunk ugyanis: fiatalok kegyetlenül ösz- szevertek és megrugdostak több, rosszul öltözött embert. Hét brutális támadás felvételét tartalmazta a szalag. Az esti-éjszakai fényviszonyok ellenére hat elkövetőt sikerült azonosítanunk: valamennyien büntetlen előéletű, 20-23 év közötti dombóvári fiatalemberek. A sértettek legtöbbjét is jól ismerik a város lakói, ugyanis négyük közül három helybeli hajléktalan.- A verőlegények között két olyan fiatalt is felismertünk, akik a nyár elején érkeztek kapitányságunkra, hogy másodéves rendőr-szakközépiskolásként nálunk töltsék gyakorlati idejüket. Velük kettőjükkel azonban már kezdetben gondok akadtak. Sz. Szabolccsal leültem beszélgetni, mert a rendőri szakmától idegen külsőségekhez ragaszkodott. N. Tamást pedig azért figyelmeztettem, mert autójával több alkalommal a megengedettnél jóval gyorsabban közlekedett a városban. A kazetta felvételeinek megtekintése után feljelentést tettem a Tolna Megyei Ügyészségi Nyomozóhivatalnál és azonnali hatállyal - mivel méltatlannak találtam a két fiút a rendőri szolgálatra - elbocsátottam őket az állományunkból - mondta a rendőrkapitány. A nyomozás során kiderült, hogy az alaposan „helybenhagyott” hajléktalanok semmilyen okot nem szolgáltattak arra, hogy így (el)bánjanak velük. Nem utalt semmi arra, hogy a fiatalokat becsapták vagy megsértették volna a szerencsétlen embereket. A fiúk indulatait a hajléktalanok iránti utálat táplálta. A támadók által készített filmen többször hallható, hogy „ők egy rögtönítélő bíróság, akik a hajléktalan szemeteket akcióikkal nevelik meg”. Akik látták a videokazettán rögzítetteket, állítják, hogy válogatott kegyetlenségeket követtek el a fiatalok. A gyanútlan áldozatokat elcsalták különböző félreeső helyekre, majd ott se szó, se beszéd ütni-vemi kezdték őket. A megtámadott emberek hiába rogytak a földre, hiába jajgattak, hiába könyörögtek, az elkövetők nem kegyelmeztek. A hajléktalanok annak ellenére, hogy súlyos sérüléseket - boka- és bordatörést - is szenvedtek, nem mertek feljelentést tenni a rendőrségen, mert féltek a retorziótól, az újabb veréstől. A Tolna Megyei Ügyészségi Nyomozóhivatal kétrendbeli, különös kegyetlenséggel elkövetett, súlyos testi sértés mellett négyrendbeli, súlyos testi sértés kísérletével valamint csoportosan elkövetett rablással gyanúsítja az elkövetőket, akik időközben N. Tamás közlekedési balesetben bekövetkezett halála miatt öten maradtak. Sz. Szabolcs volt rendőr-szakközépiskolás valamint S. Levente és M. Zoltán munkanélküliek előzetes letartóztatásban vannak, T. Péter ugyancsak munkanélküli és H. Károly szobafestő-mázoló szabadlábon védekezhetnek, ugyanis ők valószínűleg belesodródtak a nem mindennapi kegyetlenséggel végrehajtott bűncselekményekbe. Krizsán István, a megyei nyomozóhivatal ügyésze érdeklődésemre elmondta, hogy az ügy a felderítést követően már nem náluk van, hanem átkerült a Dombóvári Ügyészségre. Annak vezetője, Dr. Varga Ferenc azonban a Dombóvári Bíróságra irányított át, ahol dr. Iván Gyula elnök arról tájékoztatott, hogy a napokban kapták meg az ügy aktáit. Véleménye szerint az iratok áttanulmányozása után, november végén - előreláthatólag 25-én vagy 26-án - kezdődhet a gyanúsítottak nyilvános tárgyalása, melyet várhatóan a sajtó és a város lakossága is megkülönböztetett figyelemmel kísér majd. -glaub» * I I
