Tolnai Népújság, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

Kinder szöprájz a kenyérben A Kindertojás, mint tudják, hármas funkciót tölt be: édesség, ajándék és meglepe­tés. Egy nyugdíjas tengődi vásárlónak a meglepetés él­ménye, magyarul surprise- feeling jutott, arra azonban nem gondolt, hogy kenyérbe csomagolva. A 76 éves Kövecses Sándor október 13-án, mint az utóbbi két évben rendszeresen, Ireg- szemcsén vásárolt két kiló ke­nyeret, szokásához híven az Atlasz fantázianévre keresztelt kalciumgazdag terméket. Az első meglepetés akkor érte, amikor másnap megszegte az Atlaszt: egy sárga műanyag hordócska volt benne, sza­kasztott olyan, amilyenben a „kinderszöprájzok” rejtőznek. Kövecses bácsi gyerekes dé- vaj ságnak gondolta a dolgot, abból a kenyérből nem is volt gusztusa enni. Következő iregszemcsei útja alkalmával vissza is vitte, ahonnan hozta: a Kop-Ka Áfész élelmiszerüz­letébe. Körösi Csaba, üzletve­zető is rossz tréfára gyanako­dott, s felhívta a Pécsi Sütői­pari Rt.-t, amelynek kemencé­jében kisült a kinder-kenyér. Megtudta, hogy, hogy szó sincs tréfáról, a műanyag tojás egy nyereményakció megtes­tesülése, melynek szlogenje: „A pécsi kenyér aranyat ér”. A hordócskában van a nyere­ményszelvény. A bökkenő csak az, hogy az akció október 15-én lejárt, a nyereményeket - aranyéksze­reket - közjegyző előtt már át­adták, Kövecses bácsi elkésett a kenyérszegéssel. A cég a je­lek szerint nem esett a túlrek- lámozás hibájába: nemcsak a fogyasztó, hanem az üzlet sem volt informálva a kinder-ötlet- ről. A második meglepetés már jóval kellemesebb volt: e hét szerdáján Kövecses bácsinak a cég üzletkötője személyesen vitte el nyereményét, egy 14 karátos aranykarláncot. Kér­dés persze, hogy nem lett volna egyszerűbb tojás nélkül belesütni a kenyérbe. (tf) VITRIOL Mindenki elvtárs Szegény Fjodor Mihajlovics. Nem tudta, micsoda para- digmatikus igazságot állított avval, hogy „mindannyian Go­gol köpönyegéből búttunk elő”. Valamilyen köpönyegből mindannyian előbúttunk. Csak ebben a modem polgári világban ki emlékezne már ilyen özönvíz- és történelem előtti percekre. Máma már dívik, mit dívik, jócskán meghonosult az óvatos különbségtétel, úgy­mint munkavállaló, befektető, nemzeti elköt., és szoclib, vál- lalkozós és karvalytőkés, kisgazda, őstermelő, vörösbáró, he­roin nagyker. és kisdíler. És most itt van a mindent magába foglaló polgári és eleddig definiálatlan neandervölgyi mia- fene. Hozzátok szólok most, polgár elvtársak. Nivellálódik a nemzet. Ha így folytatjuk, tökegyforma polgárok leszünk, persze méltósággal telve, akiknek akaratából történik, aminek tör­ténnie kell. Semmi cikomya. Mert midőn a polgári felülkere­kedik a beágyazódott csökevényeken, dialektikus küzdelem­ben, ahogy Herkules, a szőke szikla balján Xenával a sár­kánygyíkon, a mintapolgár natúrpácban csücsül majd a Nagy Országházi Vitrinben, a főpolgár pedig hurkapálcával muto­gatja alkotóelemeit, azaz a polgárrészeket, miközben megkí­sérli strukturális leírását adni az új típusú egyednek, csendben elfelejtődik, hogy maga Árpád fejedelem is elvtárs volt egy­kor, - ma persze polgár, mint a vitrinhős -, aki Európában megtalálta polgári nemzetünk helyét, épp ezért nekünk nem kell oda csatlakoznunk, bár kalandozó utódai majdhogy fel­mondták a Nagymagyarországra kötött szerződést, de István et. keresztény-kisgazda érzülettől áthatva megalapította a jobbágy és idegen elvtársakat, akikből, hogy lezárjuk ezt a mondatot, mi is, kutyabőrös polgárok, íme lettünk. Azt tetszenek hinni, ez itten zagyvaság. Az hát. Ahogy a költő mondaná, ahol polgár van, ott pol­gár van. Valahol, egy kis körömpiszokban mindenki elvtárs. Volt. Vagy lett volna. Még azok is, akik nem gondolnák, és ez a nemgondolás csöppet sem mentség. Ők voltak az újszülött- elvtársak, meg a jövő generáció-elvtársak, a demokratikus el­lenzéki elvtársakról, az olajszőkítő elvtársakról, a jogi taná­csos elvtársnőkről nem is beszélve. A kommunizmus vérvö­rös óceánjában lubickolt úgymond itt a nép. Majd kibukkan megint piros úszógumival, fehér klottgatyában, zöld sport­szárban. Skacok, ha nem vigyázunk, télleg polgárok leszünk. Tóth Ferenc Halálos végű ünneplés Két hatvanhoz közel járó férfi ballagott talán haza­felé, Németkéren csütör­tök este fél tizenegy táj­ban. Egyikük biztosan nem ér már a célhoz, a másik: ki tudja? Baleset áldozatai lettek. Esett az eső, ilyenkor ősszel könnyen csúszóssá válik az út­burkolat. Egy öreg Lada ütötte el a két férfit a falun keresztül vezető főúton, a Széchenyi és a Virág utca kereszteződésében. Az ötvenhetedik évében járó K.A. életét vesztette, a két év- J vei idősebb V.Gy. életveszélyes állapotban került kórházba. A volán mögött ülő 39 éves, ugyancsak helybéli B.I. meg­állt, megnézte a sérülteket, majd továbbhajtott, a hivatalos fogalmazás szerint cserben­hagyta áldozatait. Hamar ráta­láltak a rendőrök, akiknek je­lenleg a vendégszeretetét él­vezi. Társa, a balesetkor az au­tóban mellette ülő 22 éves Sz.l. ellen is eljárás indult segítség- nyújtás elmulasztása miatt. Németkéren nem titok, ünne­peltek az egyik búfelejtőben. Volt mit. B.I. lánya a napokban az első unokával lepte meg szü­leit, fia pedig aznap szerelt le a seregből. Az ünneplés tragédi­ává keseredett. Az áldozat csa­ládja temetésre készül, a gázoló famíliája nem tudja mit hoz a jövő. A leányanyának, a kato­naságtól visszatérő fiúnak nincs munkahelye, jövedelme, mint ahogy két testvérüknek és édes­anyjuknak sem ... -rákosi­1998. november 1. Közéből Harmadik oldal Messziföldről csodájára járnak Nem tesz mást, „csak” saját magát adja. És milyen jól csinálja! Hosszú évek ta­pasztalatait kamatoztatja tanítványainak épülésére. Ő Rónai Józsefné, a bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Iskola né­met-ének szakos tanára. Kevés pedagógus van a megyében, aki ne ismerné őt. A mindig mosolygós, felkészült és alapos tanárnő leg­utóbb a Tolna Megyei Pedagógiai Intézet őszi szakmai napjai­nak keretében tartott bemutató órát Bony- hádon. A Vörösmarty iskola hatodikos, két- tannyelvű osztályában tanított magyar és né­met népdalokat. — Ezeknek a gye­rekeknek teljesen ter­mészetes a kétnyelvű­ség - mondta az óra után Rónainé Jó­zsefné, Tériké. Azon a nyelven válaszolnak, amelyiken hozzájuk fordulunk. A diákok a két nép dalaiból azt is megtanulják miképp működik a magyar és a német emberek ér­zelmi világa. Gáli Ferencné, a szakmai napok szerve­zője kiemelte azt a szakmai igényességet, amivel a tanárnő a munkáját végzi. Gállné úgy véli, hogy a hazai iskolarend­szerben nincs rangja a művészeti nevelésnek, pedig a gyermeki sze­mélyiség formálása szempontjából óriási a jelentősége. Helyte­lennek tartja, hogy az alsósoknál csökkentet­ték az énekórák szá­mát. Az ismert zeneta­nár, a fővárosban élő Márkusné Natter-Nád Klára egyszerűen el volt ragadtatva az órá­tól. ő maga is tanít németet és éneket is, így igazán tudja érté­kelni a látottakat. Az óra megerősítette ab­ban, hogy a kétnyelvű­ség óriási dolog. Em­lékeztetett, hogy ré­gebben sokat vitáztak azon a szakemberek, hogy vajon nem korai- e, hogy már első osz­tályban elkezdik az idegen nyelvek oktatá­sát. A vita eldőlt: épp ezen oktatási forma bizonyítja az eredmé­nyeket. Bonyhád jobb hely­zetben van mint Buda­pest - állítja az ismert szakember: a völgy- ségi városban ugyanis nem probléma, hogy az ének szakosok be­széljenek németül. Kodály országában a népdal a sajátunk - vallja Márkusné - a kultúránkhoz a magyar és az országban élő népek zenéje is hozzá­tartozik. Vigyázzunk rá! Hangyái Videóra vették a verést Hajléktalanokkal kegyetlenkedtek Dombóváron- Július végén a napi postámmal együtt egy videokazettát is kaptam - kezdte a történtek felidézését dr. Szíjártó István alezredes, dom­bóvári rendőrkapitány. A fdm első képkockái­nak megtekintése után döbbenet ült ki azoknak az arcára, akik velem együtt a televízió képer­nyőre figyeltek. Horrorfilmekbe illő jelenete­ket láttunk ugyanis: fiatalok kegyetlenül ösz- szevertek és megrugdostak több, rosszul öltö­zött embert. Hét brutális támadás felvételét tar­talmazta a szalag. Az esti-éjszakai fényviszo­nyok ellenére hat elkövetőt sikerült azonosíta­nunk: valamennyien büntetlen előéletű, 20-23 év közötti dombóvári fiatalemberek. A sértet­tek legtöbbjét is jól ismerik a város lakói, ugyanis négyük közül három helybeli hajlékta­lan.- A verőlegények között két olyan fiatalt is felismertünk, akik a nyár elején érkeztek kapi­tányságunkra, hogy másodéves rendőr-szakkö­zépiskolásként nálunk töltsék gyakorlati idejü­ket. Velük kettőjükkel azonban már kezdetben gondok akadtak. Sz. Szabolccsal leültem be­szélgetni, mert a rendőri szakmától idegen kül­sőségekhez ragaszkodott. N. Tamást pedig azért figyelmeztettem, mert autójával több al­kalommal a megengedettnél jóval gyorsabban közlekedett a városban. A kazetta felvételeinek megtekintése után feljelentést tettem a Tolna Megyei Ügyészségi Nyomozóhivatalnál és azonnali hatállyal - mi­vel méltatlannak találtam a két fiút a rendőri szolgálatra - elbocsátottam őket az állomá­nyunkból - mondta a rendőrkapitány. A nyomozás során kiderült, hogy az alapo­san „helybenhagyott” hajléktalanok semmi­lyen okot nem szolgáltattak arra, hogy így (el)bánjanak velük. Nem utalt semmi arra, hogy a fiatalokat becsapták vagy megsértették volna a szerencsétlen embereket. A fiúk indu­latait a hajléktalanok iránti utálat táplálta. A támadók által készített filmen többször hall­ható, hogy „ők egy rögtönítélő bíróság, akik a hajléktalan szemeteket akcióikkal nevelik meg”. Akik látták a videokazettán rögzítetteket, ál­lítják, hogy válogatott kegyetlenségeket követ­tek el a fiatalok. A gyanútlan áldozatokat el­csalták különböző félreeső helyekre, majd ott se szó, se beszéd ütni-vemi kezdték őket. A megtámadott emberek hiába rogytak a földre, hiába jajgattak, hiába könyörögtek, az elköve­tők nem kegyelmeztek. A hajléktalanok annak ellenére, hogy súlyos sérüléseket - boka- és bordatörést - is szenved­tek, nem mertek feljelentést tenni a rendőrsé­gen, mert féltek a retorziótól, az újabb veréstől. A Tolna Megyei Ügyészségi Nyomozóhiva­tal kétrendbeli, különös kegyetlenséggel elkö­vetett, súlyos testi sértés mellett négyrendbeli, súlyos testi sértés kísérletével valamint csopor­tosan elkövetett rablással gyanúsítja az elköve­tőket, akik időközben N. Tamás közlekedési balesetben bekövetkezett halála miatt öten ma­radtak. Sz. Szabolcs volt rendőr-szakközépis­kolás valamint S. Levente és M. Zoltán mun­kanélküliek előzetes letartóztatásban vannak, T. Péter ugyancsak munkanélküli és H. Károly szobafestő-mázoló szabadlábon védekezhet­nek, ugyanis ők valószínűleg belesodródtak a nem mindennapi kegyetlenséggel végrehajtott bűncselekményekbe. Krizsán István, a megyei nyomozóhivatal ügyésze érdeklődésemre elmondta, hogy az ügy a felderítést követően már nem náluk van, hanem átkerült a Dombóvári Ügyészségre. Annak vezetője, Dr. Varga Ferenc azonban a Dombóvári Bíróságra irányított át, ahol dr. Iván Gyula elnök arról tájékoztatott, hogy a napokban kapták meg az ügy aktáit. Vélemé­nye szerint az iratok áttanulmányozása után, november végén - előreláthatólag 25-én vagy 26-án - kezdődhet a gyanúsítottak nyilvános tárgyalása, melyet várhatóan a sajtó és a város lakossága is megkülönböztetett figyelemmel kísér majd. -glaub­» * I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom