Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-22 / 196. szám

Hongkong lesz Ázsia Hollywoodja? Amerikai város? Első pillantásra aligha jut eszünkbe más. Pedig Hongkong, legalábbis földrajzilag, messze van az Egyesült Államoktól. Ami viszont a seit illeti, úgy látszik, egyre közelebb. A legújabb hírek szerint immár nemcsak a kereskedelemben, a gazdaságban kíván fölzárkózni, hanem a művészetekben is. Most filmgyártásra „adta a fejét”, s olyan technikai színvonalat, olyan lehetőségeket kínál, hogy hamarosan Ázsia Hollywoodjává válhat. Voith Ági mindig kilógott a sorból Boszorkányos színésznő Sztárok és pártfogók Képernyő előtt A polip nem ereszt- Égetni való rossz kölyök voltam- állítja magáról Voith Ági. A népszerű színésznőről manapság az a hír járja, hogy „boszorkány”, s hogy néhány száz éve biztosan máglyára küldték volna.- Sokszor mulatok rajta, de még többet bosszankodom, amikor boszorkánynak titulálnak, hiszen ez a szó nálunk in­kább rosszat jelent, mint jót. Annyi alap­ja azonban mégis van, hogy egyszer kedves barátnőmmel, Schmidt Bözsivel, aki gyakorló jós, nyilatkoztunk affélét, hogy lehetnék a segédje.- A boszorkányság semmilyen jelét nem fedezte fel magán ?- Összenőtt szemöldökkel születtem, ez állítólag árulkodó vonás, de 18 éves koromban, amikor bekerültem a főiskolá­ra, megszabadultam tőle.- Akkor vajon miért ragasztották önre ezt a bélyeget?- Egy kicsit minden nőt boszorkány­nak tekintenek, elsősorban a férfiak. Egy színésznő, aki a nyilvánosság előtt éli az életét, fokozottan ki van téve az effajta ítéletnek. Ráadásul én mindig kilógtam a sorból: miközben az elmúlt évtizedek a szürkeség dicséretéről szóltak, velem folyton baj volt. Az életben csapnivaló színésznő vagyok. Rengeteg konfliktust elkerülhettem volna, ha simulékonyab­ban viselkedem, de ez nem az én stílu­som. A legtöbb rendezővel például végig­csatázom a próbaidőszakot. Sokszor azonban épp az ilyen küzdelmes munka- kapcsolatokból születnek a legnagysze­rűbb előadások, mint a „Szomorú vasár­nap”. Ennek próbáin Sándor Pállal egy­más idegeire mentünk, de ma már mind­ketten úgy érezzük, nem egymás ellen, hanem a darab sikeréért harcoltunk - nem hiába.- Nehéz természete és különleges ké­pességei tehát megférnek egymással?- Mindenkiben lakoznak különleges képességek, még ha sokszor önmagunk sem ismerjük fel őket. Én nem keresem magamban a kivételes adottságokat, hi­szen ha esténként hatni tudok a közön­ségre, akkor az minden alkalommal egy apró csoda. Ahogy magánéletemben szél­sőséges vagyok, úgy a szerepeimben is a végletes figurákat szeretem.- Anyaszerepben is sikeresnek bi­zonyult...- Hál’istennek, igen. Igaz, ebben olyan kiváló partnerem volt, mint Bodro­gi Gyula. Fantasztikus apja a fiunknak, aki ma már huszonhat éves, sikeres üz­letember. Talpraesett, okos, korrekt fiú. Mint aggódó anya, csak azért féltem, mert túl sok jóság szorult belé. Persze számomra vitathatatlanul ő a legna­gyobb siker. Nagy Ágnes Ismert segítők, pártfogók nélkül jó néhány mai sztár valószínűleg nem csinált volna karriert Gérard Depardieu-nek és feleségének annyi­ra tetszett például Patrícia Kaas hangja, hogy arra biztatták, ké­szítsen lemezt. Elisabeth Depardieu írta a dalt, férje vállalta a producerséget. A német-francia származású Patricia ma a legna­gyobb sanzonénekes­nők egyike. Keanu Reeves 19 éves korában pizzát szállított a tévésztár, Rob Lome számára. A két fiatalember ösz- szebarátkozott, Lowe ifjú barátjával gyako­rolta a szerepeit. Egy­szer Reevesszel ment e egy meghallgatásra, ahol azonnal felfigyel­tek az érdekes arcú - kínai származású - fiú­ra és szerződtették egy mellékszerepre. Ma már Keanu a sztár, Robot alig hívják filmezni. Alain Delon nélkül Anne Parillaud sem kaphatta volna meg a francia filmszövetség legnagyobb díját, a Cesart a Nikita című filmben nyújtott alakításáért. Delon egy néhány perces jelenet­ben látta meg az ifjú színésznőt, aki azonnal megtetszett neki. Felkínált számára egy kisebb szerepet következő filmjében, s Anne tíz év alatt az egyik legfoglalkoztatottabb francia sztárrá vált. Maga Delon is egy kollégának, Jean-Claude Brialynak köszön­heti karrierjét. Ők ketten Párizs művésznegyedében ismerkedtek meg az ötvenes években. Brialy 1957-ben magával vitte ifjú barát­ját a cannes-i filmfesztiválra, majd ott kiharcolt számára egy meghallgatást. Alain Delon a pártfogolt, aki maga is pártfogol A televíziót, nem titok, a sorozatok éltetik. Vannak sok száz részből állók, vannak persze rövldebbek is. Vannak családregé­nyek, s jócskán akadnak, amelyek politikai, tár­sadalmi témát dolgoznak föl. A Polip ez utóbbiak közül való. Ez még nem Tano (Remo Girone) ördögi mosolya Maffia. Titokzatos és ijesztő szó. Titokzatos és rémítő hatalmat je­löl. A szicíliai maffia hosszú évtizedek óta valóban polipként hálózza be az olasz társadalmat. Karjai messze északig nyúl­nak, behatoltak a po­litikai életbe is. Kér­lelhetetlenül és ke­gyetlenül. A hajdan­volt romantikus népi hősök, a vadregényes tájak betyárjainak he­lyébe rafinált agy­tröszt lépett. A nem­zetközi kábítószer-ke­reskedelem és a fegyvercsempészés a mozgatórugója. Tal­pig úriemberek, látszólag minden gyanún felül álló társa­ságok tagjai az irányítói. A keresztapák gyakran tekintélyes államférfiak, magas ran­gú csendőrtisztek, néha még bírák és ügyészek is. Az ő kezükhöz nem tapad vér. Bérgyilkosok bánnak el a vetélytársakkal, az árulókkal, a minden lében kanál, túl sokat sejtő vagy éppen felderítő rendőrtiszttel, ügyésszel, újságíróval. Tanú pedig nincs. A hallgatás cinkos törvénye a tízparancsolatnál is súlyosabb. Erről az olasz valóságról szól a világhírű Polip című olasz tévéfilmsorozat. Jó néhány évvel ezelőtt, az első szé­riában az elszánt főhős, a rokonszenves Cattani felügyelő szerepét Michele Placido játszotta. Cattani - amikor már Michele Placido nem vállalta tovább a nehéz szerepet - géppisztolyok kereszttüzében lelte halálát. Az olasz tévé­nézők azonban hiányolták kedvelt sorozatukat, amely egyébként sok vitát váltott ki, hisz ellenzői arra hivatkoz­tak, nem kellene az ország rossz hírét költeni a világban. Végül a közönség győzött, a sorozat folytatódott. Immár nálunk következnek az újabb és újabb részek: péntek es­ténként a Tv2 műsorán Cattani egykori nagy ellenfele, a ti­tokzatos és kíméletlen Tano lép színre. A világ kábítószer­piacának újrafelosztása a tét, s ebben az ördögi Tano - Remo Girone alakítja - nem ismer tréfát. Milliárdok cserélnek gazdát, köztiszteletben álló poli­tikusok lepleződnek le, bérgyilkosok irányítják az ese­ményeket. (rk) A nagy kalap a színésznő és a magánember Voith Ági elengedhetetlen kelléke Nézze meg az ember! .................................................................................................. A Hindenburg léghajó pusztulása A 245 méter hosszú, 41,2 méter átmérőjű Hindenburg a világ legnagyobb léghajója volt. Négy darab, egyenként 900 lóerős dí­zelmotor hajtotta. Drámai pusztulása 1937-ben, a New York melletti Lakehurst repülőtéren, valósággal sokkolta a világot. A negyvennyolc halálos áldozatot követelő tragédia oka máig sem tisztázódott. A léghajó már leszálláshoz készülődött, amikor a rettenetes robbanás bekövetkezett. Néhány perccel később min­den lángba borult, és rövidesen nem maradt más, mint izzó fém alkatrészek alaktalan tömege. A Hindenburg történetét Robert Wise rendező vitte filmre. Az alkotók a katasztrófa ábrázolására együtt alkalmazzák a mozitechnika korszerű trükkjeit és a kora­beli filmhíradóból átvett eredeti dokumentumokat. (Vasárnap, RTL Klub 20.00). (szigj HALLOTTA? A Merlin Színház kényszerűen új szponzort keres. A Posta­bank támogatásának megszűntével ugyanis nehéz helyzetbe került a teátrum. Jordán Tamás igazgató azonban bízik abban, hogy teátruma ismét segítőkre talál. Koncz Zsuzsa új albuma a hónap utolsó napjaiban kerül az üz­letekbe. Az énekesnő zajos bemutatást ígér rajongóinak. Anthony Hopkins Oscar-díjas színész egymillió fontot - a szük­séges teljes összeg egyharmadát - ajánlott fel a Walesben nem­zeti kincsnek tekintett hegy, a különleges természeti értéket képviselő Snowdown megóvására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom