Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-22 / 196. szám

A Szent Imre Kórház pszichiátriai rehabilitációs osztályának épületében csak az ágyak emlékeztetnek kórházra Kívül az ördögi koron Le lehet szokni. Csak nem szabad feladni. A Szent Imre Kórház pszichiátriai rehabilitációs osztályát vezető dr. Zseni Annamária volt és je­lenlegi drogbetegei számára az élettel összekötő fogódzó, végső szalmaszál, akinek a segítségével szembeszállhatnak a fizikai, lelki fájdalmakkal és kudarcokkal, küzdhetnek a drog ellen - ön­magukért. A díszteremben halk pusmogás. Az emberek - lányok, fiúk, anyukák, apukák, szerelmesek és kívülállók - csöndes léptekkel érkeznek, alig hallhatóan köszönnek egymásnak. A háziünnep­ségre meghívott vendég az idegen zavart szemér­mességével hallgat, mintha rá nem tartozó ese­mény tanúja volna. Tekintetét tétován járatja körbe a teremben: ki kicsoda?- Ünnepelni nagyon fontos dolog az életben - áll fel Zseni doktornő. - Annak, aki hónapokat tud maga mögött a drog ellen és az önmagáért folytatott küzdelemben, minden egyes nap ün­neplésre méltó. A drogfogyasztókkal szemben pesszimisták és elutasítók az emberek, az orvo­sok, de még a szűkén vett szakma sem ad túl sok biztatást a leszokni vágyóknak. A függőségben lévők pedig sok kudarc után csak legyintenek: nem érdemes! Dr. Zseni Annamária volt betegei maguk hatá­rozták el, hogy megünneplik magukat. Arcukat felénk fordítják, és elmesélik történetüket. Az első vallomás A doktornő által tavaly nyáron elindított kísérleti program első résztvevője Tamás volt. Többéves függőség, négy év küzdelem után néhány nap hí­ján egy éve „tiszta”. A fiú érdeme nem csupán annyi, hogy képes volt legyőzni saját magát, ha­nem hogy barátait is bevonta a programba. Sen­kit, aki Budatétényben segítségért kopogtatott, nem utasítottak el. A tavaly nyáron elkezdett programban azonban csak heroinfüggőket gyó­gyítanak, mivel a kezelés alapjául szolgáló készít­mény az ópiát tartalmú drogok ellen hatékony. A gyógyszer szedését csak akkor lehet elkezdeni, ha méregtelenítették a beteg szervezetét. Zárt osztály, otthon A keskeny, eső és szél koptatta, fából készült kertkapun tábla fityeg: „Keresünk:...” A hajdani, még a második világháború előtt épült kúria fa­lát mára teljesen befutotta a vadszőlő. A Szent Imre Kórház pszichiátriai rehabilitációs osztá­lyának épületében csak az ágyak emlékeztetnek kórházra.- Vegyes pszichiátriai osztály a mienk - avat be dr. Zseni. - A homogén közeg nem késztet új viselkedésmódok megtanulására. Drogos a dro­gossal jól kijön. Mindig tudnak újat tanulni a ski­zofréntől vagy a depresszióstól, és viszont. Az együttélés, mint az életben, itt is számos konflik­tussal jár, amelyet maguknak kell megoldaniuk. Ezzel az elképzeléssel egyedül vagyok a szak­mában. A szenvedélybetegek kezelését nem szeretik az orvosok, mert nehezen boldogulnak velük. A szakma, bár nem tehetné meg, gyakran elutasít­ja a kábítószerfüggőket. Egyes vélemények sze­rint a hülye drogosok még arra sem méltók, hogy magázódjanak velük gyógyítóik. És hála­pénzt sem adnak. Márpedig, ha valaki nem te­kinti embernek a páciensét, nem tudja hatéko­nyan gyógyítani - állítja szigorúan Zseni doktor. - Tény, hogy a drogfüggők meglopják a családot, feltörik az autókat, hogy pénzt kerítsenek az anyagra. Csípőből hazudnak, gyakran még akkor is, ha már semmi nem indokolja ezt. Drog nélkül mind csupa' helyes fiú és lány. Ha tiszták, a gyógyszerért már nem lopnak. Nekünk, orvo­soknak nem feladatunk, hogy ítélkezzünk felet­Veér András, a Mentálhigiénés Programiroda vezetője, valamint a koordinációs bizottság ta­valy kinevezett elnöke a veszélyeztettek szá­mát félmillióra becsüli. Más vélemények sze­rint azonban még ez a szám is mértéktartó. Kétség nem fér hozzá, hogy drogügyben is szükség volna egy mindent átfogó elképzelés­re. Az eddig megszületett „nemzeti drogstraté­giák” azonban a politikai és szakmai csaták ál­dozatává váltak. A legújabb variáció a tárcakö­zi egyeztetések előtt áll, ezért Veér András nem kíván a részleteiről beszélni. A „haditerv” tehát még mindig várat magára. Magyarországon 12 drog­ambulancia működik, 133 ágy van a rehabilitá­ciós intézetekben, ahol természetszerűleg nem csak drogfüggőkkel foglal­koznak. A drogambulan­ciák közül mindössze 7 vagy 8 felel meg azoknak a szakmai előírásoknak, amelyek alapján megilleti őket a társadalom- biztosítási támogatás. Alfonznak nem az anyag, a bensőséges érzés hiányzott akik otthoni környezetükben veszélyeztetettek. Alapítványi keretek között működtetett védő­munkahelyünk is van, azoknak, akik ma még nem képesek - vagy talán soha nem lesznek ké­pesek arra, hogy napi nyolc órát dolgozzanak. Ám nem vagyunk átmeneti szállás. Akik a védő­munkahelyen dolgoznak, kötelesek takarékos­kodni. Akik itt laknak, részt kell vállalniuk a há­zimunkából. Egyébként nálunk a takarítónő csak a közös helyiségek tisztán tartásáért felelős, a kórtermeket maguk a betegek takarítják. A második vallomás Alfonz huszonnégy éves. Tíz éve függő. Három évet elvégzett á Műegyetemen. Tanított és dolgo­zott is. Az utóbbi hat-hét évben egyedül drogo­zott. Talán ezért volt képes konszolidált módon élni. Túl van a méregtelenítés kínjain. Hetek óta tiszta, de tudja, az első három hónap nagyon ne­héz lesz. A minap még le akart lépni, aztán talált valakit, akivel beszélgethetett, és ettől megnyu­godott. A programba eddig harminchatan kapcsolód­tak be. Húsz százalékuk egy hónapon belül le­morzsolódott. Ők két hónap elteltével kivétel nélkül visszaestek. Aki hat hónapig kitart, az akár egy életen át is tiszta maradhat.- Nem az apám halála miatt lettem függő - mondja Alfonz, miközben remegő kézzel tépi le cigarettájáról a füstszűrőt. - Ez hülyeség. Bele­csöppentem egy „totál” drogos társaságba, ahol belém diktáltak egy csésze mákteát. Soha nem kerültem még olyan közel emberekhez, mint azon az első estén. Két nap sem telt el, és már vágytam, hogy újraéljem mindezt. Nem az anyag, ez a bensőséges érzés hiányzott. Az óriá­si élmény röpke hat hónap alatt tovatűnik. Ket­ten maradtok: te és az anyag - mélységes ma­gányban. Átverés az egész. A kórházban újra ta­nulok élni. Eleinte iszonyúan rühelltem a „dobo­zolást”, de mégiscsak hasznos a munkaterápia. Látható és gyors eredménye van annak, amit csi­nálsz, és erre őrült nagy szükséged van. Alfonz kislánya egyéves. Feleségével még ak­tív drogos korában ismerkedett meg.- Ha valaki nem tekinti embernek a páciensét, nem tudja hatékonyan gyógyítani - mondja dr. Zseni Annamária tűk. Sem büntetni, sem haragudni nincs jogunk, sem okunk. Hozzánk segítségért fordulnak. És nekünk azt a beteget kell kezelnünk, aki hoz­zánk fordul, lett légyen az depressziós vagy szenvedélybeteg. A kétkedés, a bizonytalanság- Sokan álltak le otthon, a barátok, szülők segít­ségével - folytatja dr. Zseni. - Norbi egy hetet töl­tött az osztályon. A programba bekapcsolódott barátaival együtt kétkedve fogadtuk, amikor be­jelentette, hogy elmegy. Otthagyott minket. Visz- sza se nézett. Szerencsére dolgozik és sze­relmes. Legalább egy évre van szükség ahhoz, hogy képesek legyenek folyamatosan dolgozni, hogy feltámadjanak az érzéseik, új kapcsolatokat te­remtsenek - egyáltalán, hogy új életformát ala­kítsanak ki. És ezt legjobb a kórház falain kívül gyakorolni.- Nem veszélyezteti ez a gyógyítás sikerét?- A programban lévők maradhatnak a kórház­ban, de szabadon el is mehetnek. A gyógyszert azonban orvosi felügyelet mellett, csak itt vehe­tik be. Ez teljességgel az ő ügyük. Az osztályon van védett szállás, persze csak azok számára, A gyógyszer Az eszköztár nagyon szűkös. Létezik egy, még törzskönyvezés alatt álló, de belföldön még nem forgalmazott készítmény, amely az ópiát tartalmú kábítószerek ellenanyaga. Hatására a heroin-eufória elmarad. A drogkereső viselke­dés pedig lassacskán kioltódik, mert értelmét veszti. A szer nem gyógyít a gyógyítás klasz- szikus értelmében, „csupán” biztosítja az absztinenciát- megfelelő mennyiségben akár 72 órán át is. így a beteg szervezete alkalmas­sá válik bármilyen gyógyszeres és pszicho­terápiás kezelésre.- Nem is értem, miért maradt mellettem - te­szi kezét ügyetlenül a felesége vállára Alfonz. - Ahogy nem az apám miatt szoktam rá, nem is a családom miatt fogok leszokni. Ők nem lehetnek a drog pótszere. Ez csapda volna.- Miért éppen a drog?- Csak. Mert ezt lehet kapni a lakótelepen. Mert a szülők inkább ittak, és ők nem példa a fi­atalok számára. A „majdnem meghalás” története- Hiányoznak az életükből a felnőtté válás, a „be­avatás” rítusai - magyarázza az okokat keresve a doktornő. - Ezek a fiatalok úgy mesélik „majd­nem meghalásuk” történetét, mint az idősebbek az első titokban elszívott cigarettát. Kamaszéve­ik a drog bűvöletében telnek. Ezért nincs mese, felnőttkorukban kell megtanulniuk a szabályo­kat, a fegyelmezett, önmagáért felelősséget vál­lalni tudó ember gondolkodásmódját.- Ezt normális körülmények között is nagyon nehéz megtenni.- Mi pedig éppen azt figyeltük meg volt drogo­sainknál, hogy a körülményeik egyáltalán nem voltak normálisak. Sokan közülük elveszítették valamelyik szülőjüket, és majdnem mindnyájan csonka családban élnek. Még ha nem is zord kö­rülmények között nőttek fel, gyermekkorukból hiányzott az érzelmi biztonság. Minden szenvedélybetegnek tudnia kell, hogy aki egyszer fizikai függőségben volt, a szerveze­te a sejtjeiben haláláig emlékszik erre - magya­rázza dr. Zseni. - Nemet kell mondani. Nincs „csak a szülinapomon”, nincs „ó én már tiszta vagyok, csak hetente egyszer!” Röpke három hét leforgása alatt vissza lehet szokni a drogra. A sokat próbált fiúk bólogatnak. Az asztalról elkopnak a szendvicsek, sonkatekercsek, saláták és sütemények. A múltidéző szomorú beszélge­tést lassan felváltják a mindennapi életről folyó csevegések. A programban részt vevők nyolcvan százaléka tanul, vagy dolgozik. Van miről be­szélni. „Keresünk...” jut eszembe a kertkapun függő tábla. Nem takarítónőt vagy konyhalányt, ha­nem bárkit, aki az anyag fogságából szabadulni akar. Bozsó Bea Tavaly a népjóléti tárca 60 millió forintot osztott ki drogambulanciák létesítésére és működteté­sére. E keretből 9 már működő ambulancia, egyenként 3,5 millió forintot kapott. Szeré­nyebb keret áll rendelkezésre a megyei ÁNTSZ- ek egészségvédelmi tevékenységének segítésé­re. Az idén 50 millió forintot adott a minisztéri­um a 61 pályázatot benyújtó intézmény közül 40-nek. Ebben az évben az ambuláns drog­betegellátás új intézményeinek kialakítása volt a fő cél. A korábbi kormányzat a megelőzést szolgáló programokra tavaly 1 müliárd forintot szánt. Ebben az évben a Mentálhigiénés Prog­ramiroda 230 milliót kapott. A Szent Imre Kór­ház pszichiátriai rehabilitációs osztálya egy éve látja el ambulánsán a drogbetegeket intéz­ményi és financiális háttér nélkül, a napi munka mellett. A tárca idei keretéből kapott 3 millió forintból természetesen csak egyéb ál­dozatok árán tudnak önálló drogambulanciát létrehozni. Miközben nemcsak az ambuláns, hanem a fekvőbetegek ellátását is biztosítani kell. Napi 2150 forint jut egy betegre. Ebből a pénzből kell állni a villanyszámlától kezdve a gyógyszereken át, a bérekig, mindent. » „A drogfogyasztókkal szemben pesszimisták és elutasítóak az emberek...

Next

/
Oldalképek
Tartalom