Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-30 / 126. szám
SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK ■ •• ■ WW így lesz az ember kutyabolond Ki ne szeretett volna gyermekkorában magának egy aranyos szőrgombócot, egy pihegő kiskutyát, akivel öröm hancúrozni. Sokan kaptak is ajándékba, ám a kutya nem olyan játék, amit a sarokba lehet dobni, ha jobb móka van kilátásban. A gyermekek zöme a felnőtt állatok gondozását, a velük való rendszeres foglalkozást már nem tartja jó mulatságnak. Pápai Lajos dombóvári kutyatenyésztő története ugyan szokványosnak indult, ám igazi sikersztori lett belőle. Egy ismerősömtől tizenöt éve 500 forintért vettem egy nyolchetes jagdterriert kezdte történetét Pápai Lajos. Gyerekeim nagyon megörültek neki, s azon nyomban el is nevezték Tücsöknek, annak ellenére, hogy a becsületes törzskönyvi neve Csócsó- dombi Brúnó volt. Alig egy évvel később az egyik barátom unszolására Ocsényben megnéztem egy kotorékversenyt, ami annyira megtetszett, hogy két hét múlva beneveztem Tücsköt egy hasonlóra. Nagy meglepetésemre a kutya mindjárt első díjas le.tt. A sikeren felbuzdulva aztán a vaddisznó-hajtással és a vízi munkával is megpróbálkoztunk, s mint kiderült, mindegyikhez kitűnően értett a kutyám. Jártuk az országot kora tavasztól késő őszig szinte minden hétvégén és egyre több sikerben volt részünk. Egyszer azonban a véletlenül nyitva felejtett kapun kiszökött Tücsök és a legelső arra járó autó halálra gázolta. Ekkor azonban már „be voltam oltva” - folytatta Pápai Lajos -, s vásároltam egy másik jagdterrier kant, Ghazi- Kászim Pamacsot, alias Tomit. Hamarosan pedig egy szukát - Dühös Andit - kaptam ajándékba, aki nálunk a Fruzsi nevet kapta. Sok gyakorlást követően a két kutya aztán sikert sikerre halmozott. Tomi 1991-ben lett először országos bajnok az ösz- szetett versenyben és a Komlón rendezett Európa- bajnokságon pedig bronzérmet szerzett. A következő két évben ismét sikerült a magyar bajnoki címet elhódítani és az 1993- ban a franciaországi Mietesheimben rendezett európai megmérettetésen az 5. helyért járó díszes serleget kaptuk meg. Nála is sikeresebben szerepelt ott Fruzsi az összetett versenyben szerzett bronzérmével. Gyakran jártam kutyáimmal a szomszédos országokban is, s büszke vagyok a Magyarországon több mint száz kutyával megrendezett nemzetközi versenyeken - a komlói Duna-kupa, a szegedi Tisza- kupa és a miskolci Avas-kupa - aratott győzelmekre is. Közös sikereinknek se szeri, se száma: volt olyan esztendő, amikor 15 versenyből 11 alkalommal mi hoztuk el az első helyért járó díjat. A Németországban 70 évvel ezelőtt, erdei vadászatra kitenyésztett jagdterriereket nagyon megszerettem. Annak ellenére, hogy igen konok fajta, kemény munkával sok mindenre megtanítható. A jól fegyelmezhető és félelmet nem ismerő kutyával azt kell elsősorban tudatosítani, hogy a gazda „a főnök” - mondta végezetül a dombóvári kutyabolond. -glaubBorjúborda tavaszi (Folytatás az 1. oldalról.) Hogy mit esznek az ínyencek? Ugyanazt, amit mi, csak érdekesebben fűszerezik. Volt például madárlátta vegyes- és birkapörkölt. Az ízes salátákat - sokféle öntettel - tavaszi napsugár színezte. A rostonsülteket, a rablóhúst, csirkemellet, szalonnába göngyölt virslit, bőrös sertés- és borjúbordát tavaszi szellővel szervírozták. A finom falatokat kakukknóta fűszerezte. A rendezvényen százhúsz vendég vett részt. A klubnak 96 tagja van, de nem mindig van ott mindenki az összejöveteleken, joguk van viszont vendégeket hívni. Kovács János mesterszakács, a legendás szakoktató elmondta, hogy az évi nyolc vacsoraest menüjét a szű- kebb vezetőség állítja össze, lehetőleg úgy, hogy ne naszellővel gyón legyen benne ismétlődés, hiszen az a klub lényegével lenne ellentétes. A roston sütés a gasztronómiai örömök mellett arra is jó, hogy a klubtagok saját kerti rendezvényeikhez, kirándulások menüjéhez ötlet kaphassanak. A klubtagsági díj fedezetet nyújt az évi nyolc rendezvényhez, beleértve az italokat, s mint ez esetben, a szállítási költségeket is. Szabó Ernő, a klub gasztronómusa kint a zöldben éppen egy vendéglátó-ipari főiskolással konzultált mint a szakdolgozatának az opponense. A gasztronómust - saját tudását illetően módfelett szerényen - úgy határozta meg, hogy olyan matató embert az ételek-italok körül, akinek illik némi kultúrtörténetet, szakmatörténetet tudni. Nagyjából eligazodik, hogy milyen ételhez 1 Megpihennek az ínyesmesterek fotó: gk kát hívtak meg a rendezvényekre. Mások saját családtagjaikkal járnak el a vacsoraestekre, hiszen egyébként csak a hétköznapok futó és praktikus megbeszéléseire jutna idő. A klub rendezvényein végre mód van a kötetlen beszélgetésre is. Megint más azt szereti a klubban, hogy végre őt szolgálják ki, s elegáns környezetben, kellemes társaságban konyhai munka nélkül hódolhat a gasztronómia örömeinek. S, titokban el is les ezt-azt a cukrászok, szakácsok mesterfokon űzött tudományából. Ihárosi Ibolya milyen italt ajánlatos inni, és azt is tudja, hogy kik az arra érdemes emberek, akik terjeszteni képesek egy-egy megyében vagy az országban ennek a szakmának a hírnevét. A fiatalok sorban állnak, hogy jöhessenek a klubba az ételeket előkészíteni. Úgy hírlik, hogy valameny- nyien Kovács János tanítványai. A vendégek többsége kikapcsolódni jár a klubba. Volt aki azt mesélte, a sok munka mellett biztosan nem mennének el otthonról, ha nem lenne adott a program. így viszont a nyolc alkalom kínálja magát. Többen először vendégek voltak, s csak aztán lettek tagok és további barátoA dalkörben a hangerőből vissza kellett venni Fődíjat hoztak a Helikonról Kiemelkedő sikert értek el a keszthelyi Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségen a Tolna megyei középiskolások. Különösen figyelemre méltó eredményt könyvelhet el a szekszárdi I. Béla Gimnázium Népdalköre, a hat lány alkotta kar dr. Thész Lászlóné zenepedagógus irányításával a népdal kategóriában induló harminckilenc résztvevő közül az I. helyezésen kívül a zsűri fődíját is elnyerte. Az I. Béla Népdalkor az idei tanév második felében alakult. Az intézmény énektanára Thész Lászlóné februárban a Helikoni Ünnepségek kiírását látva gondolta úgy: van a középiskolában annyi jó hangú lány, hogy egy népdalkört létrehozzanak. így állt össze a kar elsős, másodikos és harmadikos diákokból. Mondhatnánk, hogy köny- nyű dolga volt az énektanárnak, hiszen a hat lány közül egy kivételével valamennyien a szekszárdi Bartina Néptánc Együttes tagjai. — Való igaz -, helyesel a zenepedagógus -, ezek a kislányok színpadra termettek, már az anyatejjel magukba szívták a népdal szeretetét, hiszen nem csak ők, már az édesanyjuk is néptáncos volt. Ráadásul korábban is énekelgettek közel ezzel a felállással a Cinege Madár Népdal- versenyen. — Kik a népdalkor tagjai ? — Hat diák a középiskolából, Farkas Gabriella 9/b., Zsók Vilhelmina és Emmert Dominika a 9/a., Juhász Diána a 10/b., Hutai Veronika és Szabó Bettina a 111/b. osztály tanulói. — Mit énekeltek?- Sárközi népdalokat, mint például a Learatták már a tiszta búzát, a Sej, mikor engem körösztölni vittek vagy a Szép Sárközben híres kislány vagyok én.- Mennyit gyakoroltak? — Tulajdonképpen nem túl sokat, hetente egyszer, szerdánként jöttünk össze, hogy felkészüljünk a Helikoni Ünnepség versenyeire.- Mégis elsők lettek, ráadásul különdíjasok is. — A siker a Bartina Néptánc Együttes érdeme is, hiszen ezek a gyerekek már mindent tudtak, a lányok a táncon kívül ott megismerkedtek a népdallal. Ráadásként azt is tudták, hogy mi a színpadi fellépés, hogyan kell ilyen helyzetben viselkedni. — Azért gondolom mégis csak más tánc közben, egy együttes tagjaként népdalokat előadni, mint népdalkörben énekelni.- És oda kellett figyelnünk, hogy szépen, kifejezően énekeljünk -, fűzik hozzá a lányok a tanárnő beszámolójához, majd még hozzá teszik, hogy nagyon jól érezték magukat a Helikoni Ünnepségeken és ha lehet, két év múlva ismét beneveznének. Azt is elmondják, a lányok, FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY hogy a helikoni fellépésükön nemcsak az előadott népdalokkal vívták ki a zsűri elismerését, hanem a színes sárközi népviselettel is, amit viseltek. — Jól éneklő, szuper kislányok - értékelte az I. Béla Népdalkor teljesítményét Halmos Béla, a zsűri tagja. F. Kováts Éva ■ Próba az iskolában — Tánc közben a színpadon valóban másképp kell énekelni, ott zörejre dalolnak a néptáncosok. Éppen ezért a népdalkörben a hangerőből vissza kellett venni, a hangsúlyt egy nevezőre hozni, olyan optimális hangon indítani a nótákat, hogy a csoport mindegyik tagja ki tudja énekelni.
