Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-25 / 97. szám

10. oldal ZSARUMAGAZIN 1998. április 25., szombat Zöld szám a rendőrségnél Éjjel-nappal ingyen hívható Huszonnégy órán át hívható a Tolna Megyei Rendőr-fő­kapitányság üzenetrögzítő­vel működő zöld száma a 06/80/200-178. Hívhatja bárki, aki kérni, kérdezni, vagy közölni szeretne vala­mit a rendőrséggel. A néhány hete működő zöld­vonal többek között része a rendőrség bűnmegelőzési programjának - tájékoztatott Andódi László, a Tolna Me­gyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense s nem té­vesztendő össze a megszo­kott, sürgős esetekben hívható 107-es telefonnal. — Szeretnénk elkerülni, hogy bárki is összetévessze a már megszokott, sürgős, azonnali intézkedést igénylő esetekben hívható 107-es számmal. Közös mindkettőnél az, hogy a hívás ingyenes. A zöld számon beérkező üzene­teket egy kollégám naponta visszahallgatja, ha szükséges, a bejelentőt visszahívja, il­letve a kapott információt a megfelelő helyre továbbítja. Fel szeretném hívni a figyel­met, hogy a bejelentőnek há­rom perc áll rendelkezésére, hogy mondanivalóját velünk közölje. Miután itt senki nem kér­dez vissza, névtelenül is lehet bejelentést tenni. Azonban célszerű - ha egyéb nyomós ok ezt nem zárja ki - meg­hagyni azt a számot, ahol a részleteket esetleg tisztázni lehet. — Kinek a hívását várja a rendőrség? — Mindazokét, akik úgy érzik, fel kell lépni a bűnözés ellen, s amennyiben olyat ta­pasztalnak, ami törvénysér­tésre utal, vagy épp direkt törvénysértő, azt bejelentik. Fel kell hívni a figyelmet, hogy az információ pontos és korrekt legyen, például a helyszínt és az időpontot tar­talmazza. — Mik a tapasztalatok? — A zöld vonal a köztu­datban még kevésbé terjedt el. A tapasztalatok szerint gyak­ran előfordul, hogy amint a gép bejelentkezik, a hívó fél letesz bejelentési szándéká­ról, holott amit közölni, kérni szeretne az vagy neki, vagy nekünk, így mindannyiunk­nak fontos volna. Próbáljuk meg elhinni, hogy mint más­hol, itt is ember van a gép mögött. Akinek volt „bátor­sága”, annak kérését már tel­jesítettük is. (péteri) Az év szekszárdi rendőrei A Rendőrség Napja alkalmából idén is megválasztották az év rendőreit. A Szekszárdi Városi Rendőrkapitányságon a ki­tüntető címet dr. Detkó Judit őrnagy, igazgatásrendészeti osztályvezető-helyettes és Váradi István alezredes, közrend- védelmi osztályvezető kapta. Váradi István Gépész, nyomdász, szakács, vendéglátóipari üzletvezető - mindezeket a szakmákat ki­próbálta a 43 Váradi István, mire a rendőri hivatást válasz­totta. A városban sokak által csak Csompi becenéven ismert fe­kete, bajszos, mosolygós alez­redes „ős-szekszárdi”, itt szü­letett, járt óvodába, iskolába. A Rózsa Ferenc Szakközépis­kolában az érettségivel együtt gépész végzettséget szerzett fiatalember először a Szek­szárdi Nyomdához került, két évig itt dolgozott gépmester­ként. Katonaidejét a budakeszi laktanyában töltötte, hogy, hogy nem, szakácsként. A két év szolgálat végén szakmun­kásvizsgát tett. Újonnan szer­zett tudását először még csak másodállásban hasznosította, a reggel hattól kettőig tartó nyomdai munka mellett dél­utánonként a megyeszékhely BM-klubjának konyháján fő­zött és felszolgált. Aztán 1980-tól 82-ig ugyanitt üzlet­vezető volt. Két év után „igazi” rendőr lett, a szekszárdi kapitány­ságra került bűnügyi nyomo­zónak. A négyéves rendőr- tiszti főiskolát munka mellett végezte el. 1992. július 1-től közrendvédelmi osztályve­zető. A 77 fős osztályhoz két al­osztály - egy járőr és egy KMB-s tartozik -, valamint a bátaszéki rendőrőrs. Emellett Váradi István szakirányítása alá tartozik a Tolnai rendőrőrs is. Ami a feladatokat illeti, az őrjárőr alosztály a három rendőrségi objektum - a vá­rosi, a megyei kapitányság, a Tartsay *utcai épület - őrzésén kívül a megyeszékhelyen jár- őröznek, közterületi szolgála­tot látnak el. A KMB alosztály rendőrei Tengelictől Várdom­big felügyelik a települések rendjét. A bátaszéki őrs 10 rendőre a város és a környező települések nyugalmáért felel. Szekszárd és környékének közbiztonsága közepes - ál­lítja az alezredes. A tavalyinál kevesebb volt eddig a gépko­csi feltörés és a pincebetöré­sek száma, ugyanakkor több az alagsori feltörés. A közrendvédelmi osztály- vezető régóta szeretné „beka- merázni” a város központi, üz­letekkel zsúfolt részét, a Kis­korzó környékét, a Találka te­ret, a bankok, pénzintézetek, szállodák előtti placcot. A vi- deokamarák által közvetített képet a városi kapitányságon figyelemmel tudnák kísérni, ezzel a kisváros éjszakai moz­gásai jobban követhetők len­nének. Az ötlet pénzhiány mi­att nem valósult meg eddig. Váradi István nős, felesége a megyei rendőrkapitányság közgazdasági osztályvezetője, lányuk nyolcadik osztályba jár. Rendőri munkáját a Köz- biztonsági Érem ezüst fokoza­tával ismerték el felettesei. Eddig minden rendfokozatát soron kívül kapta. Az alezre­des hobbija a főzés és a nép­tánc. Ez utóbbi nem véletlen, 11 évig táncolt a Bartina együttes elődjénél. Dr. Detkó Judit Fiatal, csinos, a férfiak mégis tartanak tőle. Dr. Detkó Judit az autóvezetők „réme”, legalábbis a szabálytalanságot elkövető vezetőké, ő az ugyanis, aki ítélkezik a sza­bálytalanságot elkövetők felett Szekszárdon. Munkája szak­mai elismeréseként 1988-ban megkapta a Közbiztonsági Ér­demérem ezüst fokozatát. Dr. Detkó Judit húsz éve, a közgazdasági érettségit köve­tően került a rendőrséghez.- Nem tudtam, mit csinál­jak, a könyvelés nem érdekelt. Édesapám, aki nyugdíjas rendőr, tanácsolta, hogy pró­báljam meg a rendőrségnél. Az alapoktól kezdtem, szerző­déses polgári alkalmazottként, a segédhivatalban voltam ügykezelő a szekszárdi rend­őrkapitányságon - hallunk a kezdetekről. Négy év ügykezelési munka után, 1982-ben nyert felvételt a rendőrtiszti főiskolára, 1985. óta foglalkozik szabálysértési ügyekkel. Közben jogi diplo­mát szerzett. 1992-95. között rövid kitérőt tett a megyei rendőr-főkapitányság igazga­tásrendészeti osztályára, majd visszakerült a városhoz osz­tályvezető-helyettesnek. Az igazgatásrendészeten közlekedési szabálysértések fordulnak elő legnagyobb számban, sebesség túllépések, anyagi kár vagy könnyű sérü- léses balesetek és ittas vezeté- ses szabálysértések. Ami változott az elmúlt évekhez képest, jelentősen növekedett a közrend és köz- biztonság elleni súlyosabb szabálysértések száma, ezen belül is a veszélyes fenyegeté­seké.- Megdöbbentő, hogy mi­lyen apróságok miatt esnek szinte egymás torkának szom­szédok - mondja a jogásznő.- Nehéz ítéletet hozni?- Gyorshajtás esetén, ami­kor ott van bizonyítékként a trafipaxos kép, nincs apelláta, de például egy koccanásos balesetnél, ahol nincs szem­tanú és mindkét vezető vét- lennek vallja magát, nehezebb kideríteni az igazságot.- Tizenhárom éves pályafu­tása alatt előfordult-e, hogy ,,szívességet” kértek mondjuk gyorshajtás esetén ?- Nem, nyugodtan kije­lenthetem, hogy ügyfelek ré­széről inkorrekt kérés felém nem történt.- Szabadidejében mit csi­nál?- Amikor fáradt vagyok, kikapcsolódásként rock zenét hallgatok, a Pink Floyd az egyik kedvencem.- Ezek szerint nem bánta meg, hogy ezt a pályát válasz­totta.- Az igazgatásrendészeti osztályon dolgozók tevékeny­sége nem látványos, mi ható­sági jogalkalmazást végzünk. A munkámban az ad elégté­telt, amikor egy rázós baleset tárgyalása után a vétlen fél úgy távozik, hogy az ajtóból visszafordulva közli, győzött az igazság! F. Kováts Éva Többet ér a szép szó, mint a büntetés Bognár Tibor zászlós a megyei főkapitányság közlekedésren­dészeti osztályán forgalom-el­lenőrző járőr, munkájával el­nyerte Az év rendőre címet. A daliás termetű, mosoly­gós, jó humorú fiatalembert a sokat autózók arcról jól isme­rik, mint ahogy ő is a közleke­dőket. Harcon lakik egy szép családi házban feleségével, és gyermekeikkel, az öt éves Oli­vérrel, és a két éves Stefániá­val. Már középiskolás korában rendőr akart lenni. A lengyeli szakközépiskolában érettségi­zett, majd a katonaság egy éve után átment rendőri állo­mányba, ami azt is jelenti, hogy öt éves szolgálatot vál­lalt. Ezt az időt azóta már megduplázta. — Nem csalódott az előzetes elképzeléseiben? — Nem, most is nagyon szeretem a munkámat, főként azért, mert érdekel a közleke­dés és mert emberek között va­gyok, velük foglalkozom. — Hogyan viselkednek az emberek az utakon? — Az elkövetett szabályta­lanságok körülbelül nyolcvan százaléka a gyorshajtás. A kö­vetkező talán a tilosban előzés. Ha például egy lassú jármű mögött elveszíti a türelmét az autós és záróvonalon előz. Si­etnek az emberek, mindenki azt mondja, hogy sürgős, sőt ha­laszthatatlan ügyben utazik. — Mi volt a legnagyobb se­besség, amit mértek? — Amit nekem kellett volna megállapítani az több, mint 160 kilométeres óránkénti sebesség felett volt, de az illető a német rendszámú BMW-jével nem állt meg. Megpróbálták megál­lítani a bonyhádi kollégák is, de nekik sem sikerült. Két hét múlva a rendszám alapján megállítottuk, de nem akart em­lékezni a történetekre. — Kik vezetnek jobban: a férfiak, vagy a nők? . — A gyorshajtók többsége kétségkívül férfi. Tapasztala­taim szerint a nők szabályosab­ban vezetnek. — A jó közlekedési rendőr­nek milyennek kell lennie? — Határozottnak, de udva­riasnak. Legyen tisztában a jog­szabályokkal, mert az állam­polgárok kisebbik része min­dent kitalál, de el nem ismeri, hogy hibázott. A többség vi­szont elismeri és ígéri, hogy többet nem fordul elő. — Szigorúnak tartja magát? — Nem, egyáltalán nem. Egy szabálysértőre nem lehet mérgesnek lenni. Emberek va­gyunk, én is tévedhetek, persze, ha tudom, betartom a közleke­dés szabályait. Az a feladatunk, hogy őrködjünk a közlekedés biztonsága felett, s minden bal­esetet megelőzzünk, amit lehet. Az emberi élet nagyon drága. Az a tapasztalatom, hogy fi­gyelmeztetéssel, szép szóval többet el lehet érni, mint ke­ménykedéssel. Ha valakit meg­büntetünk kétezer forintra, az úgy gondolja, hogy a dolgot le­tudta, és legközelebb megint gyorsan hajt. Akit csak figyel- mezettünk, az nem szeretné, ha legközelebb megint rajtakap­nánk a sebesség túllépésén. Kezdő rendőrként még a szekszárdi városi kapitánysá­gon sok balesetet voltam kint biztosítani. Halálos balesetet is. Utána az ember pár napig biz­tos, hogy elgondolkodik a tör­ténteken, és óvatosabban vezet. — Hogyan képzeli a jövőt, mit fog csinálni, mondjuk tíz év múlva? — Nagyon bízom benne, hogy tíz év múlva is rendőr le­szek. Ihárosi Ibolya Hasonló cipőben jártak- Fogdaőri szolgálatot teljesítettem 1969. első napjaiban egyenruhában a Szekszárdi Rendőrkapitányságon. Az egyenruhához új, fekete, bőrtalpú cipőt kaptam, melynek a talprésze nagyon kemény volt, járáskor nyikorgóit. A fogdában arra gondoltam, hogy sokat kell talpalnom, mire bejáratom. A cellák előtt róttam le a köröket, hallgattam a cipőm nyikorgását és egy­szerre csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik cellából hasonló cipő nyi­korgást hallok. Ott egy közel két méter magas, „Pici” névre hallgató férfi volt elhelyezve, aki vagyon elleni bűncselekmények miatt került előzetes le­tartóztatásba. A szolgálat befejezését követően jeléztem parancsnokomnak, hogy „egy cipőben járok" afogvatartottal. 4 rejtély másnap megoldódott, a Picitől lefoglalt cipőt „beazonosították”, a csikorgó csukát a rab Mözsön egy családi házba betörve szerezte, az ott lakó rendőr kollégám cipőjét lopta el. (Elmondta Dávid Kálmán alezredes) Nem a bor, a hordó ütött Rabul ejtett hőgyészi dohányosok Néhány évvel ezelőtt a dombó­vári rendőrkapitányság nyo­mozói egy sorozatbetörőt ke­restek, aki a döbröközi szőlő­hegy tanyáit fosztogatta. Az el­követőről a végül sikeres nyo­mozás után, a kihallgatásokon derült ki, hogy a rengeteg lo­pott holmit mindig a hátán vitte haza. Pedig a zsákmányai között volt szőlődaráló, rotá­ciós kapa, gáztűzhely is. Szó­val azt nem lehetett állítani a sorozatbetörőről, hogy lusta lett volna. A helyszíni szemle során maga az elkövető is moso­lyogva mesélte a zsaruknak, hogy egy alkalommal éjszaka éppen egy ötven literes, borral teli hordót akart hazavinni, ám a nyirkos fűben megcsúszott, s a hordó úgy kupán vágta esés közben, hogy eszméletét vesz­tette. Néhány órás kényszer- pihenő után azonban napkel­tekor feléledt kábultságából. Ezt talán annak köszönhette, hogy a hajnali eső „fello­csolta”. Miután lábra kapott, nem volt rest, az éltető nedű­vel teli kis hordót a szokásá­nak megfelelően hazacipelte. Hogy pontosan mennyi lo­pott cuccot találtak nála a rendőrök? Egy kisteherautó kellett ahhoz, hogy a lefogla­lás után a kapitányságra szál­lítsák azokat. A betörő egyéb­ként családi háza padlásán egy részt elfalazott, s azt töl­tötte fel a szajréval. Arról már nem szól a fáma, hogy segéd­kezett-e a padlásról lecipelni azokat, s azt sem tudni, hogy a hordót üresen, vagy még bor­ral tele találták-e meg a nyo­mozók. - glaub ­A dolog úgy kezdődött, hogy a hőgyészi virágboltból elvittek hetvenezer forint értékű do­hányt, kávét és szeszes italt még 1996 decemberében. A nyomo­zók a szokásosnál jobban vakar- gatták a fejüket, merthogy a tett éjszakáján épp egy nagyobb rendezvény volt településen, így a potenciális elkövetők száma is nagyobb volt, mint rendesen - tudtuk meg Pongrácz Mihály főtörzszászlóstól. A sorozat tavaly januárban indult be igazán: 30-ára virra­dóra tízezer forint értékű cigit loptak a művelődési ház büféjé­ből, majd egy héttel később az Arany János utcai zöldségesből vittek el negyvenezer forint ér­tékű dohányt, kávét illetve kész­pénz. A nyomozók ekkor már igen­csak sejtették, hogy az elköve­tők ugyanazok lehetnek. E hi­tükben megerősítette őket az az újabb betörés, amelynek során egy kocsmából kilencvenezret érő hasonló szajrét lovasítottak meg, miközben az ott lévő já­tékautomatákat is meg-megrug- dosták. Március elején újabb százezres tétel következett - eh­hez a már korábban is megláto­gatott zöldséges ismételt feltöré­sével jutottak az akkor még is­meretlenek. Egy április végi ki­sebb balhé - akkor „mindössze” tízezres volt a zsákmány - kap­csán került a képbe K. Lajos. Pontosabban előbb az élettársa, akit a zöldséges közelében láttak a betörés után, s aki a kihallgatás során súlyos ellentmondásokba keveredett. K. Lajos előbb ko­nokul tagadott, majd ő is elbu­kott a keresztkérdések labirintu­sában és vallott. A rendőrök azt is kiderítették, hogy néhány esetben F. János is segített neki a cigi, ital és kávékészlet felfrissí­tésében. A két gyanúsított lefülelése után a rendőrök és a hőgyészi polgárok már-már megnyugod­tak, hogy a sorozatnak vége. Ám ekkor újabb szereplő lépett a színre. Október közepén a busz­váró melletti büfébe törtek be. Pillanatok alatt lefüleltek egy hajléktalant, K. Károlyt, akinek búvóhelyén, a focipályánál meg­találták a betörésből származó cigarettát. Mint kiderült K. La­jos is járt a büfében. Ezt a saját maga tanúsította, hiszen akció közben megsérült - szerencsére nem súlyosabban - , minden­esetre vérét ontotta a portékáért. Az igazságszolgáltatás mal­mai lassan, de biztosan őrölnek, ezért aztán év végére jogerős íté­let alapján börtönbe kellett volna szereplőinknek vonulniuk. Ké­születlenül érte őket a behívó, ezért aztán kérték, hogy azt ha­lasszák el egy kicsinység. Az engedélyt megkapták, az újabb „meghívó” januárra szólt. A megrögzött dohányosok nem akartak készületlenül vonulni a sittre. Alapos a gyanú, hogy F. János a művelődési ház büféjé­ből, K. Lajos pedig a buszpálya­udvar melletti büféből lopott na­gyobb mennyiségű cigarettát. Utóbbi úgy faragott rá, hogy a szolgálatot teljesítő rendőrt fi­gyelte. Mikor az egyenruhás el­ment a térről, ő rögtön munká­hoz látott. Nem számított arra, hogy a biztos úr visszajön ... Ez lett a veszte: tetten érték. Azóta a hőgyészi bagósok immár mindannyian füstölög­hetnek. A börtönben. Hangyái

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom