Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-25 / 97. szám
1998. április 25., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Jó hír „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, egyszerre megnyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehullottak a bilincsek”. ApCsel. 16,25-26. Ismertem Pécsett egy szeretetotthonban egy idős bácsit, aki a Balaton-partról került oda. Hosszú évtizedeken keresztül volt gyülekezetének pénztárosa. Látogatta a bibliaórákat, részt vett a gyülekezeti alkalmakon, minden vasárnap ott volt az istentiszteleten, olvasta a Bibliát. Mikor megismertem, már nem tudott velem értelmesen beszélgetni, nehezen válaszolt a gyó- nási kérdésekre, de mikor az éneklésre került a sor, minden megváltozott. Jer dicsérjük Istent, Erős vár a mi Istenünk, énekeltük. A betegségektől nyomorgatott János bácsi, aki mögött ki tudja mennyi kudarc állt, kisimult vonásokkal, csillogó szemekkel énekelte fejből az énekverseket, boldog volt... „Ennyi maradt neki...” Sokfajta emberrel és jelenséggel találkozik Pál és Szilász missziói útja során, találkoznak az istenfélő Lídiával a bíborárussal, aki később segíti őket. Gazdasági bonyodalmat kavarnak egy lélek kiűzésével, aki jövendőmondásával hajtott hasznot. Elfogják őket, letépik ruhájukat, a botozás, verés után pedig tömlöcbe vetik. Vallási okokra hivatkoznak vádlóik, pedig a lélek kiűzésével biztos keresetüktől elesve álltak bosz- szút. A veszélyes elemeknek fenntartott belső börtönbe vetik őket, sőt még a lábukat is kalodába zárják. Hát eddig tartott ez a hittérítő út, gondolja a mai keresztyén, aki a tolerancia nevében szinte minden megalkuvásra képes. Ez a megalázás elveszi a kedvüket a további munkától. Örüljenek, ha otthoni templomukban tehetnek valamit Isten ügyéért. Ők azonban imádkoznak és énekelnek. Lábuk megkötve, emberektől elzárva, más nem marad nekik ... Énekük meghallgatásra talált, csoda történt, a börtön alapjai megrendültek, az ajtók kinyíltak. Számunkra a csodának mégsem ez az oldala a fontos. A fontos a kapcsolat fenntartása az éneken keresztül Istennel. Hiszen az Őt magasztaló ének csakis hálaadásból fakadhat. Elgondolkodtató az a hit, amely egy ilyen helyzetben hálaadásra biztat, elgondolkodtató az lelkűiét, amely számára ez a helyzet nem egy olyan állapotot jelent, ami alá már nem süllyedhet az ember, hanem azt hirdeti, hogy ez csak egy állomás azon az úton, amely ránk vár, tehát a legfontosabb továbbra is Isten dicsősége. A mai fanyalgóknak, kicsinyhitűeknek pedig ott a lerombolt börtön képe. János bácsinak csak az ének maradt, a szeretetotthonban. Elfelejtette a lelkészek nagy gondolatait, elfelejtette a szívet melengető szép vallásos estéket, elfelejtette a templomot, elfelejtett mindent, „csak” Istennel való kapcsolata maradt meg. Énekeljünk mi is, amíg tudunk, adjunk hálát szüntelen: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatosan cselekedett” (Zsolt. 98,1). Johann Gyula Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisz ítéletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 116.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus sze mtmi- sék. Jézus Szíve Nagy templom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise;). 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diálíunise), 11.15 óra. Rejtett értékeink Szekszárd vízi útja „Másfélmillió hold földről másfélmillió sárba rekedt ember néz farkas szemet a Dunával, a panasztalan tömegekben, mocsárba szorítva: zátonyos magyar gondolatok, elakadt tervek, lekésett magyar városok”: így látja a Tolna vármegye 1910. január másodiki számában A gazdátlan Közép-Duna című cikkben Leopold Lajos, Szekszárd két év múlva már világhírű szociológus szülötte. A később a Huszadik Században A senki Dunája címmel híressé vált gondolatsornak számos helyi előzménye volt; közös lényege az 1908. április 25-én a Közérdekben megjelent vezércikk, amelynek címét mi is kölcsönvettük. Az 1905-ben rendezett tanácsú várossá lett Szekszárd 1890 és 1950 között gyakorlatilag semmit nem fejlődött: nem lett ipara, lakosságszáma stagnált, mezőgazdasága a fi- loxérát éppúgy megszenvedte, mint az állami rendelkezéseket. A századfordulón egyedüli kitörési pontnak látszott, ha be tud kapcsolódni a kereskedelembe. Ehhez nem volt alkalmas a csigalassú vasút, amely jelentéktelen szárnyvonalán döcögtette az árut és az utasokat, a közúti közlekedés még gyerekcipőben járt, a légi utat néhány katonai léghajó mutatta csupán. Már csak a vízi közlekedés és szállítás megszervezésében voltak kihasználatlan lehetőségek. ha ezt sikerül megszervezni, akkor a szállított áru már olcsóbbságánál fogva is versenyképes lehetett volna. Mindennek végiggondolására a kormányzat tervezett nagy folyószabályozásai adtak lehetőséget, mert ehhez a Dunával kapcsolatban álló társaságok elképzeléseit kérték. A Szegzárd-bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat buzgó főmérnöke, Tóth Károly vezetésével egy feliratot intéztek a miniszterhez, s ezt ismertette pártoló- lag a Közérdek említett száma. A félszázada kiépített Sárvíz csatorna eliszaposodása és a keselyűsi állomás beszüntetése után Tolna megye székhelye egyre mesz- szebb került a Dunától. „Látjuk a föld népét, mennyire ragaszkodik a már alig használható csatornához, mennyire igyekszik minden Dunaára- dáskor dereglyére, hajóra rakni szállítani valóit, hogy elkerülje a drágább, körülményesebb vasúti szállítást...” - írja Tóth Károly, majd a Sió hajózhatóvá tételének előnyeit ecsetelve elmondja, mennyivel könnyebb lenne a Balaton melléki bazaltbányák kövét így szállítani, de az ehhez szükséges emberi munkaerő is meglehetősen olcsó lenne. A Sió mentében Szekszárd az egyetlen jelentősebb település, amelyet azonban a minisztériumi tervezet nem vesz figyelembe, holott „egy medenceszerű kiágazással lehetséges volna megközelíteni”, ezért kéri, hogy „közvetlen Szekszárd városa alatt szükségelt kikötő és rakodóparti berendezéseket a Sió csatorna tervezetébe szerves alkatrészként beilleszteni és kiépítését annak idején kegyesen elrendelni méltóztas- sék”. Különböző akkori számítások szerint a szállítás ezzel 60-90 százalékkal olcsóbb lett volna, s a kiépítésre szánt költséget a város a cikk szerint „sokszorosan elfizette már fuvarba”. (A törvényjavaslat nemcsak a Siót, hanem a tolnai Holt-Duna ágat is rendezte volna - főleg közegészségügyi szempontból akart a poshadt víz helyett frisset vezetni az egykori kikötővároshoz). Hatalmas ösz- szeget áldoztak a tervek szerint és valójában is erre, a Morva és a Vág szabályozása után harmadik helyre került a Sió. (Történeti érdekesség, hogy a szabályozott Vág a trianoni béketárgyalásokon a csehszlovák delegáció egyik érve lett: hajózható folyóként határtényezőül jött számításba!) A törvénytervezet azonban Szekszárd tervezett vízi útját egyszerűen kihagyta. Ahogy a Közérdek május 9-i Mégegyszer és - mindörökké a vízi út című vezércikk keserűen mondta: „annak idején a dombóvár-bá- taszéki vasút innen elterelésével megfosztatott a jövő fej- lődhetésének alapjától, most az olcsó vízi út előnyeitől is beláthatatlan időkre elesik, pedig mindössze nyomorúságos 400 ezer korona költségről lenne szó, amellyel Szekszárd mintegy becsatoltatnék a hazai s világkereskedelem nemzetgazdagító zónájába”. Az elmulasztott lehetőségeket az utóbbi évtizedekben hiába követték a nagy megvalósult tervek: a gemenci, sokmillióért épült zsilipen évente annyi hajó halad át, amennyit egy kézen is meg lehet számlálni: mások lettek a szokások, elrohant mellettünk a világ. Dr. Töttffs Gábor A Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány döntései A táborozok és a holland példa (Folytatás az I. oldalról.) — A hollandiai konferencia lényegét lehet-e pár mondatban összefoglalni? — Az integrális közbiztonságról szólt a projekt. Ez egyedülálló Európában. Indokolttá tette e téma tárgyalását, hogy emelkedett Hollandiában a kiskorúak által elkövetett bűnesetek száma. Közel t íz év óta szabályozzák törvényben a fiatalokkal való foglalkozást. Tartományi szinteken gyermekvédelmi tanácsokat hoztak létre. Ezek célja a fiatalok visszavezetése a társadalomba. A bűnözést, a kábítószer-fogyasztást megelőző munkában nagy szerepe van a megelőzésnek, melyben a családok, az iskolák, a munkahelyek kapnak feladatokat. Az integrális biztonság lényege, hogy az önkormányzaton, az ügyészségen, rendőrségen kívül a civil szférát is bevonják a fiatalokkal való foglalkozásba. Hollandiai tapasztalatainkat részletesen kell elemeznie kuratóriumunknak és meghatározni azokat a feladatokat, melyek a legfiatalabb korosztály bűn- megelőzését segítik. — Sokakat érintő' döntés is született a kuratóriumi ülésen, mely a nyári táborok finanszírozását jelenti. Milyen elvek alapján osztottak pénzt a pályázóknak? — Soha ennyi pályázat nem érkezett a közalapítvány felhívására. Szám szerint 152. Az igényelt támogatási ösz- szeg 11 millió forint. A kuratórium 23 szervezetet tudott 880 ezer forint összegben támogatni. A jogos igényeket elismerve nem állt módunkban több pályázatot elfogadni és segíteni. Elsősorban a kistelepülések, a hátrányos helyzetű intézmények, szervezetek, a nagycsaládosok egyesületei s a városokból érkezett pályázatok közül is azok részesültek szerény összegű támogatásban, melyek szociális helyzetüknél fogva rászo- rultabbak. Meg kell említeni,hogy a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram pályázatán 91 Tolna megyei szervezet nyert el támogatást, táborozási céllal, ami 6,5 millió forintot jelent. Ennek nagyon örülünk, de kuratóriumunk az ő részükre már ne:m javasolt újabb összeget. Az alapítványunknál sikerrel pályázókat értesítjük és a közeli napokban át is utaljuk az, elnyert forintokat. Decsii Kiss János Szép álmokat, drágám! Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf. 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: május 8. Az április 11-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Kérem siessen, a kicsinél már jelentkeznek az elvonási tünetek A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Sziebert Györgyné 7149. Báta, Fürst S. u. 13., Cseh Józsefné 7100. Szekszárd, Wossinszky ltp. 28., Szűcs Farkas Gábor 7086. Ozora, Mártírok u. 19., ifj. Kiss Andrásné 7165. Mórágy, Alsónánai u. 16/B., Szol- vik Tamásné 7097. Nagyszo- koly, Kossuth u. 485. „Keressük egymást!” Jelige: Fehér orgona 54 éves, Szekszárd közeli kis faluban, kiskertes házban, egyedül élő hölgy keresi tiszta, szorgalmas, józan életű, jó anyagiakkal rendelkező társát 55-65 éves korig, akit - kölcsönös szimpátia esetén - szívesen fogadna otthonába. Jelige: Május Szeretetre méltó, és azt viszonozni is tudó, 60-as, filigrán alkatú, vidám természetű hölgy vagyok. Fontosabbnak tartom a belső értékeket, a kölcsönös megbecsülést. Hasonló mentalitású, káros szenvedélytől mentes, 60- 67 éves úr jelentkezését várom hosszan tartó kapcsolat reményében. Jelige: Még nem késő 36 éves, 176 magas, nem kimondottan filigrán alkatú, elvált asszony vagyok. Szekszárd melletti faluban élünk két gyermekemmel, rendezett körülmények között. Társat keresek komoly kapcsolat céljából. Várom annak az úrnak a levelét, aki intelligens, érzelmekben gazdag, megbízható és hű társ tudna lenni.
