Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-25 / 97. szám

A Rendőrség Napján

Színes, látványos programok

Április 26-án, vasárnap a Rendőrség Napján, a szakma ünnepén színvonalasnak ígérkező programokkal várják az érdeklődőket Szekszárdon. A rendezvények helyszíne a sportcsarnok, illetve a város sporttelepe lesz.

Az érkezőket zenével fogadja az Alisca Brass Band 9.45-kor a sportcsarnok előtt felállított nagy színpad mellett. Az Őcsényi Repülő Klub bemutatóját követően 10.05-kor kerül sor a rendezvény ünnepélyes megnyitójára. Ekkor adják át Az év Tolna megyei és Szek- szárd városi rendőre kitüntető címeket.

A megnyitó után a városi sportpályán a Csapó Dániel Szakközépiskola Közbiztonsági Osztálya mutatkozik be, majd 11.20-kor ismét az Alisca Brass Band szórakoztatja a közönséget.

A zenés műsor után 11.50- től a rendőrkutyáké lesz a pálya. 12.30-kor kezdődik a halfőző verseny, majd 13.30-kor a Paksi Neutron Beavatkozó Osztály bemutatóját láthatják a nézők földön, levegőben egyaránt. A gyerekeket 14.10-től a Holló együttes szórakoztatja, majd 15.30-kor a „Keressük Tolna Megye legjobb gépjárművezetőjét” verseny eredményhirdetésére kerül sor.

A látványos, szórakoztató programokkal párhuzamosan kiállítások, bemutatók teszik színesebbé a kínálatot. A sportcsarnokban Deák Attila rendőrőmagy és Kocsmár Istvánná festményei láthatók, továbbá lesz drog kiállítás, bűnügyi technikai és rendőrségi, tűzoltósági gépjármű-, valamint fegyverbemutató.

Terítéken a drog-helyzet

Az a cél, hogy ki se próbálják

A kábítószer szempontjából Magyarország az elmúlt néhány évben tranzit országból célországgá vált. Milyen mértékben van jelent a drog Szekszárd és környékének életében, kérdeztük Varga Péter rendőrőrnagyot, a szekszárdi városi rendőrkapitányság bűnmegelőzési alosztályának vezetőjét.

— A megyében 1992-93 óta van terjedőben a drog, ezres nagyságrendre tehető a forgalmazói-fogyasztói kör száma. A fogyasztók nagyobb része - még - nem rendszeresen, csak alkalmanként nyúl a kábítószerhez.

— Mik a legelterjedtebb szerek?

— Legelterjedtebb a növényi eredetű drogokból a marihuána és a kannabisz- származékok, a szintetikus szerek közül pedig az amphe- tamin-származékok, a legismertebb a tabletta alakú Ex- tasy, és a különféle, Speed fantázianévre keresztelt szerek. A legveszélyesebb drog, a crack, ami már egyetlen alkalom után is függőséget okozhat, szerencsére még errefelé nem található. Nem jellemzőek az intravénásán alkalmazott kábítószerek.

— Mi jellemzi a fogyasztást?

— A szórakozóhelyeken is előfordul, de gyakoribb, hogy már otthon, indulás előtt „feldobják” magukat.

— Sikeres-e a felderítés?

— Folyamatosan figyelemmel kísérjük, s ha sikerül megfelelő bizonyítékot szerezni, lecsapunk. Szép számmal buktak már le mind terjesztők, mind fogyasztók, hiszen mindkettő bűncselekménynek minősül.

— Hogyan és miképpen lehetne megállítani a drogfogyasztás terjedését?

— Különösen nagy felelősség hárul a szülőkre és a pedagógusokra. Azt kell elérni, hogy a gyereknek eszébe se jusson kipróbálni a drogot, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok közül, akik egyszer kipróbálják, 50 százalék válik rendszeres fogyasztóvá a későbbiekben. Aki pedig drogfogyasztó lesz, annak elő kell teremtenie a napi adagot, ha másként nem megy, bűnözés útján. Nem csak ezért követhet el bűncselekményt, hanem a drog hatása alatt is. vem

Csak a tehetetlen ember kiabál

Bátorfi György megyei főkapitánnyal ezúttal nem beszélgettünk a bűnügyi helyzet alakulásáról, a megelőzés új és még újabb koncepciójáról. A beszélgetés az emberről szól, de mint kiderült, a rendőrség ebből a megközelítésből sem maradhat ki.

— Mi az, amiben nem ismer tréfát, mi az, amihez konokul ragaszkodik?

— Ragaszkodom az általános katonai rendhez, a fegyelemhez. Ha reggel bejövök, a kapus álljon föl és jelentsen. Általában kérni szoktam, de ha valaki azt hiszi, hogy ezt nem kell komolyan venni, vagy szívességet tesz ha végre is hajtja amit kértem, akkor a tudomására hozom, hogy téved. Ilyenkor valóban merev tudok lenni. Magam is pontos ember vagyok, még életemben nem késtem el munkából, akkor sem, ha reggel hatkor mentem haza. Ilyen esetben is fél nyolckor itt ültem, s fogadtam a kollégáimat megborotválkozva és felöltözve, ragaszkodom tehát a pontossághoz.

— Mitől lesz dühös a főkapitány?

— Nem vagyok mérges, ha valaki a munka hevében netalán téved, a sok munka közepette hibát követ el. De dühös vagyok, ha ez emberi gyarlóságból következik be. Ha valaki félvállról veszi a munkáját, pontatlan, ha pontos is lehetne, ha nem figyelnek oda arra, mit csinálnak. Egyébként soha nem hangoskodom, talán még életemben nem kiabáltam. Az az

elvem, hogy csak a tehetetlen ember kiabál. Aki tudja azt, hogy mi a teendője, milyen lehetőségei vannak, hogy azt meg is csinálja, az szépen, normálisan elrendezi a dolgát. A másik ami még fontos, hogy az én környezetem soha nem érzi, ha nekem más bosszúságot okozott. Az ilyesmit én ott rendezem le, ahol ezt okozták, a hangulatomat nem befolyásolja.

— Szeret dönteni?

— Természetesen. Naponta több száz döntést hozok. Vannak döntések, amiket halogatok, de nem azért, mert nem tudom mi az amit tenni kell, nem azért, mert bizonytalan vagyok, hanem az előkészítési időszakot tudatosan hosszabbítom meg, hogy amikor döntés születik lehetőleg minél több ember álljon mellettem. Elmondom mi várható, s annak milyen következményei lesznek, pozitív és negatív irányban egyaránt. Az okokat is megmondom. Soha nem az az indok, hogy azért, mert én így akarom.

Egyszer fordult elő, s éppen az idén, amikor a 920 ember ellenében döntöttem a munkaidő kérdésében. Majdnem mindenki azt szerette volna, ha pénteken fél kettőkor véget ér a munkaidő, de arról, hogy fél nyolctól

fél négyig van a hivatali idő, az országos rendőrfőkapitány intézkedett, tehát ennek a megyénél is így kell lennie.

— A munkatársainak részletes utasítást ad, vagy hagyja őket is dönteni?

— A beosztott vezetők jogait maximálisan biztosítom. A kapitányságvezetők önálló munkáltatói jogosultsággal rendelkeznek, önálló felelősségi rendszerük is van. Egy kivétel van, és ez a gazdálkodás. Az szigorúan centralizált, engedélyem nélkül olyan kérdésben aminek anyagi vonzata van nem dönthetnek. A megyei rendőr-főkapitányság gazdálkodásáért egyedül én vagyok a felelős.

— Mi jelenti az Ön számára a kikapcsolódást?

— A szőlőm. Általában fél négy-négykor befejezem a hivatali munkát, hazamegyek, átöltözöm és kimegyek a szőlőbe.

Azért tartok pár csirkét, hogy legyen ott is kötelezettségem. Utána, egy héten körülbelül háromszor még visszajövök és tízig fél tizenegyig dolgozom, ha nagyon sok az írni, vagy olvasni való. Nap közben általában az emberekkel foglalkozom. Nyitva van az ajtóm bármikor, bárkinek. Természetesen csak magán dolgokban, szolgálati ügyekben csak szolgálati úton fogadok embereket. Ezt a talán különös munkaidőbeosztást megengedhetem magamnak, mert van egy normális családi hátterem.

— Mindenképpen kérdeztem volna a családról.

— A feleségem ügykezelő a megyei főkapitányságon, a lányom hivatásos tiszt a vizsgálati osztályon, kiemelt fővizsgáló, fiam meg egy régi iskolatársával vállalkozói munkát végez. Magánéletemben elégedett ember vagyok. Ihárosi Ibolya

Az osztályvezetőnek a szőlőművelés a hobbija

Meg kellett tanulnia parancsolni is

Rizsányi Attila rendőrszázados, a dombóvári rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője volt az egyik dombóvári zsaru, akinek kollégái javaslatára Az év dombóvári rendőre címet adományozta a város.

A pályára kilenc évvel ezelőtt került, miután kilátástalannak tartotta, hogy kertészmémöki végzettségének megfelelő munkahelyet talál. Akkori döntését nem bánta meg, a rendőri munkát nem csak megismerte, hanem meg is szerette. Hét éven át Szekszárdon mint nyomozó, majd főnyomozó dolgozott, s ezekre az évekre ma is nagyon szívesen emlékszik vissza, hiszen a megyeszékhelyhez erős a kötődése. Családja, barátai is oda kötik, ám jó két éve Dombóvárra került, s osztályvezetőként meg kellett szoknia a főnöki teendők ellátását, a parancsnoki beosztást.

Mint mondja, nagyon jólesik neki a most kapott elismerés, hiszen nem számított arra, hogy két év munkája után ebben részesülhet. Ezzel beosztottainak,

s a nem közvetlenül alá tartozó rendőrök munkájának eredményét is elismertnek érzi, hiszen az elmúlt év bűnügyi eredményeihez kollektív munkára volt szükség. Rizsányi Attila szerint ezt az eredményességet idén valószínűleg nem lehet tartani, mert a személyi és tárgyi feltételek hiányát nem pótolhatja, hogy az osztályon dolgozók egyre több feladatot vállalnak magukra. Egyébként azt vallja, hogy a rendőri munkához fanatizmusra van szükség, s jó észben tartani azt is, hogy a rendőri munka nem veszélytelen.

Azért persze akadtak utólag viccesnek mondható'szituációk is nyomozói pályafutása alatt. Egy ízben - miután fülest kaptak egy készülő betörésről - több

órán keresztül feküdtek a nagy hidegben a megjelölt bolt közelében. A betörő urak rendesen felszerelkezve érkeztek a helyszínre, s egy padra ülve a rendőröktől két méterre közel két órán át tárgyalták, hogy miként kellene megcsinálni a balhét. Aztán mégis úgy döntöttek, hogy nem látogatják meg a boltot. Az átfagyott, s pattanásig feszült nyomozók - köztük ő is - sírni tudtak volna, ám így utólag inkább humorosnak tartják az esetet.

Az év dombóvári rendőre szabadidejében mindig hazalátogat Szekszárdra a családjához. E mellett a legnagyobb kikapcsolódást a szőlőművelés jelenti számára, s ez egyben köti eredeti szakmájához is. Még Szekszárdon volt nyomozó, amikor az ő tanyája alatti és feletti présházat is feltörték. Az övét szerencsére békén hagyták. A tettes később kézre került. - nagy A kukacoskodásig alaposan

Czinkon János szereti a biztonságot. Nem szívesen változtat a megszokott dolgokon. Szeret mindent a helyén tudni, ő maga is megtalálta a helyét, munkáját nagy szorgalommal és fegyelemmel végzi. Igazi zsaru. Sugárzik belőle, mennyire fontos, amit csinál. Ma már nehezen hihető, hogy valaha nagy vagány volt. Czinkon János alezredes a bonyhádi kapitányság vizsgálati alosztályának vezetője, aki a rendőrnap alkalmából miniszteri dicséretet és jutalmat kapott.

— Ha nekem akkor valaki azt mondja, hogy rendőr leszek, hát én körülröhögöm! - emlékszik a diákévekre. Érettségi után - ahogyan tréfásan mondja - „gyors- és gépkocsifelterhelő”, szóval kocsikísérő volt. Nem kerestek rosszul, de naponta százötven mázsát mozgattak meg.

— Hogy került a rendőrséghez?

— 1982. május 16-án szereltem fel. Egy újsághirdetésre jelentkeztem, amit a nagymamám nyomott a kezembe. Ebben az állt, hogy munkásfiatalok jelentkezését várják. Nyolcszáz jelölt közül huszonnégyen kerültünk így a rendőrséghez. Miután Csopakon alapkiképzésen vettünk részt, elkezdtem a rendőrtiszti főiskolát bűnügyi szakon. Bony- hádon 1985. augusztusa óta dolgozom.

Akkor még a kapitányságon nyomozó csoport volt, ahol

beosztott nyomozó voltam. Nyomozni nem nagyon szerettem, nem is igazán tudtam. Amikor ez kiderült, a többiek felderített ügyeit kezdtem el vizsgálni. Akkoriban ez még nem volt divat: mindenki a saját ügyét vitte a nyomozástól a vizsgálat befejezéséig. Azóta megváltozott a struktúra, 1992- ben hivatalosan is vizsgáló lettem, ma pedig öten vagyunk a vizsgálati alosztályon.

— Mi a feladata a vizsgálónak?

— A nyomozók által felderített ügyekben lefolytatja a bizonyítási eljárást: feltálja a gyanúsítottra vonatkozóan a terhelő és a mentő körülményeket.

— Az enyhítő körülményeket is? Erről mintha kevesebbet beszélnének.

— Természetesen. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Ugyanis arról van szó, hogy sem az ügyészség, sem a bíróság konkrét nyomozati munkát nem végez, nem is ez a feladata. Kivételes esetnek számít, ha újabb szakértőt kémek fel. Ezért nagy a felelősségünk. Fontos, hogy a bíró ne csak azt lássa, hogy aki elé kerül, az egy elvetemült bűnöző, meg kell mutatni magát az embert is. Egy példa: rengeteg télen a falopás. Nem mindegy, hogy a falu leggazdagabb embere lopja-e a fát, vagy egy éhező, háromgyerekes munkanélküli. Ezeket a körülményeket is le kell írni. Meg kell tehát teremteni annak a feltételeit, hogy a bíró a tények alapján tudjon dönteni.

— Azt mondják, hogy Ön

igen ügyel arra, hogy amit kiad a kezéből, az nagyon pontos legyen.

— Egy jó vizsgálónak a kukacoskodásig alaposnak kell lennie. Nem lehet hibázni. Tudni kell bánni az emberekkel, és világosan kell fogalmazni.

— Előfordul, hogy tévednek?

— Természetesen mi is tévedünk, azonban szerencsére nagyon keveset. Én az itt eltöltött évek alatt több ezer üggyel foglalkoztam és talán ha tízet kaptam vissza pótnyomozásra. A tévedés azonban csak a szakmai szabályok betartásának keretei között fogadható el. Előfordul például, hogy az ügyészség végül másként minősít egy-egy ügyet, mint mi, de ez természetes.

— Úgy látszik, jól érzi magát ebben a munkakörben.

— Ez így van. Néha ugyan előfordul, hogy az ember fásult: leadunk egy ügyet, aztán jön helyette egy másik, majd a következő ... Nem csoda, hogy általában ezt a munkát nem csinálják hosszú évekig. Én mégis szeretem, és hosszú távon itt, Bonyhádon, ebben a munkakörben szeretnék dolgozni. Hangyái

'i