Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-20 / 297. szám

Közelről f///pgyedik olAWÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊIÊIÊÊÊÊÊÊÊIÊÊÊÊÊÊÊIÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊÊk SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1997. december 21., vasárnap Családi körben dr. Berta Attila, Budapest rendőr-főkapitánya Oszkár jogutódja az okos és művelt Simon. Kedvenc tévé­műsora a Tom és Jerry menetrend általában úgy ala­kul, hogy reggel hatkor éb­resztő, éjfélkor meg takarodó. Budapesti lakásomra 23 óra előtt soha nem érek haza. Az esti órák a protokolláris kötele­zettségekkel telnek el. Tegnap például a Duna Tévé ötéves év­fordulójának ünnepségén vet­tem részt. Ha nincs esemény, akkor az elmaradt leveleket, anyagokat olvasom.- Hogy hívják a képen lévő kiscicát? — Simonnak, de ennek tör­ténete van. Három éve egy fa­gyos decemberi este, apóso- méktól, Pécsváradról jöttünk haza, s a teraszon egy pöttöm­nyi cica nyávogott. Oszkár olyan kicsi volt, hogy még a te­jet is alig tudta meginni. Befo­gadtuk, megszerettük, s hatal­mas kandúr lett belőle. Azóta sajnos elhalálozott, valószínű­leg megmérgezték, amit későn vettünk észre, az állatorvos már nem tudott rajta segíteni. Nagy volt a tragédia, az egész család mondhatni megsiratta. Helyette szereztük Simont, aki művelt és okos jószág. Ha pél­dául a Tom és Jerry megy a té­vében, felül a fotel karfájára és onnan nézi a műsort.- Hogyan töltitek a kará­csonyt? — Mint mindig, családi kör­ben. Valamikor azt hittem, ahogy a gyerekek önállósod­nak, egyre kevesebben le­szünk, de pont az ellenkezője történt. Öt tagú családom hétre bővült. A nagy fiamnak meny­asszonya van, a lányomnak ba­rátja, akik már lassan egy éve részt vesznek a család életé­ben. lhárosi Ibolya FOTÓK: Gottvald Károly Otthon Gyöngyi asszony a főkapitány A fotók múlt szombaton készültek. Berta Attila, aki a Tolna megyei főkapitányi posztról került a budapestire, aznap reggel még a Nap Tévében beszélgetett, aztán önkormány­zati konferencián vett részt. Nem csoda, ha délután szek­szárdi otthonában fotósunk a kanapén fekve találta. Születésünk óta ismerjük egy­mást, ez alkalommal, lévén éppen a családról szó, mellőz­zük a nyilvánosság előtt egyébként szokásos távolság- tartást.- Már sokszor nyilatkoztod, hogy a rendőri munkát nem lehet nyugodt csa­ládi háttér nélkül vé­gezni. Most kivételesen beszéljünk róluk - a család többi tagjáról - a nyilvánosság előtt is.- A feleségem, Gyöngyi gyógyszerész, ez a hivatása, az élete. Béni lányom negyed­éves közgazdász egye­temi hallgató, Levente a megyei rendőr-főka­pitányság közlekedési osztályán forgalomel­lenőrző járőr, magya­rul trafipaxos. Őrmes­ter és másodéves hall­gatója a csopaki tiszt­helyettesképző iskolá­nak. Gergő, bocsánat, Gergely ötödikes, a Zrínyi általános iskola német tagozatán. — Ő mi szeretne lenni? — Ezelőtt öt éve kérdeztem meg tőle, akkor természetesen azt nyilatkozta, hogy főkapitány. Nem tudok róla, hogy azóta változott volna az álláspontja. — Örülnél neki, ha ő is rendőr lenne?- Egy családban két rendőr elég, ám ha mégis ezt válasz­taná, nem szólnék bele. De előtte még nyitva állnak a lehe­tőségek.- Benigna, Le­vente, ritka nevek, mi a történetük? — Szép régi ma­gyar nevek. Be­nigna, benignus azt jelenti jóságos. Kinizsi Pál felesége volt Ma­gyar Benigna, Magyar Balázs nagyvázsonyi várkapitány lá­nya. Gyerekkoromban olvas­tam Kinizsi Pál életét, s akkor eldöntöttem, ha egyszer lá­nyom lesz, csak Benigna lehet. A másik két gyerek nevét kö­zös megegyezéssel, a felesé­gem adta.- Otthon ki a főnök?- Természetesen a felesé­gem. Egy családban mindenkinek meg­van a maga szerepe, s olyan szerep ott nincs, hogy főkapi­tány. Lassan egy éve hazajáró vagyok, s ha ő nem tartaná össze a családot, nem is tudom mi lenne.- Mit csinálsz a budapesti magá­nyos estéken? — Nagyon örül­nék, ha lennének szabad estéim, de nincsenek. A napi Apa és kisebbik fia. A nagyobbik, Levente szolgálatban volt, ezért nem látható a képen. Gyöngyi asszony nem híve a szereplés­nek, csak „kézvétellel” lehetett rávenni a fotózásra. Édesanyján kívül a két legfontosabb nő a a főkapitány életében, Gyöngyi, a felesége és Benigna, a lánya. Ön mit kérne karácsonyra? FOTÓ: BAKÓ JENŐ A kisded Jé­zusnak aján­dékot vittek a három kirá­lyok. Ennek emlékére ajándékozzuk meg mi is egy­mást kará­csonykor. Van­nak családok, amelyekben a praktikus ajándék dívik, s vannak, ame­lyekben inkább a saját készí­tésű tárgyakat részesítik előnyben. Mi most arra vol­tunk kíván­csiak, ha bár­mit kívánhat­nának kará­csonyra, mit kérnének az emberek. * sJS Ördög Zoltán vállalkozó: Nagyobb biztonságot az egész országban, de ezen belül is lakóhelyemen, Szekszárdon. Eddig úgy tartottam számon ezt a vá­rost, mint a nyugalom szi­getét, de sajnos, ez már itt is egyre inkább a múlté. Elsősorban az üzletek vannak kitéve az egyre szemérmetlenebb tolvaj- bandák garázdálkodásá­nak, de elmondható ez az utcán hagyott járművekről is. Én tehát biztonságot szeretnék a legjobban ka­rácsonyra. * Terdik Lászlóné nyugdí­jas: Jó egészséget és bol­dogságot az egész csalá­domnak. Semmi más kí­vánságom nincs, ez a leg­fontosabb az életben. Még azt is kívánnám, bárcsak közelebb lennének hoz­zánk a gyerekek, hogy többet tudnék nekik segí­teni és gyakrabban láthat­nám a kisunokámat. * Pék Jánosné kulturális menedzser: Leginkább egészséget kérnék, mert sajnos ebben van a legna­gyobb hiány a családunk­ban. Megértést, szeretetet, toleranciát kívánnék az egész világon, mert ez hi­ányzik a legjobban. Emel­lett még munkahelyet kérnék azoknak, akik dol­gozni szeretnének, legye­nek akár fiatalok, akár idősebbek. A munkámban pedig további sikereket kí­vánnék magamnak, mert ezek nélkül nem teljes az életem. Kicsit vidámabb vizekre evezve, mivel most mindent lehet kí­vánni: szeretnék egy szép lakást, amit kedvem sze­rint rendeznék be. Aztán jó lenne egy nagyobb nye­remény, nem másért, mint azért, hogy az életem to­vábbi részében nyugod­tan, anyagi gondok nélkül éljek. Ez bőven elég lenne. * Név nélkül, de sokak ne­vében: Sajnos hosszú évek óta filléres gondok árnyé­kolják be az életemet, de azt hiszem, nem csak az enyémet. Azok a szeren­csések, akik még nem ke­rültek ilyen helyzetbe, el sem tudják képzelni, hogy megmérgezi ez a minden­napokat. Árnyékot vet a legszebb pillanatokra is. Ezért aztán nem is kíván­hatnék mást, mint azt, hogy a gondjaim rende­ződjenek, s végre nyugod­tan, felszabadultan élhes­sem az életem. * Tulner Istvánné nyugdíjas: Jobb, nyugodtabb, gondta­lanabb életet kérnék a nyugdíjasoknak. Mellé természetesen egészséget is, mert sajnos a családban mindannyian betegesek vagyunk, a kevés nyugdí­junkból sokat kell gyógy­szerre költeni. Nincsenek nagy igényeink, de bántja az embert, hogy kará­csonykor, vagy más ünne­pen nem futja arra, hogy kedve szerint megajándé­kozza azokat, akiket sze­ret. * Ivánvölgyi Ilona, alkalma­zott: kézzelfogható, pén­zért megvásárolható dol­gokat nem kérnék, mert azt az ember - ha nagyon akarja - elő tudja terem­teni. Luxusigényeim meg nincsenek. Ha már lehetne kívánni valamit, hadd te­gyem kicsit bolondosán: nos, én egy „dobozos tár­sat” kérnék. Hosszú évek óta élek egyedül, de beval­lom, nehezen tudnám el­képzelni, hogy valaki ál­landóan körülöttem serte- pertél. Egy olyan társ kel­lene, akit - ha szükségem van rá - csak elővehetnék egy dobozból, beszélgetne velem, elvinne moziba, színházba, szórakozni, az­tán amikor elég volt a jó­ból, szépen visszatenném a dobozba a polcra. * Bálint Kriszti és Zsuzsi ta­nulók: Legjobban azt sze­retnénk, ha már ma kará­csony lenne, mert anyu­kánk testvére akkor meg­érkezik végre Angliából. Nagyon szeretjük őt és sokszor hiányzik. Legszí­vesebben mi utaznánk el hozzájuk és megnéznénk Londont. Azért is jó lesz, ha megérkezik a nagyné- nénk, mert azt ígérte, hogy hoz nekünk ajándékba tamagocsit. Venter Marianna

Next

/
Oldalképek
Tartalom