Tolnai Népújság, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20 / 297. szám
Csak a televízióban, Boszniából lehetett hasonló képeket látni Egy életen át dolgoztunk és most nulla Szekszárd, Kőrösi-Csoma Sándor utca 8., szombat délelőtt, négy nappal karácsony előtt, egy nappal a gázrobbanás után. Az üvegesek dolgoznak, a polgári védelem és a Vöröskereszt képviselői a helyszínen vannak. Lehet, hogy a biztosító szakembere is, de senki se látta, mindenki őt keresi. A tönkrement és ablaktalan lakásokban családtagok, barátok, ismerősök és idegenek dolgoznak. Még szerencse, hogy nincs hideg, ezért meglepő, hogy csikorog a jég a talpunk alatt. Aztán kiderül, hogy nem jég, hanem kisebb-nagyobb, egészen parányi üvegdarabok lepik el az utat, a járdát a ház túlsó oldalán. Ezért nem tudja még senki a robbanás melletti lakásokban, hogy mennyi holmija maradt használható állapotban. Ki tudja, hogy a ruhákból, kárpitokból milyen módszerrel lehet egyáltalán kiszedni az üvegszilánkokat. Az ajtó nélküli garázsokból férfiak hordják ki a törmeléket. Az egyikben egy hatalmas karácsonyfa zöldell. Krémemé Nagy Veronika és kisfia otthon voltak, amikor a robbanás történt, a gyerek még pizsamában. Éppen bejött a szobájából a szülőkébe tévét nézni. A fiatalasszony messze nincs még túl a történtek feldolgozásán. Néha azon is csodálkozik, hogy élnek. A robbanás pillanatában berepültek a szobába az ajtók. Az ágy, az ülőgarnitúra is eltörött, s minden irányból zuhogtak az üvegcserepek, mint a jég. Szétrepedtek az ajtó és ablakkeretek, a beépített szekrények, sőt azok hátsó fala is. A fiatalasszony úgy emlékszik kiabált a gyereknek, hogy bújjon a paplan alá. Ő a földön fekvő ajtókon át, kiabálva kirohant, de a robbanás után beállott nagy csendben nem látott senkit. A nagyszoba ablakából kinézve is azt látta, hogy lent sok ember áll, mozdulatlanul. Először egy ismerős asz- szony mozdult meg, s felkiáltott neki. — A kisfiad? Jövök érte! A többi asszony is előbb mozdult, mint a döbbent férfiak. Aztán minden mozgásba jött. Tehertaxik jöttek és elszállították a bútorokat. Ők az apósáékhoz költöztek. A romba dőlt lakás gyerekszobájának a falán, az épségben megmaradt plakáton nagyon szomorúnak látszott a 101 kiskutya. Édesapja Nagy Márton mielőtt elindult a biztosítóhoz ugyanazt mondta, mint később Kamarás Miklós, a DDGÁZ hálózat-karbantartási részlegvetője. Olyanok voltak a romos lakások, mint a háborús képek Boszniából. Kamarás Miklós a helyszínen irányította a gázszerelés munkálatait. A konyhában beszéltünk, ahol a robbanás történt. A három lakást kiiktatták a rendszerből, a felszálló vezeték nyomáspróbája már megtörtént, a többi lakásban hamarosan megindulhat a gázszolgáltatás. Nem akarja megelőlegezni a szekértői véleményt, de hangsúlyozza, hogy a balesetet a szakszerűtlenül bekötött gáztűzhely okozta, amihez a cégnek semmi köze. Forró Jenő és Forró Jenőné a másik szomszédban mutatja, hogy a tépázott tapéták is tele vannak üvegszilánkokkal. A család a titokzatos módon egészben maradt savanyúsá- gos és befőttes üvegeket pakolta éppen kosarakba, a szintén teljesen tönkrement lakásban. A hevederzár ívben meghajlott a robbanástól, s az előszobában mintha leborotválták volna a műanyag lambériát. A házaspár, akinek a két vőjük segít, hirtelenjében a szükséglakás címét sem tudta megmondani, ahol ébren töltötték az éjszakát. Az asz- szonynak fájt a gyomra és a szíve, bár egyébként sem tudtak volna aludni. A gyógyszereit sem találta, egyáltalán nem tudja mi hol lehet az ön- kormányzati szükséglakásban. Mindketten, sőt a család más tagjai is a DDGÁZ dolgozói. Az asszonyt a szomszéd házból hívta fel a munkahelyén egy ismerőse. A férj éppen a faddi vezeték-átadó ünnepségre igyekezett, amikor utolérte a hír, hogy mi történt. Nem éppen ötven kilométeres sebességgel érkeztek haza. Még valójában egyik család sem tudja egészen felfogni a történteket és összes következményeit. Forró Jenő így fogalmazott: — Egy életen át dolgoztunk, gyűjtöttünk és most nulla. Ihárosi Ibolya FOTÓ: BAKÓ JENŐ F. Kováts Éva Nyugdíjasok éve Mese nincs, 1998 a 65 évesek éve lesz! Mert most már szinte biztos, amit a miniszterelnök bejelentése után alig akart elhinni a polgár, jövőre a 65 éven felüli nyugdíjasok nemcsak belföldön utazhatnak ingyen a Volán, MÁV, HÉV, METRO, földalatti szerelvényein, hanem külföldre is „szállhatnak” a MAI.ÉV járatain. Bár a jól értesültek szerint a bejelentés egy baki következménye - állítólag MAHART-ot kellett volna mondani MALÉV helyett -, de most már mese nincs, majd kigazdálkodja a repülőtársaság valahogy az ingyenes nyugdíjas utaztatás költségeit. így aztán a még virgonc, csúztól, isiásztól meg nem gyötört nyugdíjasok vígan körbe utazhatják Európát. Látom is már, ahogy fogja a decsi nénike kis motyóját advent táján kora hajnalban és felszáll a pesti gyorsra, onnan át a metróra, kimegy a Ferihegyi reptérre, „csekkoltatja” a jegyét, majd elrepül valamelyik Németországba tartó járattal. Ott bemegy a városközpontba, és mert ennek költségeit valahogy meg kell termelni, kimegy a piactérre, és akár a szekszárdi hetivásáron lenne, kínálja portékáit. Majd ha akar, ő is „shoppingol” egy kis karácsonyi ajándékot fiának, lányának, ipának, napának, komának és az unokáinak. Aztán ha ügyes, még aznap haza ér. De ha nem, akkor legfeljebb a repülőtéri tranzit váróban tölti az éjszakát, ami kész felüdülés neki a hazai vasúti várótermekhez képest. Ezért mondom, hogy 1998 a nyugdíjasok éve lesz és nem azért, mert a miniszterelnökünk is jövőre immár 65 éves. kínai volt a jegyzőkönyv A cipőárusnak Száraz jelentés, kemény hideg és kemény tények. Mögöttük pedig sorsok. Hatból öt esetben szabálytalanságot találtak az ellenőrök a napokban a bonyhádi piacon. Az APEH - az adótitok védelme miatt - csak szűkszavú nyilatkozatot adhat az ellenőrzésről, ezért hivatalosan csak annyit közöltek lapunkkal, hogy négy revizori páros végzett közterület-ellenőrzést a piacon. Azt vizsgálták, hogy az árusítók eleget tettek-e bejelentkezési kötelezettségüknek (magyarul: van-e vállalkozói igazolványuk), illetve adnak-e nyugtát a vásárlásról. A revizorok hat ellenőrzést folytattak le, öt esetben szabnak ki mulasztási bírságot. Arról a krónikás a saját szemével győződhetett meg, hogy egy ukrán rendszámú autó előtt álló hölgy hogyan szolgálta ki a kuncsaftokat. Az udvarias árus pechjére a száz forintos tűkészletről nem adott nyugtát. .. Úgy tudni, hogy már másodszor bukott le a közelben árusító kínai cipőárus, aki hamis számlával traktálta az ellenőröket. A felelősségre vonás ez esetben sem marad el. Az árus egyébként nem akarta aláírni a jegyzőkönyvet, mondván, hogy nem érti, hogy mi van benne. A jámbor vásárlóban pedig felmerül a kérdés: vajon miért árusít olyan a piacon, aki nem ért annyit magyarul, hogy a hatóságok előtt kimagyarázza magát. Meg fogják büntetni azt az árust is, aki egy közel háromezer forintot érő bakancs eladásakor felejtett el nyugtát adni. Megjárta az a gyümölcsárus - némelyek részvevő pillantásától övezve -, aki két szem narancsról nem adott elismervényt az ellenőröknek. A legnagyobb cirkusz egy, a kocsija környékén tányérokat áruló férfi miatt alakult ki, aki nem tudta felmutatni vállalkozói igazolványát. A próbavásárlásért kapott pénzt is csak nagy nehezen - az ellenőrökkel együttműködő civil ruhás rendőrök unszolására - adta vissza. A piac forgatagában a rendőrök felismertek néhány figurát, akik korábban zsebtolvajlásukról híresültek el. A pécsi társaság - megérezve a zsaruszagot - ezúttal dolga- végezetlenül szivárgott el a terepről. Nem tudom, észrevették-e, mindenesetre nem bántották az ellenőrök azt a bácsit, aki hol elővette, hol elrakta - feltehetően házi készítésű - fél literes pálinkáját... Az idős férfinak valószínűleg élelemre kellene a pénz - talán az lenne a karácsonyi ajándéka - amit a nedűért kaphat (na) . . .-I -s A tegnapi szombati Tolnai Népújságban és a mai Vasárnapi Tolnai Népújságban egy-egy félbe vágott grafikát helyeztünk ill. helyezünk el. A JÁTÉKBAN RÉSZTVEVŐ OLVASÓNK TEENDŐJE:- vágja ki a tegnapi szombati Tolnai Népújságban és a mai Vasárnapi Tolnai Népújságban megjelent félbe vágott grafikákat- ragassza levelezőlapra és küldje be együtt a Tolnai Népújság Szerkesztősége elmére: 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3.- Beküldési határidő: 1997. december 24., 12 óráig. A beküldők között szilveszteri malacot, 5 és 10 üveg pezsgőt sorsolunk ki! ________________________________________________________Van véleménye?__________________ A z adományokból bála lett A megye közéletét ugyancsak felkavarta az a botrány, mely a megyei vöröskereszt nevével fonódott össze. A ruhagyűjtési akcióról ugyanis kiderült, hogy egy székesfehérvári kft. bálás készletét gyarapította. Miután az eset napvilágra került, a Magyar Vöröskereszt főtitkára a rendőrségen feljelentést tett, illetve felfüggesztette állásából a megyei titkárt. A megyei vöröskereszt belső ellenőrzése, a vétkesek kiderítése még folyik, és nyilván jó ideig tart majd a vizsgálat. A legnagyobb vesztes azonban már most megnevezhető: nem más, mint maga a vörös- kereszt, és természetesen rajta keresztül a sok-sok támogatásra szoruló. Mert ezek után ki tesz majd félre akár egy lyukas zoknit is azzal a szándékkal, hogy ez még valakinek jó lehet? Az ötlet egyszerű volt. A postaládákba bedobott vöröskeresztes zacskók és rajtuk a felirat adakozásra késztette az embereket, különösen így karácsony előtt. Mesélték, hogy sokan ki is mosták, vasalták, szépen összehajtogatták a régen nem használt ruhákat, és úgy helyezték a zacskóba. Több ezer tonnányi adomány jött össze. Az ötlet nagyszerű volt. Házhoz mentek a „gyűjtők”, nem kellett a csomagokkal cipekedni a vöröskeresztes irodákig, elég volt csak a kapu elé, a lépcsőházba kitenni az adományokat. Majdnem sikerült is az „akció”, ha nem „kavar be” néhány szemfüles ügyeskedő, akik a kirakott holmikat elkezdték személyautójukba tuszkolni. (Később többen mondták, ez lett volna a kisebbik baj.) Miután meglátta ezt néhány önérzetes adakozó, telefonon értesítették a helyi polgármesteri hivatalt, ahonnan hívták a vöröskereszt irodáját, jöjjenek minél előbb az autóval, mert lába kél a ruhaneműknek. A problémák csak ekkor kezdődtek. Ugyanis kiderült, hogy tudni ugyan tudnak az akcióról a vöröskeresztnél, de nem sok közük van hozzá. Hát akkor kinek van? A Székesfehérvárról időben megérkezett teherautó utasai tudták a választ, hiszen ők maguk is a G.L.H. Kft. dolgozói voltak. A gyűjtésből összejött ruhaneműk a bálás bolt készletét gyarapítják, majd szortírozás után újra értékesítésre kerülnek, volt a tömör válasz. Persze lehetne tovább kérdezni, például ebben az akcióban mi volt a vöröskeresztnek az üzlet? Miért engedte, hogy használják a nevét, sőt visz- szaéljenek mindazzal, amit a vöröskereszt megtestesít? Kinek volt ez jó? De kérdezhetnénk azt is, kinek érte ez meg anyagilag? Erre nyilván csak a rendőrségi vizsgálatok befejezése után lehet majd egyértelműen válaszolni. Egy viszont már most biztos, az emberek bizalmát, együttérzését, adakozási kedvét könnyebb eljátszani, mint visszaszerezni. Mauthner Ilona
