Tolnai Népújság, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-19 / 193. szám

10. oldal Ünnepi Magazin 1997. augusztus 19., kedd Chicagóban is sokan ünnepelnek Legyünk büszkék a gyökerekre Fekete G. István, az író Fe­kete István fia 1956 óta Chi­cagóban él, de magát sosem vallotta másnak, mint ma­gyarnak. Bár bevallja, hogy gyakran magyar feleségével is angol nyelvre vált társal­gás közben, ám idehaza is kevesen használják olyan ékesen, megfontoltan nyel­vünket, mint ő, aki édesapja nyomdokaiba lépve író, új­ságíró lett. Szombaton, édes­apja mellszobrának dombó­vári avatása után vele be­szélgettünk az ünnepről, s arról, hogy mit jelent ez az amerikai magyarságnak.- Közeleg a névnapja, de az István nap bizonyára töb­bet is jelent Önnek ennél.- Velem nagyon csúnya dolgot műveltek a szüleim, mert nekem - akár csak édesapámnak - nem augusz­tusban van a névnapom. Vértanú Istvánként kará­csony után tartom a névna­pomat. Az a vélemény ala­kult ki bennem erről, hogy a szüleim ezt azért csinálták, hogy a karácsonyi ajándék­kal egy füst alatt elintézhes­sék a névnapit is. Természetesen Szent Ist­ván ünnepe szántómra már­cius 15. mellett a legfonto­sabb nemzeti ünnep.- Más gondolatokkal kel fel a tengeren túli otthonában Szent István napján, mint más napokon?- Természetesen az Egye­sült Államokban sem feled­kezem meg az ünnepről, hi­szen erről gondoskodik az a lap is, amelynek munkatársa vagyok, s amelyik mindig jelzi a nemzeti ünnepek kö- zelgését. Főként a történelmi tárgyban publikálok írnak ilyenkor az ünnepről, s Chi­cagóban a templom is Szent István nevét viseli. Tartunk Szent István napi ünnepsége­ket is.- Mekkora a magyar koló­nia a városban ?- Chicagóban 110 ezer magyar él, vagyis egy szép nagy magyar város.- Hogyan zajlik ott egy ilyen ünnep?- Az ünnepi szentmisével kezdődik a program, amin természetesen nem csak a ka­tolikusok vesznek részt. Ez­után beszédek, szavalatok, zongora koncertek hangzanak el, műsort ad a cserkész da­lárda, s ehhez hasonló műsor­számok töltik ki az ünnepsé­get, ami gyakran nagyon hosszúra sikeredik, mert min­denki szeretne aktív részese lenni az ünnepnek.- Tavaly a millecentená- rium eseményeiről milyen hi­Fekete G. István rek jutottak el innen a tenge­ren túlra?- Nem sok. Néhány ri­porton kívül semmi. A kinti magyar sajtó meglehetősen rossz szemmel nézi a hazai liberális, kozmopolita rend­szer működését és a rossz irányba fejlődést. Nyugattól mindent átveszünk, ami rossz, de ami jó, a hazasze- retetet, az Isten tiszteletet, a vallás szeretetet, a családi érzést nem. Nem értem, hogy itt miért bűn nemzeti­nek lenni, hazát szeretni, s hogy kik azok, akikben el­lenséges érzéseket szül, ha valaki büszke a magyarsá­gára, a kultúrájára, a törté­nelmére. Ugyanezek Ame­rikában, és minden nyugati államban a nemzetek lét­alapját jelentik. Miért kell akkor nekünk nemzetközi, kozmopolita országnak lenni?- Az Egyesült Államokban könnyebb egy magyarnak igazán magyarnak lenni, mint idehaza?- Összehasonlíthatatlanul könnyebb. Az amerikai tisz­teli azt, aki büszke a gyökere­ire, a hazájára, ahonnan jött. Nem is várják el, hogy az em­ber a szívében és gyökerében amerikai legyen. Tudják, hogy ha valaki olyan gyenge magyar, német, japán, hogy elfelejti a gyökereit azért, mert jólétben él Amerikában, akkor könnyű fajsúlyú ameri­kai is lesz.- Édesapja magyarsága milyen pluszt adott Önnek, vagy az amerikai magyar ko­lóniának egy ilyen ünnephez?- Azok az emberek, akik bizonyos fokig az ő magyar­ságán nőttek fel, hazaszerete­ten, nemzetszereteten, a tör­ténelmi múlt büszkeségén, azok természetesen követik a magyar történelmi eseménye­ket, ünnepélyeket. Ha édes­apámnak valami része van az amerikai magyarság magyar­ságában, akkor ez lehet az. Nagy László Bábok, gesztusok, festmények Kovács Tibor alkotásai között Szentendre művészettörténeti helyzetét, jelentőségét ismerve kíváncsivá teszi az embert egy olyan kezdeményezés, melyben a házigazda szerepét egy szek­szárdi kötődésű személy vál­lalja nem titkolt művészetpár­toló feladataival. Dr. Gulyás Márta valamikor a szekszárdi Garay János Gim­názium tanulójaként vonzódott az irodalmi, képzőművészeti körökhöz. Szülői elképzelése­ket, terveket fogadott el, ami­kor végül is az orvosi pályára került. Ma Budapesten az V. kerületben reumatológusként is ismerik. A félje vendéglátós képzettsége és ugyancsak mű­vészet iránti fogékonyságának következménye lett Szentend­rén a Tasi Étterem Galéria, ami a Mester utcában található. A négy évvel ezelőtt megnyílt lé­tesítményben a művészeti prog­ramok sora kapott már helyet, vagy mondjuk így lelt otthonra. Irodalmárok és képzőművé­szek, valamint a hozzájuk kap­csolódó baráti körök adnak rendszerességgel találkozót a szentendrei Mester utcai galéri­ában, vagy étteremben, de leg­inkább a kettőben együtt. A vendéglátásról és művészetpo­litikáról egyaránt szó esik min­den alkalommal. így volt ez legutóbb is, amikor a szek­szárdi Kovács Tibor festőmű­vésztanár kiállítását tekinthet­ték meg az érdeklődők. Talán az sem véletlen, hogy éppen szekszárdi festőművész mutatkozik be szentendrei kiál­lítóteremben. Kovács Tibor ab­ban az iskolában (Szekszárdon a Babits Mihály Általános Isko­lában) tanít, ahol dr. Gulyás Márta édesanyja évtizedeken keresztül volt pedagógus. A ki­állítás megnyitásakor Fiblinger Ferenc tanár mondott bevezető gondolatokat és Blumenschein Tímea tette emlékezetesebbé és maradandóbb élménnyé vers­mondásával és énekével az au­gusztusi délután szentendrei pillanatait. Még egy Tolna me­gyei kötődést kell említeni e ki­állítás kapcsán, hogy tudniillik a rendezvény támogatója Báta- apáti kastélyborral kínálta a vendégeket. Kovács Tibor évtizede fest már és jelenik meg a megyei kiállításokon, bemutatókon. Tanára Keserű Ilona volt a pe­dagógiai főiskolán és nem ta­gadható a tanítványra tett hatás sem. Ez leginkább Kovács Ti­bor színvilágában érzékelhető és érhető nyomon. A jelenlegi festői szakasz formavilága a ta­nulmányok leegyszerűsítést követelő belső hangulatának tükröződése. A szentendrei Tasi Galériában bemutatott festmények mindegyikén em­beralakok jelennek meg. Ponto­sabban bábformák és ezek kö­zött gesztusokkal lebegnek a földhöz kötöttségükben is. Ál­talában a felső testük körül lát­hatóan légüres a tér. Kovács Tibor nem szakad el bábjaitól, nem helyezi őket a nézőtől tá­voli perspektívákba, hanem ve­lük együtt, azonos szemmagas­ságban áll. Formák hullámoz­nak szinte álomszerűén és hol az összetartozásról, hol a szét­válásról mondanak üzenetet. A lélek próbatétele mindez! Moz­gást, sajátos zenei ritmust kö­vető képi fogalmazás. Néha sut­togás, néha kiáltás! A kék „akt” és a fekete „golgota” egy-egy példa erre. A „Dombok” ölel­kezésében az egymáshoz simu- lás, bújás legtermészetesebb ősi igénye fogalmazható. Lehetne sorolni tovább az érzelmeket, melyeket Kovács Tibor abszt- rahált figuráival üzen. A me­gyei bemutatkozások után egyik megállója a tengeren túli Torontó lesz a nyáron és a jövő tavasszal Szekszárdon szeretne egy nagyobb léptékű kiállítás­sal a közönség elé állni. Most a szentendrei Tasi Galériában szeptember 5-ig tekinthetők meg Kovács Tibor alkotásai. Dec si Kiss János Pereskedés a német helyesírás körül Helmut Kohl kancellár a hétvé­gén bejelentette: csúcsértekez­letet szándékozik tartani a szö­vetségi kormány, a tartományi kormányfők és a tartományi ok­tatásügyi miniszterek részvéte­lével az utóbbi idők német nyelvterületen legtöbbet vita­tott kérdésének ügyében: meg­engedhető-e a német tartomá­nyi művelődésügyi miniszterek által elhatározott, jóváhagyott és rendelettel útnak indított he­lyesírási reform, avagy sem. A reform egyébként minden német nyelvű országban köte­lezővé válik, miután 1996-ban közös nyilatkozatban határoz­tak erről. Egyedül Svájcot hagyja meglehetősen hidegen a kérdés: itt az úgynevezett Hochdeutschot, a hivatalos né­met kiejtésű német nyelvet még a lakosság német nyelvű két­harmada is idegen nyelvnek érzi, ezért nem robbant ki vita. Ám a Coop című bázeli maga­zin körkérdéséből kiderült: a német nyelvű svájciak 67 szá­zaléka a régi helyesírás mellett tör lándzsát, s csak 17 százalék üdvözli az új szabályokat. Miután a német Schleswig- Holstein tartományban a leg­felső bíróság elutasította egy szülőpár keresetét, Németor­szágban szabaddá vált az út az alkotmánybírósághoz, de szá­mos más tartományban is pe­relnek az ügyben. Alsó-Szász- országban például már a tarto­mányi kultuszminisztérium fel­lebbezett a bírósági döntés el­len, amely szerint a helyesírási reform bevezetése a jogi alap hiánya miatt jogsértő. Bajoror­szágban pedig több civil kez­deményezés szándékozik az al­kotmánybírósághoz fordulni. Felmérések szerint egyébként a németek 75-95 százaléka hatá­rozottan ellenzi a reformot. A napokban Ausztriában is akadt egy öntudatos ifjú hölgy, a 18 éves bécsi Birgit Parade, aki színre lépett tiltakozásával: amint bejelentette, az alkot­mánybírósághoz fordul a kér­désben. Mármost az alkot­mánybíróság előzetes vélemé­nyét ugyan kikérte Elisabeth Gehrer osztrák oktatásügyi mi­niszter a közös nyilatkozat alá­írása előtt, de időközben a fel­mérések megmutatták: az oszt­rákok több mint 70 százaléka ellenzi a reformot, amely nem eléggé következetes a lakosság megítélése szerint. Márpedig az iskolák 90 százalékában már az új helyesírás szerint tanítanak Ausztriában. Birgit Parade, pontosabban ügyvédje, nem csupán az oszt­rák alkotmánybírósághoz szán­dékozik fordulni, hanem az EU Bizottságához. A reformot töb­bek között azon az alapon tá­madja, hogy általa egyértel­műen szerződést szeg az állam, és bizonyos kiadókat - neveze­tesen az újra kiadandó lexiko­nok, szótárak, és tankönyvek kiadóit - megengedhetetlen előnyhöz, gyakorlatilag titkos szubvenciókhoz juttatja, az új könyvek beszerzésének szük­séges voltával pedig kényszert alkalmaz a gazdaságban. Ezzel sérül a belkereskedelem, ami egyértelműen sérti a közös piac alapelveit. A bosszankodás megrövidíti, 8-10 pohár víz meghosszabbítja életünket Matuzsálem nem jár patikába A napokban elhunyt a világ legidősebb embere, a 123 éves francia matróna, Jeanne Calment. így bolygónk korelnöke egy Amerikában élő 115 éves férfiú. Hazánkban egymillió lakos kö­zül 17-18-an érik meg a száz évet, jelenleg a százasok klubjá­nak legöregebbje a veresegyházi 107 éves Mórocz Istvánné. Dr. Iván László professzortól, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gerontológiai Intéze­tének igazgatójától azt kérdez­tük: az orvostudomány szerint mi a titka a matuzsálemi kor el­érésének?-Az emberi fajra jellemző, maximálisan elérhető 120-130 év körüli élettartamból átlago­san alig több, mint a fele időt éljük meg. Az eddigi vizsgála­tok és kísérletek azt bizonyít­ják, hogy elsősorban a gén­kombinációktól függ az élettar­tam hossza. Az örökletesen meghatározott esélyeket és kockázatokat persze az egyéni körülmények, az életmód ala­posan módosíthatja.- Ön sok veteránt személye­sen ismer, s találkozott a most elhunyt francia hölggyel is. Ta­pasztalt valami azonosságot életvitelükben?- Az éppenséggel nem állít­ható, hogy egyikük sem ivott, nem dohányzott s mentesült volna a stresszhatásoktól. Élet­stílusukban azonban sok hason­lóság fedezhető fel. Általában sikerült egyensúlyban tartani vágyaikat képes­ségeikkel, lehető­ségeikkel és a leg­súlyosabb meg­próbáltatások sem törték meg akara­tukat, kitartásukat. Megfigyelhető volt az egész életüket átható rendszeresség, amely az étke­zéstől a szellemi és fizikai el­foglaltságig mindenre kiterjedt. Kevés gyógyszert és kevés mesterséges alapanyagból ké­szült táplálékot fogyasztottak. Többségük bensőséges családi vagy baráti közösségben élt.- Mit tegyen az, aki szeretne százéves lenni?- Konzerváló csodaszerek, örökifjúságot adó bájitalok nin­csenek. A gerontológus jó meggyőződéssel csak azt taná­csolhatja, hogy a hosszú életre pályázó szívleljen meg közis­mert intelmeket: ne dohányoz­zon, védje testét az erős napsu­garaktól, iktasson étrendjébe sok gyümölcsöt, salátát, tejter­méket és fogyasszon magvakat. Továbbá: rendszeresen mozog­jon, vigyázzon testsúlyára, s amire kevesen ügyelnek, na­ponta legalább 6-8 pohár vizet igyon. Hetente legalább egy­szer pedig gondolja át, hogyan tudott megküzdeni problémái­val s próbáljon békét kötni, harmóniát kialakítani önmagá­val, környezetével és a világ­gal. S amire napjainkban külön nyomatékkai kell fölhívni az ifjú és középkorú generáció fi­gyelmét: az alkohol, a kábító­szer, a sokféle ajzó- és nyugta­tószer, továbbá a bosszankodás megrövidíti földi létünket! Németh Zsuzsa Nem a haj teszi a férfit Egy amerikai gyógyszer- gyártó cég szerint a Finaste­ride hatóanyagú szer a leg­jobb a férfihajhullás, illetve kopaszság ellen. Ezt a hatóanyagot eddig prosztata-, azaz dülmirigy- na­gyobbodás ellen vetették be. Keith Kaufmann, a San Fran­ciscoi gyógyszerüzem kutató- részlegének vezetője a minap számolt be a több mint másfél ezer, 45 éven aluli férfi köré­ben végzett kísérletekről. Fej­bőrükre két és fél centiméter átmérőjű kört rajzoltak lemos- hatatlan festékkel, hogy maj­dan pontosan megszámolhas­sák a saijadó hajszálakat. A kísérletben részt vevők fele naponta nyelt le egy-egy valódi hatóanyagból készített tablettát, a többiek megtévesz­tésül hatástalan drazsékat kap­tak. Az eredmény: a valódi gyógyszert szedők kétharma­dának elkezdett nőni a haja. És ami különösen érdekes: a gyógyszerutánzattal „kezel­tek” 37 százalékánál ugyan­csak hajsaijadást tapasztaltak! Keith Kaufman szerint a cége által előállított hatóanyag a fejbőrben található hajtüszők ritkulását előidéző hormon el­len lép fel. Csakhogy: a rég óhajtott hajnövekedés csodáját meg­ért férfiak ijedten tapasztal­ták, hogy jócskán csökkent a nemi késztetésük, képessé­gük és ondótermelésük. így aztán célszerű, ha az urak hétszer is meggondolják: fé- sülködni vagy szeretkezni szeretnének-e. (FEB)

Next

/
Oldalképek
Tartalom