Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-05-06 / 155. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1997. július 5., szombat Rejtett értékeink Hígnál Jenő élete és művei Néha egy-egy életrajz csak úgy kerül elénk, mint a leejtett, száz darabra tört tükör: mindegyik cserépben ott tükröződik az egész világ, de magát a tükröt már soha nem rakhatjuk össze egésszé. Szülőhelye, Hőgyész, valószínűleg nem tudja róla, hogy Haberfeld Jenőként ott látta meg a napvilágot 1889-ben. A kaposvári gimnázium után több vidéki lapnál próbálkozott, így Kosztolányi valóságos, illetve Ady szellemi szülőhelyén: Szabadkán és Nagyváradon is. Az utóbbi helyen egy időben három napilap is működött, ami fürgeségre, szemfiilességre nevelte az amúgy jótollú munkatársakat, de nemcsak arra, hanem összefogásra is. így adódott, hogy az ország történetében az első újságírósztrájk szervezője és részese is lett Hajnal a költőként is ismert Dutka Ákossal, Nagy Andorral és Marton Manóval. A Magyar életrajzi lexikon szerint „Az I. világháború alatt Budapestre költözött, a Déli Hírlap, majd Világ munkatársa lett. Az Ember című lapban 1918 októberében Lékai János Tisza-ellenes merényletéről írt riportja országos szenzációt keltett, az 1918- as őszirózsás forradalom idején a Nemzeti Tanács őt bízta meg a posta ellenőrzésével”. Innét Vezér Erzsébet nekrológjának szavaival folytathatjuk: „O volt a posta kormánybiztosa azon az októberi éjszakán, amikor egy telefonbeszélgetés a forradalom létét veszélyeztette. Aztán, mint a Világ munkatársa, cselekvő tanúja volt annak a jelenetnek, mikor a Nemzeti Tanács a forradalom üdvözletét tolmácsolta Ady Endrének. A régi, nagyváradi újságíró-szolidaritás jogán ő segített a nagybeteg költőnek válaszbeszédét leírni, melyet aztán Hatvány Lajos olvasott fel. Később a Vörös Újság szerkesztőjeként védte a proletár-diktatúra érdekeit, míg a bukás után ő is elment a bújdo- sókkal”. Ettől kezdve az emigráció ezer keserű kalandja várt rá. Bécsben ismét Az Ember és a tanácsköztársasági időszak kapcsolatait folytatva a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett, de ő tudósította az Előre Képes Folyóiratot is, amely az USA- ban jelent meg. Magyar irodalom - Bécsben című cikkében le merte írni 1920-ban: „Ma otthon jóformán nincs magyar író, magyar könyv, magyar irodalom. Az új kurzus elsöpörte vagy megfélemlítette a régi népszerű írókat, új embereket pedig nem hozott. Tehetségek nem mernek megszólalni... Ady helyett Patacsi Dénes, Móricz Zsigmond helyett Pékár Gyula a lelki kielégülést ad írói. (...) Az ébredő magyar faluhelyen elsikkasztja a postát és terrorizálja az olvasót, ha a nem neki tetsző újságot és könyvet olvassa. A vidéki város könyvesboltjának kirakatait betöri, ha abban nem neki tetsző könyvet lát...” Mindezt legszellemesebben a Mikes Kelemen-módján írt Osztrákországi levelekben fogalmazta meg Hajnal Jenő, aki Bécs után Kolozsvárott élt s az erdélyi magyar sajtó munkatársaként művelte a legszélesebb körben ismert foglalkozást: megpróbált valahogy megélni. A Korunk híres szerkesztője, Gaál Gábor 1930-ban, Hatvány Lajosnak írott levelében jegyzi meg róla: „Hajnal a tehetetlensége pszichózisába menekül minden akció elől. Azt mondja: neki az élethez már csak az az egyetlen jogcíme van, hogy emigráns. Úgyse tudna mit csinálni otthon”. Tegyük hozzá, külföldön sem nagyon tudott.. .Ham- burgemé című könyve (Bécs, 1921), valamint a Gulyás által neki tulajdonított Egy jó házból való fiú (Pozsony, 1938.) csak szűk körben tették ismertté nevét. Kolozsvárról Franciaországba emigrált, meleg barátságot ápolt Károlyi Mihállyal is, aki 1940-ben aggódó levelet írt menekítése ügyében Hatványnak. Vezér Erzsébet idézte föl 1977-ben a Párizsban történteket: , Jvlikor 1940-ben a megszállt Franciaországban amerikai beutazási vízumért folyamodott, az Egyesült Államok konzulja azzal utasította el, hogy a kvóta betelt, jöjjön nyolc év múlva. Mire Hajnal Jenő utolérhetetlen, szelíd bájjal a konzulhoz fordult: „Tessék mondani, délelőtt jöjjek vagy délután?” A beutazási vízumot megkapta.” Amerikában megpróbál ugyanaz maradni, ami itthon, Európában volt s Gulyás szerint A Gólem új legendája címmel jelentet meg könyvet New Yorkban. Bárdi Ödön leírja, hogy barátjával, Korda Sándorral, annak halála előtt tíz nappal együtt ebédeltek, s Hajnal felsegítette a nagy filmes kabátját”. - „Harminc évvel ezelőtt még nem segítetted föl” - évő- dött Korda. - „De csak azért nem - válaszolta Hajnal -, mert akkor még nem volt kabátod .. .” Az utolsó éveiben többször haza látogató Hajnalt 1977 júliusában, szegényes manhattani lakásában bekövetkezett halála után a Vörös Újság utolsó szerkesztőjeként búcsúztatták s hozták haza hamvait fél év múlva a Farkasréti temetőbe. Dr. Töttó's Gábor Szövetkezeti Munkáért kitüntetést kapott Huszonöt év a vevők szolgálatában Tolna megye 11 Áfész-ének 22 dolgozója vehette át a Szövetkezetek Megyei Szövetségének legutóbbi küldöttgyűlésén a Szövetkezeti Munkáért kitüntetést. A Sárszeg Áfész dolgozói közül öten kapták meg az elismerést, köztük Böhm Jó- zsefné a szekszárdi Farmer-shopp boltvezetője. Böhm Jószefné Weisz Mária 25 éve dolgozik a szövetkezetnél. Végzettségét tekintve ugyan női szabó, mégis 1972-ben a eladóként helyezkedett el a szekszárdiak által csak 160 lakásos épületként ismert lakótömb földszintjén található ruházati üzletben. Itt a Skála Áruház megnyitásáig dolgozott, amikor is a nagyáruház konfekció osztályára került helyettesnek. A Garay téri Farmer- shoppba az átszervezéseket követően helyezték 1994-ben boltvezetőnek. Az eltelt 25 év alatt háromszor volt kiváló dolgozó. A kérdésre, hogy mi a szép a kereskedői szakmában, gondolkodás nélkül válaszolja, hogy a vevőkkel való foglalkozás. — Bánni kell tudni a vásárlókkal, foglalkozni velük, észre kell venni, hogy ki milyen típus. Van aki igényli, hogy segítsen neki az eladó, mások önállóan szeretnek válogatni. A kimondottan farmer termékeket árusító boltban az eladó dolga annyiban más, hogy itt az átlagnál jobban kell ismerni a fiatalok igényét, ízlését. Van aki tíz nadrágot is megpróbál, míg a sokféle fazon közül megtalálja az „igazit”. — A vevő kiszolgálása soha sem terhes nekem, megpróbálok mindenképpen olyan darabot ajánlani, ami megfelel az ízlésének. Nálunk mindenki azt szeretné elérni, Böhm József né fotó: ótós Réka hogy aki ide betér, az ne távozzon üres kézzel, itt vegye meg" az elképzelésének legjobban megfelelő árut, ne kelljen más boltba mennie. fi kováts Hasznosítani a civilek ingyen energiáit Mi várható egy kisvárosi művelődési háztól? Mi lehet a szerepe manapság egy kisvárosi művelődési háznak, pláne, ha az a kuitúrház Tolnán van? Ehhez kapcsolódó kérdéseket tettünk fel Fekete Katalinnak, aki a közelmúltban 3 évig vezette a tolnai művelődési házat, sokáig a tolnai képviselőtestület művelődési bizottságának tagja volt, valamint aki megyénkből másodmagával tagja a Kultúraközvetítők Társaságának, és nemrégiben részt vett annak országos közgyűlésén. — Az intézményes kultúraközvetítésnek mi lehet a szerepe ma egy olyan térségben, mint Tolna és környéke. — Ahhoz, hogy a feladatot meghatározzuk, alapvetően fontos, hogy az adott település sajátosságait, szokásait, igényeit figyelembe vegyék. Ehhez hozzá kell venni, hogy milyen objektív feltételek állnak rendelkezésre a feladatok ellátására. A cél kitűzésénél elengedhetetlen, hogy legyen koncepciója az adott településnek, amiből kiderül, hogy a helyi vezetés mit szeretne ezen a téren elérni, hova akar jutni. A közművelődés helyét, szerepét a település életében egy komplex, fejlesztési program részeként kell megjeleníteni, mivel ezt csak a település céljaival összhangban lehet kezelni. — Amíg Ön volt a tolnai művelődési ház vezetője, ez a tudatosság mennyire volt észlelhető'? — A3 évad alatt teljesen szabadon próbálkozhattam. A város vezetése nem rendelkezett azzal a koncepcióval, amelyről most beszélnünk kellene. Nem voltak főbb csapásirányok, amelyekhez tartani lehetett volna. Ez bizonyos szempontból jó volt, más szempontból nem. Jó volt, mert szabadon próbálkozhattam az általam reálisan megvalósíthatónak tartott közművelődési feladat megvalósításával. Viszont ha nem tudja az ember, mik az elvárások, ez nagy támadási felületet jelent. Ilyen helyzetben ugyanis mindenbe bele lehet kötni. Rangon aluli körülmények — Ugyanakkor az Ön igazgatósága idején nem fogalmazódtak meg ilyen eró'teljes kritikák a művelődési házzal szemben, mint mostanában. — A rendszerváltás utáni első önkormányzati ciklusban meglehetősen sok feladatuk volt a képviselőknek ahhoz, hogy minden dologgal foglalkozni tudjanak. (És mint tudjuk - bár eléggé szomorú - a köz- művelődés általában nem az elsődlegesen megoldandó feladatok közé tartozik.) Úgy gondolom, az mindenképpen üdvözlendő, hogy a képviselők már kezdik az utat keresni. Örvendetes, hogy lám- lám a tolnai városatyák közül néhánynak már kiterjed arra is a figyelme, hogy fontos a város életében a közművelődés. — Lehetséges egy olyan megközelítés is, hogy ennek a megkülönböztetett figyelemnek pusztán pénzügyi alapja van. — Valóban elképzelhető, hogy ez az útkeresés mozgatórugója. Úgy vélem viszont, hogy Tolna esetében valami forradalmian új megoldásról gondolkodni nem reális. Eddig is őrületesen nagy megvonások jellemezték ezt a szférát. Szerintem már maga az jelentős megtakarítás a városnak, hogy a művelődési házat a könyvtárral igen szerény körülmények között, szorosan együtt üzemeltetik. Arról beszélni pedig, hogy Tolnán vállalkozói formában kellene üzemeltetni a művelődési házat, egyszerűen nonszensz. A vállalkozásban történő, közművelődési feladatok ellátását biztosító működtetéshez ugyanis nincsenek meg az objektív feltételek. Gondoljunk csak arra, hogy a tolnai művelődési ház nagyterme 220 fő befogadására alkalmas, technikai felszereltségét és megjelenését illetően mélyen színvonalon és rangon aluli. Ez a művelődési ház a város szégyene ezekkel a tárgyi feltételekkel. Azt tehát nem lehet gondolni, hogy itt valami szakmailag teljesen új, korszakalkotó megoldással fel lehet lendíteni az ügyeket, ráadásul jelentős összegeket lehet megtakarítani. Esernyő szervezet — Mi az, amit reális célként lehet kitűzni Tolna viszonylatában? — Annak idején engem a helyzetelemzések arra késztettek, hogy Tolnán nagyon sok energiát a civil társadalmi szerveződések működésének segítésébe fektessen a művelődési ház, mintegy esernyő szervezetként, hiszen Tolnán érzékelhető az emberek vágya az ön- szerveződésre. A város jövője szempontjából nagy jelentőségű lenne felismerni ezt a soksok ingyen energiát, ennek hasznosításán gondolkodni, illetve csak elfogadni mindazt, amit ők adni tudnak. — Ez a törekvés most is érzékelhető. Ön szerint ezt a funkcióját ellátja a művelődési ház? — Ezt a civil szervezetek tudnák megválaszolni. De ez csak egy lehetséges és járható út. Ezenkívül rengeteg minden van még. Nagyon jónak tartom például a Tolnai Bárka létrehozását, ami folytatása a Tolna megyei művészek ’92. őszén megkezdett kiállítássorozatának. Ez is egy jó kezdeményezés arra, hogy lakhatóvá tegyük ezt a várost. Nyugodt légkör kellene — Egy újságcikk nemrégiben - a sokak által félreértett - Kufárok a kultúra templomában címmel jelent meg, utalva arra, hogy a művelődési házakban ma már tulajdonképpen általános gyakorlat, hogy - kény- szerűségből - kereskedelmi tevékenység is folyik falaik között. Önnek mi a véleménye erről? — Mindenki tudja, hogy alulfinaszírozottak a művelődési házak. Ha a szabadidőben a rendelkezésre álló termeket üzleti célra hasznosítják, ezzel úgy gondolom, a nonprofit tevékenységbe tartozó tevékenységet folytatnak, hiszen ezt a bevételt visszaforgatják a köz- művelődési célok megvalósítása érdekében. Nincs ezzel semmi baj. A lényeg viszont az arányokban van. És itt jelenik meg a vezető felelőssége. Neki magának kell tudnia, hogy milyen kiinduló helyzet alapján hova akar eljutni. Neki kell mérlegelnie, mit miért tesz. Én úgy gondolom, ilyen felelősségteljes irányítói munkát kizárólag olyan nyugodt légkörben lehet végezni, amikor a város vezetése megbízik az illető vezetőben és partnernek tekinti őt. Úgy vélem, Tolnán nem csak ebben az egy dologban kell fejlődni. -tsJó hír Egyházunkban az évközi 14. vasárnapra szóló evangélium: Márk 6,1-6-ig terjedő versek. Ebben a részben olvashatjuk azt a híres mondást, hogy „a prófétának saját hazájában van a legkevesebb becsülete”. Engem a folytatás is megdöbbent: „nem is tehetett ott csodát ...” Miért? A hitetlenségük miatt. Elgondolkozom. Úgy tűnik: rólunk van itt szó! Igyekszem felidézni magamban mindennapi életünk körülményeit, lehetőségeit, a médiák híreit, az emberek beszédtémáit, a közvéleményt Jézussal kapcsolatosan. Nem is olyan régen még lexikonunkban azt lehetett Róla olvasni, hogy „állítólag élt”. Fiataljaink egyik karácsony és húsvét alkalmával járókelőket kérdeztek meg az utcán, mit jelent nekik ez az ünnep. A legtöbbjük semmiféle kapcsolatot nem vélt felfedezni Jézus Krisztus és az ünnep tartalma között. Volt akinek csak annyit jelentett, hogy ilyenkor kalács szokott lenni. Vajon mit hisz a mi nemzedékünk Jézus Krisztusról? Egy ember? Sokan megmosolyogják, hogy Mária szűzen szülte és hogy Ő Isten Fia. Inkább elfogadják egyes emberek, regényírók önmaguk alkotta véleményét, mint a szentírás szavait. Közénk, emberek közé jött Jézus, és mi nem fogadjuk el, nem ismerjük el istenségét, megbotránkozunk benne. Nemde ugyanúgy vagyunk, mint a názáretiek? Elfogadnánk Jézust, ha csak épp olyan ember, mint a többi. Ha nincs benne semmi rendkívüliség. Ha csak Mária és József fia. De hogy Ő Isten Fia lenne? Hogy 0 képes csodát tenni, hogy mindennapi életünkben jelen van, hogy az Ő ereje és békessége bennünk hatékony lehet, hogy Ő meg tud bocsátani és fel tudja menteni szívünket az önmarcangoló vádaskodás alól, hogy O meg tud tanítani a másik ember igazi szeretetére és szolgálatára, hogy értelmet és célt tud adni életünknek, hogy Ő a halálon is túl vezet bennünket? Ez a legtöbb mai emberben nem talál visszhangra, sőt ellenkezést vált ki. Nem! Önmagámon kívül nem kell más, nincs szükségem Megváltóra, Szabadi- tóra, Üdvözítőre! Názáretben Jézus „maga is csodálkozott hitetlenségünkön”. Azt gondolom: velünk, a mi nemzedékünkkel is így áll a dolog. Aki ezeket a sorokat olvasod, kérlek, állj meg egy kicsit és tedd fel magadnak a kérdést: vajon én hiszek Jézus Krisztusban? Mit hiszek Róla? Ki Ő nekem? Farkas Béla plébános MEGHÍVÓ Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt a természetgyógyászat lelki ártalmai című előadásra. Az előadást Dr. Virág Mária Ideg- és elmeszakértő főorvos (Budapest) tartja. Ideje: 1997. július 12-én, 14.30 óra. helye: Szekszárd, Munkácsy u. 1. Metodista Egyház imaterme. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék: Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek: Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek: Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek: Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek: Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék: Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom: Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
