Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-05-06 / 155. szám
1997. július 5., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal „Mama, ebbe ne szólj bele!” Alighanem mindenki, akinek tízévesnél idősebb, és harmincnál fiatalabb gyereke van, megkapta már a következő szemrehányást: „Mama, ebbe ne szólj bele! Erről neked fogalmad sincs!” Gyakran az öltözködésről vagy a hajviseletről van szó, esetleg a szoba berendezéséről. A szülő, persze, jót akar. Azt hiszi, hogy átadhatja a tapasztalatait csemetéjének. De sorra-rendre kiderül: minden gyerek csak a saját bőrén tapasztalja meg, hogy anyjának olykor valóban igaza lehet... Sziszifuszi munka. Ráadásul nemcsak a gyerekre tartozik, hogyan néz ki, hiszen a rendetlen öltözet, frizura ránk is rossz fényt vet. Amikor például a szomszéd- asszony megkérdezi: „Olyan helyes kislánya van, kár, hogy valami baleset történt a lábával, s ilyen ortopédcipőt kell viselnie!” Ilyenkor magyarázhatjuk, hogy nem történt baleset, hanem csak a legújabb divat szerint vásárolt lábbeli hat úgy, mintha csemeténk rokkant lenne? Legyünk talán büszkék lányunkra, aki kétszer akkora pólókat húz magára, mint kellene? Esetleg zöldre vagy lilára festi a haját? Igaz, mi is lázadtunk a szülők ízlése ellen, s lehetetlen göncöket aggattunk magunkra. De azért ennyire nem vittük túlzásba. Közben úgy éreztük, hogy anyánk halálra bosszant minket, amiért veszekszik a szoknya hossza miatt. Ilyenkor megfogadtuk, hogy mi aztán soha nem bánunk majd így a gyerekünkkel. Nem szólunk bele abba, mit vesz föl, milyen a haja, milyen a szobája. Most pedig mi történik? Csak nem bújuk megállni... Mindig kezdődik minden elölről. A dolgozó nők jobb anyák Amerikai szakértők egy világviszonylatban elterjedt előítélet nyomába eredtek. Igaz-e, hogy a hivatásszerűen dolgozó nők a dolog természeténél fogva rosszabb anyák, mint azok, akiknek több idejük és energiájuk marad a gyermeknevelésre. A felmérés azt mutatta, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Hamisnak bizonyult az a vélemény, hogy azok a gyermekek, akik napjuk jórészét otthon a nagyszülőkkel, esetleg idegenekkel töltik, vagy akik óvodába, napközibe járnák, problémásab- bak, nehezebben kezelhetőek a többieknél. Az ok: hiányzik nekik valaki, akihez minden porci- kájukban kötődnek. Az igazság az, hogy ezt a személyt, az anyát napközben nem keresik, de annál jobban örülnek neki, amikor az egésznapi munka után hazajön. Hazatérése után az anyának persze számos jelét kell adnia annak, hogy ismeri a gyermek gondjait és segít neki azok megoldásában. A dolgozó anya terhelése ugyan kettős, de a lényéből éppen munkája nyomán sugárzó elégedettség sokban segítheti a gyermek fejlődését. A tanulmány által megcáfolt nézet az is, hogy a dolgozó anyát túlságosan leköti a házimunka ahhoz, hogy foglalkozhassék a gyermekeivel. A kérdőívek azt bizonyították, hogy ennek is az ellenkezője igaz. Mivel a nej keresete sokat számít, a férj ezt azzal is meg akarja hálálni, hogy az esetek többségében nagyobb részt vállal a házimunkából is, a gyermeknevelésből is. Hová vezet a túlzó anyáskodás? A gondoskodás és az odaadás a szeretet jele. Ez tény. Csakhogy sok anya túlzásba viszi: állandóan figyeli a gyerek minden lépését, vagy túláradó szeretettel árasztja el őt. Ez pedig megöl minden kapcsolatot. Az anyai szeretet azt jelenti: elfogadlak olyannak, amilyen vagy, tehát feltétel nélkül szeretlek. Gyakran viszont a túlzó anyáskodás pokollá változtathatja az együttélést, azzal például, hogy az anya nem enged egyetlen önálló lépést sem a gyerekének. Akkor a felelősségből, a gondoskodásból, a szeretetből olyan fokú ellenőrzés lesz, ami árt a gyereknek. Tény ugyan, hogy az ilyen nők is jót akarnak. Közben azonban rosszat tesznek a gyereküknek. De vajon kik hajlamosak a túlzott anyáskodásra? Elsősorban azok, akik gyerekkorukban úgy érezték: nem kaptak elegendő szeretetet. Felnőttként aztán ezt kompenzálni akaiják. Ennek azonban fatális következményei lehetnek, mert a védtelen gyereknek később komoly problémái adódhatnak az életben, a párkapcsolatokban. Vannak jellegzetességek, amelyek arra utalnak, hogy az illető túlzón anyáskodó. — Mindenért felelősnek érzem magam. — Ha a gyerek házon kívül van, mindig tudnom kell, hol tartózkodik, mikor jön haza. Másképp egyfolytában aggódom érte. — Azt tartom a legfőbb feladatomnak, hogy biztos hátteret nyújtsak a gyerekek számára. Lám, nem is gondolnánk, mennyi szenvedés, megkesere- dettség, egész életen át tartó boldogtalanság származhat a túlzó anyáskodásból. Miközben pedig jót akarunk. Nem árt ezért kritikusan figyelni önmagunkat, s ha valamelyik vészjelzést észleljük, azonnal meg kell próbálnunk változtatni a viselkedésünkön. Másképp önmagunknak és a gyerekünknek teszünk rosszat. Kibékülni is tudni kell Nincs az a jó kapcsolat, amelyben soha ne lennének viták, veszekedések. A veszekedésnek olykor előnye is van, hiszen tisztázni lehet a félreértéseket, ráadásul a valódi kibékülés örömteli perceket szerezhet. Vannak azonban párok, akiknél a vita állandósul, sőt vannak, akik szinte kiprovokálják a nagy, drámai összecsapásokat. Minden párra jellemző: mivel mindenki a saját álláspontját tartja helyesnek, azért küzd, hogy az ő véleménye érvényesüljön. Ilyenkor kompromisszumokat kell kötni. Ha egyáltalán nem merülnek fel konfliktusok, akkor az egyik fél biztosan föladta már önmagát, alárendelte a vágyait a másik akaratának. Ha a véleménycserék nem válnak elfajult veszekedésekké, akkor ezek jótékony hatással is lehetnek a kapcsolatra, hiszen ez is jobb, mint az idővel fellépő közömbösség és elhatárolódás. A tapasztalatok szerint a vita élénkítheti a kapcsolatot:- ha konkrét történésre, tényre korlátozódik;- ha a felek nem zúdítanak szemrehányásokat egymás nyakába;- ha hagyják, hogy mindketten kibeszélhessék magukat;- ha tartózkodnak a tettleges- ségtől;- ha tisztelik a másikat any- nyira, hogy nem akarják megbántani őt;- ha nem vádolják a másikat, hanem csak az érzéseiket próbálják megfogalmazni. Tehát nem ezt kell mondani:,,Nem törődsz velem...”, hanem: „Szeretnék több időt tölteni veled.” A vita viszont káros:- ha csak egyszerűen ingerült valamelyik fél, például a munkahelyi bosszúságok miatt;- ha azért keresi a drámát, hogy „felélénkítse” a kapcsolatukat;- ha már százszor veszekedtek ugyanaz miatt;- ha folyton a múltbeli hibákkal példálódzik;- ha a partnere hajlamos arra, hogy elveszítse a fejét, s erőszakossá válik;- ha nem kettesben vannak, hanem kívülálló társaságában robban ki a veszekedés;- ha nincs is éppen elég idejük arra, hogy megfelelően megbeszéljék a dolgot;- ha a nyitva hagyott fogkrém miatt veszekszik, ahelyett, hogy a valódi problémáról próbálna őszintén beszélni;- ha mindenáron azt akarja, hogy önnek legyen igaza, ön „győzzön”. A mindent tudó fogkrém Nagyanyáink a fogkrémet nem csak fogtisztításra használták. Ha a sütő szép fehér teteje megkarcolódott, a fogkrém befogta. Az asztal üveglapján esett apró sérülést is eltüntették vele. Ha a vázán vagy a fényezett bútoron, poharakon odacseppent víz nyomát észleljük, nedves rongyra tett fogpasztával hozzuk rendbe. A cserepeket, gyertyatartókat, elpiszkolódott ezüst- és sárgaréz dísztárgyakat először szintén fogkrémmel dörzsöljük be, majd langyos vízzel leöblítve, újra be- tehetjük a vitrinbe. Ha az ékszereket tisztára akarjuk varázsolni, kenjük be azokat fogkrémmel. Ha ehhez fogkefét is használunk, a tisztítószer minden apró résbe eljut. Ha a vasaló talpa elpiszkolódott és nem könnyű már a ruhákon húzogatni, kenjük be a hideg vasat fogkrémmel. Ha leöblítettük, újra csillogó és könnyen kezelhető vasalóval dolgozhatunk tovább. A réztárgyakat só és liszt azonos arányú keverékével is megtisztíthatjuk. Ebbe a keverékbe tegyünk egy kevés ecetet is, majd ezt kenjük rá vastagon a tisztítandó felületre. Ha megszáradt, mossuk le és dörzsöljük szárazra. A diófa bútorok tisztításához használjunk tejet. A portalanított bútort dörzsöljük be friss tejjel, majd töröljük szárazra. A szárított virágcsokrokról először porszívózzuk le a port, majd hajsprayjel fújjuk be. A kezünkön levő tintafoltot dörzsöljük be kicsavart citrom levével. A citrommal a krumpli- pucolás következtében megbar- nult ujjainkat is megtisztíthatjuk. Szervezetfejlesztés a DÉDÁSZ-nál Paluska Zoltánt, a Bayernwerk csoport tulajdonában lévő Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Szekszárdi Üzletigazgatósága vezetőjét július elsejével kinevezték a DEDASZ személyügyi és belső szolgáltatási igazgatójának. Már régóta hallani arról, átszervezések várhatóak a cégnél. Erről, valamint arról, kérdeztük az igazgatót, hogy a szervezet-fejlesztés, korszerűsítés miként érinti a fogyasztókat. — Véleményünk szerint nem az a fontos a fogyasztónak, hogy legyen egy iroda, ahova bejárhat, hanem hogy a szolgáltatás minősége kielégítse a fogyasztói igényeket. Akkor nem kell reklamálnia, se személyesen, se telefonon. Néhány kirendeltséget valóban össze kell vonni, ami any- nyiban érinti a fogyasztókat, hogy az irodák száma csökken. Az eddigi 40 kirendeltség helyett ezután 31 üzemvezetőség lesz. Az összevonás gyakorlatilag azt jelenti, hogy nagyobb területen működik tovább nagyjából ugyanaz a csapat. Három helyett kétszintűvé válik az irányítás, ami feladatbővülést és nagyobb önállóságot is jelent az üzem- vezetőségek számára. A 31 szervezeti egységnek külön igazgatósága lesz, közvetlenül a vezérigazgató hatáskörében. A változás tehát azt is jelenti, hogy az üzemvezetőségek képviselete igen közvetlen lesz a vezetésben. — Tolna megyében az átszervezés pontosan mit jelent? — Marad a szekszárdi, paksi, dombóvári, tamási, si- montomyai és a hőgyészi központ, illetve ezekből lesz üzemvezetőség. Tolnát és Bá- taszéket a szekszárdi üzemvezetőséghez vonjuk össze, Dunaföldvár pedig Dunaújvároshoz kerül. Megjegyezem, hogy mindhárom településen egy ideig még ügyfélszolgálati irodát tartunk fenn. Jövő év közepéig a közvetlen díjbeszedés helyett áttérünk a csekkes rendszerre, amellyel az irodák szükségességét szeretnénk csökkenteni. A kiküldött csekken - határidőn belül - akkor fizet a fogyasztó, amikor az neki megfelelő. — Mi várható el az új szervezetidéi? — Az, hogy jobb lesz a kommunikáció és jobbá, gazdaságosabbá válik a működés. Az a célunk, hogy a fogyasztónak ne legyenek reklamációs ügyei, a működés a lehető legolcsóbb legyen, hiszen minél alacsonyabbak a költségeink, annál kevésbé emelkedik a jövőben a villamos-energia ára. Ha világosan láthatóak a költségek, akkor az árhatóság jobban tud dönteni. A cégnek pedig az az érdeke, hogy el is tudjuk fogadtatni ezeket a tisztán tálalt költségeket. Ezért van szükség arra, hogy a tevékenységek egy részét mintegy „kiszervezzük”. Ezt követően a jelenlegi dolgozóinkból megalakított szervezeteknek olyan jelentős megrendelője marad a DÉDÁSZ, amely az ott dolgozók számára biztos jövőt jelent. — Hogyan oszlanak meg a jelenlegi funkciók? — Az üzletigazgatóságok feladatköre ketté válik, egyik részét a pécsi központ látja el, a többit pedig az üzemvezetőségek. Utóbbiak a műszaki, értékesítési tevékenység mellett ellátják a gazdasági, gazdálkodási, személy- és munkaügyi feladatokat is. Mindehhez elengedhetetlen a már rendelkezésre álló számítástechnikai háttér. Ez azt is jelenti, hogy a fogyasztók is több ügyet tudnak elintézni helyben, illetve lakóhelyükhöz közel. Gyakorlatilag nem lesz olyan ügy, ami miatt a lakossági fogyasztónak, vagy átlagos vállalkozónak a pécsi központba kelljen utaznia, sőt az üzemvezetőségeken azokat az ügyeket is elintézheti, amelyek eddig az üzletigazgatósághoz tartoztak. — Várható-e létszámleépítés? — Magát a „kiszervezést” is a Bayenwerk humánus hagyományaihoz híven szeretnénk megoldani, a dolgozók érdekképviseleteivel egyeztetetten. A társaság létszáma már az elmúlt egy-másfél évben mintegy 10 százalékkal csökkent. A nyugdíjba vonulók helyett nem vettünk fel mást. Voltak korengedményes nyugdíjazások is. Gyakorlatilag csak olyan létszámcsökkenés lesz, ami technológiai váltásból adódik. Két-három év alatt a belső struktúrának át kell alakulnia. Az új szervezetben más tevékenységek másfajta tudást igényelnek, de ezt is megoldhatják a természetes változások. Tisztában vagyunk azzal, ha valakinek nem találunk munkát az új szervezetben, ez neki 100 százalékos leépítést jelent. Ilyen esetekben a Kollektív Szerződés és Munka Törvénykönyve előírásának betartásán túl is segítjük az érintettet jövője alakításában. -(Pll) A szokás hatalma Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: július 18. A június 21-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Na nézd ezt a félnótást, már megint elájult”. A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Sásdi Csaba 7146. Várdomb, Táncsics u. 8., Szabó Istvánná 8093. Lo- vasberény, Rákóczi u. 59., Kimmel Istvánné 7200. Dombóvár, Kinizsi u. 16., Holendemé Csimma Anikó 7100. Szekszárd, Dr. Hirling Á.u. 5., Domokos Anikó 7161. Cikó, Hársfa u. 5.
