Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-17 / 114. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1997. május 17., szombat Bátaapáti 730 éves A tatárjárás után újjáépítő királyunk, IV. Béla 1267-ben összeíratta az ország birtokviszonyait. Az okiratban ekkor említik először Apáti nevét: „Terra ma- nastarii de Bata Apaty vo- cata Vagyis Apáti a Bátához tartozó monostori földként szerepel itt. A Mecsek északi nyúlványain elterülő erdőség királyi birtokadományként került a bâtai bencés szerzetesrend tulajdonába. A középkori majorság egyházi épületeinek emlékét még az 1830-as években is őrizte a falusi szájhagyomány: „a népmondák szerint klast- rom állott”', sőt a XX. század közepéig Bátaapátiban egy kis mellékutcát „Mönchehohl”- nak, azaz szerzetesvölgynek neveztek. A gyengülő bencésrend birtokainak egy része a XIV. századtól világi földesurak kezébe került. Az apáti majorságot előbb a Bodó, majd a kölesei Kende család birtokolta. A török hódoltság (1541-1686) idejéből Apátiról csak hiányos adatokat ismerünk: a defterek adókivetéseiben váltakozva 5-12 ház szerepel. Egy 1660-as évekből származó útleírás szerint „Ap- pátyt ( Ösztönei és Mórággyal határos) rácok lakják”. A törökök kiűzése után az elvadult vidéket a Habsburgok hű támogatóinak adományozták. Kollonits, Jány, Zinzendorf földesurak után Mercy gróf 1722- től Németországban toborzott jobbágyokkal népesítette be birtokait. Az Apátiba telepítettek- kel - hat évi próbaidő után - 1736-ban Hőgyészen megkötötte a „Hauptkontrakt"-ot. A sváboknak nevezettek különböző német tartományokból érkeztek eltérő nyelvjárással és szokásokkal. Új telephelyükön a lutheri hitelvek ereje tartotta össze őket. Azonnal népiskolát szerveztek, imaházat építettek, leánygyülekezetként a kismá- nyoki parókiához csatlakoztak. Az 1781. évi türelmi rendeletet követő években önálló egyház- községgé szerveződtek, lelkészt választottak, és felépítették későbarokk stílusú templomukat. 1773-ban Mercy birtokait az Apponyi család vásárolta meg. Az új földesúr Apátiban az erdőgazdaságot és a szőlőművelést fellendítette (1790 táján épült a ma már műemlék jellegű présház és pince). Apáti lakóinak száma az 1780-as években 1000 fölé emelkedett, 1890-re pedig 1500-ra duzzadt. A túlnépesedés veszélyével egyidőben a fi- loxéra-járvány 400 katasztrális hold szőlőültetvényt pusztított el. A robbanásszerű elszegényedés miatt egyrészt többen elvándoroltak Dél-Baranyába és Németországba, másrészt fokozták a tejtermelést és a háziipart: fonott székekkel, klumpával, gyapjúval és lenvászonnal piacoztak. Egy kormányrendelet 1903- ban Apátit „Bátaapáti”-ra keresztelte. A „nagyközség” nehéz évtizedei következtek: a világháborús vérveszteséget infláció és gazdasági válság követte; megjelent az egykézés. A lakosság száma 1100 főre csökkent. 1930-44 között a hitleri eszmék erőszakos teijesztése politikai feszültséget idézett elő és feldúlta a faluközösséget. 1945- ben pedig egymás után következtek a németajkúakat sújtó törvények; végül 1946-ban a község lakosságának 80 százalékát kitelepítették, vagyonukat elkobozták. Az üres házakat és a gazdátlan földeket a Heves megyei Istenmezeje községből áttelepített 90 bányász-parasztcsalád foglalta el (kb. 500 fő). A jövevények nem vállalkoztak otthonteremtésre: a tsz-szervezés erőszakolása miatt több hullámban visszavándoroltak, szülőfalujukba. Bátaapáti lélekszáma 1960-ra 500 alá süllyedt. Az 1970-ben végrehajtott „körzetesítés" a falu megtartó erejét összeroppantotta: megszűnt az önálló közigazgatás, valamint a termelőszövetkezet és az általános iskola. A sorvadásra ítélt „társközség" számára az 1989-90. évi rendszerváltozás a megkapaszkodás eshetőségét kínálta. Az újra önállósodó, szabadon választott községi önkormányzat mindent elkövetett Bátaapáti megmentéséért. Az erőfeszítéseket siker kíséri. Az állami támogatás mellett jelentős a Németországból hazalátogató elszármazottak anyagi segítsége. Az egész falun látszik a törekvés és az önbecsülés: szép újra a temploma, korszerű az iskolája, barátságos az óvodája, rendezettek a porták és az utcák. Az Európai bortermelő KFT nemzetközileg ismert „kastélyborai” is növelik a község hímevét. Nyugat-európai vadászok az erdő- gazdaság visszatérő vendégei. Ma a Bátaapátiba látogatók elismerően mondják: „Egy nagy mosolygás ez a falu. Tiszta utcák, virággal szegélyezett járdák, kipingált tornácok, fehérre meszelt falak köszöntik az odalátogatókat. ” Az ózondús erdei levegőben, a nyugalmat árasztó falusi csendben Bátaapáti nem sorva- dozni, hanem virulni és másokat is éltetni akar. Dr. Kolta László A Délvidéken történt, fél évszázaddal ezelőtt Magyartalanítás Csurogon Az újvidéki TV Decsen élő szemtanúkat szólaltat meg a mészárlásról A mai Kis-Jugoszláviában, a Vajdaságban található Csurogon 1910-ben 2730 magyar nemzetiségű lakos élt. Nem egészen negyven év múlva, 1948-ban a magyarok lélekszáma már csak 193 fő volt. Mi történt több mint 2500 emberrel? leki Júlia 450 legyilkolt, vagy a Csurog közelében létesített já- reki haláltáborban elpusztult személy nevét gyűjtötte össze, de a lista még nem teljes. Az Csurogi kisbírók. Valamennyit kivégezték Erre a kérdésre kereste - és meg is adta - a szomorú választ a becsei Teleki Júlia, aki újságíró kollégáival, az újvidéki Ma- tuska Mártonnal és Keszég Károllyal együtt nemrég Szek- szárdon tartott előadást a fél évszázaddal ezelőtti történésekről. A tragikus eseménynek - mert ne szépítsük, a csurogi magyarok afféle modem kori vérbosszú áldozataivá váltak - utólag lett némi Tolna megyei vonatkozása is. Mármint abban az értelemben, hogy sok csurogi lakos, aki menekülni kényszerült a véres megtorlás elől, szűkebb pátriánkban talált új otthonra. Matuska Márton és Teleki Júlia előadását is több olyan idős szekszárdi, illetve őcsényi és decsi lakos kísérte figyelemmel, aki egykoron szülőfalujában, Csurogon látta meg a napvilágot. De visszatérve a drámai eseményekre: mint köztudott, a Délvidékre bevonuló magyar hatóságok 1942 telén, a „hideg napok” idején sok szerbet, zsidót, de magyart is kivégeztek, ártatlanul. Az már viszont egyáltalán nem köztudott, hogy 1944-ben a visszatérő szerb csapatok milyen szörnyű megtorlást alkalmaztak válaszként. A bosszú - más falvak mellett - Csurogon tetőzött. Ezt a települést szinte teljesen megtisztították a magyar lakosságtól. Teleki Júlia, aki Visszatekintés a múltba című kötetében állított emléket a lemészároltaknak, maga is ekkor, azaz 1944 októberében veszítette el édesapját. Erről így ír könyvében: „1942 folyamán édesapám jótállt a szerb szomszédaiért, aminek köszönve senki sem bántotta őket. Ugyanezt nem kapta viszonzásul, mert 1944 októberében a többi magyar férfival együtt a községháza udvarába terelték. (...) Egy napon a testvéremet azzal fogadták, hogy apánk már nincs ott, elvitték. Eközben arra lett figyelmes, hogy kocsik hagyták el a községháza udvarát trágyával megrakva, de a szekerek aljából csörgött a vér, az udvarból még akkor is puskalövések hallatszottak. így lett 34 éves anyám összetört szívű özvegy nagyon sok asszonytársával együtt.” Máig nem tudjuk pontosan, hány magyar lakos esett áldozatául a bosszúhadjáratnak. Teéletben maradt magyarokat pedig - legalábbis döntő többségüket - 1945 elején kisöpörték Csurogról. Teleki Júlia egyébként számos túlélőt keresett fel, s hallgatta meg, jegyezte le visszaemlékezéseiket. Mint könyvében írja, a drámai időszak ma is elevenen él a megszólaltatottak emlékezetében. „Nem kívánnak bosszút állni - olvasható a kötetben -, azt szeretnék, ha nemzetiségtől függetlenül emberhez méltóan tudnánk együtt élni.” (Az Újvidéki Televízió Rácz József szerkesztő vezetésével a napokban Decsen forgatott, megszólaltatva az idekerült, egykori csurogiakat. Az elkészített dokumentumfilmet a Magyar Televízió 2-es csatornáján, e hónapban lehet majd megtekinteni). Szeri Árpád ................................................. B ÁTMETALL Termelő és Kereskedelmi Kft bérbe adja a Bátaszék, Budai u. 5. sz. alatti „BÁTMETALL Vállalkozók és Szolgáltatók Háza”-ban lévő központi fűtéses, telefonnal ellátott, összesen 60 m2 alapterületű négy helyiségét, kereskedelmi illetve irodai célú hasznosításra. Bérleti díj: 500 - 600 Ft/hó/m2 Érdeklődni személyesen a BÁTMETALL Kft. Bátaszék, Szentháromság tér 3. sz. alatt vagy a 74/493-474 telefonon dr. Heimann János ügyvezető igazgatónál. (!2738, BHG ASZ Kft. Szekszárd, Keselyűsi u. 4-8. felvételt hirdet szerszámtervező és kőműves munkakör betöltésére. Személyes jelentkezéseket várunk. Óriási fürdőruha vásár! ! Márkás, új fürdőruhák kiárusítása május 20-án, kedden, 9-17 óráig SZEKSZÁRDON a Művelődési Központban. \ 60 féle fazon, egyenesen a gyártótól. Már 300 Ft-tól 2.800 Ft-ig. ■ CSAK EGY NAPIG! ! (12753)j TEMETES A Pantar Kegyeleti Szolgáltató Bt. Paks, Kálvária u. 2. teljeskörű szolgáltatással áll Pakson és a környező településeken ügyfelei rendelkezésére. Telefon: 75/311-065. Állandó rádiótelefon-ügyelet: 06-30/363-255. Müll-Patrik Temetkezési Bt. Paks, Retek u. 1. sz. (Széchenyi tér) telefon: 06-75/314-597. Teljeskörű szolgáltatással áll ügyfelei rendelkezésére Pakson és a környező településeken. A fenti címen és telefonszámon éjjelnappal ügyelet van. A Panteon Kegyeleti Szolgáltató Magyar-Német Kft. Szekszárd, Alkony u. 1. alsóvárosi temető teljeskörű szolgáltatással áll ügyfelei rendelkezésére. Állandó telefonügyelet Szekszárdon munkaidőben reggel 8 órától 16 óráig, 74/319-702, munkaidőn túl rádiótelefon 06-20/413-376, Tolnán 74/440-247, telefax:74/319-702. Kesjár Mihály Tolna, Deák F. u. 27. - Aponyi Lászlóné Tolna, Hajós u. 3. Tel.: 74/443-601. Mobil:.06/20/240-332. Bognár és Társai Temetkezési Bt. Dombóvár, Kórház u. 4L készséggel áll Dombóváron és környékén a kegyeleti szolgáltatást igénylők rendelkezésére. Tel. munkaidőben fél 8-tól 16 óráig: 74/466-836, munkaidő után és hétvégén állandó ügyelet: Bognár László, Dombóvár, Rákóczi u. 72. Tel.: 06-60/361- 658 vagy a 06-30/361 -658 (A 06-ot helyi híváskor is tárcsázni kell.) A Klem és Társa Temetkezési és Szolgáltató Kft. Nagymányok, Katona József út 1. Tel.: 458-362 vagy 06-60/363-466. Készséggel áll Bonyhád és környékén kegyeleti szolgáltatással tisztelt ügyfelei részére 0-24 óráig Bonyhád, Vörösmarty tér 18. Tel.: 452-137 vagy 06-60/363-233. Hétvégi ügyelet Bonyhád, Cikói út 35., 0-24 óráig. Nagymányok, Petőfi u. 80. Tel.: 458-182. Botta György temetkezési vállalkozó, Hőgyész, Széchenyi u. 27. Teljeskörű szolgáltatással áll Hőgyészen és a környező településeken ügyfelei részére. Állandó telefonügyelet: 74/488-134. Garaygta öregdiákok: dr. Rajczi Péter Megrövidített névvel az Alma Materben Amikor ezelőtt pontosan hetven évvel, 1927. szeptemberében a 11 esztendős Rajczi Péter Pál átlépte a szekszárdi Garay János Gimnázium küszöbét - édesapja beíratni vitte az intézménybe - , Ujsághy Géza osztályfőnök némileg idegesen legyintett: — Kérem, ilyen hosszú nevet nem írunk le. Legyen csak egyszerűen Péter. S lön. Később ennek az egyszerűsítésnek meg is lett a böjtje, ugyanis a doktori diploma kiállításához külön kellett kérvényezni mindkét keresztnév feltüntetését. De ez már egy másik történet... Dr. Rajczi Péter neve ma - s ez részben a sors iróniája, részben pedig a dolgok természetes rendje - nem igazán ismeretes Szekszárdon. Pécsen viszont lámpással kellene keresnünk olyan helybeli polgárt, aki ne hallott volna róla. Nemcsak gimnáziumi tanárként, történészként, könyvek, helytörténeti publikációk szerzőjeként, hanem közéleti személyiségként is köztiszteletnek örvend. Ma is, pedig már elhagyta 80. életévét - igaz, ez az első hallásra magasnak tűnő életkor nem jelent semmit sem, hiszen bölcs derűjét és humorát nagyon sok fiatal is megirigyelhetné. De visszatérve a hét évtizeddel ezelőtti kezdetekre - már ami a szekszárdi Garay János Gimnáziumot illeti - , dr. Rajczi Péter ma is úgy emlékszik mindenre, mintha csak tegnap történt volna. Mindenekelőtt persze az akkori pedagógusok hagytak benne mély nyomot - ki ezért, ki azért. — Szekszárdon ebben az időszakban egy gimnáziumi tanár külön kategóriának számított. Ma már ezt elképzelni is nehéz ■ .. Kivel is kezdjem? Talán Schwirián Józseffel, akit csak Dr. Rajczi Péter Bagónak neveztünk a háta mögött. Hogy miért, azt már nem tudom, de az biztos, hogy igen kemény ember volt, s gyorsan eljárt a keze, ha rossz fát tettünk a tűzre. Már említettem Ujsághy Géza nevét, aki osztályfőnököm lett. Egyébként annak idején a Pazmane- umot végezte el Bécsben: amit tudok latinul, legalábbis az alapot, azt tőle tanultam meg. Ugyancsak a Pazmaneumon szerzett diplomát Varga Ignác, a fogalomnak számító Náci bácsi. Talán még Ujsághy Gézánál is jobb latinos volt. Emlékszem, egy-egy nehezebb skan- dálás előtt kértük a segítségét, s ilyenkor az egy kilónál is nehezebb tenyerével a fejünkön verte a ritmust. A módszer hatékonynak bizonyult, mert megtanultuk a szövegrészt. Érdekes személyiség volt a gimnázium igazgatója, Tamás Viktor is, aki később - 1931-ben - Újpestre került. Egyszer egy szülő érdeklődött nála csemetéjéről: a két lépés távolságot mindenkivel szemben megtartó Tamás Viktor azt mondta, hogy ugyan nem ismeri a tanulót, de nincs vele semmi baj. Ezt honnan tudja, ha nem ismeri? - kérdezett vissza szülő. Onnan, hogy ha ismerném, az már baj lenne számára - hangzott a válasz. Az új igazgató, Róder Pál 1932-ben érkezett Szekszárdra. Korábban rövid ideig Juhász Gyulával együtt tanított a Felvidéken, a szakolcai gimnáziumban. Sőt, Juhász Gyula valamelyik művében említi is a fiatal Róder Pált, Szakolca Don Jüanját... — Mindenesetre Szekszárdra friss levegőt hozott - idézi fel az új igazgató alakját dr. Rajczi Péter. — A szó teljes értelmében tiszteltük ezt a szigorú, de igazi pedagógusvénával rendelkező embert. Tiszteltük, de azért mégsem féltünk teile. Róder Pál- jellemző módon - egy teniszpályát építtetett a gimnázium melletti területre, s megkövetelte ennek a sportnak az ismeretét, mondván, hogy ez beletartozik egy művelt ember ismeretanyagába. Ami magát a gimnáziumi életet illeti, az a maga külön világával egyfajta szigetnek számított a 20-as 30-as évek Szek- szárdján. A megyeszékhelyre még ekkor is tökéletesen illett Babits Mihály verse: „Kis város, nagy falu, korán-fekvő, korán kelő.” — Ez volt az első költői élményem - mondja dr. Rajczi Péter, aki ma sem feledi a várost ellepő őszi sártengert, a sétatéren időnként átvonuló marhacsordákat, az éppen kezdődő aszfaltozást. Egyedül a ma már nem létező korzó, a társadalmi élet színtere jelentett egy kis kikapcsolódást. Mindenesetre 1937-től már egy másik, a Szekszárdtól meglehetősen elütő Pécs - a jogi egyetem- lett dr. Rajczi Péter lakhelye. A II. világháború vége felé, 1944. december elején - a keleti fronton töltött szolgálatot befejezettnek nyilvánítva - ismét visszajött a szüleihez Szekszárdra, majd egy hónap itt tartózkodás után végleg Pécsen telepedett le. A tankerületi főigazgatósági munka, majd a gimnáziumi tanári tevékenység városszerte ismertté és elismertté tette nevét - igaz, ennek ellenére az ötvenes években egyenesen Ilku Páltól érdemelte ki a „pécsi reakció legerősebb támasza” címet. Később, már a hetvenes években, amikor két egyetemista összeverekedett néhány szovjet katonával, ismét a szőnyeg szélére kellett állnia dr. Rajczi Péternek. A túlfűtött nacionalizmussal vádolt fiataloknak ugyanis ő tanította a gimnáziumban a történelmet... — Nagy szerencsémre éppen ekkor, 1977-ben töltöttem be a 60. életévemet, úgyhogy elmehettem nyugdíjba. A levéltár igazgatója, Szita László rögtön lecsapott rám, azóta itt segédkezem, ebben az intézményben. A szekszárdi Garay János Gimnáziumban töltött éveket a korábban tartott érettségi találkozókon gyakorta felemlegettük. Egy ilyen találkozón - már a hatvanas években - a hölgy-osztálytársaim hangos szervusz Péter! felkiáltással és két puszival üdvözöltek. Hogy ezt miért nem harminc évvel ezelőtt adtátok - gondoltam magamban. Persze, akkoriban erre nem sok remény lett volna, hiszen a velünk egyidős, tizenéves lány magántanulókat szigorúan magáztuk, s kezét csákó lommal köszöntünk nekik... Szeri Árpád
