Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-03 / 77. szám
10. oldal Bonyhádi Magazin 1997. április 3., csütörtök Múltidéző lapszemle Értelemmel és szorgalommal — Könnyen sikerült beilleszkedni? — Nem is tudom, valahogy ez úgy jött magától. Eleinte nem túl sok vizet zavartam, az elképzeléseimet igyekeztem szinkronba hozni a feltételekkel. Közben persze azt is láttam, hogy hol és mit kellene megváltoztatni... .(Részlet, a Solymosi Józseffel, a Pannónia Tsz főagronómusával készült interjúból.) Tolna Megyei Népújság,1977. január 12. Készülnek az NB Il-re Csak rövid pihenőjük volt a Bonyhádi Spartacus női röp- labdásainak: január első napjaiban már megkezdték az edzéssorozatot, készülnek a bajnokságra, illetve az azt megelőző mérkőzésekre. (A csapat edzője Istenes László volt.) Tolna Megyei Népújság,1977. január 13. Épül a művelődési központ Bonyhádon Az újdonsült város, Bony- hád központjában deszkakordon sejteti az építkezés jeleit. Bonyhád új művelődési központja készül ezen a helyen. A TOTÉV dolgozói - az építkezés kivitelezői - befejezték az alapozást, amely négyszáz köbméter betont nyelt el. Tolna Megyei Népújság, 1977. április 21. Ferencz Zsolt: Múló szenvedés , Lehunyom szemem És mást látok- azt látom, amit képzelek - Körülöttem zajok Bennem mégis csend van. A zajból csendet szűrök így látszatra nyugodtnak tűnök Pedig tombol bennem Az a láthatatlan És sajnos halhatatlan Nem múló szenvedés... Miért van ez így, Miért nincs máshogy, Miért láncol folyton az ágyhoz? „Soraim, most nem találnak dallamot Bolyonganak a szavak És egybefolynak a mondatok..." A távolban halk zene szól S megnyugtat, hogy Te (és CSAK TE!) . Mellettem alszol. És ha holnap ébredek Már mást látok ■ ■ ■ amit képzelek S ha nem mondtam volna eddig, Most mondom, Figyelj !: SZERETLEK !! ! Akiket Bonyhád megihletett... A a M. Érdi Judit grafikája Kolta László Illyés-tanulmányához Kiállítás nyílt a bonyhádi művelődési központban, „Akiket Bonyhád megihletett’ címmel, tárlatnak meghirdetése nem volt túl szerencsés, hiszen nagybetűs cím alatt kisebb betűkkel, zárójelben volt olvasható - már aki vette a fáradságot az elolvasására -, hogy várják azok jelentkezését, akiknek a tulajdonában e témájú alkotás van, és szívesen kölcsönözné a kiállítás idejére. A város képzőművészei, alkotói talán megérdemelték volna a személyes megkeresést. A város húsz éves évfordulójának ünnepségén, hétfőn megnyílt tárlaton tizenkét alkotó munkái tekinthetők meg, április 22-ig. Bokor Vilmos festőművész Bonyhádon járt gimnáziumba, majd húsz évet Párizsban töltött, ott vált elismert festőművésszé. Végrendelete szerint özvegye húsz festményt ajándékozott a városi könyvtárnak. Horváth Olivér művésztanár, a Képzőművészeti Kör megteremtője. Több köztéri szobrot is alkotott, több festményét a városnak ajándékozta. Kertes Kollmann Jenő grafikái, festményei, humoros plakátjai révén vált ismertté. Eveken keresztül vezette a Képző- művészeti Kört. Kerti Károly Munkácsy-dí- jas festőművész, grafikái és tollrajzai nemzetközi tárlatokon is elismerést váltottak ki. A bonyhádi kiállításon most egy fiatalkori alkotását láthatják az érdeklődők. Kontár Juraj grafikusművész, csaknem húsz éve él Bonyhádon családjával, ő készítette el az előző címert 1980- ban, idén pedig az újat. E két alkotásával mutatkozik be. Kovács Ferenc festő, rajztanár, 26 éve megyei rajzszakfelügyelő, szaktanácsadó, a Képzőművészeti Kör vezetője. Lőrincz Vitus húsz éve szabadfoglalkozású alkotóművész. Rajzaival, festményeivel, tűzzománc-képeivel, ikonjaival nemzetközi kiállításokon is bemutatkozott. Máté Réka - akit lapunk olvasói képeiről és írásairól ismerhetnek - a városról készült fotóival szerepel a tárlaton. Palkó József Bonyhádon tanított, évekig tagja volt a Képzőművészeti Körnek. Most egy gyönyörű csendéletet láthatnak tőle a művészetkedvelők. Reif György grafikus, emellett rajztanár a gimnáziumban. A Képzőművészeti Kör tagjaként több csoportos kiállításon vett már részt, de saját tárlata is volt már. Stekly Gyula a háború után került Bonyhádra. Képzőművész szakkört alapított és vezetett hosszú éveken keresztül. A mostani tárlaton két portrét láthatunk alkotásai közül. Vecsési Sándor festőművész Tolna megyében él, többször is járt Bonyhádon. A völgységi táj őt is megihlette. Az ünnepi kiállítást Lőrincz Etel textiltervező iparművész rendezte, szép szobanövényekkel téve otthonosabbá a termet. Kolta László tanulmánya Illyés Gyula Bonyhádról „Bonyhád. Ez az álomföld, a Völgység szíve. Úgy is, hogy ez a legelragadóbb. A félig zsidó, félig svábos kisváros bennszülötteire mint emberfeletti lényekre néztem, ha megszólítottak, elakadt a szavam, már nem tudom, babonás tiszteletből, vagy a pusztalakók még babo- násabb félelméből-e?" - írja Illyés Gyula. Bonyhád várossá avatásának huszadik évfordulójára jelent meg dr. Kolta László szerkesztésében az Illyés Gyula Bonyhádról című füzet, amelyet tegnap mutattak be a városi könyvtárban. — A kiadvány fő célja, hogy a diákok, a felnövekvő bonyhádiak is ismerjék meg Illyés Gyula értékes gondolatait, amelyek itt születtek a Völgységben - mondja dr. Kolta László. — Ön gimnáziumi igazgatóként személyesen is találkozott Illyéssel. — Ez a felejthetetlen élmény 1956 májusában volt. A gimnázium akkor ünnepelte 150 éves évfordulóját. Nem akarom ennek az ünnepélynek a horderejét érzékeltetni, de az ötvenes években ez volt az első - volt egyházi, akkor már állami - iskola, amely „merészelt” 150 évre visszatekinteni. Eljöttek a régi diákok közül sokan, Illyés is örömmel tett eleget a meghívásnak. A hivatalos ünnepség után bejött az igazgatói irodába, az iskola előtti tisztelgés jegyében, és körülbelül fél órát beszélgettünk a régi diákéveiről, az egykori bizonyítványokról. Az egyik leírásában beszél is arról, hogy nem tudja, az a sok jeles és jó hogy került a bizonyítványába. Egyetlen elégségese volt, második félévben latinból. Ifjúkorában azt írta Illyés Bonyhádról: Szeretnék hálás lenni, de nem tudok. Ez a kamaszkori keserűségeket is felöleli. „Tanár ne lépjen morózus kedvvel a tanterembe. A pedagógia vagy lélekfrissítő, tehát vidám tudomány, vagy csütörtököt mond. Nem volt tanárom, akire akár most, az idő segítségével ugyancsak levetve már a sikertelen diákok elfogultságát, hálával emlékeznék. Felidézett alakjuk még véletlenül sem azt a tárgyat juttatja eszembe, amelyet tanítottak, hanem egy-egy keserű tapasztalatot”. má-ré Bonyhádi harangszó A harangoknak mindig is az volt a rendeltetése, hogy hírt adjanak a világról. Öröm és bánat kongatói voltak és maradtak. Talán ez adta az ötletet Lemle Zoltán bonyhádi református lelkésznek, hogy Bonyhádi Harangszó címmel időszakos lapot indítson. Ennek első számát ajánljuk most olvasóink figyelmébe. A négyoldalas kis formátumú újság az ünnepet idéző bibliai mondattal és Gyengéné Foga- rassy Margit versével köszönt. A lapszerkesztő lelki- pásztor a második oldalon adja közre húsvéti gondolatait, a feltámadás tényében kaput tárva a reménynek. A harmadik oldal a hétköznapok terveiről is szól Bencze Attila gondnok tollából. Túrmezei Erzsébet egy alkalmi verse indítja a negyedik oldalt, ahol egyházi hírek, információk találhatók. A Bonyhádi Református Egyházközség periodikája nem kimondottan egy lelki- pásztor állásfoglalása. Ismerve a völgységi város reformátusainak megújult hitéletét, a kiadvány olyan fóruma lesz a gyülekezetnek, ahol az aktuális információkon túl egyéni bizonyságtételek is megjelennek. Azt úja Lemle Zoltán húsvéti üzenetében, hogy „csak akkor van igazi értéke hitünknek, ha gyümölcstermő az”. Éljen ilyen gyümölccsé a bonyhádi reformátusok lapja, -decsiAz én kedvenc órám „B”-hét: péntek, hatodik óra, fizika. A szünetben lázas leckemásolás folyik. Néhányon a folyosón ténferegnek. Én, személy szerint, tanulok. Semmi kedvem felelni, de jobb, ha bebiztosítom magam. Becsöngettek. A tanár úr (mint mindig) mos is hajszálpontosan érkezik. — Nyissa ki a „füzetjét”, húzzon választóvonalat, írja fel a mai dátumot! - mintha csak magnóról menne. Minden óra elején ezt mondja. — Bachusz, Barabás ... Jesszus! Még képes és feleltet! — Böhler, Erős - komolyan gondolja. Szép fokozatosan csúszom lefelé a padban, és lázasan mormolom magamban deltaebéegyenlőcé- szer.... — Gergely, Kiss! - Az egész osztály fölsóhajt. A Zoli mindent tud. Idétlen vigyorral fölpattan a székéről, kivágtat a táblához és valamit magyaráz, de senki sem figyel rá. — Ötös, menjen a helyére, cukorka nincs! Most fölad valamilyen szövegest, de nem tudom még elolvasni sem, mer a Csabi bökdös a könyökével, hogy mondjam már meg, hogy melyik az erőkar. A Laci meg a számológépemet kéri. Kész őrület! Mind a kettő a fülembe zsong, azt se tudom, kit hívtak ki felelni. Egyébként a lényeg, hogy nem engem. Az én agyam már valahol otthon jár, hogy mekkora rö- mipartit fogunk csapni a szomszéd lányokkal és majd megnézem a Dallast, és nem alszom el a felénél... A felelő helyére ül, mindenki nagy örömére becsukódik a napló. — Kovács? Alszol? - Ez a Laci. — Mit akarsz? - mordulok vissza. — A Magdi küldi? - és a kezembe nyom egy papírdarabot. — Aszonta, olvasd el rögtön! - fűzte hozzá. Kicsomagolom a gyűrött papírlapot, amelyen gyöngybetűkkel ez áll: „Üzeni a Csilla (Sö- vérke), hogy vasárnap lejön hozzátok. A szünetben mondta a Zsuzsi. Csak ennyi?" Válasz: „Kösz. Szia!” Nem vagyok éppen bőbeszédű,de nincs kedvem belekerülni a „mesekönyvbe". Hoppá! Ez az idétlen Marosán szépen telibetalált egy pici csúzlival. Na, várjon csak! Szünetben még kitekerem a nyakát! — És maga szerint Kovács? - Ajaj? — Izé . . .tessék tanár úr? — Ez nem sok. Gergely? - halleluja. Ezt megúsztam. Jé, a könyvbe, a Newton képe alá pont oda tudok rajzolni egy kis pálcikaembert. — Micsinász? - érdeklődik szokott formájában Csabi. — Csokitortát sütök tejszínhabbal - válaszolom. Igazán magától értetődik, hogy az ember fizikaórán süt-főz. Nem? Csabi már kész is egy csípős megjegyzéssel, de megtartja magának, mert épp most megszólal a csöngő. Egy emberként kezdjük helyére tenni a ceruzákat, radírt. Szegény tanár úr, hiába tiltakozik: ne pakoljon, nem ér vele semmit. Pár perc múlva már csak ő van a teremben. Megebédelünk, aztán miénk a hétvége! Kovács Eszter A vásárló szerepe felértékelődött Hogyan telt az elmúlt húsz esztendő a bonyhádi ÁFÉSZ-nél? Erre kerestük a választ Schwarcz Márton elnöknél és Huger Jánosné kereskedelmi osztályvezetőnél. — Húsz évvel ezelőtt volt egy áruházunk és több apró üzletünk Bonyhádon - emlékezik Schwarcz Márton. Aki a városban él, tapasztalhatja a változást. Az üzleteink megújultak, megépítettük a „Gödör ABC-t, a szecskái boltunk alapterületét megdupláztuk, a Kossuth Lajos utcai egységünk is barátságosabb lett. Folytathatnám a sort a Fáy lakótelepi boltokkal, vagy a legutóbb felújított Perczel utcai üzlettel. Az áruházból kereskedőházat csináltunk, mert úgy gondoltuk, hogy a nosztalgia szép dolog, de nem lehet belőle megélni. Fontos változás még, hogy ma sokkal kevesebb emA Perczel utcai bolt kívülről bérrel oldjuk meg a feladatain- ' kát mint húsz évvel korábban. — Az Önök üzletfilozófiája mennyiben változott az elmúlt években ? — Annyiban maradt a régi, hogy továbbra is a tisztességes kereskedői magatartást tartjuk a legfőbb erénynek. Meggyőződésünk, hogy előbb-utóbb tekintélye lesz annak, aki jól adózik. Ebben a szakmában sokan a gyors meggazdagodás reményében, vagy , jobb híján” nyitnak üzleteket. Azt gondolom, ez az időszak is elmúlik. Mi a piacot figyelve a vevő érdekeit szem előtt tartva dolgozunk. — Ehhez a többi között a dolgozók állandó képzésével is hozzá akarunk járulni - toldja A felújított üzlet belülről meg Huger Jánosné -, ma már ugyanis nem lehet a régi hozzáállással fogadni a vevőket. — Felértékelődött a vásárló szerepe - veszi vissza a szót Schwarcz Márton, aki leszögezi: mindent ennek kell alávetni. Az ÁFÉSZ ennek szellemében Bonyhádon is mértékadó kereskedelmi egységként kíván működni. (X)
