Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-03 / 77. szám
1997. április 3., csütörtök Bonyhádi Magazin 11. oldal A Völgységi Takarékszövetkezet támogatásával / Értékteremtő alapítványok A bonyhádi alapítványok közül ezúttal hármat mutatunk be. Egyik az olvasáskultúra, a másik a zene, a harmadik a sport támogatására jött létre. Valamennyinek alapítója a Völgységi Takarékszövetkezet. Biblioearitas a művelődési esélyegyenlőségért Értékvesztett világunkban a könyvtár azon biztos pontok egyike, ahol a polgárok családi-gazdasági helyzetüktől függetlenül hozzájuthatnak a kulturális értékekhez, amelyek segítik tanulásukat, művelődésüket. Ugyanakkor a könyvtárak egyre nehezebben tudnak megfelelni az erősödő igényeknek - mondja Antal Mária igazgató, a Bibliocaritas alapítvány kuratóriumának tagja. Ezt az alapítványt azzal a céllal hozták létre 1994-ben, hogy segítse a városi könyvtár gyűjteményeinek és szolgáltatásainak fejlesztését, a Völgység iskoláinak részére könyvtári foglalkozások és levelezőversenyek szervezését, a hátrányos helyzetű csoportok számára mind több könyvtári szolgáltatás megteremtését. A támogatók listáját a könyvtárban jól látható helyen kifüggesztik. Az elsők között került a falra - mint az egyik alapító, és mint az alapítványt rendszeresen támogató pénzintézet - a Völgységi Takarékszövetkezet neve. A „Hangok Világa” a tehetségekért A Hangok Világa Alapítványt két évvel ezelőtt hívták életre. Mint Elmauer Józseftől, a kuratórium tagjától, a zeneiskola igazgatójától megtudtuk, a „Hangok Világát”, a zeneszerető és aktívan zenélő fiatalság támogatására alapították. Azokat a diákokat szeretnék elsősorban támogatni, akik zenei pályán folytatják a tanulmányaikat és a zeneiskolából kerülnek szakközépiskolába. Idén is felvették az egyik növendéket, László Gábort, akit az alapítvány kottával és szakkönyvvel fog segíteni. A célok megfogalmazásánál abból indultak ki, hogy a zeneiskola hangszerparkja nagyon rossz állapotban van. „Tűzoltó módon” vásároltak néhány fúvós hangszert, amely lehetővé tette az előrelépést. A fő szponzor a Völgységi Takarékszövetkezet, amely folyamatosan támogatja az alapítványt, illetve van még néhány cég és magánszemély Bonyhádon, amely illetve akik időnként segítenek. Nem nagy, de fontos bevételt jelentenek a viszonylag gyakori hangversenyeken befolyó összegek. Ezek szintén az alapítvány céljaira fordíttatnak. Focisuli a labdarúgó palántákért A bonyhádi kettes iskola focistáinak három évvel ezelőtti országos második helyezése után fogalmazódott meg néhány testnevelő tanárban és szülőben, hogy az addig mostohán kezelt gyermeklabdarúgással kezdeni kellene valamit. Az 1995-ben megalakult Bonyhádi Focisuli Alapítvány célja a Völgységben élő 8-16 esztendős gyerekek rendszeres sportolásra nevelése, versenyeztetése, felkészülésük segítése. Mint Csábrák Jánostól megtudtuk, az alapítók között ott volt a Völgységi Takarékszövetkezet, amelynek vezetői az első pillanatban átérezték az alapítvány célkitűzéseinek fontosságát. Brauer János, ügyvezető igazgató személyében egy sportos, gyermekeket szerető, a teljesítményt,-a szorgalmas, szívós munkát értékelő embert ismertek meg. Évek óta december végén rendezik meg a Méhecske kupa terem labdarúgó tornát, amelyen a három bonyhádi és hat környékbeli iskola is képviselteti magát. Az idei tervek között szerepel egy három korosztályt felvonultató találkozó a városi sporttelepen .. . A háttérben: a Völgységi Takarékszövetkezet Nem csupán pénzről van szó. Egy Bonyhád nagyságú településen pontosan tudni lehet mindenkiről, hogy a szava mennyit ér. Az iskolai takarékok is a bizalomra épültek. Amikor tíz évvel ezelőtt megalakították az első iskolaszövetkezeteket, még nem is sejtették, mekkora sikere lesz. A teveli és két bonyhádi iskola után Kisdoro- gon, Lengyelen, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban, végül idén tavasszal Szekszárdon, a Garay János Gimnáziumban alakult meg az iskolai takarék. Ma már 1124 tanuló gyűjti a pénzét ebben a formában. A takarékoskodásra nevelésen túl az is fontos, hogy maguk a diákok végzik a könyvelői és pénztárosi teendőket. Az sulikasszában résztvevőknek kulturális és sportrendezvényeket is tartanak, a diákok közül sokan részt vesznek az országos rajzpályázatokon. Ebből is látszik, hogy a takarékszövetkezet nem pusztán a pénzről beszél. A környezete, eredményei azt mutatják, hogy ez a stratégia célravezető. 1977 1997 Részjegy állomány (eFt) 528 10.400 Betétállomány (eFt) 34.000 1.400.000 Kölcsönfolyósítás (eFt) 12.000 500.000 Nyereség (eFt) 94 94.000 (X) Elúszott a munkaviszony is Megvonták az ápolási díjat A bonyhádi szociális rendelet februári módosítása nyomán többeknek nem jár az ápolási díj. Az érintettek szerint a „minimál nyugdíjból” nem lehet megélni, de nem csupán fellebbeznek, hanem magát az új szociális rendeletet támadják. Az egészségügyi bizottság vezetője szerint korai lenne, ha ismét változtatnának a nemrég módosított rendeletén. „ Tiltakozunk az ápolási díjunk eltörlése miatt. Ez az összeg eddig sem honorálta azt a munkát, amit beteg, rászoruló hozzátartozóinkért vállaltunk, önként.. . Feladtuk munkahelyeinket. . . ápolási dijunk pedig mesterségesen kevés a fizetésünkhöz képest, rezsiköltségeink viszont jóval magasabbak, mint amikor dolgoztunk... Havi egy főre jutó 11.500forintból nem lehet megélni, és most az energia-áremelés után még nehezebb ... Ápolási díjnál az elvégzett munkát kell figyelembe venni, nem az egy főre eső jövedelmet ... Harcolunk azért, hogy hozzátartozóinkat családi környezetben ápoljuk. Mit tanulnak, látnak tőlünk a gyerekeink, ha otthonba adjuk a szüleinket? Kérjük tiltakozásunk nyílt felolvasását és munkánk megbecsülését. Várjuk sürgős intézkedésüket! ” Farkas Jánosné a Fürst Sándor utcában él férjével, két gyermekével és gondozza magatehetetlen édesapját. Ottjártam- kor meggyőződhettem róla: a hatvankilenc esztendős férfinak szinte már valószínűtlenül sok baja van, nem is érti az ember, hogy büntethet a sors valakit ennyi mindennel. A bácsi cukorbeteg, mindkét lábát combközéptől amputálták, érszűkületes, két agyérgörcse volt, a beszéde sérült. Evés közben félrenyel, a bal szemére régóta vak, karácsonyra a jobb szeme is kétszer bevér- zett, most már ezzel sem lát. Az idegent nehezen, de tudja üdvözölni, de ennél hosszabb beszélgetésre nem kerülhet sor. Nagy barátja a rádió, az hozza neki a híreket a világról. Szüksége van a gondozásra Maximális ellátást kíván: mérni kell a cukorszintjét, inzulin injekciót kell neki adni, egy sor gyógyszert kell rendszeresen szednie. A lánya tálcán viszi be neki az ételt, főz, mos rá, tisztán tartja, segíti, ha a tolókocsiba át akar ülni. Ez az idős ember ápolás nélkül meghalna. Eddig 7567 forint ápolási díjat kapott Farkasné. Mutatja a levelet, amelyben az önkormányzati rendeletre hivatkozva megszüntetik az ellátást. Nem tagadja: a legnagyobb érvágás, hogy ezzel a munka- viszonya is megszűnik. (Az ápolási díjban részesülőknek úgy ketyeg az óra, mintha munkába j ámának. ) Az indoklás szerint túl magas mind az ápolt, mind a család jövedelme, ezért nem jár a díj. A módosított rendelet értelmében az ápolt jövedelme nem haladhatja meg a nyugdíjminimum százötven százalékát - ez ma 17.200 forint, illetve a családban az egy főre jutó jövedelem nem lehet magasabb a nyugdíjminimumnál, tehát 11.500 forintnál. — Édesapámnak a nyugdíja 34.590 forint - de ezt a nyugdíjintézet folyósítja neki. A díj az állapotának megfelelő, miután 100 százalékos rokkant - mondja Farkasné. — A cukorbetegsége miatt az étkezésére is sokat kell költeni: húskészítményeket és főzeléket adok neki. A gyógyszerek közül az altatóra van támogatás, de a keringésjavítóra nincs, ez havonta ezer forint. — A fellebbezésében Ön komoly kiadási tételeket sorolt fel. — A fűtés nagyon drága. Nem túl nagy a házunk, de édesapámnál szeptembertől júniusig kell, hogy menjen a konvektor, hiszen érszűkületes, probléma van a keringésével, mozogni nem tud. Rajta nem lehet spórolni. — Látom, itt a gázszámla: 15.300forint. — Ehhez még jön a melegvíz, ami áramról megy, az több, mint 3000 ezer forint. — Arra nem is gondoltak, hogy otthonba adják be a papát? — Azt semmiképpen nem akartam. Nem tudtam volna elviselni. Itt családi környezetben van, látogatják az unokák. Igaz, hogy egy otthonban sokat dolgoznak a gondozók, de azért a család mégis csak más. Sok vagy kevés a havi tizennégyezer? — Önök nemcsak fellebbeznek, hanem aláírást is gyűjtenek, hogy a rendeletet visz- szavonják. — Igazságtalannak tartjuk, hogy megvonják ezt az ápolási díjat. Mi évek óta nem voltunk szabadságon, nekünk se hétvégénk, se szabadnapunk nincsen. Mi a szüléink gondozását önként vállaltuk. Senki nem kényszerített minket, hogy ezt csináljuk. Mivel ők felneveltek bennünket, ez nekik visszajár. Nem tudom, a gyerekeimmel szemben ezt hogy számolom el. Eddig is sok mindent meg kellett vonnom tőlük. Ennyi pénzből nem lehet kijönni. Az egy főre eső jövedelem nálunk 14 ezer forint. De mondja meg nekem, sok ez a pénz? Erre nem kell mit válaszolni, hisz költői a kérdés. Inkább elmegyek, hogy felkeressem Hempleréket, akik hasonló cipőben járnak. Mire odaérek, néhány hasonló gonddal küszködő ismerős is összeverődött a Dózsa utcai házban. A háziasszony, Hempler Jó- zsefné három idős emberről gondoskodik. — Anyósommal vagyok itthon ápolásin, hat éve - kezdi. - Apósom nyolcvankét éves, őt is gondozom, de utána nem kapok díjat. Én gondozom a nyolcvannyolc éves nagynénémet is. Mindhárom ember állandó odafigyelést igényel. Különféle betegségeik vannak, állandó felügyeletre szorulnak. Munkanélküliek lettek a szüleiket gondozók — Önöktől milyen indokkal vonták meg a díjat? — „Túl magas” a gondozottak nyugdíja: az apósomé harmincnégyezer, az anyósomé nyold és fél, nagyné- némé húszezer-ötszáz. A családban van munkanélküli is, az egy főre eső jövedelem tizen- ötezer-négyszáz forint. A Hemplerékhez jött vendégeket hasonló indokkal utasították el. Józsa Lászlóné éveken át gondozta édesanyját. A mama Palánkról Mázára került, majd onnan hazavitték. Hét éve él otthon. Józsáné apja két hete súlyosan megbetegedett: agyembóliát kapott, teljesen ágyhoz kötött. Az egy főre jutó jövedelem náluk tizenötezer- kétszáz forint. Vass Béláné ’92 óta kapott ellátást két gondozott után. Anyósa halála óta íjz apósát ápolja. Mióta a mama meghalt, a papával sokkal nehezebb . . . A papa bányász volt, fiatalon rokkantosították egy baleset nyomán. Huszonegyezer forintos nyugdíja mellé most özvegyit is kap a mama után, az hétezer forint. Lovász Antalné az édesanyját ápolja 14 hónapja. A mama nyolcvan éves, cukorbeteg. Agyérelmeszesedéses, nagyon nehezen mozog, van egy hasfali sérve de a cukor miatt nem operálják. Nem tudja magát ellátni, állandó segítségre szorul. Lovászné férje tizennégyezer- ötszáz forint rokkantsági nyugdíjat kap, a mama nyugdíja 20.400 forint. — A fiam munkanélküli, és most már én is az vagyok - mondja keserűen Lovászné. Megkérdeztük az önkormányzat szociális bizottságának vezetőjét, Antal Gézát, mit gondol a rendelet szigorításáról. — A korábbi tapasztalatok azt igazolták, hogy szigorítani kell ezen a területen, ezért döntöttünk így. Voltak ugyanis, akik visszaéltek e támogatás adta lehetőségekkel. Előfordult, hogy az „ápoló” Bonyhádon, az „ápolt” pedig Pakson élt. Ezért kötöttük ki, hogy közös háztartásban élők esetén jöhet csak szóba ez a forma. — Nem is ezt kifogásolják az érintettek, inkább a jövedelemhatárt tartják szigorúnak. Fel kell mérni a rendelet hatását — A februári módosítás nyomán a szociális bizottságunknak felül kellet vizsgálnia a korábbi ápolási díjasokat és bizony többen kiestek ebből a rendszerből. A bizottság tehát jogszerűen járt el. Azon persze érdemes elgondolkodni, hogy havi 11.500 forintból meg lehet-e élni? — A panaszok nyomán nem fontolgatják, hogy módosítani kellene a helyi rendeletet? Annál is inkább, mert immár nemcsak fellebbeznek, hanem aláírásokat gyűjtenek a jogszabály megváltoztatására. — Minden olyan ápoltnak, akinek megszüntettük az ápolási díját! felajánlunk más rendszeres ellátást. Akik eddig felkeresték a hivatal szakembereit, ezt igazolni is tudják. Maga a rendelet módosítása az önkormányzat hatásköre. Én úgy gondolom, nem kellene kapkodni. Meg kellene várni, hogy milyen hatást vált ki a rendelet. A panaszok mellett azért azt is látni kell, hogy sokan elfogadták a felajánlott más szociális ellátási formát. Pillanatnyilag tehát úgy látom, hogy nem kell módosítani, de ha több oldalról bizonyítják, hogy ez nem így van, akkor az önkormányzat feladata lesz, hogy a kérdést esetleg újra napirendre tűzze. Hangyái Az AS-M Tolna Megyei Irodája szolgáltatása a lakosság részére TISZTELT HIRDETŐNK! Segíteni akarunk Önnek hirdetése feladásában. ATolnai Népújságba szánt hirdetését közvetlenül levélben is elküldheti. írja a megrendelőlapra a hirdetés szövegét - egy betűt, írásjelet egy kockába. Kérjük, hogy a hirdetés szövegében a címét és telefonszámát is tüntesse fel. A sorok előtt feltüntettük a hirdetés fizetendő diját. Jeligés hirdetés esetén a jeligedi] plusz 100,- Ft. A pénzt rózsaszínű postautalványon adja fel címünkre. A pénzfeladást igazoló szelvényt, valamint a kitöltött és az újságból kivágott megrendelőlapot küldje el címünkre. A borítékra legyenek szívesek ráírni: APRÓHIRDETÉS. Köszönjük bizalmát és reméljük, elégedett lesz szolgáltatásunkkal. Címünk: AS-M Kiadói Kft. Tolna Megyei Irodája, 7101 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf.: 71 : . APRÓHIRDETÉS-MEGRENDELŐLAP (Lakossági: adás-vétel, ingatlan, állást keres, társat keres.) Megrendelem önöknél az alábbi szövegű apróhirdetés megjelentetését: 150 Ft 300 Ft 450 Ft 600 Ft 750 Ft 900 Ft 1.050 Ft 1.200 Ft Feladó ne cír ne:...................................................................................................................................................................................... A Szabó Kertészetben már itt a kikelet. Nagymányokon a fóliák alatt virágoz- * nak a muskátlik. Várják à A időt, a fagyok elmúltát, hogy megjelenjenek árusaik a megye minden nagyobb piacán színes Kamatukkal. A piacokon kívül a nagymányoki és a bonyhádi, Szabadság tér 8-ban lévő boltjaikban is lehet már kapni minden fajta egynyári virágot, tiroli, futó muskátlit, petúniát, dáliát ős paprika, paradicsom és uborka palántát. (X)
