Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-26-27 / 97. szám

1997. április 26., szombat Magazin 13. oldal Emikor pedig még nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett be­szélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele”. Lk. 11,29. Jónás ott ül a pusztában, Ninive mellett, a várostól biztonságos távolság­ban tanyája és a bokor árnyékában, döbbenten és füstölögve mérgében. Milyen Isten az Úr? Szegény szolgáját odaerőlteti a nagyvárosba, kihir­detted vele a végítéletet Ninive pusztulásáról, megtérnek és erre megke­gyelmez neki. Pedig ő mindent beleadva, olyan erővel hirdette a város pusztulását, hogy már szinte látta a szemei előtt a katasztrófát és magát, amint feladatát elvégezve hajóra száll hazafelé. Jónás összekevert valamit. Azonosította magát megbízójával. Az isteni hatalmat magáénak érezte, önző emberi értelme alá vetve. Mélységesen lenézte a pogány niniveieket és ez az ellenséges érzésű ember vált jellé a városlakók számára, az ő hatására gyakoroltak mélységes bűnbánatot. Jónás csak pár napot töltött közöttük, Jézus éveken át munkálkodik. Az el­lenséges Jónás jellé vált, az embereket szerető Jézust megfeszítik. A mai embernek már nehéz újat mondani. Belefásultunk a hírek özö- nébe, nem kapjuk fel a fejünket egy újabb „csodás” tömegpusztító fegyver előállítására, fáradtan bólintunk a sokmilliós csalásokra, cinikusan hall­gatjuk a világ jobbításán, országunk előbbre juttatásán ügyködő politiku­saink újabb és újabb zseniális ötleteit. Önvédelemre rendezkedünk be, hi­szen fenn kell maradnunk és ebből a magatartásból nehéz kilépni. Az alapvető érdekeink védelme azt sugallja, hogy ne mozduljunk ki az „ál­dott” félhomályból, ne mutassuk meg magunkat a többieknek, hiszen ak­kor teljesen kiszolgáltatottá válunk és a védekezés egyre nehezebb lesz. Persze mi sem látunk egészen tisztán, hiszen a félhomályban csak sejthet­jük az árnyakat, a körvonalakat, de hát valamit valamiért. Mi ez a valami, amire ennyire kell vigyáznunk? Az életünk során kialakult rutin? Az ügyes lavírozás képessége? Ezek a hamis értékek bizony nem kísérhetnek végig életünkön. Egy pillanat alatt kiderül az ilyen házról ingatagsága, pedig verítékkel építettük, annyi reményt fűztünk hozzá, úgy gondoltuk, hogy ez a mi életünk. Óh, csak jönne valami nagy, különleges isteni jel, amit meg­kapva, megértve, a világról lemondva, átadhatnánk magunkat Istennek. De semmi... így érezhették a zsidók is Jézus idejében, pedig ő közöttük élt, ott volt, a szemük láttára tett mindent. És mindez „kevésnek” bizonyult. Valami na­gyobbra vártak. Sajnos népünkben már ezt a nagy várakozást sem érzem, csak valami fásult letargiát, ami a tartalmatlan, üres életet reklámozza. Keresztyén életünkben megelégszünk azzal, hogy a többiekhez viszonyítva élünk, értékelünk és ezzel megelégszünk Ha a másik nem mozdul én sem teszem, ha a másik öt Miatyánkot mond akkor én is ötöt, de inkább hatot. Ez a mentalitás kizárja a Krisztusra figyelés minden lehetőségét. Európa azon kesereg, hogy a keresztyén alapokon állva lassan elfeled­jük Jézust, a harmadik világban pedig milliószámra csatlakoznak az álta­lunk tudatlanoknak, vadaknak nevezett emberek Krisztushoz Csak ő lehet a jel ebben a lelki sivárságban élő korban. Hiszen azt a hírt hozza, hogy az ember nincs egyedül, Isten felénk fordult. Nem igaz az hogy csak a magad erejére szorulsz a földi küzdelmek között. Kell-e ennél több? Hiszen éle­tünk tartalmat kap, feladata lesz, tehát nem élünk hiába. Fel kell tenni a kérdést, fontos-e számunkra ez az isteni jel? Fontos-e Jézus Krisztus? Amen. Johann Gyula Rejtett értékeink Veresmarti Intő s Tanító Mihály: Levél... „Aki hinni akar, nem siet” - idézte Pázmány Péter a Biblia szavait a nem sokkal előbb még katolikusfaló hírében ál­lott, de megtérni kívánó prédi­kátornak, aki a mai értékelés szerint megtérése históriájá­ban megírta „az első teljesen és végig önálló fogalmazású, eredeti magyar szépprózai művet, egyben barokk prózai­rodalmunk első tipikus hajtá­sát”. Nemeskürty István és Páz­mány szavai ugyanarra a fér­fiúra vonatkoznak, aki a Bara­nya megyei Veresmarton (ma: Vörösmart) született 1572-ben reformátusnak. Az Európa- szerte híres tolnai iskola tanu­lójaként nemcsak kiválóan művelt ifjúvá serdül, hanem Borégető Miklós nevű tanárá­tól hitvitázástant is tanul: „a disputatióban e féle cigánko- dásokat, mint valami főtudo­mányt regulákkal tanította s íratta velünk” - meséli meglett férfi korában. A debreceni kol­légiumi évek alatt odáig megy vallási fanatizmusa, hogy az 1593-ban török ellen hadbain- duló diáktársainak azt mondja: „én nem megyek, mert a török ellen vagyon még had, de ha pápisták ellen lészen, jószív­vel elmegyek ... minden igyekezettel azon lészek, hogy miattam közülük sok meghal­jon; azután én is az Úristennek vígan adom lelkemet”. Annál inkább hihető, hogy mindez így volt, mivel ő maga írta meg akkori érzéseit másfél év­tized múlva. Szintén tőle tud­juk, hogy testi adottságai ré­vén akár végre is hajthatta vo­lán tervét: „Látod, oly kézzel- lábbal vagyok, hogy kaszára- kapára vagy kardra-kopjára termöttem inkább, hogysem pennára; vasat esztendeig to­vább is elpengethetek; vársöp­rést, kertásást, egyéb munkát felvehetek; egy nyommá sem megyek”. Talán így is lett volna, ha a ceglédi, kecskeméti, majd kö­rösi iskolamesterként és pré­dikátorként működő Veres­marti híveivel nem kényszerül 1599-ben a Nyitra közeli Ör­ményre menekülni. Ott For- gách Ferenc katolikus püspök, mivel türelemre hasztalan in­tette, a nyitrai várban fogságba vetette. Persze nem valami talpig vasban sínylődést kép­zeljünk, hanem inkább szelíd szobafogságot, amelyben For- gách jeles katolikus írók mű­veit viteti a „rabnak”. Előbb nem nyúl hozzájuk, utóbb el­olvassa a könyveket, kétségei támadnak, amelyekre - az or­dítozó vitákat elkerülve - írásbeli vitát indítványoz hit­társainak. Ezt hiába kéri, s hosszas vívódás után 1610. augusztus 15-én megtér. Plé­bános, majd kanonok lesz, fontos szerepe van a térítésben és az egyházi birtokok rendbe­tételében. Jutalmul, elismerésül neve­zik ki 1627. augusztus 12-én bátai apáttá. Néhány év múlva nemcsak a javadalma iratait szerzi vissza, henem készen áll a végül 1639-ben megje­lent Intő s Tanító Levél; Mellyben, a régi keresztyén hitben, a Bátaiakat erősíti Apáturuk... - hogy a félolda­las könyveimnek csak a lé­nyegét idézzük. „Forog pedig ezeket irtomban nekem eszemben” - írja a műben -, „amint ti szoktátok mondani, hogy hosszúnyelű kapával nem jó kapálni. Melylyel azt jelentitek, hogy távolról a gondviselés nem oly hasznos; hanem örökségéhez gazdának közel kell forgolódni. Ugyanis a lovat is a-gazda szeme hiz­lalja. A mezőnek is legzsiro- sabb ganéja a gazda lába nyoma. Mint a kapálás pedig, meg az szerént az orvoslás is nem oly hasznos, a tanítás is messziről nem oly foganatos. Noha hiszem azért, hogy ne­kem is köztetek élőszóval taní­tani foganatosabb volna; mindazáltal ne engedjétek, hogy messze földről írásba foglalt oktatásom is nálatok haszontalan legyen”. Tudta, hogy milyen hangot üssön meg: „Szólásom pedig ebben az együgyü közönség­nek szavajárásához formál­tam”, ennek érdekében szá­mos korabeli szólást, történe­teddé még gúnydalt is közölt. Szellemesen érvel, hogy „hit­nek, bornak öregje jó”, de me­sél saját szőlőpásztorkodása élményeiről meg az ellenfél prédikátorokról is, akik „mi­kor látták sülyedésöket, pökik tenyeröket, s elfogyatván oroszlán bélésöket, rókabőrrel szűcsölik mentéjüket”. Az 1645-ben elhunyt bátai apátúr egykori műve - kellő magya­rázattal - ma is élvezetes ol­vasmány lehetne egy új kia­dásban. Dr. Töttős Gábor Istentiszteletek a hétvégén Szekszárdi Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat; 18.00. Va­sárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Va­sárnap: 7.30,10.00. Református isten­tiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18.00 Kálvin tér. Evangélikus isten­tiszteletek. Vasárnap: 9.3Ö Luther-tér. (minden hónap második vasár­napján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszte­letek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Va­sárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszte­letek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szom­bat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentiszte­let). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hét­köznap: 6.30, 7.00 óra­kor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és di­ákmise), 18 óra. Szentlé­lek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Va­sárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Bejártam Tolnát-Baranyát III. Bonyhád 1. Kinek a fia volt „Bonyha” vezér? 1. Koppányé, 2. az er­délyi Gyuláé, X Csanádé. 2. Milyen nemzetiségű lako­sok éltek Bonyhádon a 18. század végén? 1. magyarok, németek, zsidók, székelyek, szerbek, 2. magyarok, néme­tek, zsidók, szerbek, széke­lyek, románok, X. magyarok, németek, zsidók, szerbek. 3. Miért indultak el a szerve­zett betelepítések? 1. a török által elpusztított falvak újrate­lepítésére, 2. falusi turizmus biztosítására, 3. a reformáció terjesztésére. 4. Ki volt az 1848/49-es sza­badságharc legendás tábor­noka, Tolna megyei hőse, Bonyhád szülötte? 1. Vörös­marty Mihály, 2. Perczel Mór, X. Perczel Béla. 5. Mikor és kitől kapott mező­városi rangot Bonyhád? 1. 1801. Ferenc császár, 2. 1872. II. József király, X. 1852. Fe­renc József császár. 6. A 19. század közepéig me­lyik birtokos családoknak volt meghatározó szerepük? 1. Perczel, Fördős, Csapó, 2. Be- nyovszky, Gindly, Perczel, X. Apponyi, Dőry, Perczel. 7. A 20. század elején orszá­gos jelentőségű üzemeket lé­tesítettek Bonyhádon. Mik voltak ezek? 1. zománcgyár, cipőgyár, 2. selyemgyár, cipő­gyár, 3. bőrgyár, zománcgyár. 8. Nagy romantikus költőnk 1817-től kilenc évig tartózko­dott Bonyhádon. Ki ő és kinél lakott? 1. Vörösmarty - Teslér Lászlónál, 2. Petőfi - Egyed Antal tudós papnál, X. Vö­rösmarty - a Perczel család­nál. 9. Ki írta le elsőként Bonyhád mezőváros történetét? 1. Kná- bel Vilmos, 2. Egyed Antal, X. Galambos Ferenc. 10. Kik voltak a Davidovics testvérek? 1. sportolók, 2. an­tifasiszta ellenállók, X. keres­kedők. 11. Ki alapította a bonyhádi zománcgyárat? 1. Perczel Béla, 2. Pétermann Jakab, X. Glaser Gyula. 12. Ki volt Pór (Bauer) Jó­zsef? 1. gimnázium igazgató, 2. római katolikus apátplébá­nos, X. földbirtokos. 13. Kinek a nevéhez fűződik a németek betelepítése? 1. Kun Ferenc, 2. gróf Mercy, X. Kli- egl Sándor. 13+1. Ki volt Winkler Mi­hály? 1. építész, 2. régész, X. római katolikus apátplébános. Bátaszék 1. Melyik az a szerzetesrend, amely először „Szent Márton hegyén”, majd az ország szá­mos pontján alakítja ki közös­ségeit? 1. bencések, 2. feren­cesek, 3. pálosok. 2. Melyik rend alapította „Ci- kádort”? 1. bencések, 2. jezsu­iták, X. ciszterciek. 3. Melyik uralkodó idejében alapították a cikádori apátsá­got? 1. I. Béla, 2. II. Géza, X. II. Endre. 4. Melyik uralkodó korában telepítették be a 18. század első felében Bátaszéket? 1. V. Ferdinánd, 2. II. József, X. III. Károly. 5. Ki népesítette be német te­lepesekkel? 1. gróf Mercy, 2. Mérey Mihály, X. Jány Jakab. 6. Milyen stílusban épült a vá­ros központjában emelkedő templom? 1. neoreneszánsz, 2. neogótikus, X.-eklektikus. 7. A század elején hány báta­széki kőműves dolgozott Tö­rökországban és Iránban? 1. közel 400, 2. több mint 600, X. közel 150. 8. Melyik bukovinai faluból telepítették a bátaszéki széke­lyeket? 1. Istensegíts, 2. Jó- zseffalva, X. Fogadjisten. 9. Hol található a „Schwäbis­che Türkei”, a „Sváb Törökor­szág”? 1. Dél-Dunántúlon, 2. Vas megyében, X. Sopronban. 10. Kiről nevezték el a báta­széki gimnáziumot? 1. II. Géza, 2.1. Béla, X. II. Endre. 11. Hány vasútvonal csomó­pontja Bátaszék? 1. kettő, 2. négy, X. hat. 12. Ki gyűjtötte össze, s állí­totta ki a község tárgyi emlé­keit? 1. Wosinsky Mór, 2. dr. Csanády György, X. dr. Sü­megi József. 13. Mely mesterek készítették a hordókat? 1. bognár, 2. ká­dár, X. asztalos. 13+1. Ki volt a védőszentje a szőlőhegynek? 1. Szent György, 2. Szent Mihály, X. Szent Orbán. A totón karikázzátok be, vagy húzzátok alá a helyes választ, majd vágjátok ki a totót és úgy küldjétek be az alábbi címre (csak eredeti - nem fénymá­solt - újságkivágást fogadunk el): „Bejártam Tolnát-Bara­nyát”, Gyermekek Háza, 7100 Szekszárd, Bajcsy-Zs. u. 8. A forduló beküldési határideje május 4. A versenyre való felkészí­tést segítő irodalomról lapunk április 19-i, szombati számá­ban találtok jegyzéket. A következő forduló totóját lapunk május 3-i számában ta­lálhatjátok meg, Szekszárdra és Tolnára vonatkoznak majd a kérdések. Jótanács a fogorvosnak Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére: 7101. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá: Rejtvény.! Be­küldési határidő: május 9. Az április 12-i rejtvény he­lyes megfejtése a következő: „Hogy te mindig milyen ké­nyelmes tudsz lenni! ” A helyes megfejtést bekül­dők közül könyvet nyertek: Bánki Ferenc 7081. Simon- tomya, Petőfi Sándor utca 68/a., Mező Sándomé 7100. Szekszárd, Alisca utca 11. 1/15, Jankó László 7099. Felsőnyék, Kossuth Lajos utca 93., Köteles Imréné 7191. Hőgyész, Dózsa György utca 30., Lipics Ist­vánná 7084. Pincehely, Dózsa György utca 46.

Next

/
Oldalképek
Tartalom