Tolnai Népújság, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-08-09 / 57. szám

Bemutatkozik a megyei kórház szülészet-nőgyógyászati osztálya

Ne érezze magát kiszolgáltatottnak a beteg

Kórházi sorozatunkban ezúttal a megyei kórház szülészet-nőgyógyászati oszályának munkáját mutatjuk be. Az osztály élén - alig több, mint fél éve - dr. Nagy József főorvos áll, vele beszélgettünk.

Hol tart ma az osztály, milyen színvonalú ellátást tud nyújtani a betegeknek?- Mindazt tudjuk nyújtani, amit egy megyei kórháznak ma, az adott fejlettségi szinten, az ország adott helyzetében, a meglévő - szűkös - keretek között nyújtania kell. Kivételt képez néhány olyan terület, amelyet sehol nem csinálnak megyei kórházakban, hanem regionális szinten szerveztek meg. Ilyenek például a műtétek előtti, vagy műtétek utáni besugárzások, az úgynevezett lombikbébi-prorammal kapcsolatos műveletek, vagy a meddőségi kivizsgálások egy kisebb része. Ezeknek a feladatoknak az ellátására néhány centrumot hoztak létre az országban.

Előfordul ezen kívül, hogy speciális esetben javasoljuk a szülés előtt álló anya más kórházban történő elhelyezését. Itt a 28-32 hetes, ún. elfolyt vizes terhesekről van szó, ahol a várhatóan alacsony súlyú, 1000-1200 grammos csecsemő lehető legjobb ellátása az elsődleges cél. Úgy gondoljuk, hogy valamivel nagyobbak az életbenmaradás esélyei akkor, ha egy ilyen csecsemő olyan helyen születik

meg - például Pécsett -, ahol rendelkezésre áll az őt ellátó intenzív centrum. Tehát nem a szülés körülményei mások, vagy jobbak ott, hanem az újDr. Nagy József

szülöttek ellátásának lehetőségei.

Manapság senki sem szeret hosszú ideig táppénzen lenni, ezért egyre inkább előtérbe kerülnek a gyors gyógyulást eredményező eljárások, technikák. Ilyen például a laparosz- kópia, amelyet már sok éve és egyre nagyobb számban alkalmi megyei kórház szülészet-nőgyógyászati osztályának rövid története:

A szekszárdi bábaképző intézetet takarékossági okokra hivatkozva a minisztérium 1932. július 1-jén megszüntette. Ezt követően, 1933. január 1-jén jött létre 67 felnőtt- és 30 csecsemőággyal a kórház önálló szülészet-nőgyógyászati osztálya, melynek elsőfőorvosa dr. Tóth Sándor volt. Ebben az időben a kórháznak nem volt gyermekosztálya, a megye egész területéről egyéves korig a csecsemőket a szülészetre hozták be. A főorvos és beosztott orvosai a szülészet mellett csecsemőgyógyászatot is végeztek. Az osztályon havi 40-50 szülés zajlott, ekkor még ugyanis a szülések jórészt otthon történtek. A 60-as évek elején már 6 orvos vezetett le itt évi 1000-1200 szülést.

1962. június 4-én rendkívüli esemény történt: leégett az épület tetőszerkezete, és a földszint, valamint egyetlen emeleti szoba kivételével az osztály egész épülete használhatatlanná vált. Ezt követően három évig szinte tábori kórházi körülmények között, egy túlzsúfolt barakképületben működött az osztály. Ebben az időszakban, 1963-ban került a szülészet-nőgyógyászati osztály élére dr. Váczy László.

1965. áprilisában került átadásra az osztálynak ma is otthont adó, a régi főfalak felhasználásával átépített - akkor igen korszerűnek számító - új épület 103 ággyal.

mázunk az osztályon. Ez a műtéti technika lehetővé teszi, hogy a has felnyitása helyett egy kb. 1 centiméteres metszésen bevezetett csövön keresztül végezzünk el a kisebb műtéteket, például petefészek-eltávolítást. Ez nyilván kisebb traumát okoz a betegnek, és gyorsabb a gyógyulás, mint a hagyományos operáció után.- Milyen fejlesztéseket szeretnének a legközelebbi jövőben megvalósítani?- Az épület állagát szeretnénk legelőször javítani, pontosabban ez már folyamatban van. Mint azt nyilván sokan láthatták, az utcai homlokzatok felújítása, festése megtörtént tavaly. Most az udvari részen dolgoznak, illetve épületgépészeti javítások folynak, mivel valószínű szivárgások miatt néhány helyen vizesednek a falak. Az épületen belül a kórtermek állapota megüti az

teljesítmény a finanszírozás alapja, de ez a gyakorlatban nem egészen így működik, osztályszinten pedig egyenesen megvalósíthatatlan. Csak példaképpen: hiába szükséges a betegek ellátása érdekében két vagy három ügyeletes orvos egy osztályon, az egészségügyi pénztár csak egy ügyeleti díjat fizet. Szakdolgozóknak nem fizetnek ügyeletet, tehát - az OEP szerint - nincs szükség ügyeletes műtősnőre, szülésznőre.

Visszatérve a műszerekre, a laparoszkópiás műszerparkunkat kellene bővíteni, kézi műszereink is eléggé elhasználódtak. Van három szívfrekvencia- és fájásmérő műszerünk - amelyek nélkül ma modem szülészeti munkát nehéz elképzelni -, ezek közül már csak egy működőképes ... szóval vannak terveink, lenne mire költeni a pénzt.

A szülési módokban, körülményekben vannak változások?

m

Az osztály legfontosabb „terméke’

FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY

Mukában az újszülöttellátó orvos, dr. Oberritter Zsolt és Klippel Margit ápolónő

átlagos szintet, de a mellékhelyiségek, kiszolgáló helyiségek állapota hagy némi kívánnivalót. Hamarosan sor kerül a folyosók teljesen elhasználódott műanyag burkolatának cseréjére is.

Ezek mellett természetesen szeretnénk a műszerezettségünket folyamatosan javítani, hiszen ezek idővel elhasználódnak, tönkremennek. Sajnos ezt a finanszírozásban nem nagyon veszik figyelembe. Ma is a maradékelv alapján történik az egészségügy finanszírozása és a keveset nehéz jól elosztani. Fent kinyilvánították, hogy a- A legfontosabb változás az, hogy bevezetésre került, illetve terjedőben van az „apás szülés”, ma a szüléseknek körülbelül a fele így zajlik. Ezt - azon kívül, hogy igény van rá - mi is jónak tartjuk, hiszen a szülő nő számára nyilván megnyugtató, ha egy hozzátartozója - nem feltétlenül az apa - vele van a nehéz órákban.

Fontos és megvalósítható cél, hogy minden beteg normális emberi bánásmódban és megfelelő tájékoztatásban részesüljön. Ezt sem könnyű betartani. Az egészségügyi dolgozók közismert alulfizetettsége

bizony elégedetlenséget, néha indulatokat is eredményez. Bár azt mondják, hogy a jó modor és viselkedés nem fizetés kérdése, de azért belátható, hogy van összefüggés a kettő között. Egy a fizetésével, munkakörülményeivel tartósan elégedetlen, túlterhelt kórházi dolgozó nyilván kevesebbet „nyel le” adott esetben egy- egy betegtől, mintha elégedett, munkahelyét féltő dolgozó lenne. Ennek ellenére azt hiszem, nem lehet panaszuk a betegeknek az ellátásra.

Az alacsony fizetés, a három műszak, az ügyelet nem teszi éppen vonzóvá az itteni munkát, nem csoda, ha komoly nővérhiánnyal küzdünk: az összesen 35 állásból 10 betöltetlen jelenleg.- Az ágyszámleé- pítés hogyan érintette az osztályt?- Ilyen módon, ahogy ez végbement, semmi értelme nem volt. Költséget megtakarítani ugyanis így nem-lehet. Egy kórház működési költségeinek a 80 százalékát a közüzemi díjak teszik ki, és egy épületben hiába van néhány ággyal kevesebb, ezek a díjak ettől nyilvánvalóan nem csökkennek. Arra volt jó esetleg ez néhány helyen, hogy ezzel ideológiát gyártottak a létszámleépítésekre, orvosok elbocsájtá- sára. Nálunk ilyenre nem került sor, nincs orvoshiány az osztályon.

Tizennyolcán dolgozunk itt orvosok, de igen sokrétű a

munkánk. Nem csak a szorosan vett osztályos munka, szülések, műtétek, vizsgálatok tartoznak a feladataink közé, hanem például a mozgó szakorvosi szolgálat, amely kiszállásos terhestanácsadást takar a volt járási területen, a rákszűrés, a rendelőintézeti munka, a család- és nővédelmi tanácsadó szolgálat - ezeket az osztály orvosai végzik forgásos rendszerben.- Ont nemrégiben nevezték ki osztályvezető főorvossá. Mondana néhány szót önmagáról és arról, hogy milyen célokat tűzött maga elé, amikor megpályázta a vezetői széket?- Az egyetem elvégzése után rövid ideig a bonyhádi kórházban dolgoztam, majd a katonai szolgálat töltése közben sikerült visszakerülnöm ide Szek- szárdra - hiszen tősgyökeres szekszárdi vagyok - s azóta itt dolgozom a megyei kórház szülészetén. Legfőbb célom az, hogy betegbarát intézménnyé váljon ez az osztály, a beteg ne érezze magát kiszolgáltatottnak. A lehetőségek szerint az orvosok mindenről tájékoztassák, mindent beszéljenek meg vele, legyen bensőségesebb az orvos-beteg kapcsolat. Erre próbálom szoktatni, tanítani, ösztönözni a kollégákat, mert ezt nagyon fontosnak tartom.

Hozzá kell tenni, hogy az itt dolgozó orvosok átlagéletkora elég magas, kevés a fiatal, lassan gondoskodni kell az utánpótlásról, hiszen néhányan rövidesen nyugdíjba mennek. Megkönnyíti a dolgomat, vezetői munkámat, hogy , jó csapatot”, rutinos, nagy tapasztalatokkal, szakmai tudással rendelkező orvosgárdát vezethetek. Ez - azt hiszem - a legfontosabb a betegek szempontjából is. - árki A paratudományok reneszánsza

(Folytatás az 1. oldalról.)

— Ez már az érzéki csalódások világa. Én is hallottam, hogy valaki egy ufót ejtett teherbe, vagy fordítva. Ezeket a történeteket kedves kis anekdotának nevezném, mint az udvarias tudósok, akik ha valami butaságot hallanak, „anekdotaszámba menő információról” beszélnek.

— Végülis Ön szerint az UFO-témakör tudományos kérdés, vagy hit kérdése?

— Én nem zárnám ki a tudomány világából, gondoljunk csak arra, hogy az ufókkal a legfejlettebb államok védelmi minisztériumai is foglalkoznak. De az eddigiek alapján, miután érdemi bizonyíték nincs, a fantázia világából sem vonnám ki ezt a témát, hozzátéve, hogy én

a fantáziát nagyon fontosnak tartom. Az ember rengeteg világot épít magának, éppen képzelete segítségével. Különösen igaz ez a gyerekekre, de vannak felnőttek is, akik megmaradtak egy érzékibb fantáziavilágban, szemben a tudományos tényékhez ragaszkodó, rideg, merev, „zord” emberekkel. Tehát egyáltalán nem zavarnak az ufó témák.

— Általában a parajelensé- gekkel kapcsolatban mi az álláspontja?

— A parapszichológiával kapcsolatban nem vagyok szkeptikus. Ennek a tudománynak az USA-ban van egy intézeti központja, ahová rengeteg információ érkezik a világ minden tájáról. Ezek között valóban lehetnek érzékszerven

kívüli érzékelések, de rendkívül sok a véletlenszerű egybeesés. Nem hiszek viszont például az olyan energiatovábbításban, hogy pl. innen 500 kilométerre levő emberrel elvégeztetnek valamit. Hiszen ő azt teljesen véletlenül is megcsinálhatja.

Az egyik leghíresebb szovjet kanálhajlítgató hölgy egy tudományos intézetben, tanúk jelenlétében nem tudott semmit produkálni. Köztudomású az is, hogy a Szovjetunió teljes szemészeti kollégiumát átejtette az a kislány, aki vastag perzsaszőnyegen keresztül megmondta, körülbelül mi van az alatta levő festményen. Ezek kedves mókák, átejtések. A tudománynak a nem tudománnyal való érintkezése gerjeszt ilyen turbulenciákat. Ez így van rendjén.

Ugyanakkor lehetnek még olyan dolgok, amiket, ha felfedeznek, a nagy tudósok is el- ámulnak rajta. A röntgensugárzást ma már gyerekjáték egy fizikusnak bizonyítania, holott én nem látom, nem tudom megfogni. De attól még létezik.

— El tudja képzelni, hogy őrségváltás következik be a tudományok területén, a mostani paratudományok javára?

— Én ezt egyáltalán nem tartom lehetetlennek. A paratu- dományokról az a véleményem, hogy ezek régebben sokkal elterjedtebbek voltak a mindennapi életben, mint manapság, amikor az egzakt tudomány uralkodik. Nem szabad elfelejteni, hogy a tudománynak ma számos olyan területe van, ami korábban áltudománynak minősült.

Úgy gondolom, hogy az egzakt tudomány eszköztárát is felhasználva biztosan előrelépünk a parajelenségek megértésében. A megértésen a jelenségek igazolását, illetve a minden valószínűség szerinti elvetését értem, mert valahol meg kell húzni a választóvonalat. (Vagy pedig be kell sorolni a hit-kategóriába.)

Amit fontosnak tartok, hogy a mindennapi ember életét a saját céljai, hitei, érzelmei határozzák meg. Én azt hiszem, hogy a teljes emberi életnek ezek a dolgok sokkal nagyobb hányadát teszik ki, mint az egzakt, száraz tudományok.

— Meglepett, hogy azt mondta, a paratudományok korábban sokkal nagyobb teret kaptak, hiszen látszólag az utóbbi évtizedben kerültek felszínre ezek a témák.

— Én azt hiszem, hogy ma a paratudományok reneszánszáról beszélhetünk. Szerintem mindazok a dolgok, amiket most ebbe a körbe sorolunk, az

egzakt tudomány előtti időkben - ezer évekkel ezelőtt - sokkal inkább részei voltak az életnek. (A „párát” a létező ismeretlenként határoznám meg.) Például az arisztotelészi időkben még vajmi keveset tudtak az igazi tudományról. Viszont arról meg vagyok győződve, hogy ők sem éltek kevésbé érdekes, vagy értelmes életet, mint mi. Akkor a „paradoxokkal” sokkal többet foglalkozott az ember, hiszen azokban az időkben még olyan jelenségek is ebbe a körbe tartoztak, ami ma már száraz tudomány.

Az idők során az egzakt tudomány mindig kiharapott a paratudomány területéből egy- egy darabot. De szerintem még mindig nagyobb a paraterület, mint amit a tudomány eddig „megevett”.

És ez jó dolog. Például azért is, mert a tudósoknak még lesz egy darabig kenyerük. -s-