Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-08-09 / 33. szám
14. oldal Gyermekvilág 1997. február 8., szombat Mai feladványunk A tíz éven aluliak feketítsék kék Háza címére (7101 Székbe a pontozott mezőket és szárd, Pf. 130.). Az is írjátok küldjék be a képet. meg, hány évesek vagytok. A A tíz éven felüliek írják meg, melyik az a szó, ami előtagként beírható a kipontozott helyekre: ...álarc, ...óra, ...csap, ...pedál, illetve ...bélyeg, ...hordó, ...titok, ...boríték. (A feladványt Darabos Tamás 8 éves bonyhádi olvasónk küldte be.) A megfejtéseket február 14-ig küldjétek be a Gyermeszerencsések a Gyermekek Háza által felajánlott könyvet vagy bélyegblokkot nyerhetik meg. Január 25-i rejtvényünk nyertesei: Knipl Andor (Bonyhád), Csutora Eszter (Dombóvár), Patócs Gréta (Hőgyész), Szabó Huba (Kismányok), Krifkó Szilárd (Fürgéd) és Oláh István (Varsád). Illemkocka Á vásárlás illemtana A vásárló már az üzletbe lépés előtt igyekezzék tisztázni magában, mit is kíván megvenni. Nagyobb élelmiszer-bevásárlás előtt már otthon össze lehet írni, mire lesz szükségünk. A jegyzéket tanácsos praktikusan csoportosítani: például húsfélék, felvágottak, tejtermékek, konzervek, fűszerek, zöldségfélék, stb. A vevőre is, az eladóra is érvényes az a szabály, hogy a rossz hangulatot igyekezzünk ajtón kívül hagyni. Udvarias ember nem tolakszik elsőként a pulthoz, ha utolsóként érkezett. Nem illő sürgetni az eladót, amikor éppen mást szolgál ki. Megtehetjük, hogy egy hosszadalmasabb várakozás közben - udvariasan, bocsánatot kérve a másik vevőtől - megkérdezzük, érdemes-e várakoznunk, az általunk keresett árucikk kapható-e egyáltalán. Igenlő válasz esetén ne folytassuk a kérdezősködést (ára, minősége, stb.), hanem köszönjük meg a felvilágosítást és várakozzunk tovább. Még mielőtt a pénztárhoz érnénk, keressük elő a pénztárcánkat, és készítsük ki a fizetendő összeget. így nem tartjuk fel fölöslegesen a mögöttünk várakozókat. Azokban az üzletekben, ahol szabadpolcos rendszerben kínálják a kenyeret, péksüteményt, nem illik össze- fogdosni, tapogatni, ropogtatni az árut. Amit megfogunk, azt tegyük is a kosárba. Nem illő hangosan, feltűnően becsmérelni a bemutatott áruk választékát, vagy minőségét. Ha nem tetszik a bolt, az áru, vagy bármi, akkor is kötelez bennünket az udvariasság és a tapintat. A legbölcsebb, amit tehetünk, hogy legközelebb ezt az üzletet elkerüljük. Egy kis néprajz: a fonó A lányok, asszonyok téli munkaszokásai közül hajdanában a fonás volt a legfontosabb teendő. A kelengye nagy része vászonneműből állt. Kendervászonból nem csak a törülközők, lepedők, szakajtóruhák készültek, hanem az alsóruhák, sőt, amíg nem terjedt el a gyári anyagok használata, addig a felső ruhadarabok nagy része is. Századunk közepéig a ha- gyományőrzőbb falvakban még mindenütt fontak-szőttek. Minden család annyi kendert, lent vetett, amennyit egy év alatt fel tudott dolgozni. A betakarított, majd megmunkált kendert, végül a fonásra előkészített szöszt késő ősztől farsang végéig illett feldolgozni. A lányok - anyjuk és nagyanyjuk mozdulatait lesve - egészen kiskoruktól gyakorolták a fonást. Mire a saját kelengyéjüket fonták, már pontosan elsajátították a technikáját. Annak idején a fonni nem tudó lány Ő ötféle állatnak - a tigrisnek, a szarvasnak, a medvének, a majomnak és a madaraknak - a mozgásait tanulmányozta, s megfigyelései alapján kidolgozta az egészség megvédésére legcélszerűbbnek vélt mozdulatok rendszerét. De az idők folyamán katonai és vallási eszmék hatására e gyakorlatok küzdősportokká fejlődtek, s kialakult belőlük egyebek között a kung fu, majd a XVII. században Okinawa (Japán) szigetén a karate. Amikor ugyanis a japánok elfoglalták a szigetet, a fegyvereiktől megfosztott őslakosok kénytelenek voltak puszta kézzel és lábbal harcolni ellenük, s ebben volt segítséEgy James Bartly nevű tengerész esete különleges bizonyítékot szolgáltatott azoknak a hitetlen Tamásoknak, akik kételkedtek a Jónásról szóló bibliai történet valószínűségében, tehát abban, hogy Jónás élve került ki a cet gyomrából. Az esetet az angol tengerészeti évkönyvben jegyezték fel, állítólag 1891. februárjában történt. Bartly néhány cetvadász társával elindult egy kisebb hajóval, szigonyokkal felfegyverezve, egy óriási cetet akartak elejteni. A tengeren vihar tört ki, s amint nemigen számíthatott arra, hogy feleségül kérik. Hogyan történt a fonás? A szöszt - a megtört, kifésült kendert - laza göngyöleggé formálva felkötötték a gu- zsalyra, vagy a rokka pálcájára. Ebből húzták ki sodorva bal kézzel a fonalat. Jobb kézzel tartották és pörgették a levegőben az orsót. Erre tekeredett a fonál, amit közben állandóan rágni, nyálazni kellett, hogy csomómentes és egyenes legyen. Idővel az orsót felváltotta a rokka, amivel egyszerűbben lehetett fonni, de a munkafolyamat ennek ellenére mégis nehéz és fárasztó volt. a fonásnak, noha figyelmet igénylő művelet és fárasztó munka, mégis kialakult egy közös intézményesített formája: a fonó. Külön fonót tartottak a növendék, a felnőtt lányok, a fiatalabb és idősebb asszonyok. Erre a célra a rokonok, barátnők egymást kisegítve (kalágükre a kínai eredetű küzdőmodor. A japán karate szó magyar jelentése - kéz, vagy puszta kéz - is a harcmodor mibenlétéről tanúskodik. Azóta persze a karatét már rendkívül népszerű, tömeges sportnak tekinthetjük, szinten minden településen létezik ilyen egyesület. A karate az olimpiai játékok egyik fontos sportja lett. Világ-, Európa- és országos bajnokságokat tartanak rendszeresen. A karaténak persze - mint sportnak - ma már nem az a célja, hogy fegyver legyen. Az igazi cél a küzdőképesség fejlesztése. Ezt szolgálják az ellenféllel szemben szigorúan előírt védekező és ellentámadó mozaz első szigonyokat belelőtték a cet testébe, az óriási állat lebukott a hajócska alá és felfordította. A cetvadászoknak valahogy mégis sikerült kimenekülniük a hullámok közül, az egyetlen Bartly kivételével, aki egyszerűen eltűnt. Kivontatták a cetet is, és lassan elkezdték darabolni. Amint így dolgoztak, egyszer csak valaki arra lett figyelmes, hogy egy cipő orra kandikál ki a cet gyomrából. Hamarosan rádöbbentek, hogy szerencsétlenül járt társukat lenyelte a cet, de íme, semmi baja kába) egyikük házánál összegyűltek, majd sorra járva mindenkit, felfonták az összegyűlt szöszt. A leginkább ismert fonó pedig, amikor erre a célra külön kibéreltek egy házat, vagy szobát a faluban, ahová mindenki elvitte a maga munkáját meg eszközeit és fonta a sajátját. Az ilyen fonók, fonókák, guzsalya- sok korcsoport szerint álltak össze, de gyakoriak voltak a vegyesek is. Egy faluban egyszerre több fonó is működhetett. Legváltozatosabb a táncos fonó volt, ezt este tartották, és ide eljártak a legények is. Jó alkalom volt ez a barátkozásra, párválasztásra. A beszélgetés mellett helyt adtak a munkának, mesének, hiedelemmondáknak, dalnak. Fonóbeli játékokról is tudunk. Egyik a sok közül: a leány, ha „véletlenül” leejtette az orsóját, a legény csak csókért adta vissza. Néhol citera mellett sokszor táncra is kerekedtek a fonóban. a karate dulatokkal végzett gyakorlatok - ezeket kata néven tartják számon. Csak csodálkozhatunk rajta, hogy milyen , jól tudták” a legfőbb mechanikai törvényeket azok, akik kidolgozták a karate sokoldalú, bonyolult és nagyon célszerű mozgásrendszerét. Több évszázad próbálkozásai, nagyon alapos megfigyelései és a hagyománnyá váló tapasztalatok állandó ápolása kellett ehhez. A karateütés ettől lett nagyon gyors, rövid és roppant jól összpontosított. A lehető legtöbb energiát adja át egy kicsi felületen, s így ott a lehető legnagyobb rombolást okozza. A vadnyugati filmekben gyakran látott széles ívű, látványos balhorog, amitől az ellenfél „fel- törli a padlót”, a karateütéshez viszonyítva szinte veszélytelen. sem történt, még lélegzik, bár eszméletlen. Hamarosan kici- bálták a cet gyomrából és eszméletre térítették. Bartly néhány hétig képtelen volt beszélni, amikor azonban visszanyerte beszédképességét, elmesélte mire emlékszik vissza: egy olyan érzésre, hogy valamilyen hosszú csatornán keresztül beúszik a cet gyomrába. A hajóorvos jelentése és a tengerészek tanúsága szerint Bartly 15 órát töltött a cet gyomrában. Később Bartly megvakult és a haja teljesen megőszült. Miért az egyenes? Az ember egész szervezete az egyenes testtartásnak megfelelően alakult ki. Csak úgy lehet emelt fővel járni, ha gerincoszlopunk, vagy a hátunk egyenes. Amikor pedig ül az ember, és a munkája fölé hajol, meghajolhatunk derékban is, nem kell feltétlenül a gerincet hétrét görbíteni! Nem is ajánlatos, mert a tüdő csak altkor kap elegendő levegőt, csak akkor tudja ellátni a vért friss oxigénnel, az meg csak akkor képes a szervezet minden zugába eljuttatni a tápanyagot, onnan pedig elhordani a salakot, ha elég levegőt engedünk a tüdőbe nyomulni. A külső légnyomás segíti telíteni levegővel a tüdőt, de csak akkor, ha felemeljük, kidomborítjuk mellkasunkat. Márpedig aki görbén hajol előre, lógatja a fejét, annak épp csak hogy egy kicsit emelkedik a mellkasa. A rossz, összeesett tartással még a szívet is megterheljük. A lelógatott mellkas meg az összepréselt rekeszizom „ollóba fogja” a szívet és nem hagyja megfelelően pumpálni. Akkor aztán se tisztességes oxigénellátás, vérellátás, széndioxid-ürítés. Az ilyen rossz tartású gyerek állandóan beteges. Vicces! A történelemtanár ezzel bocsátja haza az osztályt: — Gyerekek, holnap szakfelügyelő jön hozzánk. Tessék mindenkinek alaposan felkészülni! Másnap megérkezik a felügyelő, és a tanár felteszi az első kérdést: — Ki törte be a bizánci kaput? Senki sem jelentkezik, kínos csönd támad. Aztán egyszer csak megszólal valaki hátul: — Hihi! Az ilyesminek sosincs gazdája! Egyik a másikra keni... — Drágám! - mondja este otthon az asszony a férjének. — Nem vittem be a garázsba a kocsit. — Miért nem? — Mert már túl sötét volt ahhoz, hogy azt a sok apró darabot összeszedjem... — Jancsika! Itt egy zacskó cukorka, oszd el az öcséddel! — Testvériesen? — Nem, kisfiam, nem testvériesen, hanem igazságosan! Egy népszerű sport: A kerete, mint küzdősport, több évszázad alatt alakult ki. Eredete Hua Tónak, a II. évszázad táján élt kínai sebésznek a testgyakorlataiig nyúlik vissza. Tengerész a cet gyomrában A katicabogár batyuja Egyszer a katica megunta magát és felkerekedett. Összecsomagolta a holmiját, batyuba kötötte, vállára tette és elindult. Nagyon szép nyári nap volt, ám ahogy ment, mendegélt, elfáradt. Mert hiába tudott repülni, a nagy batyutól csak nem bírt felszállni. Hogy elfáradt, leült egy fűszálra pihenni, ott ült, közben lóbálta a lábát. Ahogy pihen- getett, látja, hogy arra mászik egy hernyó. Olyan szőrös volt, hogy nem lehetett kivenni, melyik az eleje, melyik a hátulja. A hernyó meg pont a katica batyuján heveredett le. — Ki vagy te? - kérdezte a katicabogár. A hernyó azonban süket volt, mint az ágyú. — Nem hallottad, mit kérdeztem? Csak nem akarsz itt ücsörögni a batyumon? - faggatta aggodalmasan a katicabogár. De a hernyó észre sem vette mire a katica mérgében egyet taszított rajta. A hernyó megijedt, felágaskodott. A katica hiába beszélt, a hernyó csak nem moccant. A katica közelebb ment, nézegette, közben mormogott: — Ennek se eleje, se hátulja, csak tudnám a batyumat kivenni alóla. Entölern aztán napestig ágaskodhat... Ahogy így bajmolódik, arra jön egy bogárka. — Hát te mit csinálsz, katica? — Ne is kérdezd! Nem segítenél nekem? Látod, ez a hernyó elfelejtett lemászni a batyumról. Az a baj, hogy én nem merem megfogni. — Miért? Nem bánt az téged! Na gyere, fogjuk meg akkor együtt! De ahogy hozzáértek volna, a hernyó nagyot ugrott ijedtében. — Na látod, katica, máris szabad lett a batyud - mondta a bogárka. A katica megköszönte a segítséget, összeszedte a batyuját, a hernyót meg otthagyta. A bogárkával együtt elindultak, ki-ki a dolgára. Ahogy ment a katicabogár, találkozott az egyik rokonával. Azt mondja neki a rokon, hogy siessen haza, mert a szülei már nagyon várják. Vissza is ballagott katicánk az otthonába, ahol nagyon megörültek neki. Boldogságuk betöltötte a réteket és a mezőket. Vajon ki érhet a célba?
