Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-08-09 / 33. szám
Bemutatjuk a patológiai osztályt életet menthet A jó diagnózis A kórházak patológiai osztályait a közvélemény általában csak mint kór- bonctant ismeri, pedig ennél jóval tágabb a tevékenységi körük. Diagnosztikai feladatokat látnak el, szövettani és citológiai vizsgálatokat végeznek. Mióta nem kötelező minden kórházi halottat felboncolni, felére csökkent az esetek száma, viszont folyamatosan emelkedik a diagnosztizálás iránti igény. A Tolna megyei kórház patológiájának osztályvezető főorvosa dr. Horgász János, idén február 1-én kapta kézhez kinevezését. A főorvos 1962. óta dolgozik az osztályon, itt kezdte pályáját, aztán lassan egyre feljebb került a ranglétrán. 1996. július 1-vel megbízott osztályvezető főorvos lett, mikor elődje, a kórház jelenlegi igazgatója dr. Deák György -, aki az egészség- ügyi intézmény vezetése mellett az osztályvezetői funkciót is betöltötte négy évig - úgy döntött, hogy a továbbiakban csak a kórház igazgatását fogja végezni. — Ez az első és mindmáig egyetlen munkahelye. Beszéljen a kezdetekről. — A pécsi orvostudományi egyetem elvégzése után jöttem a szekszárdi kórház patológiai osztályára. Tudatos volt a választás, bátai vagyok és érdekelt a patológia, dr. Balogh József főorvos úr volt akkor az osztály vezetője, nála kezdtem a szakmát. — Mivel foglalkoznak a patológián ? — A patológia tulajdonképpen egy diagnosztikai szakma, amit a nagy közvélemény a halottakkal, a boncolással azonosít, hiszen ide csak azok jönnek, akiknek a hozzátartozója meghalt. Pedig ez több ennél, a diagnosztikai munka szövettani, citológiai vizsgálatokból áll, az emberi testből kivett szövetmintákat vizsgáljuk. Lehetőség szerint minden anyagot véleményezünk. A rutin metszetekből nem diagnosztizálható anyagokat pedig a legkorszerűbb eljárásokkal, immunsavókkal vizsgáljuk. — Hány metszet kell a diagnózis felállításához? — Az esetek többségében elég egy, de van amikor ez kevés, más módszerek, rostfestés, hisztokémiai reakciók szükségesek. Egy patológusnál fontos, hogy figyelemmel kísérje az orvostudomány fejlődését, a legújabb eredményeket, hiszen az ő véleménye alapján történik a beteg gyógykezelése. — Eszerint megfogalmazhatnánk úgy is a dolgot, hogy a patológiai osztály által felállított diagnózis határozza meg a beteg sorsát. Amikor fotós kollégámmal ide értünk, kis türelmet kért, mert éppen egy szövetmintát vizsgált. — Műtét közben küldtek le egy kimetszett daganatot, amíg nem állapítottam meg, hogy tartalmaz-e a szövet rákos sejtet vagy nem, addig nem folytatják a sebészek a műtétet, ezért kellett sietnem. — A szekszárdi kórház patológiai osztálya valamikor híres volt arról, hogy 24 óra alatt leletet adtak. Ma mi a helyzet? — Sajnos most nem mindig van erre lehetőségünk, orvoshiánnyal küszködünk. Szövetminta kimetszése A szakasszisztensek végzik a nőgyógyászati citológiai előszűrést kor jelezte, hogy hárman is kevesen voltunk, ha nem történik változás, nem töltik be a szabad státuszokat, akkor ő elmegy. — Ön már akkor megbízott főorvos volt, mit tett? — A kórház vezetése tudott a problémáról, személyenként ötezer(!) forint helyettesítési díjat kaptunk és meghirdették az állást, csak hogy mire ez realizálódott, a végzős orvosok elhelyezkedtek, nem jelentkezett senki a pályázatra. Ez a szakma lassan elnéptelenedik, 240 patológus van az egész országban. Alacsonyak a bérek, itt nincs paraszolvencia, a fiatal orvosok más osztályokra mennek. Dr. Szerencse Péter látva a reménytelen helyzetet felmondott, január 1-vel a Gyógyin- fok-hoz távozott, amit én nagyon sajnálok, mert egy kitűnő kollégát vesztettünk el. Ebben a szakmában jó ha dolgozik velünk olyan kolléga, akinek adunk a véleményére, akivel lehet konzultálni. — Ha korábban ketten nehezen birkóztak meg a munkával, akkor most, amikor ráadásul még az osztály vezetése is Önre hárul, hogyan győzi egyedül? — Hirdetve vannak az állások. Ezen kívül egy kolléga szerződéssel hetente háromszor négy órában besegít— Ez mind szép, de mi van, ha Ön megbetegszik, szabadságra megy? — Igazgató úr, mint patológus is felajánlotta, hogy ha „szorul a hurok, besegít.” — Asszisztens van-e elegendő? — Asszisztens hiány nincs, a státuszok be vannak töltve. — Hány ember „szolgál” egy főorvost? — Huszonkilenc dolgozónk van, 3 boncmester, 2 adminisztrátor és 20 laborasszisztens. Jól képzett gárda, nagy segítséget jelentenek az orvosi munkában, az anyagok feldolgozásában. A nőgyógyászati citológiai előszűrést például ők végzik, az orvosnak csak a gyanúsnak látszó esetek maradnak. — Mint az előbb mondta, nem népszerű ma patológusnak lenni, sok a munka, kevés a fizetés, nagy a felelősség. Miért vállalta mégis, ennyi időn keresztül? — Mert van közvetlen sikerélményem. A patológusnak egy jó diagnózis, amit az élet bizonyít a legnagyobb elismerés. Az osztályról kiadott gyors és pontos diagnózis lerövidítheti az ápolási időt, csökkentheti az anyag- költségeket, eredményesebbé teheti az osztályok működését. Ezért kellene minél előbb betölteni a szabad státuszokat. F. Kováts Éva FOTÓ: BAKÓ JENÓ — Hány szakorvos van az osztályon? — Főállásban én, egyedül. — Tehát osztályvezető főorvos beosztott orvosok nélkül? —: Ez a helyzet. — Régebben hány szakorvos volt itt? — Amikor ide kerültem 1962-ben három orvos dolgozott a patológián, amikor 1989-ben Deák főorvos úr átvette az osztályt hat orvosi státusz volt, amiből kettőt később megszüntettek. — Akkor négy orvosnak még mindig itt kellene lennie. — Igen, csak hogy a nagy leterheltség és az alacsony bérek miatt lassanként távoztak a kollégák. 1996-ban dr. Kutas Mária kolléganőnket, akinek ideg-elmeorvosi szakvizsgája is volt kinevezték Palánkra osztályvezető főorvosnak, Deák főorvos úr pedig lemondott erről a pozícióról, így amikor megbíztak az osztály vezetésével ketten maradtunk szakorvosok dr. Szerencse Péter kollégámmal, ő már akHalló! Itt a Jóreménység foka! Fókák az óceánban, magyar nyelvű könyvek az antikváriumban (Folytatás az 1. oldalról.) A fárasztó és az utolsó percekben is izgalmas repülőút után az otthoni zord idő után 30-35 Ce- lius fokos meleg nyárba érkezett. Rá régésztechnikai feladatok várnak. Az eddig feltárt leleteket kell lefényképeznie és adataikat számítógépre vinnie. Persze merüléskor is számítunk munkájára. Természetesen, akárcsak ránk, rá is szigorú szabályok vonatkoznak. Vizsga nélkül nincs engedély. A szóbeli és a gyakorlati részből álló tanfolyamot Brankovics István segítségével végzi. Kollegám kísérte az első nyíltvízi merülésén is: az Indiai-óceánban, több mint tizenegy méter mélyen egy óra öt percet töltött. Tűhalakat, langusztákat és kis cápákat is megcsodálhatott. A tűzkeresztségen szerencsésen átesett. Hogy időm van telefonálni, az a szeles időszaknak köszönhető. Sajnos több napra jeleztek rossz időt. Ilyenkor az erős hullámzástól, ami mindig elsodor a hajótól, nem tudunk dolgozni. Ez persze nem tartott vissza attól, hogy lemerüljek az Atlantióceánba. Egy kicsit, úgy négyöt méter mélységig. A 14-15 Celius fokos víz ellenére is felejthetetlen élmény volt társaimmal, a fókákkal szelni a vizet. Ez e kis sziklás hely, a fókák szigete az egyik kedvencem. A merülési szünetekben végezzük a nagyobb bevásárlásokat is. Hogy ne csak a testünk épüljön, hanem a lelkünk- szellemünk is, bementünk egy antikváriumba könyveket böngészni. Elbeszélgettünk a tulajdonossal, s amikor kiderült, hogy magyarok vagyunk, megajándékozott néhány könyvvel. Talán mondanom sem kell, magyar nyelvű, néprajzi tárgyú könyve voltak, a szegedi Móra Ferenc Múzeum 1983-as kiadványai. Nem gondoltam volna, hogy Fokvárosban találkozom kollégáim munkáival! Ha jól emlékszem, még nem szóltam arról, hol, milyen körülmények között is élünk, ha épp nem az óceánban dolgozunk. Egy újonnan épített sorházban lakunk, aminek szépen kövezett, zárt udvara van. Minden lakas innen nyílik. A bejáratot díszrácsos vaskapu zárja le. A „mi” lakásunkban, ahol Anitával tartózkodunk, a földszinten egy nagy hall van, főzőpulttal és tálalóval. Az étkezésről mindenki maga gondoskodik. Mi kettecskén általában „itthon” főzünk. A hallt üvegfal választja el a zárt hátsó kerttől, ami füvesített, illetve annyi virág van benne, amennyit ültettem. Az emeleten két szoba és egy fürdőszoba található. A két szobából persze csak az egyik a miénk. A berendezése elég puritán. Agyak helyett fekvőszivacs van. Ebben a melegben paplanra sincs szükség. A sorházban van egy földszinti, közösségi terem. Ez egyben a közös konyha is és itt kaptak helyet a technikai berendezések is. Ez a ház legzajosabb és legnyüzsi- sebb része. Ha a szobánk ablakán kinézünk, körben gyönyörű, sziklás hegyeket látunk, néha az az érzésünk, akár meg is érinthetnénk őket. Már azt is tudjuk, ha az Oroszlánfej sziklát ölelik felhők, akkor eső lesz, ha a másik hegy van felhőben, másnap szél várható. A Batohoz lakhelyünktől fél órás autóút visz, végig az óceán partján. Csodálatos ez az útszakasz is. A hajónk mellett alig ötven méterre minden nap halászok dolgoznak. Abrázatuktól az első pillantásra mindenki megijedt, de nagyon kedves emberek. Ők drukkolnak nekünk, mi szorítunk nekik. Amikor megtaláltuk azt az elsüllyedt kétmotoros halászhajót, ami mindig kiszakította a hálójukat, akkora halat kaptunk tőlük, hogy a csoport kevés volt az elfogyasztásához. A városközpont sincs messzebb tíz kilométernél, s mint már említettem, gyakran belátogatunk vásárolni, nézelődni. Az élelmiszerek kicsit drágábbak mint otthon, de az ellátottságot a németországi szinthez lehet mérni. Attól függetlenül, hogy mindent meg lehet vásárolni, ami szem-szájnak ingere, minden hazai küldemény igen nagy megbecsülésnek örvend és igyekszünk beosztani, takarékosan bánni az otthoni ízekkel. Ennyit egyelőre magunkról. Amint lehet, újra jelentkezem. Mindenkit üdvözlök! V. Gänszler Beáta Metszet készítése egy miómás méhből
