Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-04-05 / 3. szám

Erős idegzet kell a szörnyű sebek látványához A legrosszabb helyzetből a legjobb megoldást kihozni 'Bemutatkozik a Tolna Megyei Kórház Traumatológiai Osztálya A Tolna Megyei Kórházat bemutató sorozatunk keretében most a Traumatológiai Osztályt ismertetjük meg olvasóinkkal. A baleseti sebészet 31 esztendeje, 1965-ben lett a kórház önálló osztálya. A kezdetekre dr. Daradics Fe­renc főorvos emlékezett. A kü­lön baleseti sebészeti osztály gondolata 1964-ben vetődött fel a kórház akkori vezetőségé­ben. Három orvos alkotta az „alapító” gárdát, dr. Pozsonyi Ferenc, dr. Hoffmann László és dr. Daradics Ferenc. A jelenlegi szemészeti osztály - akkor tü­dősebészet - épületében kaptak helyet dr. Brizon János főorvos szárnyai alatt. Hivatalosan 1965. februárjában lettek önálló osztály. A tüdősebészeti „albér­letnek” nagy hasznát látták a későbbi munka során, alkalmuk volt ellesni a mellkasi sebészet fogásait. Az orvosok száma to­vább emelkedett, hat főre, fő­orvossá dr. Sólyomvári Nán­dort nevezték ki. Az osztály többször költözött, a belgyó­gyászati pavilon elkészültekor a belgyógyászáti osztály a „hegyre” vonult, a helyére ők kerültek. Mintegy 80 ágy és egy műtő állt az osztály rendel­kezésére. A műtők száma ket­tőre emelkedett, ennek nem mindennapi esemény egyen­gette az útját. Egy „fontos em­ber” csemetéje szenvedett bal­esetet, s az egyetlen műtő ép­pen foglalt volt. Az eset után nem sokkal két műtője lett az osztálynak. Újabb költözés kö­vetkezett, vissza a „C” épü­letbe, a mai szemészet helyére. Ezalatt zajlott a jelenlegi bal­eseti sebészeti osztály rekonst­rukciója, aminek befejeztével ismét visszaköltöztek. A végle­ges formáció kialakulása a het­venes évek elejére tehető. A kezdő csapat tagjai közül egye­dül Daradics doktor maradt a főorvoson kívül, közben persze cserélődött az állomány, ke­mény, kiváló fizikai kondíciót igénylő hivatás ez. Nem is szólva arról, hogy a traumatológia, mint önálló „szakma” a szekszárdi osztály alakulása előtt úgy 10 évvel kezdett egyáltalán kialakulni. Nem volt ritka, hogy maguk „találták ki”, hogy folyjon egy műtét, hiszen nem volt szakmai előzménye. Az említett időkben az egész országban talán ha 100 szakvizsgázott baleseti sebész dolgozott, ebből három a szek­szárdi kórházban. Közben a hetvenes évek közepétől egyre jobb lett a felszerelés, s a fővá­rosi traumatológiáról érkező segítség - főként szakmai inst­rukciók formájában - is érez­tette hatását az itt dolgozók képzettségében. Dr. Hulin István, az osztály jelenlegi főorvosa veszi át a szót. Mint mondja, igen jó, hogy Magyarországon általá­ban sebészekből lettek trauma- tológusok, ellentétben a nyugati gyakorlattal, ahol az ortopéd­szakorvosok képezték át magu­kat. A szekszárdi kórház most is követi ezt a gyakorlatot, csak az lehet traumatológus, akinek van sebészeti szakvizsgája. Hulin doktor 1982. januárjá­ban lett a megyei kórház trau­matológus főorvosa, Szegedről pályázta és nyerte el ezt az ál­lást. Ekkor érte el az osztály a csúcs-létszámot: 15 orvos dol­gozott a traumatológián. Köz­ben robbanásszerűen fejlődött a technológia, számtalan új meg­oldás született a baleseti műtét­tanban. Svájci technológiát vá­sárolt a szekszárdi kórház, az úi műszerek között említésre méltó például a térdízület-tük- röző berendezés. Jelenleg há­rom műtő segíti az osztály munkáját. Az osztály főprofdja a traumatológia, ezt követik az ortopédsebészeti és az idegse­bészeti esetek. Az idegsebészeti feladatokat néhány éve csatol­ták a tarumatológiai osztályhoz. Az itt dolgozó orvosok is to­vább szakosodtak, neurotrau- matológiai készenléti ügyeletet látnak el, arra az esetre, ha ko­ponya-gerinc sérült érkezik, van kézsebészeti részleg, szep­tikus részlet és akut traumato­lógia. Az ágyszám jelenleg 61. Nagyon jó, hogy van tornate­rem és - sajnos csak egy - gyógytornász, aki elvégzi az „utolsó simításokat”. Az akut traumatológiás ese­tekben vagy azonnal, vagy né­hány órán belül be kell avat­kozni. Tervezhetőbbek például az ízületi és porckorong be­avatkozások. Magyarországon töréseknél az elsők között vé­geztek itt úgynevezett ragasztás nélküli térdprotézis-beültetést. ami újdonságnak számít ezen a szakterületen. Az egész ország­ban három helyen végeznek például feltárás nélküli gerinc- sérv-protézis műtéteket, ezek egyike a szekszárdi kórház. El­kezdték a legújabb technika al­kalmazását is, ami az eddigiek­nél jóval kisebb sebbel jár és stabilabb rögzítést eredményez. További változás várható, ha elkészül a kórház műtőblokkja. Akkor elköltözik az osztályról a röntgen-labor, s az alapterület a duplájára nő. Ekkor végre mód lesz arra, hogy egy-egy kórteremben kevesebb ágy le­gyen, otthonosabb, nyugalma­sabb körülmények közé kerül­nek a betegek. S hogy mi kell ahhoz, hogy valaki jó baleseti sebész le­gyen? Kell valami veleszületett érzék, jó fizikai kondíció, erős idegzet - hiszen szörnyű sebe­ket láthatnak - no és rutin. S mindenképpen meg kell pró­bálni a legrosszabb helyzetből is a lehető legjobb megoldást kihozni. Venter Marianna Tolna megye szép és biztonságos Jöttek, láttak, vettek, nyertek Miért tetszik Tolna megye? Azért, mert szép és kellemesen érzi magát itt az idegen is. A fenti kijelentést nem az or­szág valamely más régiójából hozzánk látogató turista tette, hanem egy belga üzletember, Peter Sterck. A magyarul is jól beszélő, s a világhírű Samsonite cég ma­gyarországi ügyvezető igazga­tója azon a budapesti sajtófo­gadáson nyilatkozott így Tolna megyéről, ahol a megyei Ke­reskedelmi és Iparkamara és a Vállalkozói Központ által kö­zösen kiadott, a térség befekte­tési lehetőségeit külföldieknek étlapként ajánló kiadvány ke­rült bemutatásra. Biztonságosabb, mint a főváros — Magánemberként szem­lélve Tolna megyét és Szek- szárdot, ahol a Samsonite üzeme van, azt mondhatom, hogy az emberek közvetlenek, barátságosak, szép a környék, sok az erdő, lehet kirándulni, vadászni. Ráadásul sokkal biz­tonságosabb itt élni és dolgoz­tatni, mint Budapesten, ahol az utóbbi időben egyre több a fegyveres támadás - állította Peter Sterck igen jó reklámot „csinálva” Tolna megyének nemcsak a fenti, mondhatnánk magánjellegű kijelentéseivel, hanem az ezt követő üzleti megfontolások taglalásával is. Mint Sterck úr előadásából kiderült, a Samsonite, mely 1986-ban érkezett Magyaror­szágra, nem véletlenül válasz­totta az egykori Palota Bőr­díszműgyár szekszárdi gyár­egységét. A cég először alvállalkozó­ként dolgoztatott a Palota Bőr­díszművel, majd 1990-ben ve­gyes vállalatot alapítottak 60 százalék belga részesedéssel, 1991-ben 100 százalékos tu­lajdonosok lettek. Hogy miért nem a budapesti gyárat vásárolta meg az utazó táskáiról és bőröndjeiről híres cég? — Azért mert a Palota gyárnak a szekszárdi volt a leg­termelékenyebb egysége, igen Peter Sterck képzett, jó munkásokkal, a legmagasabb know-how-val -, sorolta a belga üzletember a tényeket. Az elmúlt hat évben a Sam­sonite szekszárdi leányvállala­tánál 6-7 millió dolláros beru­házást hajtottak végre. A város ipartelepén ta­lálható üzem ma a cég legnagyobb utazótás­kákat gyártó üzeme külföldön. Az önkor­mányzattal jó a kap­csolatuk. Háromszáz­hetven dolgozót fog­lalkoztatnak és emel­lett több kisebb Tolna megyei cégnek biztosí­tanak állandó munkát. A döntés, hogy Buda­pest helyett Szekszár- dot választották, jó volt, mondta a Samso­nite magyarországi igazgatója. Otthon: angolai Lapunk kérdésére, hogy hol és mikor tanulta meg ilyen jól a külföldiek szerint nehéz ma­gyar nyelvet, Peter Sterck a következőket mondta. — A belga minisztérium ösztöndíjával 1991-ben jöttem először fél évre Budapestre, akkor kezdtem el magyarul ta­nulni. Ezt követően egy évig az Európai Uniónak dolgoztam, majd Hollandiába mentem újabb egy évre. 1993. novem­bere óta vagyok a Samsonite- nél Magyarországon, 1994. jú­niusában neveztek ki ügyve­zető igazgatónak. — Család? — A feleségem magyar, van egy 2,5 éves kislányunk, a következő babát januárra vár­juk. — Akkor nem csoda, hogy így megtanulta a magyar nyel­vet. — Tévedés, a feleségem­mel otthon angolul beszélünk. A semlegesség, a családon be­lüli „esélyegyenlőség” miatt ez fontos. F. Kováts Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom