Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25-26 / 21. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1997. január 25., szombat Rejtett értékeink Tolnai Lajos jelentősége A XIX. századi Tolna megye két jelentős prózaírót adott a hazának. Egyikük Vas Gereben, aki mindenben a magyar mesélő hagyományt követte, a másikuk Tolnai Lajos, aki a realista honi törekvéseket új utakra irányította. Szomorú, de közös jellemzőjük, hogy ma már nevüket is alig ismeri a szülőmegye olvasó- közönsége. Györköny község hites jegyzőjének, Hagymássy Sándornak és a református papi elődökre tekintő Ko- lozsváry Juliannának 1837. január 31-én született Lajos nevű fia, aki a család megpróbáltatásai ellenére korán kitűnik társai közül az utóbb róla elnevezett gyönki algimnáziumban, később a híres nagykőrösi alma materben. Az ifjúnak Arany János nemcsak tanára, hanem íróiköltői példaképe, valóságos bálványa is, ezért indul balladaköltőként, s verses művein mindvégig érezhető a Mester hatása. Ránkmaradt 160 költeménye, noha mívesebb kora átlagánál, önmagában aligha tartaná fenn nevét, sokkal inkább jelentős közel 400(!) novellája, 16 nagyobb és 20 kisebb regénye, amelyek fölött már a Tolnai Lajos nevet találjuk, (írójuk úgy vélte, hogy a honfoglalás korából eredeztethető családot irodalmi művek miatt nem szabad kétes hírbe hoznia, ezért változtatott ...) Az irodalom azonban kezdetben afféle nemes szenvedély volt, főfoglalkozásul előbb a tanári pálya, majd a református lelkészi hivatás kínálkozott. Maros- vásárhelyen tölt tizenhat keserves évet, noha kiváló szónok, nagyhatású lelkész. Akárcsak atyja, ő sem képes elviselni környezete és felettesei erkölcsi fogyatkozásait, érdekhajhászását, hanem bizony kiprédikálja őket, később pedig novelláiban, regényeiben ismert többük magára. „Veszett híre volt” - írta róla később a Nyugat esszéjében, de ez a híre már korában is félelemmel töltötte el a lapok szerkesztőit és olvasóit egyaránt. „Tolnai, pap létére, idealista létére - abszolút modern” - írja róla Móricz Zsigmond, majd így folytatja: „Moralista, de erkölcsi alapon . . . Titkos, titokzatos és elpirító (...) Ha tanít, valósággal megtanít rá, hogy kell meglátni az életet, az életben a valóságot, a valóságban a magot. Arra tanít, hogy kell megírni a megírhatatlant. Nem ismerek jobb író példaképet”. Móricz már írása címével - Zászlóhajtás az elsikkasztott s mégis legnagyobb magyar regényíró elme, Tolnai Lajos előtt - világossá teszi szándékát: életének hátralevő részében fontos feladatának ismeri Tolnai „feltámasztását”. Sajnos, hogy mindezt már csak 1941-ben írhatta le ... Tolnai űzött vadként érkezik a fővárosba, elkeseredését családi szomorúsága is növeli, de számtalan tankönyv, tanulmány és szépírói termék is arról tanúskodik, hogy az élete végéig neki kenyeret adó tanítást komolyan veszi, hallatlan munkabírásával remekműveket és remek embereket egyaránt alkot. Ahogy Móricz is figyelmeztet, későbbi monográfusai is fő erényének tartják, hogy a kort, amelyben élt, csak vele és általa ismerhetjük meg olyan mélységeiben, amelyekben kortársai soha nem jártak. Császár Elemér - aki cseppet sem bán kesztyűs kézzel Tolnaival - A magyar regény történetében igazi egyéniségnek tartja: „Azzá teszi világnézete, a zord pesszimizmus, epés hangulata és maró szatírája. Tolnai a legsötétebben látó és a legszínesebben rajzoló magyar író, ő festi a leg- sivárabb képet a magyarságról (.. .), regényei már szerzőjük életében elavultak, de egész munkásságának úttörő érdeme nem. Ez a munkásság a maga határozott irányával és egyéni színével történeti érték”. Halála, 1902. március 19-e után Ady Endre a Nagyváradi Naplóban találóan összegezte életét: „Nem volt semmi bűne, csak különb volt, mint a többi. Éles volt a szeme, tehát keserű volt nagyságos szíve s rombolóan lázas az agyveleje. Mellékesen pedig legelső író embere volt ez országnak és még ezt meg is bocsátották neki. De hogy látni és beszélni mert, ezt nem bocsátották meg soha”. Örömmel tölthet el bennünket, hogy első monográfusa, dr. Biró János, a megyei könyvtár és Györköny közös kiadásában megjelent emlékkönyvecskében elmondta hajdani élményeit, s az is, hogy Gergely Gergely dombóvári tanárként kapott indíttatást jeles monográfiája megírásához. Mindez azonban az olvasást nem helyettesíti ... Dr. Töttó's Gábor Idegenforgalmi egyesület alakult Esély Földvár felemelkedésére A múlt év decemberének 27- ik napján a város jobbításáért tenni akaró polgárok egy lelkes csoportja megalakította a Dunaföldvári Idegen- forgalmi Egyesületet. Elnöküknek Gallai Sándort választották, vele beszélgettünk az egyesület céljairól. — Kik alakították az egyesületet és milyen szándékkal? —- Az egyesületet a polgár- mester asszony felhívására főleg vállalkozók, vendéglátósok, panziósok alakították meg, tehát olyanok, akik közvetlenül érzik az idegenforgalom jelentőségét. Huszonöt taggal alakultunk meg, de ez a szám azóta már emelkedett. Az egyesület nyitott, bárki beléphet, aki elfogadja az alapszabályban foglaltakat és befizeti a tagdíjat, ami magánszemélyeknek ezer forint évente, jogi személyeknek ötezer. Hogy miért? Szerintünk két ipari város (Paks, Dunaújváros) szorításában Dunaföldvámak csak az idegenforgalma fejlesztése révén van lehetősége a fel- emelkedésre. Földrajzi fekvése, természeti adottságai erre alkalmassá is teszik a települést, csak valakiknek foglalkozni kéne az üggyel. Ezért, idéznék az alapszabályból: „Az egyesület elsődleges célja, hogy a civil szervezet sajátos eszközeivel és lehetőségeivel segítse, koordinálja, szervezze és ösztönözze a város idegenforgalmának gyarapodását. Az egyesület fontos céljának tekinti a város valamennyi vállalkozójának összefogását annak érdekében, hogy a településre érkező vagy átutazó turista, illetve üzletember olyan fogadtatásban részesüljön, amely visszatérésre készteti. Az egyesület a fenti célok megvalósítása érdekében véleményező szerepet is ellát.” Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az egyesület kistérségi formában kíván működni, szeretnénk tevékenységünkbe bevonni a környező településeket is. — Az általános alapelveken túl vannak-e konkrét elképzeléseik? — Szeretnénk minél hamarabb egy* idegenforgalmi információs irodát megnyitni. Ez már folyamatban van, hiszen az önkormányzat tavaly pályázaton nyert másfél millió forintot egy ilyen iroda létrehozására. Az önkormányzat helyiséget is biztosít a város központjában lévő üzletsoron), és az irodát működtetésre átadja az egyesületnek. Az iroda elsődleges célja a város és környékének bemutatása, természeti szépségeinek, látnivalóinak, programjainak propagálása, szálláshelyek és egyéb szolgáltatások ismertetése. Emellett olyan vállalkozási tevékenységet is kívánunk folytatni, melynek bevételét az egyesület működésére fordítanánk. Gondolok itt pénzváltásra, színház, koncertjegyek árusítására, repülőjegy rendelésére, szállodai szoba- foglalásra, különböző ajándék- tárgyak árusítására. Az irodát szeretnénk már februárban megnyitni, hogy a szezonra teljes kapacitással üzemeljen. — Távlati tervek? — A távolabbi tervek között sok minden szerepel, amit apránként, összefogással talán meg lehet valósítani. Az egyik ilyen álom a borturizmus beindítása. Dunaföldvár nagyon régi bortermelő vidék, mely érdemes arra, hogy felhívjuk rá a figyelmet. Erre megfelelő hely lenne a Mély úti pincesor és a Rókus kápolna melletti pincefalu. Ez igen vonzó idegenforgalmi látványosság lenne, persze ehhez rendbe kell hozni a pincéket és környéküket. Említhetném még a város díszkivilágítását, az egész Duna-part rendbetételét, és ezek csak kiragadott példák a sok feladat közül, amik megvalósításra várnak. Ebben szeretne és remélem tud is az egyesület segítséget nyújtani. Pataki Dezső Ki mit olvas Európában? A brit diák olvas a legtöbbet: az elmúlt 12 hónapban 53 százalékuk legalább 10-14 könyvet olvasott el. A második helyen a franciák állnak, ahol 52, a harmadikon a németek, akiknél 50 százalék a sok könyvet „fogyasztók” aránya. A spanyol és az olasz diákok ennél kevesebbet olvasnak. Ezt mutatja a legújabb európai közvélemény-kutatás, amelynek tanúsága szerint országonként eltérnek az olvasói ízlések is. A klasszikusokat előszeretettel forgatják a franciák és az olaszok, a britek viszont kevésbé olvassák őket. A franciák érdeklődnek leginkább a költészet és a drámairodalom remekei iránt. A másik véglet: e műfajoktól a britek 92, a németek 84 és a spanyolok 81 százaléka idegenkedik. Vannak persze nevek, amelyek Európa szerte kedveltek, alkotásaik mindenütt olvasottak. Jean-Paul Sartre-t főleg a németek és az angolok nevezték meg szeretett szerzőjükként, az olaszok Umberto Ecot. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00, Vasárnap: 9.00, 11.00, 18 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Lut- her-tér. (minden páros héten német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy utca 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30.7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. ,keressük egymást” Jelige: Próbáljunk meg együtt boldogulni. Nehéz élethelyzetben élő, elvált, vétkeiért megszenvedett és azokból okult, 44 éves (176/70) férfi megismerkedne korban hozzá illő, karcsú, megértő, családszerető hölggyel, aki barátja és segítő társa lenne az életben. Szeretnék még örömet kapni, és örömet adni. Jelige: Nehéz egyedül. 67 éves, 180 magas, fiatalos, káros szenvedélytől mentes, jogosítvánnyal, gépkocsival rendelkező özvegy férfi vagyok. Szeretek kertészkedni, néha horgászni járok. Korban hozzám illő, nem dohányzó, rendszerető, özvegy, egyedülálló hölgy ismeretségét keresem élettársi, esetleg házastársi kapcsolat céljából. Kertes házban lakó, Szekszárd és környékbeli hölgyek levelét várom. * Jelige: Tavasz. 50 éves (183/90), kék szemű, kopaszodó, kisvárosban élő férfi vagyok. Szeretem a rendet, az otthonomat, a ház körüli munkákat, a kirándulást, sétát, szórakozást, olvasást. Olyan hölgyet keresek, aki korban hozzám illő, hasonló dolgokat szeret, aki szívesen élne kisvárosban. Kölcsönös szimpátia esetén házasságot szeretnék. Jó hír „Most pedig Isten a törvény nélkül tette nyilvánvalóvá igazságát, amelyről bizonyságot tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által mindenki számára, aki hisz. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” Róm. 3,21-23 Történt-e már veled olyan, hogy a bibliában olvasott, vagy igehirdetésben kapott . ige szemben állt az évek, évtizedek alatt beléd rögzült elképzeléssel, gyakorlattal, olyany- nyira, hogy ez szinte megoldhatatlan kérdéssé vált az életedben? Nagy kérdése a keresztyén embernek, hogy a törvény és evangélium egyensúlyát mennyiben tudja fenntartani az életében. Egyáltalán mi a fontosabb, lehet-e egyensúlyozni közöttük? „Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.” (LK 18,11) így imádkozik a farizeus a templomban az oltár előtt, miközben hátul csendben meghúzódva áll a vámszedő. Kísért minket ez az ige. Kísért, ha körülnézünk a templomba érkezők között. Kísért, hogy büszkén döngetjük a mellünket felekezeti öntudatunk miatt, kísért, mikor sértett öntudattal vonulunk vissza vereségeink színteréről. Pál apostol megnyirbálja a római levél 2-3. fejezetében a zsidóság minden elsöprő öntudatát. Hiába éli a hithű zsidó, a törvényt betartva életét, ez semmiképpen nem emeli ki a bűnösök közül. Bennünk is megingatja Pál az ember alapvető jóságáról alkotott képet, hiszen minden emberre érvényesíti mondanivalóját. Ezek szerint tehát nincs olyan teljesítmény, melynek végén elhárulna fejünk fölül az Isteni ítélet. Ebből a szempontból egyenlő módon meg kell állnunk Isten előtt, hívőnek és nem hívőnek, a kegyes életű zsidónak és a szabad elvű görögnek egyaránt. Ezek szerint nincs értelme a törvény betartásának az életünkben? Ellenkezőleg! Az apostol nem morálisan, erkölcsi értelemben tesz egyenlővé jót és rosszat Isten előtt, hanem teológiai síkon. Azt mondja, hogy a törvény alatt élők abban azonosak a törvényen kívüliekkel, hogy egyformán eltávolodtak Alkotójuktól. Tehát a minden törvényt betartó zsidó, a felettébb kegyes életet élő keresztyén, Isten törvényét cselekedve, bűnben él. „Mielőtt a keresztyénség útjára léptem én voltam p legnagyobb bűnös, de azóta minden megváltozott.” Biztosan hallottunk már ilyen bizonyságtételeket. Irigykedve hallgatjuk őket, hiszen szinte mindany- nyian erre vágyunk, pedig irigységre nincs okunk. Mi is történik ezeknél az embereknél? Rádöbbennek Isten törvényére, meglátják a maguk bűnösségét és ezen változtatnak, amennyiben tudnak. Kamer Károly szerint a törvény olyan mint egy tükör: aki belenéz, meglátja az arcát, felismeri, gyönyörködik benne, aztán meglátja a ráncokat, anyajegyeket, bibircsókokat is az arcvonásai között. Látja, érzékeli, semmi több. A tükör nem segít ahhoz hozzá, hogy az arc hibátlanná váljon, csak a felfedés a szerepe. A törvényre is azért van szükség hogy felfedje a bűneinket és ezekkel szembesülve az emberben feltámadjon a felelősségtudat. Csak ebben a tükörben tudjuk magunkat reálisan értékelni, csak így tudunk valóságos alázattal fordulni a szabadító Krisztus felé. Tehát a kegyes életű Nikodémusnak is és a tékozló fiúnak is egyformán szüksége van a megtérésre, holott földi kategóriákban gondolkozva, „világok” választják el őket egymástól. Az előbb említett megtérés felé vezető út első lépcsője csak a törvény megismerése. A bűneinkkel való rendszeres szembekerülés, a feloldás hiányában, súlyos válságot idézhet elő, hiszen csak a magunk alkalmatlanságával találkozunk és a kiút csak a magunk tökéletesedése lehet, amely persze lehetetlen. Nem vagyunk egyedül! Pál azt mondja, hogy a törvény és a próféták bizonyságot tesznek arról, hogy merőben új utat kínál Isten elénk, mely út Krisztus váltsághalálán keresztül vezet. A törvény feladata az, hogy eddig az útig vezessen minket, rádöbbentsen Isten nagy kegyelmére. „A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek” (Lk. 18.13). Bizony nincs mivel dicsekednünk. Ámen. Johann Gyula
