Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-16-17 / 268. szám
1996. november 16., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Az Eötvös Cirkusz ismét Szekszárdon Három generáció a színpadon Egy magas sátor, melybe befér egy porond, több száz néző, a színpadon pedig csillogás, bohócok, akrobaták, bűvészek, ügyes, kedves állatok sokasága. Ez a cirkusz. A nézőknek kellemes kikapcsolódás, a szereplőknek pedig ez az életük. Eötvös Tiborral, az Eötvös Produkció Kft. igazgatójával előadás előtt beszélgettünk. — Az ön édesapja, Eötvös Gábor - Érdemes Művész, Jászai Mari díjas, a Magyar Köztársaság Csillagrend Kitüntetettje - bohócszáma, melynek szlogenje,- „van másik”,- szinte fogalommá vált. Mekkora felelősség a gyermekeinek az, hogy ezt a színvonalat nem lehet lejjebb adni? — Nagyon büszke vagyok az édesapámra, aki valóban élő legenda, annak ellenére, hogy még ma is fellép. Az idei évben kettős jubileumot tartottunk, hiszen egyszerre ünnepelhettük az édesapám 75. születésnapját és azt, hogy 60 éve van a porondon. Az „Eötvösök” hatodik nemzedéke választotta életformájául a cirkusz világát és ebből három generáció egyszerre lépett fel az idén. — Hányán vannak testvérek? — Egy nővérem és egy bátyám van. A nővérem szintén a kft. tulajdonosa, a bátyám önálló cirkuszi művész és másik társulattal dolgozik. — Milyen a napi beosztása, főleg amikor fellépnek? — Reggel 6 órakor kelek és éjszaka 2 óra körül kerülök ismét ágyba. Ez már önmagában is elég szép fizikai teljesítmény lenne. Igyekszünk megosztani családon belül a feladatokat. Az idén már túl vagyunk a 350. előadáson és 61 városban léptünk fel. Nagyon kell szeretni a munkánkat ahhoz, hogy ne érezzük fárasztónak. — Ön gyermekkora óta készül arra, hogy egy cirkuszban lép majd fel, vagy szóba jöhetett más választás is? — Annak ellenére, hogy a családunkban ez már hagyomány, én először rendezőnek készültem, de mégis úgy alakult, hogy az Állami Artistaképzőt végeztem el. — Nem bánta meg? — Ezen így nem gondolkodtam. Harminc országban léptünk fel, szinte a világ minden táján megnevettettük a közönséget. — Egész évben úton vannak, van-e egy hely, ami az állandóságot jelenti az életükben? — Igen, Budapesten van az otthonunk és november második felétől márciusig sok időt töltünk el ott is. — Kiből áll a legszűkebb családja ? — Feleségem, Kovács Katalin, szintén szakmabeli. Ő volt az első hölgy, aki művészeti díjat kapott ebben a szakmában Magyarországon. Egy gyermekünk van, a 22 éves lányom, Chily, aki illuzionista, de emellett macska idomítással is foglalkozik. Chily viszi majd tovább az Eötvös Cirkusz hírnevét. — Hogyan tudták megoldani az állandó utazgatások közben, hogy a gyerekek iskolába járjanak, amíg fel nem nőnek? — Ez nálunk alapfeltétel volt mindig, hogy úgy irányítsuk az életet, hogy a gyerekek egy helyen járjanak iskolába. Ha másként nem ment, akkor kollégiumban laktak. Én egyébként nem szerettem volna, ha a lányom is ezt a pályát folytatja, mert féltettem a nehézségektől. De ő volt az erősebb. — Amikor így úton vannak hány fővel utaznak? — Nem nagy a stábunk, 55-en utazunk és ebben mindenki benne van a jegykezelőtől a fellépő művészekig. Az elhivatottság, a munkánk sze- retete mellett, nem mindenki egyformán viseli az összezártságot. Nyilván több a súrlódás ilyenkor, mint amikor előadás után mindenki megy a dolgára. Ugyanakkor jobban ismerjük is egymást és ebből adódóan könnyebb együtt dolgozni. Az idén a Millecentená- rium jegyében állítottuk össze a műsorunkat, melyet az UNICEF is támogatott. — Ha pár mondatban kellene összefoglalnia, hogyan jellemezné a cirkusz világát? — Misztikus, csodálatos varázsa van a kívülálló számára. Naponta két óra 15 perc, ennyi a műsorunk. A közönségnek ennyi ideig nyújtunk kikapcsolódást a hétköznapokból, nekünk viszont ez a kenyerünk. De ebből megélni csak az tud, aki elhivatottságot érez erre a pályára. A feltételek biztosítása, az, hogy fűtött legyen a sátor, hogy a nézők ne fázzanak, kényelmesen tudják élvezni az előadást, hogy minden időben készen álljon, nagyon is reális tevékenységet, komoly tervezést igényel. Tehát a cirkusz világa mást jelent a nézőnek és mást a porondon fellépő művészeknek. Mauthner Bandó lefarag a humor uralkodásából A székely fafaragókkal Bonyhádon kakukktojásként bemutatkozó Nagy Bandó Anrás könyvet is hozott magával. Vészfék című kötete arról a kisfiúról szól, akit egy vonaton halálra sebzett egy kő. (Vagy valami más?) Nagy Bandó úgy érzi, a humor kicsit ráterpeszkedett az életére. Reményei szerint az elkövetkező években festésre, fotózásra faragásra és írásra több ideje jut. — Fafarag, könyvet ír, fotózik. Kicsoda Ön Nagy Bandó András? — Én soha nem kötöttem le magam egy valamihez. A humor ráterpeszkedett az életemre az utóbbi huszonöt évben, de azért ez alól ki-kihajtott mindig valami más is. — Például a faragás. — Még 1968-ban Sopronban, katona koromban kezdődött, amikor a határzárat - a vasfüggönyt - építettük. Akkor összegyűjtöttem egy csofnó faágat, ám egy lelkes főtörzs nagy részét kidobáltatta velem. A dolog egy időre abbamaradt. Most, hogy végleg Orfűre kerültünk, ismét el kezdtem gyűjteni. Tulajdonképpen csak észre kell venni ezeket az érdekes görbületeket és el kell hozni... — Engem annyi minden vonz, hogy most kezdek idegessé válni, hogy vajon mindenre jut-e elég időm. Néhány éve kezdtem, hogy „lefaragjak” egy kicsit a humor uralkodásából. Megtanulok festeni, verseket írok, és szeretném még megírni azokat a könyveket, amelyeket tíz éve hordozok magamban. — A Vészfék nem ilyen. Ez a könyv az úgynevezett vonatdobálós balesetek közül azt dolgozza fel, amelyben egy hatéves kisfiú meghalt. — Ez a könyv fél év alatt készült el. Itt nem volt tétovázásra idő. Augusztus 11-én múlt egy éve, hogy Mencsik Attilát fejbe dobták. Egyébként még az sem biztos, hogy kő okozta a halálát, hiszen a közelben - ahol az eset történt - egy laktanya és egy lőtér is van. Ezt a kérdést az apa feszegeti, én nem állítom, hogy így van, de lehetőségként szerepeltetnem kellett. A kő pedig mind a mai napig nincs meg. A kisgyermek nagymamája, Szigeti Józsefné fordult hozzám, akivel együtt utazott a kis Lacika. Mivel két újságban is írtam a tragédiáról, hozzám fordult. — A könyvben olvastam, hogy aki a kötetet megvásárolja, az a családot támogatja. Hisz még ilyenekben ? — Igen, én hiszem, hogy az emberekben néhány száz forint erejéig van szolidaritásérzés. Abban biztos voltam, hogy adunk is valamit az olvasóknak. A publicisták írásai, a nagymama levelei, az apa vallomása, a politikusok megnyilatkozásai - úgy gondolom - méltán tarthatnak számot az érdeklődésre. Remélem, hogy végül a családnak is jut belőle, bár tetemes a nyomda- és a terjesztési költség. — És az Ön honoráriuma ? — Én csak a költségeket számoltam fel. — Az újságíró szakma egy jelentős része úgy érzi, hogy válságban van ma a tényfeltáró írás. A könyv elkészítésekor került-e konfliktusba? — Én dokumentumkönyvnek szántam a könyvet. Itt már csak - ahogy a vonatokon utólag lehetett a „Vészféket” meghúzni, és ezzel figyelmeztetni. A kisgyerek meghalt, a család sorsa megpecsételődött. Nekem nem volt senkivel szemben veszíteni valóm. Akár úgy, hogy a MÁV- ot is hibáztatom, akár úgy hogy keveslem a képviselők, vagy a miniszter reagálását az esetre. Nem kell ehhez manapság bátorság, de korrektnek kell lenni. Ahol például a nagymama indulatosan ír - teljesen érthető okokból - nekem oda kell tennem a kérdőjeleket. Ő nagyon nagy vesztes, az ő ölében halt meg a gyerek, nem lehet az ő szavait azonos súllyal kezelni, mint egy külső, higgadt, a tragédiát át nem élt személyét. — Min dolgozik most? — Régi tervem, de most már nem halogathatom: jövőre, Karinthy születésének kilencvenedik évfordulójára meg kell írnom, amit gyűjtögetek a humorral és vele kapcsolatban. A másik: készül egy lexikonszerű gyerekkönyv. Ötszáz címszóig jutottam. Á könyvben kétsoros, kiegészíthető versikék és kifesthető rajzok is lesznek. Ha pedig a gyerekek a verseiket és rajzaikat visszaküldik a címemre, akkor a könyv megjelenhet „még egyegyszer”. — Nemcsak ír és farag, hanem fotózik és feste get. Nem túl sok ez? — Nem. Ezer tervem van még. A fontos, hogy nem tartom én magam se fafaragó se fotóművésznek, még humoristaként sem tartom művésznek magam. Én egyszerűen egy olyan ember vagyok, aki ezt is azt is meglát és megmutatja az embereknek. Sajnos ma tragikusan rossz a helyzet, de vallom, hogy ilyen körülmények között is lehet például sok mindenben, például a fákban gyönyörködni, az nem kér pénzt. Hangyái János Gyermekjóléti szolgálat és gyámhivatal (Folytatás az 1. oldalról.) Komplex téma a gyermekjogok tömege, szerintem nem mindent kell ebből egyetlen törvényben realizálni: Jó példa a családjogi törvény átalakítása úgy, hogy a gyermekek jogai jobban érvényesüljenek. — Milyen új intézményi formák születnek? — A törvény létre kívánja hozni azt a szisztémát, amely gyermekjóléti szolgáltatást nyújt. Ennek formája nagyobb településen a gyermekjóléti szolgálat, amely nem hatósági módon, hanem közszolgáltatásként foglalkozhat a problémákkal. Észlelik a veszélyeztetett helyzeteket, megszervezik, hogy a gyermek, a család hozzájusson a különféle ellátásokhoz. Nemcsak az önkormányzatihoz, hanem máshoz is. Szükség esetén közvetít a hatósághoz, magatartási szabályokat állít fel, védelembe veszi a gyereket. Ez együtt jár azzal, hogy családgondozót rendel ki, amihez még párosulhatnak egyéb eseti intézkedések is. — Mikor emelhető ki a gyerek a családból? — Nem az a kérdés, hogy mikor, hanem hogy miként. Eddig a gyámhatóság mintegy közvetítette a gyereket, a többi a Gyivire tartozott. Ezután, aki kiemeli a gyereket a családból dönt arról is, hol fogják gondozni. A törvény többet beszél a nevelőszülőről, mint az állami otthonokról. Az egyik szívügyem került bele tervezetbe azzal, hogy a törvény megköveteli, készüljön terv arról, mi történjék később a gyermekkel. Visszakerülhet-e bizonyos idő, vagy feltételek megteremtése után a szülőhöz, rokonhoz. Ami új, hogy az államot és önkormányzatot is kötelezi: dolgozzanak együtt a viszonyok javulásán. S csak akkor kerül sor tartós állami gondoskodásra, ha ez már végképp nem sikerül. — A jövendő városi gyámhivatal, a hajdani árvaszék mintájára jön létre? — Sajnos nem hasonlít hozzá. Híve lettem volna az önálló állami szakhivatal-rendszer kialakításának. A súlyosabb döntéseket nálunk a legkisebb település előadója kellő szaktudás nélkül is meghozhatja. Ez is indokolja, hogy a városi ön- kormányzatok lássák el a hivatali feladatot, a városkörnyékre is kiterjedően. A megyei köz- igazgatási hivatal egy része lesz a megyei gyámhivatal. — Kérdés: mindezt miből? — Lesz rá több pénz, de nemcsak a pénzen múlik. Az eddigi úgynevezett szociális normatívát kibővítik szociális és gyermekjóléti normatívává. Bizonyos intézményi ellátásokra is több pénz jut, az új intézmények létrehozására, átképzések, továbbképzésekre viszonylag nagy összeg áll rendelkezésre. Ihárosi Ibolya Tizenkilenc óra a fellegekben Indulásra kész az Octopus Egyesület is történt-történik az óceán mé(Folytatás az 1. oldalról.) másnap viszont zuhogó esőre és húsz fokra ébredtek. Az első nagyobb vásárlás is megtörtént. Két Volkswagen mikrobuszt vettek. Belejöttek az alkudozásba, Tibor egy autó áráért vette meg a kettőt. Egyébként alaposan utánanéztünk mindennek, ott vásárolunk, ahol olcsóbb. Itthonról visszük például a mérőszalagokat, de Afrikában vesszük meg a búvárpalackokat, irodaszereket, ólomsúlyokat, és a számítógép is kevesebbe kerül ott, mint itt, nem beszélve a cápaketrecekről. Amit még itthonról, pontosabban Szekszárdról viszek, az 100 zacskó levespor, a Sárszeg Áfész felajánlása révén, magyaros ízű levesek készülnek majd reményeim szerint. A Vesztergombi Pincészet, nem először szekszárdi bort küld. Nem mi kortyolgatjuk el: ajándéknak szánjuk a fokvárosi nedűkért cserébe. Munkánkat az otthoniak is segítik, támogatják. A két hajó, melyek feltárásáért utazunk, NAVY felségterületen vár ránk. A haditengerészet rendelkezésünkre bocsátotta helyiségeit, ezért nem kell bázist építenünk a parton. Remélem, így mielőbb kutathatjuk az 1806-ban elsüllyedt Batho nevű hadihajót. Ezt a nagy tűzerejű, 800 tonnás holland „harci vízijárgányt” valószínűleg árulás folytán sikerült felgyújtaniuk az angoloknak. 74 darab vas- és bronzágyú volt rajta, az oldalát réz szegecsekkel veretett vörösréz lemezekkel bontották. Olyan fontos volt ez a hajó, hogy az elsüly- lyesztése döntő momentum volt abban, hogy az angolok elfoglalhatták Fokvárost. A brit kereskedelmi hajó, a Phoenix feltárása sem lesz kevésbé érdekes. Ceylon és London között szelte a vizet 1829- ig, dicstelen végéig. Rakományában már akkor is régiségeknek számító tárgyakra, csiszolatlan gyémántokra, elefántcsont szobrocskákra, a 64 hazautazó kereskedő árukészletére lelhetünk. Az egész munkát figyelemmel kíséri a Magyar Televízió egy forgató- csoportja, tagjai velünk együtt jönnek Dél-Afrikába. így mindenki, akit érdekel, beszámolót láthat majd kutatásainkról. Én azt is szerettem volna, ha szőkébb pátriánk, megyénk még egy kis pluszt is kaphatna a várható szenzációs leletekről. Örömömre Hunya Gábor, a szekszárdi Telekomp Kft. ügyvezetője közreműködésével sikerült megnyerni a Wes- tel 900 GSM Mobil Távközlési Rt. támogatását. így 10-14 naponta rádiótelefonon tájékoztatást adhatok a legfrissebb eredményekről. Kizárólag a Tolnai Népújság olvasói melegében értesülhetnek arról, mi lyén. Még magam is nehezen tudom elképzelni, hogy bepötyögöm a számot és csak any- nyit mondok: Halló, itt a Jóreménység Fok! és Szekszárdon már jegyzetel is az újságíró. Remélem így lesz ez pár nap múlva, amikor a szerencsés megérkezésünkről mesélhetek! V. Gánszler Beáta (»))))])} NNESTEL RÁDIÓTELEFON KFT ,keressük egymást!” Jelige: lehetőség 27 éves, 175 cm magas, barna hajú, káros szenvedélyektől mentes, szerény, komoly gondolkodású fiatalember vagyok. Dolgozom, szeretem a vidámságot, természetet, utazást és zenét. Keresem azt a hozzám illő kedves lányt, aki szintén komoly kapcsolatra vágyik. Jelige: Indián nyár Kis faluban, saját házamban élő, gépkocsival rendelkező, 58 éves fiatalos, arányos alkatú, jól ápolt, csinosnak mondott értelmiségi nő vagyok. Szeretem a társaságot, az utazást, a zenét. Tartós, tartalmas kapcsolat re1 ményében keresem azt az 55- 65 éves korrekt férfit, aki hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, s akivel kölcsönösen kialakíthatnák egy szép jövőt.
