Tolnai Népújság, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-12-13 / 239. szám

1996. október 12., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Kocsis László Tolna megyei emlékei „Nem hódítottál mint rik­kancs reggel/Szenzációkkal künn az utcán./ Ha éhezett gyermek s koldus száj,/ Etet­ted őket friss kenyereddel” - írja önmagáról Nem vitted sokra . .. című versében az a költő, akit méltán nevezhe­tünk a XX. századi magyar katolikus líra egyéni hangú alkotójának. Vas megyében, Szőcén született 1891. október 20-án, de legkorábbi élményei Rá- bagyarmathoz kötötték, ahol atyja egyházfi, kántortanító, három hold illetményföldjén maga gazdálkodó szegény­ember, ahogy fia több művé­ben emlékezik rá. „Szombat­hely adott ifjúságot:/ Célta­lanságok, hiúságok / Rabjá­nak útján célt kiáltott” a kirá­lyi katolikus gimnáziumban töltött évek alatt, de hozott életre szóló barátságot is Ősz Ivánnal, akivel 18 évesen je­lent meg közös kötetük Rő- zselángok címmel. Számos hírlap és hetilap tanúskodik arról, hogy az időközben Veszprémben szerzetesi életét élő Kocsis László Ady, Oláh Gábor, Krúdy nyomdokain jár, mégis egyéni hangon szó­lal meg, új utakat keres. A te­ológiát már Pécsett végzi, itt jelenik meg második kötete, a Kolostori csend. A kritikák biztatóak, de joggal várnak többet tőle. Ezt hivatása hozza meg számára. Káplán­kodását Magyarszéken kezdte, később Magyarkeszin folytatta, s ahogy Az ottho­nodban című versben - amit ajánlása szerint a magyarke- szi parókiára küld - nosztal­giával idézi: „Ott kedvvel jönnek korai misédre/ Szent- antalos szent nénik, gyerekek ... /Itt dóm áll dombon abla­kom alatt/ S a hajnalt nincs, ki kidicsérje”. Leghosszabb ideig, 1921-1926 között Dombóvá­ron volt káplán, itt jelent a Bot Gergely rekviemje című elbeszéléskötete 1921-ben, de elvállalja ekkortól 1923-ig a Dombóvári Hírlap szerkesz­tését is. Költészete letisztul és kibontakozik, Ferenc virágos kertje című verseskötetében valóságos költői hitvallás a Harangszó című költemény részlete: „Ki a búnak prole­tárja / S messiását másutt várja,/ Áldás légy a tíz újjon,/ hogy imára simuljon”. Művei egyre ismertebbek és kedvel­tebbek, s az 1926-tól pécsi várplébániai káplánná lett Kocsis egyre inkább felveszi a versenyt kora katolikus köl­tőivel. Az Aranyampolna (1925) és a Szent Ferenc mi­séje (1928) után Alszeghy Zsolt, Brisits Frigyes, Dsida Jenő, Várkonyi Nándor kriti­kája igazolja ezt, Mindennapi kenyerünk (1931) című köte­tét a Nyugatban Gyergyai Al­bert méltatja, mert „A Felvi­dék és Budapest harsány és népszerű papköltői, Mécs László és Sik Sándor után, szerényebb papköltő jelent­kezik”, akinek költészetében frissességet és formabontást egyaránt üdvözöl s Francis Jammes-hoz hasonlít a kriti­kus. Két év múlva Illyés Gyula szintén a Nyugatban méltatja Katolikus költészet című ta­nulmányában, s többek között ezt írja: „Alázatos s a külvilág iránti érzéseiben van valami Szent Ferenc állandó megha- tódottságából. Egyenetlen költő, de megérezni, midőn igazi élményt érinti; nyelve­zete, mely máskor könnyen szédül a szavak örvényébe, ilyenkor meghitt és egy­szerű”. A Két külön világ (1937), után A dóm (1938) és a Falum képeskönyve (1942) már a legmodernebb amerikai költészettel rokon, leginkább Edgar Lee Mastersnek A Spoon River-i holtak című kö­tetéhez hasonlítható. A háborús évek kényszerű csöndje után Újdombóvárra kerül, ahol 1945-1946 fordu­lóján szinte naponta ír verset, három hónap alatt összesen 74-et, főleg helyi élményekre támaszkodva. A tervezett Fa­lusi pásztor című kötet kiadá­sára azonban már senki nem vállalkozik* akárcsak később a Zúzmara című gyűjtemé­nyére sem. Lassan bekövet­kezik az, amit már a harmin­cas években megjósolt: „Ma­gányod rácsát nem kongatja kéz”. A Szent István Akadé­mia tagjai, a pécsi kanonok és a Janus Pannonius Társaság alelnöke ünnepnapnak mond­hatja, ha - főleg Tüskés Tibor révén, aki 1991-ben az új Arany-ampolna-kötete gaz­dája is lett - megjelennek ver­sei. Nemrég Ács László adott ki színvonalas életrajzi köte­tet Kocsis Lászlóról a Vasi Honismeretei Egyesület jó­voltából, Rábagyarmaton em­lékszoba várja a látogatókat. Talán a hagyományosan tespedő Tolna megye is te­hetne valamit az 1973. már­cius 9-én Pécsett elhunyt köl­tőért, aki Tolnáért sosem ha­bozott tenni ... Dr. Töttó's Gábor Bízik a magyar gazdaság fellendülésében Pesti volt az osztrák nagykövet Interjú az Osztrák Köztársaság nagykövetével Bemutatkozó látogatáson járt a hét közepén Szekszárdon az Osztrák Köztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követé, dr. Erich Kussbach címzetes egyetemi tanár, a Nemzetközi Humanitárius Vizsgálóbizottság elnöke. A város vezetőivel történt ta­lálkozó után kértünk interjút a magyarul igen jól beszélő nagykövettől. — Hol tanult ilyen szépen, akcentus nélkül magyarul be­szélni? — Itt Magyarországon, Bu­dapesten születtem, nőttem fel, innen mentem el 1956-ban. — Miként lett egy pesti fiú­ból osztrák nagykövet? — Itthon jogot végeztem, aztán Bécsben természetesen újra le kellett tennem az összes vizsgát, majd Amerikában, a Yale Egyetemen töltöttem egy évet. Ezt követően 1963. janu­árjában léptem be az osztrák külügyi szolgálatba. Dolgoz­tam a nemzetközi jogi osztá­lyon, de voltam külföldön, Svájcban, Nyugat-Németor- szágban, Franciaországban és most itt, Magyarországon. — Született magyarként ak­Dr. Erich Kussbach FOTÓ: GK kor van némi áttekintése a az elmúlt évek eseményeiről. Ho­gyan ítéli meg a jelenlegi hely­zetet? — Optimistább vagyok, mint sokan, akik itt élnek az országban. Nem szeretném ci­nikusan értelmezni a helyzetet, mert tudom, hogy széles nép­rétegek szegények, anyagi gondjaik vannak és ez rá­nyomja a bélyegét az emberek hangulatára, de alapjában véve úgy látom, hogy az ország gazdasága jól beindult, a mak­rogazdasági mutatók pozití­vak. Nyilván eltart egy bizo­nyos ideig, amíg ezek a pozitív jelek megjelennek az emberek életében és javulni fognak a jövedelmek. Bízom benne, hogy Magyarország is minél előbb bekerül az Európai Uni­óba. — Ugyanezt Tolna megyére, Szekszárdra vonatkoztatva mi­ként látja? — Áz eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a külföldi beruházások elsősorban a Nyugat-Dunántúlra irányul­nak. Közel ötezer osztrák vál­lalat ruházott be jelentős ösz- szegeket Magyarországon, több mint két milliárd dollár értékben az elmúlt öt évben. Ennek következtében Ausztria az Egyesült Államok és Né­metország után a harmadik legnagyobb beruházónak szá­mít Magyarországon. Éppen ezért csodálkoztam egy kicsit, amikor hallottam a város veze­tőitől, hogy Tolna megyébe eddig kevesebb osztrák vállal­kozó jött eddig. Igyekszem ezen változtatni. F. Kováts Éva Nemzeti gyermek és ifjúsági közalapítvány Együttműködő partnereket keresnek Interjú Varjú Lászlóval, a kuratórium elnökével A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány a korábbi vi­szontagságos múltja után stabilizálódni látszik. A tervekről, stratégiáról nyilatkozott lapunknak Varjú László, a kura­tórium elnöke. — A vagyonkezelés megfe­lelő megteremtésével gazdasá­gilag is rendeződött az alapít­vány. Ki kellett munkálni olyan szakmai programot, amely el­sősorban az alapítói céloknak felel meg. Három éves straté­giát dolgoztunk ki annak érde­kében, hogy mit akar megvaló­sítani a kuratórium. Ennek lé­nyege, hogy a gyermek- és ifjú­sági érdekeket kell jobban, ha­tékonyabban érvényesíteni or­szágos és helyi szinteken. A nagy szólamokban jól érzékel­hető a gyermekek jogállása, de a konkrét döntéshozatalban hát­térbe szorul. — Ahhoz, hogy valaki részt vegyen ilyen döntéshozatalban, kellően felkészültnek kell len­nie! — A demokratikus műkö­dés ismeretéhez szükséges kép­zést indította el az alapítvá­nyunk kuratóriuma 1996-ban és tulajdonképpen a hároméves stratégiai programunknak ez az alapcélja. Mindezt iskolán kí­vüli képzés keretében tervez­zük. Ennek eredményeként az ifjúsági szervezetek képviselői közvetlenül meg tudnak jelenni a döntéshozatalban. — A gyakorlatban hol tart mindez? — Ebben az évben pályázati kiírást tettünk közzé. Ez arról szólt, hogy az ilyen képzési programok megvalósításának a közalapítvány vagyonát, vagyis az ingatlanokat alárendeljük. Ezért a megyei alapítványokkal így például a Tolna megyeivel is, együttműködési megállapo­dást kötöttünk, ők is szálláshe­lyet biztosítottak ehhez. Meg kell jegyezni, hogy ezek a prog­ramok a helyi szervezők által készített tematika alapján zaj­lottak. — Milyen tapasztalatai vannak az idei pályázatnak? — Több mint 15 ezer gyer­mek- és fiatalkorú, 75 ezer szál­láséjszaka keretében vett részt olyan táborozásban, ahol a már említett képzés történt. A jövő esztendőre azt szeretnénk, hogy valamilyen tematikarendszer­ből is tudnának választani a gyermek- és ifjúsági közössé­gek, szakmai segítséggel. Ezért még ez év novemberében kon­ferenciát rendezünk a sikeres pályázók részére, akik potenci­ális pályázók 1997-re, amikoris ez a képzési rendszer tovább bővülne és 25-30 ezer fiatal venne részt ebben. — Az ifjúsági közélet szer­vezése mennyire tartozik az alapítvány céljaihoz? — Ez nem a mi dolgunk. Mi arra törekszünk, hogy az if­júsági szolgáltató irodák már meglévő információsrendsze­réhez csatlakozzunk. Tehát együttműködő partnereket ke­resünk, hogy eszközeinket a képzés céljaiba tudjuk állítani. Az állami és civil szféra kere­tében várjuk a jelentkezéseket. Regionális központok szerve­ződnek, és így épül a hálózat, stratégiánk fő céljai elérésé­hez: az érdekek érvényesítésé­hez. Decsi Kiss János Nonprofit Expo ’96 Alapítványi szemmel Kíváncsian vártuk a Nonpro­fit Expót mi, „civilek”, akik 1989-ben még csak sejtettük, mi vár ránk. Sejtettük, de nem tudtuk, hogy ekkora üz­letté válik a tudás, a tapaszta­lat, s aki ezt nem birtokolja, megfizetni sem áll módjá­ban, örökre lemarad. Lemarad, pedig talán épp az a feladata, hogy a lemara­dónak lemaradását enyhítse. Mint a területfejlesztési cél- előirányzat. Igen, a pénz. Itt is erről van szó: minél na­gyobb a tudás, annál bizto­sabb a pénz. Az idei, az első expón üz­leti szagok terjengtek. Meg­felelő tarifáért (kinek pénz, kinek a csillagos ég!) bé­relni lehetett standot, ki- sebb-nagyobb helyet. A lá­togató mindent megtalálha­tott. A nagy pályáztató szer­vezetek képviselőivel sze­mélyesen is találkozhatott, és nyugodtan érezhette, mi­lyen kicsiny valójában, s mi­lyen messze van a kiválasz­tottak kasztjától. A felvonultatott profi menedzsment híven tük­rözte a szervező Európa Ház irányvonalát. Európai szin­tet ütött meg. No nem kelet­európait ... Mikor már épp elkese­redni készültem, megláttam néhány tündöklő szemű, tiszta arcú fiatalembert. Fe­jük fölött kézzel rajzolt pla­kát: Gyermekönkormányza­tok. Mint egy gyertyafény a sötét alagútban, forrás a siva­tagban, a képbe bele nem il­lően ott álltak, és látszott raj­tuk, hogy nem fizetett mene­dzserek. Órákig beszélget­tünk, s egyre többen csatla­koztak, akik rám ismertek a tömegben. Megszűnt a világ körülöttünk. Érdekeltük egymást, figyeltünk a má­sikra, meg akartuk érteni a problémákat és kerestük kö­zösen az éppen oda illő meg­oldást. Ó, nem modelleket, sablonokat. Az expo kellős közepén az ország három, egészen más vidékéről ér­kezve megszületett egy együttműködési akarat, egy segítségnyújtási szándék, egy terv. Egyszerűen csak örültünk egymásnak. Megal­kuvás kényszere nélkül. Nem tudtam megszaba­dulni a gondolattól: ez ma a civil nonprofit jövő záloga. Romlatlan, önzetlen, hűsé­ges srácok. Bárcsak ma lenne több belőlük, Beke Marcik, Polgár Balázsok! Donát Jordánka Nagyszékely Alapítvány „Az Úr irányítsa szíveteket! ...” 2Thessz. 3,5. Nem a kiábrándultság, az emberek nyakassága miatt érzett tehetetlenség íratja Pál apostollal a fenti szavakat. Nagyon sok gyülekezettel, ezeknek nagyon sok tagjával volt személyes kapcsolata. Levelezésének csak töredéke maradt fenn, és került bele az újszövetségi szentírásba. Bát­ran feltételezhetjük, hogy minden megnyilatkozását - a fent idézettet is - áthatotta egy olyan emelkedettség, mely kisugárzott belőle, leírt és kimondott szavaiból is egyaránt. A bennünket érő le­sújtó hírek, vélemények kö­zepette jó, ha tudunk fel­emelő szavakról, sőt mi ma­gunk is azok tudatos alkal­mazóivá tudunk válni. Ha az emberi szívről van Jó hír szó, akkor beszélhetünk a gondolatok, érzések, szándé­kok hatalmas belső áramlásá­ról. Ennek az áramlásnak legkisebb összetevője is - így mondhatjuk - személyesen én magam vagyok. Nem mindig sikerül szándékaimat, érzése­imet, gondolataimat úgy irá­nyítanom, hogy azok másoké­ival összhangban legyenek. Sokszor ütköznek az enyé­mek másokéival. Ilyenkor úgy érezzük, hogy kisebb-na- gyobb sebek érnek. Jó részük ezeknek „begyógyul”, de vannak olyan sebek bennünk, amelyek újból és újból heves fájdalmat okoznak. El lehet terelni a figyelmünket ezek­ről fokozott munkával, vagy másfajta „csillapítókkal”, me­lyek ideig-óráig könnyebbsé­get, felejtést hoznak . . . „Az Úr irányítsa szívete­ket!” Önmagunk vagy más avatottnak vélt irányítása nem hoz igazán megoldást a meg­sebzett szív, a bensőnkben zajló „áramlások” zavaraira. „Emelt szintű” irányításra van szükségünk, az tudja csak olyan „szintre” emelni „sebe­inket”, hogy azok, amik nem tudtak meggyógyulni a ma- guk/magunk szintjén, az Övén: új „áramlási irányában” meggyógyulhassanak. Érre az „emelt szintű” kapcsolatra kell mindenek előtt eljutni. Lehet­séges és szükséges a teljes bi­zalom: Az első igazi találko­záskor nyilvánvalóvá válik, hogy az én megsebzett szívem az O megsebzett szívében tel­jesen bízhat. Szilvássy Géza református lelkész „Amikor együtt lakoznak a testvérek . . Zsoltárhangverseny Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék. Szombat: 17 óra Újváros, 18.30 Belváros. Vasárnap: 7.30 Újváros, 9.00 Belváros, 10.00 Újváros, 11.00 Belváros, 18.00 Újváros (német nyelvű szentmise). 18.30 Belváros. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 9.00 óra Kál­vin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 német áhí­tat, minden hónap 2. és 4. va­sárnapján. 10.00 Luther tér. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Vasárnap: 10.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). 17.30 Munkácsy u. 1. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. 1. „Amikor együtt lakoznak a testvérek...” címmel rendez hangversenyt a Magyar Egy­házzenei Társaság vasárnap a Dohány utcai zsinagógában. A Budapesti Őszi Fesztivál zárókoncertjén egyaránt he­lyet kaptak hagyományos Fazekas Mihály furfangos hő­sének kalandjai elevenednek meg Schwajda György átiga- zításában október 19-én a Madách Színházban. A Lúdas Matyi című zenés mesejáték főszerepét Kelemen István játssza. A háromszor veri ezt ken­zsidó kantilláció és kántoré­nekek, a zsoltári szövegű gre­gorián énekek és népénekek,, illetőleg a polifon genfi zsol­tárok. Ezek budapesti egyházi kórusok, hangszeres és éne­kes szólisták előadásában hangzanak el. den Lúdas Matyi vissza fe­nyegetés ezúttal Barabás Kiss Zoltánnak címezve hangzik el a színpadon, ő alakítja ugyanis Döbrögit. A játék to­vábbi szereplői: Lippai László,'Lesznek Tibor, Lak- lóth Aladár, Kökényessy Ági, valamint Czeglédi Attila. Premier a Madáchban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom