Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-28-29 / 227. szám
1996. szeptember 28., szombat 9. oldal | Búcsú és találkozó Nagymányokon Őrültség nélkül nem megy Nagymányokon a búcsú Szent Mihály napjára esik. Az ünnephez kapcsolódó szokásokról, és az idei - búcsúhoz kapcsolódó - rendezvényekről Hadikfalvi Istvánnét kérdeztük. — Milyen hagyományai vannak a nagynuínyoki búcsúnak? — Ilyenkor mindig összejött a rokonság, érkeztek emberek más falvakból is. A század elején még tartotta magát egy szokás, miszerint összeállt néhány a legény és vettek egy díszes kendó't. Odaadták egy leánynak, aki azt a búcsú napján viselte. Este a bálon pedig licitálni lehetett a kendőre, amit egy botra is feltűztek. Szeretnénk ezt a hagyományt feleleveníteni. — Idén a Mihály napi búcsúhoz. több más rendezvény is kapcsolódik. — Igen, most emlékszünk meg a németek ötven évvel ezelőtti el fizetéséről, és ekkor tartjuk a Nagymányokról elszármazottak találkozóját is. — Hogy fogtak hozzá? Beke Zoltánná, Klemm Zsuzsanna - akinek édesapja alapító tagja volt az együttesnek - férjével és fiaival ma is táncol és énekel az együttesben. — Edesapámék először csak énekelgettek, aztán a tánchoz fiatalok is kellettek, hát hívtak bennünket - emlékszik vissza Klemm Zsuzsanna. Apám már nem táncol, de a amikor fellépünk, mindig szorít nekünk. Beke Zoltánt a felesége csábította az együttesbe. Nem kis Együtt jár próbára a család-— Az idősebb emberek emlékeztek rá, hogy a kitelepítés előtt melyik házban ki lakott. Akiknek ma is élnek Nagymányokon hozzátartozóik, azokat megkértük, hogy küldjenek levelet, akiknek nem, azoknak a kisebbségi önkormányzat juttatta el a meghívót. Nem tudom, végül hányán leszünk, de sokan visszajeleztek. Mindenesetre több száz emberre számítunk. Sajnálatos módon a válaszolók közül ketten meghaltak. Ez is jelzi, hogy ezzel egy kicsit késésben vagyunk. — Nagyon gazdag a hétvége programja. — A találkozó megnyitója szombaton délelőtt 10 órakor lesz az iskolában, ahol a polgármester úr. Teleki István köszönti a megjelenőket. Műsort ad az ifjúsági énekkar, a gyermektánc csoport, szavalat hangzik el, és megnyitják azt a tárlatot, ahol a régi és a mai taneszközöket mutatják be. Délután hat, Nagymányokról elszármazott művész alkotásaiból nyílik tárlat a művelődési házban: Füzesi Zsuzsanna iparművész, Hadikfalvi Andrea dolog volt ez, hiszen Zoltán székely. — Sokan kérdezték tőlem, hogy lehet egy székely ilyen sváb beállítottságú. — Tényleg, hogyan? — Én a kultúrát szeretem: a székely táncot ugyanúgy, mint a svábot. Szívesen nézek ilyen műsorokat a tévében. A szüleim is örültek, hiszen látták, hogy jól érzem magam a csoportban. Gyermekeik szintén ott voltak a főpróbán, amelyen a szombati évfordulóra készültek: Zoltán fazekas, Bakó László szobrász, Hucker Ferenc festő, Nagy László népi iparművész és Szabó Zoltán keramikus mutatkozik be. A tárlatot Pócs Margit nyitja meg, közreműködik két zenetanárunk: Neubauer Mária és Hatvani Szabolcs. A hétkor kezdődő műsoros esten fellépnek a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Nagymányoki Hagyományőrző Együttes csoportjai, a sióagárdi, a bátaszéki és az izményi vendégegyültesek társaságában. Vasárnap délelőtt kimegyünk a temetőbe és megkoszorúzzuk az együttes elhalt tagjainak és a hajdan a faluban élt, és oly fontos szerepet betöltő apácák sírját. Fél tizenegykor kétnyelvű ünnepi szentmise kezdődik a templomban. majd a háborús emlékműnél tisztelgünk régi halot- taink előtt. Ebéd után a pincesorra invitáljuk a vendégeinket, illetve a művelődési házban beszélgethetnek a nagymányokiakkal és egymással az idelátogatók.-/ -s tánca tizenhárom, András nyolc éves. — Hét évvel ezelőtt Ági néni bejött az osztályba, és kihívott bennünket az udvarra: keringőt, polkát táncoltunk, énekeltünk. Megtetszett, azóta rendszeresen járok próbára. András fél éve táncol. Korábban kihagyott néhány próbát, de azt mondja, mindez a múlté, A fiúk tudják: a hagyományt tovább kell vinni, amit a nagy- .papa elkezdett, folytatniuk kell, s majd a gyermekeiknek ők is átadják. .. F( )T(Í: BAKÓ JENŐ Az nagymányoki német együttes vezetőjét, Baloghné Wusching Ágotát arra kértük, beszéljen a húsz év alatt felmerült nehézségekről, az örömökről és a sikerekről. — Mi kell cdthoz, hogy egy közösség ilyen sokáig jól működjön ? — Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy egész együttes működése a barátságon alapszik. Ez így volt az idősebbeknél és így van a gyerekeknél is. A három generáció szinte ösz- szenőtt. Mindig vannak olyan pontok, amelyek továbblendítik az együttest. Ez azonban nem mindig az öröm. — Volt úgy, hogy azt gondolta, hogy abbahagyja ? — Bizony volt ilyen. De ezt nem szabad túl sokszor „eljátszani", mert a végén elhiszik. A mélyponton -azonban a csoporttagok mindig segítettek túljutni. Amit nem lehet kivédeni, azzal nem érdemes foglalkozni. Volt. hogy a faluban igaztalanul bántottak bennünket. Akadt, aki megkérdőjelezte, hogy valóban kell-e annyi pénz az együttesre, mint amennyit az önkormányzat ad. Ezt adott pillanatban neBaloyhné Wusching Ágota héz elviselni, de túl kel lépni rajta. — Ebben a munkában mi okoz Önnek örömöt? — Az örömteli pillanatok nem feltétlenül a legsikeresebb fellépésekhez kapcsolódnak. Péntek esténként többnyire fáradtan jön össze a csapat, de amikor vége a próbának, leülünk, beszélgetünk, kíváncsiak vagyunk egymásra. Az ilyennek például nagyon lehet örülni. Vagy amikor a faluból elkerült fiatalok visszajönnek a társaikhoz. Hiányzik nekik, hogy ide járhassanak, és ez jól esik nekünk. Annak is örültem, hogy össze tudtunk fogni és meg tudtuk csinálni a faluházat. Vagy meg lehet kérni társainkat, hogy kocsival vigyenek, hozzanak mindenfélét, amire szükségünk van, mindenféle honorálás nélkül. Szóval ezek az emberi gesztusok okozzák nekem a legnagyobb örömet. — Szakmai szempontból melyek voltak a legrangosabb fellépéseik? — A kezdet kezdetén a szövetkezeti találkozók voltak a legfontosabbak, ott működtek a legrangosabb zsűrik. Nemzetiségi vonalon a „Reicht brüderlich die Hand” sorozaton elért különdíjak és a hagyományőrző kategóriában elért különdíjak, aranyminősítések. Nagyon sokszor minket hívtak meg a magyarországi németek képviseletében. A Ki mit tud?-okra nem szívesen emlékszem az embertelen körülmények miatt, annak ellenére, hogy ezek a szereplések nagy ismertséget szereztek az együttesnek. Azért is fontos volt ez, mert akkor bizonyosodott be először, hogy a falu szurkol értünk. — Mennyire fontos az együttes a nemzetiségi tudat ébrentartása szempontjából? — Nagyon. Van ugyan az iskolában kéttannyelvű oktatás, de azok a gyerekek, akik itt vannak a csoportban, sokkal erősebb az identitástudatuk. — Mit kíván a következő húsz évre? — A csoportnak azt kívánom, hogy húsz év múlva is lehessen az akkori együttesveze- tővel beszélgetni, szóval, hogy legyen csoport, legyen egy-két őrült, aki ezt csinálja, mert ez másképp nem megy. Hangyái Húsz évről húsz sorban 1976. januárjában a „Reicht brüderlich die Hand!” (Nyújtsd testvéri jobbod!) elnevezésű nemzetiségi rendezvénysorozaton dicsérő oklevelet kapnak a nagymányoki iskolások, akik Baloghné Wusching Ágota vezetésével készülnek fel a versenyre. Citerán kísér Krätzer Szepi Bácsi. Nyáron felnőttek is csatlakoznak hozzájuk. A következő évben megalakul a tánccsoport. Megvarrják az első ruhákat. A helyi szokásokat Krász. Lőrincné és Hadikfalvi Istvánné gyűjtik és állítják színre: például a disznótorost, a búcsúi, a nagymányoki lakodalmast. 1986-ban bekövetkező haláláig Krätzer Szepi bácsi az együttes zenei vezetője. A próbákat kezdetben a bátaszéki Glöckner János vezeti, majd Wusching Ágota lesz a művészeti vezető. Ma is ő irányítja az együttes munkáját. Szepi bácsi utódja Németh Tibor lesz. Díjak: Nagydíj a Nemzetiségi Hagyományőrző Együttesek találkozóján (1981), Bronz- (1982), Arany minősítés a hagyományőrző kategóriában (1984) Főbb fellépések: Budapesti Búcsú, Páneurópai Találkozó, Duna-Menti Folklórfesztivál (mindegyiken több a!kalommal).Külföldi vendégszereplések: Németország (Kelet ás Nyugat), Törökország, Görögország. Három generáció Díjat hozott a szekszárdi „Gésa” A Pécsett rendezett Rónai emlékversenyen Grei- fensteinné Zsebe Anita, a szekszárdi Ady Endre középiskola másodéves kozmetikus tanulója harmadik helyezést ért el. A nem első szép eredményét elérő jövendő kozmetikus mestere Vargáné Tóbiás Györgyi. Mint Anitától megtudtuk, a versenyről, s a kiírásban szereplő feltételekről, szabályokról, valamint a verseny-smink témájáról az esemény előtt jó másfél héttel szereztek tudomást. Mester és tanítványa egyhangúlag döntött úgy, hogy vállalják a megmérettetést. A kiírásban szerepelt a téma, amit a versenyző kozmetikusoknak sminkké kellett „álmodni", ez pedig nem volt más, mint „Gésa". A smink megtervezését alapos kutatómunka előzte meg, művészeti albumokat, szakkönyveket néztek át. igyekezve minél többet megtudni a gésákról. így derült ki, hogy a gésák meghatározó színösszeállítása a fekete-fehér, ez volt a kiindulási alap. E színösszeállításhoz a virágzást ábrázoló festményrészlet csatlakozott, mint motívum. A modell szerepét Kovács Nikolett elsőéves kozmetikus tanuló vállalta, nem kis áldozatot hozva, hiszen órákig ült mozdulatlanul, amíg Anita a minél szebb, precízebb, pontosabb festést gyakorolta. A versenyen a tanulók kategóriájában több mint tízen vettek részt, a szigorú szakértő zsűri végig a versenyzők között járt, figyelt. A smink elkészítésére 60 percet kaptak. Ezen idő alatt kellett elkészíteni a munkát az alapozástól kezdve, s persze úgy elhagyni a dobogót, hogy ne heverjenek szanaszét a kozmetikus kellékei, hanem a szépen elkészített modell megfelelő környezetben fogadja a szemlélőket. Anita modellje mellett egy bonszai-fa biztosította a megfelelő hangulatot. Hogy nem volt hiábavaló a sok készülődés, munka, összpontosítás, jelzi az elért harmadik helyezés is. Vargáné Tóbiás Györgyi elégedett Anita teljesítményével, mint mondta, hasznos megmérettetés volt ez az alkalom tanítványa és a szakma számára is. Hiányolta, hogy Tolna megyéből Anitán kívül nem volt másik versenyző. Nem könnyű egy-egy ilyen kompozíció megalkotása, a zsűri szigorú tekintettel figyeli, illeszkedik-e a megálmodott smink a modell arcához, egyéniségéhez, tiszta munkát végez-e a kozmetikus. Állítása szerint, ő jobban izgult, mint Anita, maga is több versenyen vett részt korábban, nagyon át tudta érezni tanulója lelkiállapotát. Bár igen szép Anita eredménye, az élet, no és persze a munka nem áll meg. Készülnek a következő versenyre, amire várhatóan a télen keiül sor. Venter Marianna Az együttes izgalommal készült az évfordulóra
