Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-17 / 193. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1996. augusztus 17., szombat Rejtett értékeink Nyáry Andor munkássága A két világháború közötti magyar irodalom a későbbi korok szemlélői számára világosan mutatja, hogy a kultúra menthetetlenül kettészakadt: egy nagyjából ma is ismert magas kultúrára, s egy jószerivel elfeledett könnyed, de olykor súlytalan irányzatra. Ha valamely alkotó az utóbbi csoportba tagja volt, aligha ismerik nevét, műveit. A ma Medinához tartozó Kápolnapusztán született 1890. október 20-án Steinsdröfer, későbbi nevén Nyáry Andor, az ottani gazdatiszt fia. Nem akármilyen tehetség lehetett, hiszen még 15 éves sem volt, amikor 1905-ben a szekszárdi főgimnáziumban leérettségizett, de ugyanebben az évben megnyerte Kikelet című leírásával az önképzőkör elbeszélés kategóriájában az első díjat, A gémek élete és fészkelése című dolgozatával pedig a természetrajzi értekezés pályadíját. Jogi tanulmányai után a szekszárdi pénzügyigazgatóság tisztviselője lett, de hamarosan a fővárosba távozott, újságírással és színdarabkészítéssel foglalkozott. Ez utóbbinak első terméke volt a Csak ügyesen című vígjáték, amelyet 1913. márciusában mutattak be Székesfehérvárott. A Tolnavármegye és a Közérdek március 10-én az ottani lapok véleményét idézte: „a darab első felvonása határozottan lendületesen indul, habár rögtön észrevehető, hogy a szerző nincs tisztában a színpadi technikával. A szereplőknek sokszor meg nem okolt ki- és bejárása a színpadon idegessé teszi a kritikusokat... De a darabban határozottan van komikum és sok ügyesen megrajzolt jelenet... A premier publikuma igen hálásnak mutatkozott, sokat tapsolt a szereplőknek az első felvonás végén a szerzőt is a lámpák elé szólította”. Nyáry további sorsára érdemes idéznünk a Magyar szín- művészeti lexikont (amely alapos, de azt hiszi, a fenti bemutató és a későbbi művek szerzője két személy): ,A világháború alatt főhadnagy volt és a harctéren is foglalkozott az irodalommal. A magyar katonáról írt, a magyar parasztról,aki nem vesztette el kedélyét a pergőtűz pokolbeli záporában s akinek derűs humora nem fagyott be a zordon kárpáti tél nehéz küzdelmeiben sem”. A modem magyar irodalom című munkában Várkonyi Nándor sorolja fel az ekkori műveket: Sírnak a hősök (1915), Mundé rban (Humoreszkek), Ahol a honvédek járnak (1916), János (1918), János kálváriája (1920). Ez utóbbi szatírája azonban már következő korszakába vezet, amelyről a Magyar irodalmi lexikon tudósít:„Népies hangvételű regényei és színművei igen népszerűek voltak a 20-30-as években”. Olykor a címek is sokat mondanak: Egy karácsonytest a nagy magyar télben (1923), Az erdő ( 1924), A finánc. Mestervágás (1928), Gunyhó előtt (1929), Erdők leánya. Daljáték, zenéjét szerezte Jeszenszky Gyula. (1928). A nyugta (1929), Levente fiúk (1929), Harangozó (Magyar feltámadás), Énekes színmű, zenéjét szerezte Tomay Károly (1932), A magyar igazság (1933), A csodatehén (1934), A malac (1941), A nyúl a bokorban (1941). A legutóbbi azonban már nem első kiadás, 1927. áprilisában a Nemzeti Színház mutatta be. Ahogy a Tolnamegyei Újság híréből tudjuk a gimnázium diákszövetsége nevében üdvözölték meleghangú levélben „abból az alkalomból, hogy a géniusz a nemzet első színpadára is utat tört magának”. Ezt a Nyugat kritikájában Schöpflin Aladár egészen másként látta: „Nyáry Andornak néhány év előtt kéziratban olvastam egy másik parasztvígjá- tékát. Ez sem volt éppen remekmű, de jóízű és jellemző dialógusa volt, és sokszorosan jobb volt ennél a mostaninál. Azt nem adták elő, s most csu- dálkozva állok, mért adták akkor elő ezt ... A nyúl a második felvonásban ugrik ki a bokorból, a módos parasztgazda haldoklónak tetteti magát, s a haldoklónak a minden férfit orránál fogva ráncigáló falusi démon bevallja az egész intrikát... Ezért a bohózatos kabaréjelentért van írva a darab, azt lehet mondani, ez maga a darab ...” A bírálónak bizonyosan igaza van, de a közönség mégiscsak elment a tucatdarabokra, megvette a közepes vagy rosz- szabb műveket is. Akad azonban néhány különlegesség is: 1926. augusztus 19-én az FTC Üllői úti pályáján bemutatott két részes Szent István című ünnepi játék, amely méreteiben a maiak előzménye, vagy a Diák-hősök, Lánc- lánc-eszterlánc, Sasfiúk című kisdiákoknak írott jelenetek 1928-ból. A Tolnai Népújság néhány éve Az én embereim című novellás kötet egyik szép darabját közölte s bizonyította be, hogy 1931 óta alig avult. Talán a szülőfalu kereshetne, találhatna mást is az 1967. június 21-én Budapesten elhunyt Nyáry Andor műveiben, ami ma is érdekes lenne. Dr. Töttős Gábor Legenda és valóság Ópusztaszeren Hosszú, fárasztó autóút után érkezem a Kecskemét és Szeged között fekvő kétezer lelkes településre, Pusztaszerre. Fellobogózott parkot, „magyarkodó” feliratokat keresek, hisz ezen a szemet gyönyörködtető helyen ringott Magyarország bölcsője. De errefelé nincsenek efféle külsőségek. verjenek, megpihenjenek. A história szerint a honfoglalást a mai Pusztaszer környékén fejezték be. Csodálatosan szép a Feszty- körkép. Ha az idegenvezető Az emlékpark külsejében is megújult foto: feb/kallus Helyettük egy jókora elektromos kapuba botlom. Az egyenruhás biztonsági őr csak sajtóigazolványom felmutatása után enged a Nemzeti Történeti Emlékpark belsejébe, majd a lel-’ kemre köti: a híres körépületben, a Rotundában is keressek kísérőt. A világ egyik képző- művészeti csodáját, a Feszty- körképet ugyanis nem lehet „akárhogy” megnézni. Tíz év munkája A Rotunda bejáratához vezető emelkedőn baktatva akaratlanul is körbetekintek az illatozó parkon. De hisz ez maga a csoda! Nagy László, az emlékparkot működtető közhasznú társaság ügyvezető igazgatója készségesen mesél arról, milyen nehézségek közepette kezdődtek, majd - a hetvenes években - hogyan folytatódtak itt az ásatások:- Volt értelme a magyar állam és Csongrád megye anyagi erőfeszítéseinek: a régészek nemcsak időszámításunk előtti eszközökre, sírokra bukkantak, hanem feltárták egy honfoglalás kori település maradványait is. Az eredmények „bűvöletében” született az ötlet: nemzeti emlékhelyet kellene itt létesíteni, ahol kiállíthatnánk az akkor még restaurálás alatt álló Feszty-körképet is.- Ügy tudom, hogy a kép java a II. világháborúban elpusztult.-A kétharmada, de nem a java. Zömmel az égboltot ábrázoló részek semmisültek meg. A tíz évig tartó konzerválás, majd a lengyel szakemberekkel elvégeztetett helyreállítás azonban olyan jól sikerült, hogy noha 2,7 millió dollárt mutatott a végszámla, megérte az árát. Javasolja, győződjek magam is igazáról. Kísérőt is kent.- Sok látogatónk arra számít, hogy egy szögre akasztott, nagyméretű képet mutatunk majd - mosolyodik el Ági, az idegenvezetőm, amikor a körképhez vezető csarnok bejáratánál várakozunk. Nincs soron kívüli belépés, előzetes bejelentkezés után félóránként százhúsz kíváncsiskodót engednek csak be a terembe. - Látná a kifelé jövők arcát! Mindenkit lenyűgöz Feszty remekműve. Még az is megnyugszik tőle, aki idegesen, napi gondoktól gyötörve érkezett. Az állítat terme Nyílik a vasrács. Fegyveres őr vezet bennünket a körépület emeletére. Ott aztán a háttérbe húzódik, hisz csak zavarná az áhítatot. Mert a körkép nyújtotta élvezetre alig akad szó. A múlt század végén készült, 120 méter kerületű, 15 méter magas alkotás különleges hatása abban rejlik, hogy a szemlélő a képbeli események színhelyén, a voloczi völgyben érzi magát. Itt léptek az új haza területére eleink, hogy aztán tábort nem mondaná, nem derülne ki: a festett kép egy mesterséges kördobogóban folytatódik, így az arra „varázsolt” gyep, az oda dobott fejsze, az ott csobogó patak mind-mind a kép részének tűnik, holott attól tisztes távolság választja el. A vágtató lovak dübörgését, a vonuló szekerek zaját, a sebesült szláv harcosok nyögését, a rabul ejtett nők sikolyát különleges hangeffektusok teszik „élővé”. Mint ahogy a világítás is az eredetihez teljesen hasonló fényviszonyokat adja vissza. A terem hőmérsékletét és páratartalmát számítógép szabályozza.-A világ harmadik legjobban sikerült körképének tartják a miénket, de az égbolt megfestésében senki sem tudta túlszárnyalni Fesztyt - büszkélkedik az igazgató. Ötféle kiállítás Rövid sétára indulunk az 55 hektáros parkban. A Rotundában ötféle kiállítás fogadja a hazai és külföldi vendégeket, közöttük a királyok panoptikuma, de hamarosan megnyílik a Promenád 1869 című viselettörténeti bemutató is. Ági jóvoltából megnézhettem, mi készül a kis- és nagyvárosi utcarészlet díszletei között. Az életnagyságú, korhű ruhákba öltöztetett bábuk itt szinte életre kelnek. Mintha tényleg megszólalna a katonazenekar, elsuhanna mögöttem, biciklijén a kisinas, kinyitná boltját az esemyőkészítő. Az utcai kandeláberek fényerősségének szabályozásával az éjszakák és nappalok váltakozását is „leutánozzák” majd. Állítólag ehhez hasonló kiállítást sehol sem találunk Európában. De Ópusztaszer egyéb meglepetéseket is tartogat. A Ro- tundától kicsit távolabb, a horgásztó partján elterülő skanzent, benne a kismesterek beA körkép látogatók ezreit vonzza mutatóit, a világmagyarok házát, az erdő templomának csodás épületegyüttesét.- Van itt minden, ami egy egész napos, örömteli családi kiránduláshoz kell - mondom az igazgató úrnak, amikor újra találkozunk. - Mindent láttam?-A „vigalmi negyedre” - a lovaspályára, a sportlétesítményekre, a kempingre, a csárdára már nem futotta az időből - mondja Ági. Kulturális vállalkozás A korábban múzeumi fennhatóság alatt működő objektumot alaposan átszervezték. A jegyárusítás maga volt a káosz, hosszú sorok kígyóztak a pénztárak előtt, ma számítógép segítségével jegyzik elő a látogatókat. Igényesen megtervezett belépőket gyártottak.-Évente 350 000 embernek kellene jegyet váltania ahhoz, hogy ha nem változnak az energia- és egyéb költségek, eltartsuk magunkat. Idén azért vészeltük át könnyebben ezt a helyzetet, mert a millecentená- riumi pályázatokon elnyert 30- 40 millió segített. Mint megtudtuk, a látogatók 60-70 százaléka diák és nyugdíjas. Az előbbiek történelmi ismereteik bővítésére, az utóbbiak nosztalgiázásra használják fel az itt töltött órákat. Nekik kedvezményes, 300 forintos jegyet kínálnak. Népek találkahelye A megőrzés és a továbbfejlesztés - ez a két cél ad újabb energiákat az igazgatónak.-A népek tisztes találkahelyévé szeretném tenni Ópusztaszert - mondja az igazgató. - Olyan találkahellyé, ahol az itthoni magyar, az Erdélyből, a Vajdaságból vagy a Kárpát-Uk- rajnából érkezett hazánkfia ugyanúgy jól érzi magát, mint a nyugati turista. A park hetven dolgozójával igyekszem megértetni, hogy nekünk a vendég a legfontosabb, természetesen azért is, mert bevételeink gyarapítása létérdekünk.- Mi minden hiányzik még az ópusztaszeri nemzeti parkból? - vetem közbe.-Hotel és nagyméretű parkoló kellene, de a sportpálya bővítése is időszerű volna. A bennünket körülölelő tájvédelmi körzet egyébként számtalan lehetőséget rejt magában. A kerékpáros, a lovas és a vízi turizmus fellendítése távolabbi céljaink között szerepel. A vadregényes Tisza 8 kilométerre innen kanyarog, vétek nem élni a lehetőséggel. Prospektusok, szóróanyagok kellenek, hogy minél többen láthassák: hol született Magyarország. Takács Mariann !, / !H ' / ^ Ttr * w a Jo hír m „Hagyjfel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre, és kövesd azt! ” (Zsoltárok 34:15) JAGUÁR - e szó hallatán a legtöbb embernek manapság a hihetetlenül gyors, álomszép autó jut eszébe, ami után sokan vágyakoznak, de kevesen tudhatják magukénak. A következő történet most mégis egy igazi, élő jaguárról szól. Egy gazdag mexikói férfi egy napon barangolása közben jaguárkölyköt talált. Magával vitte a birtokára és cumisüvegen felnevelte. Néhány hét elteltével már megette a kis nyers húsdarabokat is, és a kicsiny, gyámoltalan csemetéből lassanként felnőtt jaguár lett, pompásan csillogó, sima bundával és erőteljes akarattal. A látogatók semmi rosszat nem gondoltak a szokatlan háziállat felől. Néhány környékbeli vadász azonban figyelmeztette a birtokost: „Ne tartsa a vadállatot a házánál! Engedje szabadon, vagy legalább tartsa ketrecben! A jaguár annyira szilaj állat, hogy sohasem lesz belőle veszélytelen háziállat”. A büszke földbirtokosnak azonban megvolt a saját véleménye. Azt hitte, hogy szeretetteljes nevelése által a jaguár teljesen elvesztette vadságát, és háziállattá vált. A tanácsadók bizonyára csak irigylik tőle az állatot. így a jaguár mellette maradt. Es valóban, szinte kutyahűséggel követte mindenüvé. Nap mint nap - legalábbis egy időre - teljes szabadságot enge- délyezettneki, hogy kedvére futkosson a házban és az udvarban. Legkedvesebb állandó kísérője lett. Egy este a gazda, szokása szerint kényelmesen elnyújtózott karosszékében és olvasta az újságot. Közben észrevette, ahogy a jaguár macska módra odament hozzá, és a lábához dörgölőzött. Ezt gyakran megtette. Azt akarta, hogy megvakargassák, és a gazda gondolkodás nélkül simogatni kezdte nagy, lapos fejét és izmos vállát. Akkor megérezte a jaguár nyelvét. De mi ez? Mintha az állat nyelve érdesebb lenne, mint máskor. Hirtelen eszébe jutott, hogy délután egy rózsa tüskéje fölsértette a kezét. És ahogy az újságot félretette, látta, hogy az alig behegedt sebet a jaguár érdes nyelve feltépte, és az ismét vérezni kezdett. Meghökkent. Aztán megparancsolta az állatnak, hogy menjen odébb, az azonban nem engedelmeskedett. Ekkor lábával arrébb lökte, és az állat a szemközti sarokba húzódott. A gazda pedig ismét felvette az újságot, és tovább olvasott. De valahogy kényelmetlen érzése támadt. A csöndben ismeretlen veszélyt érzett. Az újság széle fölött a jaguárra pillantott. Szeme tágra nyílt a rémülettől, és halálsápadt lett. Mert amit látott, az már nem az ő, jó szelíd háziállata volt. Egy ragadozó lapult meg ott, szemében lobogó vad tűzzel. Izgatottan csapkodott a farkával. Az egész állat maga a megfeszült energia volt. Jóformán végig sem tudta gondolni azt a kimondhatatlan rémületet, amely hirtelen hatalmába kerítette, amikor megtörtént. A hatalmas macska már ugrott is, hogy védtelen áldozatával könyörtelenül és kegyetlenül végezzen. Pontosan így tesz az ördög az emberrel. Először engedi, hogy a bűnnel játsszadozzon, s azután a félrevezetett ember a bűn játékszerévé válik. Először minden olyan vonzónak, szépnek és ártalmatlannak látszik, s azután keserves rabszolgaság lesz belőle. Majd - a rettenetes vég. De ennek nem kell így lennie! Istennek legyen hála: van Szabadító! „aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája”. De: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn. 8:34,36). Jézus eljött, és mi örvendezhetünk mindörökké! Bálint Andrea baptista teológus Istentiszteletek Szekszárdon Római Katolikus Szentmisék: Szombat 17.00 Újváros. 18.30 Belváros. Vasárnap 7.30 Újváros. 9.00 Belváros. 10.00 Újv. 11.00 Belváros. 18.30 Belváros. Református Istentiszteletek: Vasárnap 10.00-kor Kálvin tér, 10.00-kor Kálvin tér (gyermekistentisztelet). 18.00 Kálvin tér. Evangélikus Istentiszteletek: Vasárnap 9.30-kor Luther- tér. (minden páros héten német áhitat). 10.00 Luther-tér. Baptista istentiszteletek: Szerda 17.30-kor Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap 10.00-kor Dózsa Gy. u. 1. Metodista Istentiszteletek: Szerda 17.30-kor Munkácsy u. 1. Vasárnap 10.00-kor Munkácsy 1. (gyermekistentisztelet). 17.30 istentisztelet. i i I <
