Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-20-21 / 169. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1996. július 20., szombat Rejtett értékeink Első olimpikonjaink Ma, amikor szinte mindenki az olimpiai játékok lázában ég, s napról napra több lesz a kivörösödött szemű ember, aki hajnalig szurkol a tévé előtt a magyar sportolóknak, szinte elképzelhetetlen, hogy a helyi újság ne emlékezzék meg az olimpiai játékok megyei résztvevőiről, ne tudnánk róluk csaknem mindent, ami fontos vagy érdekes. Nem mindig volt ez így. Ez az oka annak, hogy régi sportolóink nevét, dicsőségét a mai kor embere már nem ismeri. Az első, aki megyénkben élt évtizedekig, legnagyobb sikerei idején is, Mészáros Ervin volt. Budapesten született 1877. április másodi- kán s a katonai iskola elvégzése után a tolnai ulánuslak- tanyában szolgált hadnagyként. Az ügyeskezű fiatal tisztet elkápráztatta az ezredéves kiállításon diadalt aratott Italo Santelli vívótudománya, s akárcsak a mester, ő is belépett a Magyar Athlétikai Club sportkörébe, de emellett persze legtöbb idejét mégis Tolnán töltötte. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Mészáros Santelli leghíresebb tanítványa lett: csak azt a versenyt nem nyerte meg, amelyiken vagy nem indult, vagy nem akarta megnyerni. Országos bajnok lett 1900-ban, 1902-ben, 1903- ban, 1904-ben, közben pedig Bécsben, a nemzetközi versenyeken is sorra aratta a diadalokat mind ‘kard-, mind tőrvívásban. Mai szemmel nézve természetes lett volna, ha a szintén híres tőrvívóval, Bé- kessy Bélával elindulnak az 1904- es olimpián Saint Louisban. Ennek azonban két akadálya volt. A kultúrmi- niszter igen szerény összeget szavaztatott meg a sport- eseményre, másrészt a honvédelmi miniszter nem adott szabadságot a két sportolónak. (Jegyezzük meg a miniszter úr nevét, hiszen ezenkívül mindössze az országgyűlés karhatalmi feloszlatásánál intézkedett I Nyíri Sándor...” Négy év múlva hasonló okokból kényszerült itthon maradni Mészáros, aki közben megyénkben több helyütt, így Szekszárdon is népszerűsítette tanfolyamokon vívótudományát. Londonban, 1908-ban azért a magyar csapat diadalmaskodott, s ez az oka annak, hogy 1912-ben a Vasárnapi Újság beharangozó- jában nem csekély önérzettel szól: „Céllövésben és kardvívásban vagyunk a legerősebbek, ami természetes is oly hadakozó és kardforgató nemzetnél, mely évszázadokig Európa bástyája volt..., reméljük, hogy a kardvívásban, mint négy éve Londonban, most is a miénk lesz úgy a csapat, mint az egyéni győzelem, hiszen a mieinkhez hasonló vívó gárdát - Berty, Mészáros, Werkner, Tóth, Földes - egyetlen nemzet sem tud kiállítani ...” Mészáros Ervin Mező Ferenc szerint nem csekély önérzettel azt nyilatkozta: „A kardversenyben vagy a magyarok győznek, vagy a magyarok!” Valóban így lett, az első hét hely egyikére, az ötödikre tudott csak befutni az olasz Nadi, a csapat aranyérmes, az egyéni győztes magyar, Mészáros pedig a harmadik lett. Utána már csak egy negyedik hely jutott neki az 1925-ös Európa Bajnokság egyéni versenyén, de tanítványai sorra- rendre nyerték az olimpiákat. A jó humoráról is ismert mester 1940. május 30-án halt meg Budapesten. Tanítványa volt a szekszárdi születésű Ráuly József huszártiszt, élete végén ezredes, aki 1884. szeptember 22-én látta meg a napvilágot, s aki 1924-ben csapatban ezüst, 1928-ban pedig aranyérmet szerzett kardvívásban, s ez utóbbin még a tőrcsapat ezüstjének is részese. Országos és Európa- bajnokságainak száma több mint tíz. Sipos Márton, aki 1922- ben világcsúcsot úszott, ugyancsak szerepelt olimpián, bár ott szerény helyezéssel kellett beérnie. A paksiak első büszkesége lehet Tasnádi (Tidrenczl) József, aki 1903. október 10-én született az atomváros elődjében, a MAC birkózójaként három egyéni országos bajnokságot nyert, 1924-ben, a párizsi olimpián ötödik helyezett lett a légsúlyú kötöttfogású versenyben. Életét Bogotában fejezte be 1977- ben... a névsor persze korántsem teljes, de ennyiből is látható, hogy megyénk sportolói a múltban is dicsőséggel képviselték hazánk színeit az olimpiákon. Dr. Töttős Gábor Az írás felelőssége fegyelmez Akik ismerik, tudják, hogy szereti a pontosságot. Akkor érzi jól magát, ha hetekkel, hónapokkal előre dolgozhat, és évekkel előre gondolkodhat. Négy évtizedes honismereti és helytörténeti kutatómunkájának elismeréseként - első Tolna megyei kutatóként - Bél Mátyás-díjjal tüntették ki dr. Kolta László címzetes főiskolai docenst. A díjat a napokban Csongrádon, a XXIV. Országos Honismereti Akadémián ötödmagával vehette át. A hetvenötödik évében járó nyugalmazott tanárt a díj kapcsán bonyhádi otthonában kerestük fel. dr. Kolta László, Bél Mátyás-díjas fotó: bakó jenó Négy évtizedről négy órában is nehéz lenne szólni, nekünk meg legfeljebb kettő ha van. Igyekezni kellene, de ez tipikusan az a helyzet, amikor sietni nem lehet. Előveszem tehát a táskámból a vendéglátóm által írt, általam hozzáférhető irományokat. Még mielőtt azonban ezekről esne szó, dr. Kolta László - mintegy elsőbbséget adva a nagy elődnek - azonnal a díj névadójáról kezd beszélni: — Bél Mátyás a XVIII. század első felében élt, külföldön tanult paptanár volt. Előbb a felvidéki protestáns iskolákban tanított, majd Pozsonyban lett lelkész. Magyar család tagjaként, de német és szlovák eredettel „fűszerezve”, egy kicsit jelképezi az akkori soknemzetiségű Magyarországot is. Notitia Hungáriáé, azaz „Ismerjük meg Magyarországot” címmel az első olyan kutatás-sorozatot végezte, amellyel hazánkat apró egységenként akarta bemutatni. Történelmi, földrajzi, néprajzi, szociológiai szempontból közelítette meg azokat. Nem sikerült az egész országot feldolgoznia, de szerencsére Tolna megyéig eljutott. .. Helyben vagyunk. Tolna megye. Történelem szakos tanárként maga Kolta László is számos helytörténeti munka szerzője. A tanítás és az írás egész pályáját átszőtte, sőt, e két tevékenység egymásra is hatott. 1956-ban - amikor a bonyhádi gimnázium igazgatója volt - megírta intézménye 150 évének történetét. Amikor átkerült a Perczel Mór nevét viselő köz- gazdasági szakközépiskolába, közreadta a negyvennyolcat honvédtábornok élete történetét. 1970-ben szakfelügyelőként „A környező vidék a haza egy része ” címmel szerkesztett megyei vonatkozású honismereti dolgozatokat. A kis füzet elején idézi a helytörténeti anyagokkal kapcsolatos tantervi követelményeket, majd felhívja a figyelmet a nehézségekre: „Történelemtanáraink jelentős része nem Tolna megyében született. Nem hatottak rájuk az elmúlt idők emlékei. Sokan egyáltalán nem foglalkoznak helytörténettel. Ezért helytörténeti ismereteik hiányosak.” — Ma, több, mint 25 év múltán is így látja? — Amióta nyugdíjban vagyok, nem tudok igazán véleményt mondani a történelemtanításról. Azt azonban látom, hogy a tanárok közül nem nagyon érdeklődnek például a mi honisitiereti körünk iránt. — Ez a bonyhádi művelődési központban működik. — Igen, amikor nyugdíjba vonultam, 1982-ben, elhatároztam, hogy megszervezem. Volt, aki lehűtött: nem fog ez menni! Erre én azt mondtam: annak is lesz tanulsága. Először hetente jöttünk össze, az tényleg sűrű volt, próbáltuk a diákokat bevonni, az is elég nehézkesen ment. Jelenleg Solymár Imre barátommal közösen szervezzük a programot, tagjaink jórészt nyugdíjasok. A művelődési központ támogatja működésünket. Aggódva figyeljük a változásokat, ugyanis szóba került a ház vállalkozói alapon történő működtetése. Remélem nem leszünk ennek áldozatai. — Volt már szó a nagy elődről, Bél Mátyásról. Tekintsünk vissza kicsit a közelmúltra! — A honismereti mozgalom a hatvanas évektől a Hazafias Népfronton belül működött. Nagy támogatónk volt Pozsgay Imre. Aztán a népfront felbomlása után alakultak meg a honismereti körökből a megyei honismereti egyesületek. Ezeket fogja össze az Országos Honismereti Szövetség. — És Önnél? Hogy kezdődött? — Még az egyetemen, a szakdolgozatomat Perczel Mórról írtam. Nagy szerencsére a leszármazottaival, Perczel Bélával és Perczel Dezsővel is kapcsolatba kerülhettem, akik sokat segítettek, rendelkezésemre bocsátották a családi iratokat. A dolgozatot aztán doktori disszertációvá fejlesztettem. — Az 1956-ban megírt gimnázium-történetet később folytatta. — Szerencsénk volt. A Tankönyvkiadó egy ötven kötetes sorozatot tervezett a kilenc4 venes évek elején Iskolák a múltból címmel. Anyagi okokból azonban csak az első hat könyv jelenhetett meg. A bonyhádi gimnáziumról szóló volt a hatodik. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy felkértek, hiszen mindig szívesen írtam róla. Három éve ünnepeltük az iskola tornatermének száz éves évfordulóját. A centenáriumra összeállítottam egy tanulmányt. Most tavasszal a gimnáziumban folyó képzőművészeti nevelésről tartottam előadást a Bonyhádi Öregdiákok Szövetségének közgyűlésén... — Ezek a munkák olvasmányosak, népszerűsítő módon mesélnek a múltról. — Mindig igyekeztem úgy írni, hogy a diákok számára is „fogyasztható” legyen. A történelem tanítása során is próbáltam valami érdekességhez kötni a fontos ismereteket, és ekkor is tudtam a kutatómunkámra támaszkodni: megfigyeltem, hogy mindig érdekelte a őket, amikor valami helyi vonatkozású eseménnyel színeztem a történelmi anyagot. — Kevesen tudják, hogy Ön Bátaapátiban született. írt is egy könyvet a faluról. — Igen, két évvel ezelőtt felkért a település polgármestere, hogy írjam meg. Ezt is úgy próbáltam „tálalni”, hogy ha az iskolában foglalkoznak vele, akkor egy-egy órán egy-egy fejezetet fel tudjanak dolgozni. — Nagy visszhangot váltott ki, bizonyos körökben pedig vihart kavart a Hűségmozgalomról Solymár Imrével közösen összeállított könyve. — Fontosnak tartottuk, hogy egy dokumentumkötetet adjunk közre. Körülbelül száz dokumentum van benne és ebből tizenöt-húsz - a legfontosabbak - teljes terjedelemben. Mi nem akartunk senkit szentté avatni, de azt be akartuk mutatni, hogy az akkori államhatalom nem volt egyenlő a Hűségmozgalommal. — Ma is, folyamatosan dolgozik. — Most fejeztem be a gimnáziumi önképző köri mozgalomról szóló tanulmányt, éppen dolgozom a gimnázium ’56 előtti és utáni történetén, és írok egy dolgozatot egykori diáktársamról, Fáy Ferencről, aki Kanadában költőként vált ismertté. — Ön a pontosságáról híres. Mi kell még ehhez a munkához? — Talán hírhedt is vagyok a pontosságomról.. . Ehhez a munkához valóban kell. A kutatás néha évekig tartó szöszmö- tölést jelent. Az írás felelőssége valami borzalmas kemény dolog, és roppant fegyelmező erővel bír. Ezért kell hozzá a pontosság, a kitartás. Másrészt ez a munka számomra a legkedvesebb, szórakoztató időtöltés. Amikor valamilyen témán dolgozom - ha éppen pihenek is -, az agyam mindig jár. Esténként, elalvás előtt is gyakran azon kapom magam, hogy felsorolok, csoportosítok, rendszerezek. Nekem az elalváshoz nem kell százig számolnom ... Hangyái Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék. Állandó. Szombat: 17.00-kor Újváros, 18.30-kor Belváros. Vasárnap: 7.30-kor Újváros, 9.00-kor Belváros, 10.00- kor Újváros, 11.00-kor Belváros, 18.30- kor Belváros. Református istentiszteletek. Állandó. Vasárnap: 10.00-kor Kálvin tér (gyermekistentisztelet). 10.00-kor Kálvin tér. 18.00-kor Kálvin tér. Evangélikus. Állandó. Vasárnap: 9.30-kor német áhitat. 10.00-kor Luther tér. Minden hónap 2. és 4. vasárnap: 9.30-kor német áhitat. Metodista istentiszteletek. Állandó. Vasárnap: 10.00- kor Munkácsy 1. (gyermekistentisztelet). 17.30-kor istentisztelet. Szerda: 17.30-kor Bibliatanulmány. Szombat: 16.00-kor ifjúsági bibliakör. Rendkívüli: vasárnap 21-én: 16.00-kor beiktató istentisztelet! Baptista istentiszteletek. Állandó. Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 10.00-kor. Szerda: 17.30-kor. UTAK ÉS UTAK Máté 7,13-14. Van széles út, van keskeny út, s magában dönti el az ember, hogy merre indul: tágas kapun vagy szoros kapun által, nem tudja még mi várja álmain túl. A tágas kapun akár kocsit hajtva robogna hát sok diadalmi jellel, a szoros kapun a fejét lehajtva, alázatosan fér csak be az ember. A széles úton sokan menetelnek, a keskeny úton csak kevesen járnak, a széles úton vetélytársak mennek, a keskeny úton inkább szolgatársak. Gondold meg, ember, a kétféle véget: a széles út a kárhozatba ér el, a keskeny útnak vége örök élet, mit az ÚR JÉZUS szerzett drága vérrel. Füle Lajos „Én adok a szomjazónak az élet vízének forrásából ingyen.” (Jelenések 21:6) Földünkön sokan halnak éhen és szomjan. Hazánkban is egyre drágább lesz a víz. Ha valahol tiszta gyógyvízre találnak, azt drága pénzért el tudják adni. Fenti igénk arról szól, hogy Istentől INGYEN lehet kapni élő vizet. Az Úr Jézus azt mondja: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” (János 7:37-38.) Aki Jézus Krisztusba veti bizalmát, Őrá építi életét, annak soha többé nem kell éheznie és szomjaznia. Azt kérdezed, hogyan lehet mindez az enyém? Egy csendes helyen szólítsd meg az IsJó hír tent, kiálts Hozzá, mondd ezt: „Úr Jézus adj nekem is abból az élő vízből, amelyet ígértél!” Nyisd meg szíved és értelmed Isten előtt! Ismerd meg Őt! Kezdd el olvasni a Bibliát! Keress egy olyan gyülekezetét, ahol a többiek szeretete által is növekedhetsz hitedben. Isten mondja: „Mert szere- tetet kívánok és nem áldozatot, Isten ismeretét...” (Hó- seás 6:6). A próféta szavaival én is hadd kérjelek benneteket kedves olvasók: „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, eljövetele biztos! Ezért törekedjünk megismerni az Urat.” A közmondás szerint „lakva” lehet megismerni a másikat! Ez Istenre is vonatkozik! Lakj az Ő házában (Zsoltárok 1; 27. rész) és engedd, hogy ő is lakjon a te házadban, szánd oda testedet is, hadd váljon az „élő Isten templomává.) Ha most elkezded megismerni az Urat, akkor egészen biztos, hogy az Ő országában „színről-színre” folytathatod. „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak nevét nem törlőm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.” (Jelenések 3:5). Ne felejtsd el, a Bárány életkönyvébe most lehet beiratkozni! Ma, ha az ő szavát hallod, meg ne keményítsd a szívedet, keresd az Urat, amíg megtalálható! Lépj rá az Istentől számodra elkészített útra, hogy örök életed legyen! Frei Antal baptista lelkész ; t í i < i I
