Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-20-21 / 169. szám
Szekszárdi séta a múltban, szakavatott idegenvezetővel 1 iá Egy kisváros a századfordulón- Ha ön rendezné száz év múlva a „Szekszárd az ezredfordulón’’ című kiállítást, mit mutatna be, mivel jellemezné Tolna megye székhelyét? - a kérdést a szekszárdi műzeum hűvös lépcsőházában tettük fel dr. Glósz József igazgató-helyettesnek, a kiállítás szervezőjének és egyik rendezőjének, miközben a száz esztendővel korábbi Szekszárdot bemutató enteriőrök, tárgyak, dokumentumok felé igyekeztünk.- Kapásból nagyon nehéz erre válaszolni. Ez a kiállítás is hosszú konzultációk után, igazi csapatmunka eredményeként született. Az biztos, hogy a mai Szekszárd a száz évvel ezelőttinél sokkal nagyobb város, több helyet vagy keményebb szelektálást igényelne egy erről szóló kiállítás.- Akkor maradjunk a jelenleginél. Ha be akarjuk mutatni, könnyű a dolgunk, hiszen Garay Ákos ráhangoló, szép rajzai mellett elhaladva máris ott vagyunk a vasútállomás régi épületének hatalmasra kinagyított fényképénél, s innen, akár csak egy érkező' utas, indulhatunk a város felé.- A rendelkezésünkre álló tér szinte megkívánta ezt az elrendezési formát: a hosszú, széles folyosón alakítottuk ki a város meglévő kelet-nyugati tengelyét, a folyosó végén nyíló teremben pedig a Béla király teret és a Felsővárost jelenítettük meg. Tehát ezen a negyvenegynéhány méteren, a helyszíneket természetesen térben összesűrítve, a vasútállomástól eljutunk a város másik végét jelentő Remete kápolnáig. A szerkezet nem tematikus, hanem topográfikus. Korabeli fényképek révén ott lehetünk a város szélén, sőt a határban is, például a cséplőmunkások, vagy a vályogvetők között.- Hatalmas fotók segítenek az illúziókeltésben, az „időutazásban ”.- Ezeket egykorú képeslapokról nagyíttattuk, fokozzák a tárgyak, tablók keltette hatást. Mint az egyik legjellegzetesebb épület, a kiállítás elején látható a zsinagóga, részben helyi, részben kölcsön kapott szakrális tárgyakkal a berendezett enteriőrben. A Szekszárdot ismerők tudják, hogy a zsinagógát elhagyva még néhány évtizede is a „selyemgyárhoz”, pontosabban a selyemgubó beváltóhoz, gombolyítóhoz jutottunk. Aztán következett a bazársor, a korzó, a maga sok kis üzletével. Ezek közül néhányat bemutatunk, bár nem lehetett célunk az itt működött boltok pontos rekonstrukciója, hiszen az lehetetlen, de az ilyen üzletek hasonlítottak egymásra.- Haladjunk tovább! A mai kor embere csodálkozva konstatálja, amiről a fénykép árulkodik: alig száz éve a város kel- ló's közepén nemhogy köves út, de még csak gyalogjáró sem volt. Pedig akkor már állt a jelenleg is meglévő' épületek többsége.- Ilyen volt az akkori valóság. A kiállítás révén egyrészt ezt akartuk láttatni, másrészt aki egyéb összefüggésekre is kíváncsi, elmélyülhet a részletekben, böngészheti a tablókat, a puszta látvány nyújtotta információknál sokkal többre is szert tehet. Bár, meg kell mondanom, a célunk nem sokkal volt több, mint hogy bemutassunk egy régi, letűnt világot, amely nem csak külső képében, hanem szellemében is gyökeresen különbözött a maitól. Más volt az élettempója, az emberek életvitele, talán szegényebb, de azt hiszem emberibb volt az a világ. Irigykedni nem kell rá, mert sokak keservesen, nehezen élték meg, s akkor is naponta meg kellett küzdeni a megélhetésért, akkor is mindennek megkérték az árát.- Látom Miklósi M. Ödön egyik itt kiállított festményén, Hogy 10 és 30 fillér volt a belépőjegy a múzeumba. Ez akkor viszonylag szép összeg lehetett.- Gondolom, az elődeinknek is szükségük volt a pénzre, mint ahogy mi is nehezen teremtettük elő az ehhez a kiállításhoz szükséges summát, mintegy kilenc millió forintot. Mert pénz nélkül mit sem ért volna az a csapatmunka, amelynek eredményeként létrejött a kiállítás. Köszönet illeti V. Kápolnás Mária, Gaál Zsuzsa, Kovács Sándor kollégáimat, vagy a látványtervet kidolgozó budapesti Hámori Lászlót, a technikai kivitelezést végző Bucsányi Kálmánt.- Köszönöm a tárlatvezetést, ígérem, hogy mindenkinek ajánlani fogom: ha teheti, nézze meg a kiállítást, tegyen egy „időutazást”, nem mindennapi élményben lesz része. Gyuricza Mihály Dr. Seffer István kaposvári plasztikai sebész lett a Dél-dunántúli konzulens A szépségsebészet becsületéért Megtisztelő felkérést kapott dr. Seffer István az orvostudományok kandidátusa főorvos, kaposvári plasztikai sebész. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal — a Magyar Plasztikai, Helyreállító és Esztétikai Sebész Társaság javaslatára — azzal bízta meg, hogy Dél-Dunántúl négy megyéjében plasztikai és helyreállító sebészeti szakfőorvosi konzulensként kísérje figyelemmel a plasztikai sebészeti tevékenységet. — Nemcsak az én munkámat, hanem Kaposvárt is elismerték azzal, hogy nem az egyetemi városba, Pécsre, hanem a somogyi megyeszékhelyre érkezett a megbízás. Kaposvár lett ezzel a plasztikai sebészet egyik központja. — Mi lesz a feladata ? — A plasztikai sebészet a sebészet külön ága, és határterület is számos szakterület között. Az új plasztikai sebészeti magán- tevékenységek engedélyezése az ÁNTSZ feladata. Munkáját mi konzulensek segítjük és a már meglévő magánpraxisok ellenőrzését is mi látjuk el. Azt kell elsősorban megállapítanunk, hogy megfelelő-e a plasztikai sebészeti tevékenységet folytató orvos végzettsége, felkészültsége, rendel- kezik-e a betegek ellátásához megfelelő körülményekkel. — Mi indokolja a szigort? — Legfőképpen a „mundér becsülete”. Néhány éve csak 8-10 plasztikai sebész praktizált Magyarországon, most már több mint száz. Egyre több magánklinika nyílik, s ezek egy részében úgy végeznek plasztikai sebészeti beavatkozásokat, hogy az orvosoknak nincs meg az ehhez szükséges végzettségük, fel- készültségük. Csak Budapesten 7-8 ilyen klinika működik... Egyre több az olyan műtét, amelyet követően utólagos korrekcióra van szükség. Esetenként orvosi műhibaperekig .is fajulnak ezek az ügyek. Szükség van arra — elsősorban a betegek érdekében —, hogy megvédjük magunkat. — A magyar plasztikai sebészet híre egyre jobb. — A Magyar Plasztikai, Helyreállító és Esztétikai Sebész Társaság — tagja vagyok én is — minőségvédelmi intézkedéseivel szeretné azt elérni, hogy magyar plasztikai sebészet az élvonalba kerüljön, ne maradjon el a fejlettebb országok színvonalától. Ezért vettük át az európai plasztikai sebész szakvizsga szigorú követelményrendszerét. Ennek lényege, hogy megfelelő számú műtétet kell elvégezni meghatározott műtét-típusokból azért, hogy valaki ezen a területen praktizálhasson. Az elméleti tudás mellett a gyakorlat megszerzésére helyezzük a fő hangsúlyt. Ez legalább 9-10 évi nagyon céltudatos, kemény munkát jelent az orvosoknak. — Milyen a kapcsolatuk Európa plasztikai sebészeivel? — Főleg a német és osztrák sebészekkel jó. Közös képzéseken, tapasztalatcseréken, kongresszusokon veszünk részt. Sokat tanulunk tőlük, és ők is elismerik, használják a mi eredményeinket. Most például egy számukra is új módszert fogok publikálni, először Angliában. A módszert itt, Kaposváron dolgoztuk ki és alkalmaztuk először a férfiak emlőrendellenességeinek gyógyításában. Jakab Edit Dr. Seffer István fotó: kőhalmi Szilvia Tolna megye szociális intézményei súlyos helyzetben vannak Két motívum húzódik végig azon az előterjesztésen, amelyet legutóbbi ülésén tárgyalt a megyei közgyűlés. A szociális intézmények jelenlegi és a jövőben várható helyzetét, az általuk nyújtott szolgáltatásokat taglaló anyagban egyaránt szó van a tarthatatlanul rossz körülményekről és az ott dolgozók áldozatos munkájáról. A dr. Arbanász Gyula, az egészségügyi bizottság elnöke által előterjesztett beszámoló összességében meglehetősen lehangoló. Kiderül belőle, hogy a bizottság felkereste a tizenkét, megyei fenntartású intézményt, tapasztalatai tehát közvetlenek. A tájékozódással és a feladatok kitűzésével természetesen az a célja, hogy a gondozottak számára sikerüljön a jelenlegieknél emberibb körülményeket teremteni, s ezek révén a lehetőségek határain belül pótolni a családi környezetet. Tolna megyében a a közelmúlt társadalmi, gazdasági változásai, a szociális biztonság romlása, a lakosság elöregedése és még számos más tényező fokozta a bentlakásos szociális intézmények iránti igényt. Ráadásul ez az igény a jövőben nem, hogy csökkenne, de nőni fog. Megyénkben a megyei önkormányzat által működtetett tizenkét szociális intézményben 1198 hely van. Nálunk az országos átlagnál nagyobb a lakosság elöregedése. A megyében az időskorúak ellátását kilenc szociális intézmény biztosítja, összesen 747 hellyel. Míg korábban alig-alig volt olyan idős ember, akinek várnia kellett a bekerülésre, most a várakozók száma tartósan 60 és 90 között mozog, pedig húszan- harmincan pótággyal is kénytelenek beérni. A i kihasználtság 102,6 százalékos, a várakozási idő folyamatosan nő, és ma már hat hónap és egy év között van. A. megyei fenntartású szociális intézmények műszaki állapota - a palánki és a gyönki új részleg kivételével - nagyon rossz. Jelentős részük régi, szigeteletlen vagy tönkre ment szigetelésű épületben működik. Az emeletes kastélyoknál a két szint közötti födém állapota megközelíti a kritikus szintet. Tolna az ország egyetlen olyan megyéje, ahol a II. világháborút követően nem épült új szociális otthon. A helyzetre jellemzőek egy minisztériumi kiadvány megállapításai: Tolna megyében „Átmenetileg elfogadható, rekonstrukcióra szoruló, illetve szanálandó az összes férőhely 65,6 %-a.” A már említett palánkit és a gyönki részleget leszámítva Tolnában egyetlen olyan intézmény sincs, amely a személyes gondoskodást nyújtó in* tézmények feladatairól és működési rendjéről szóló rendeletben foglaltaknak megfelelne. A gondozottak közel háromnegyede él öt vagy annál magasabb ágyszámú szobában. Az ideálisnak mondható kétágyas elhelyezésre csak Alsótengelicen, Dunaföldváron, Gyönkön, Sárpilisen és Regölyben van lehetőség - összesen 80 gondozott esetében. A higiénés körülmények színvonalát jelzi, hogy például a gyönki kastélyépületben, ahol 79 gondozott lakik, mindössze két vécé és egyetlen fürdőszoba van. Belecskán az 55 értelmi fogyatékos ilyen jellegű ellátását egy fürdőszoba és négy vécé biztosítja. Tennivaló van tehát bőven, kérdés, hogy a bizottság által javasolt rekonstrukciókra, a kitűzött célok eléréséhez lesz-e elég pénz. A közgyűlés hivatala mindenesetre részletesen felméri, hogy melyek a legégetőbb tennivalók, és mi mennyibe kerül. I I i
