Tolnai Népújság, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-11 / 161. szám

1996. július 11., csütörtök XII. DUNA MENTI FOLKLÓREESZTIVÁL 11. oldal Tajvani egzotikus törzsi A fesztivál résztvevői közül kétségkívül a tajvani táncosok mű­sora az egyik iegegzotikusabb. A 24 éves Chen Shih-ning I-ko képviselte a csoportot a kalocsai városházán rendezett fogadá­son. Őt kérdeztük az együttesről. — Honnan szereztetek egyáltalán tudomást a fesztivál léte­zéséről? — Kana­dai szereplé­sünk során hallottunk a rendezvény­ről, és egy magazinban is olvastunk róla. Felvet­tük a kapcso­latot a rende­zőkkel és megszervez­tük az utazást. — Mikor érkeztetek? — Hétfőn érkeztünk Buda­pestre, ahol vendéglátóink vár­tak minket. Ez az első alkalom, hogy az országban járunk és eddig nagyon jól éreztük ma­gunkat. — Mesélnél egy kicsit a megalakulásotokról és a műkö­désetekről? — Négy évvel ezelőtt ala­kult meg az együttes. Én is az alapító tagok közé tartoztam. Úgy gondolom fontos, hogy az ember ismerje elődei történel­mét és szokásait. A táncnak ki­emelkedő szerepe van életünk­ben, hiszen nagyon sok min­dent kifejezhetünk vele. Cso­portunk huszonkét táncosból és három vezetőből áll. Teljesen önállóan dolgozunk. — Hogyan'készül a műsoro­tok? — Két tagunk folyamatosan felkeres újabb és újabb törzse­ket. Tanulmányozzák a helyi szokásokat, táncokat és dalo­táncok kát. Az ő segítségükkel megta­nuljuk ezeket, majd a vezetőink összeállítják a programunk anyagát. — Mivel foglalkoznak a csoport tagjai a hétköznapok­ban? — Az együttes nagyon fia­tal, többnyire diákokból áll. Az egyetlen hátránya ennek az, hogy a sok szereplés miatt elég sokat hiányoznak az iskolából. Persze többségük ezt,nem tartja problémának. — Milyen országokban volt már fellépésetek? — Legutóbb az USA-ban voltunk, de jártunk már Belgi­umban, Spanyolországban, Németországban és Angliában is. Ezen a fesztiválon még há­rom fellépésünk van. Hétfőn utazunk tovább Párizsba. A táncosok műsorát megte­kinthetik a fesztivál ideje alatt Szekszárdon, Baján és Kalo­csán. Drinóczi Adrienn Megnyitótól a záróünnepig A fesztiválon is dolgozik a Bartina Kedden este az egész ország láthatta a Magyar Televízióban a Duna Menti Folklórfesztivál nyitógáláját. A rendezvény első fellépője a szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület gyerekcso­portja volt, Foltin Jolán „Hirös kislány” című koreográfiájával indították a fesztivál-gálát. — Miben különbözött ez a nyitóműsor az eddig megszo­kottaktól? - kérdeztük Matókné Kapási Juliannától, a Bartina Néptánc Egyesület művészeti vezetőjétől. — Foltin Jolán Kossuth-dí- jas koreográfust kérték fel a nyitógála rendezésére, aki új megközelítésben mutatta be a magyar folklór javát. A műsor­ban felléptek gyerekek - a Bar.­tina mellett a Kalocsai Gyer­mekbokréta Táncegyesület Tóth Ferenc vezetésével -, va­lamint „Aranysarkantyús” és „Aranygyöngyös” táncosok, s a gyerekek és a profik együttes szereplése mutatta be, honnan indul és hová juthat el a néptánc Magyarországon. A műsor színvonalát neves népzenei együttesek, például a Téka és az Egyszólam emelték. — A folklórfesztivál alatt több alkalommal lép fel az együttes. — Igen, többször szerep­lünk, de nem csupán fellépő, inkább „dolgozó” együttes most a Bartina. Jómagam a szakmai irányítást végzem és a színpadvezetést, valamint a Fesztiválklubbal kapcsolatos tennivalókat. A együttes tagjai rendezők, szervezők, segítők, többek között naponta két alka­lommal, délelőtt és délután ma­gyar táncokat tanítanak az ér­deklődő vendégeknek. — A Fesztiválklub immár hagyománnyá vált, s igencsak közkedvelt programja a ren­dezvénynek. — Minden este a Babits Mihály Művelődés Ház már­ványtermében jön össze a Fesz­tiválklub. A Szekszárdon lakó vendégcsoportok itt megismer­kednek egymással, egymás tán­cait, muzsikáját, dalait tanulják. Minden este más Tolna megyei együttes a házigazda, első alka­lommal a Bartina volt, aztán Sióagárd, Bag, Nagymányok, Bogyiszló, utolsó este pedig Tajvan lesz. A klub „alapzene­kara” a Dűvő, akik fergeteges hangulatot teremtenek. A zené­szek különben is nagyon fogé­konyak egymás produkcióira, ha egy zenekar rákezdi, már mennek is utána a többiek. . — Milyen programokat ajánl a szekszárdi közönség­nek? — Minden este 20 órai kez­dettel a Garay gimnázium ud­varán felállított szabadtéri színpadon zajlik a műsor, igen szép környezetben. Ezt min­denkinek ajánlom, a hazai és külföldi vendég csoportok mu­tatják be műsorukat. — A folklórfesztivál után megpihen a Bartina? — Kis pihenés lesz csak, mert augusztus elején Német­országba utazunk, aztán részt veszünk a budapesti millecen- tenáriumi ünnepségeken, majd Foltin Jolán A Hold háza kore­ográfiáját kezdjük el tanulni augusztus végén. Venter M. A Bartina gyermekcsoportja Kalocsán, a résztvevők felvonulásán fotó: gottvald károly A hangszerkészítést is szívesen megtanítaná A csikófejes citera mestere Saját készítésű citerájá- val szerepelt „A régi vi­lág falun” nevet viselő kalocsai kiállítás meg­nyitóján Kurucz László. Különösen a külföldi vendégek hallgatták ér­deklődéssel a dallamos magyar népdalokat. A barátságos idős ember szívesen beszélt pályájá­nak alakulásáról. Az 1932-ben született kiskunfélegyházi mester 1965 óta foglalkozik a jellegzetes kiskunsági csikófejes citera készíté­sével. Több mint három­száz hangszer került ki keze alól. Munkái elju­tottak Kanadába, Ukraj­nába, Németországba, Auszt­riába, Olaszországba, Fran­ciaországba, Angliába és Gö­rögországba. Az egyik országos pályáza­ton első díjat kapott. Először saját részére készített hang­szert, egy idős mestertől ka­pott sablon alapján, később a javításukkal is foglalkozott. Kezdetben vásárokon adta el a citerákat, amint megismer­ték, megrendelők is felkeres­ték műhelyét. Az egész or­szágot bejárta, sok kiállításon, s szinte minden nagyobb folk­lór-fesztiválon szerepelt. Amióta nyugdíjas, fűzfavesz- szőből, cirokból és szalmából készít kosarat, szakajtót, sep­rűt. Ezeket is árusítja. Régeb­ben gyakran megkeresték, hogy tanítson a hangszeren játszani, de a hangszerkészí­tés iránt eddig még senki sem érdeklődött. -Drinó­Mi a hagyomány, mi a giccs? Dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatót, egyetemi tanárt a Tolnai Népújság a fesztiválon zajló tudomá­nyos tanácskozás első nap­jairól kérdezte. — Ezek a tanácskozások általában a hagyományos tán­cok és zenék bemutatásához kapcsolódtak. Idén ez kibő­vült, az első napokban általá­nos néprajzi kérdésekről tar­tott előadásokat hallhattunk. Bemutatkozott az UNESCO által támogatott, öt évi vajú­dás után megszületett Európai Tradicionális Kultúrák Köz­pontja. Ez egy Európában egyedülálló budapesti intéz­mény, amely az egész európai folklórkutatás- és ápolás ügyét hivatott egy informá­ciós központban összefogni. Megdöbbentő volt hall­gatni például az orosz, Szent­pétervárról jött küldött be­számolóját az ottani gyűjté­sekről. Oroszországban tulaj­donképpen újra kell kezdeni minden néprajzi munkát, mi­vel ez korábban szigorúan til­tott volt. Érdekes volt Wales küldöttjének előadása. Wales­ben még van néhány tízezer ember, aki beszéli az eredeti nyelvet, ugyanakkor az angol nyelvűek között is található olyan társaság, amely a régi walesi hagyományoknak megfelelő mondákat és egy­kori balladákat ad tovább, majdhogynem hivatásos énekmondó szerepben. A tanácskozás témája az első napok után leszűkül a bemutatott népművészeti mű­sorok részletes tárgyalására. Azt vitatjuk meg, a produkci­ókban mi jó, mi rossz, mi felel meg a tradíciónak, mi az, ami giccs, ami rossz értelmezés, vagy éppen a fontos részek elvesztése. A tanácskozás lé­nyege tulajdonképpen ez.-ts­Kihívni az ifjúságot a kocsmákból Kallós Zoltán Romániából érkezett a fesztiválra. A szóki­mondó néprajzkutató a magyar népi kultúra „határtalanságá­ról”, valamint a népzenéről, néptáncról, mint a fiatalok elé tárható szórakozási alternatíváról nyilatkozott lapunknak. — A magyarok néptánc és népzene szempontjából világ- viszonylatban az élen vannak. Népzenei kultúránk rendkívül egységes, nemcsak hangzó­anyagban, hanem szokás­anyagban és tárgyi szempont­ból is. A magyar folklórt emiatt nagyon könnyű rendszerezni. Egyetlen nemzet sem dicse­kedhet például olyan népzenei kiadványokkal, mint a magya­rok. Említhetem a világ egyik legnagyobb folklórintézetét, a bukarestit, amivel azonban iga­zából» nem nagyon tudnak mit kezdeni, mivel annyira külön­böznek az ottani dialektus-terü­letek egymástól. A magyar népi kultúrában viszont nincsenek sem történelmi, sem földrajzi határok. — Harmadszor veszek részt a Duna menti fesztiválon, min­den esetben voltak itt erdélyi csoportok, románok is, magya­rok is. Idén szűkebb pátriám­ból, egy kicsi mezőségi faluból, Magyarpalatkáról is eljött egy csoport. Magyarpalatka több­ségében román település, de az ottani magyarok nagyon gör­csösen ragaszkodnak hagyo­mányaikhoz. Szerencsére, mert a palatkai és környéki hangsze­res zene a „teteje” a mezőségi zenének. Nos, ezen a településen egy fiatal református pap „kézbe vette” a fiatalságot, ki tudta emelni őket a kocsmából meg a diszkóból, mert megmutatta nekik a népzenét, a néptáncot. Ilyen magával ragadó vezér­egyéniségekre lenne szükség mindenhol. Mert a legborzasz­tóbb, hogy a fiatalok nem isme­rik a néptáncot, a népzenét. Ha pedig valaki nem kóstolta va­laminek az ízét, nem is szeret­heti. Pedig ha egyszer ezt meg­ízlelik, akkor már nem kell ne­kik a kocsma, meg a diszkó. Ez a tradicionális szórako­zási forma megkövetel egyfajta viselkedést és tartást. Ez nem a diszkó világa, ahol verekednek, késelődnek, vagy villanyolto- gatás folyik. Sajnos a magyar tömegkommunikáció elég ke­vés gondot fordít arra, hogy megismertesse a népi kultúra világát. Nyugat felől egy ha­talmas szennyáradatot kapunk, amitől viszont jó lenne megkí­mélni a magyar ifjúság agyát. Szomorúnak tartom, hogy az ezt már felismert nyugatiak hozzánk jönnek táncot tanulni, mi pedig az amerikanizálódott kultúrát majmoljuk. -ht­Naponta találkozhatnak Baja lakói utcai hívogatókkal, akik a fesztivál ideje alatt az esti folklórfellépésekre invitálják őket. Vidám menetük a Tóth Kálmán és a Szenthárom­ság téren halad. Képünkön a franciaországi Argantan város együttese. Jellegzetességük a hollandokéhoz hasonló fapapucs, melyet az érdeklődők fel is próbálhatnak. fotó: bakó jenő V >

Next

/
Oldalképek
Tartalom