Tolnai Népújság, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-02 / 102. szám
1996. május 2., csütörtök Megyei Körkép 7. owai „Az áfészek 50 éve a lakosság szolgálatában” A szövetkezetek szövetkezése Béres Vilmos Szegeden született, a család Erdélyből települt át 1945-ben Szegedre, később Kocsolára költöztek. Az általános iskolát ott végezte, majd szülői tanácsra - édesapja szerint olyan középiskolát kell választani, amely mindjárt szakmát is ad a kezébe - Budapesten vasútgépész-technikusi végzettséget szerzett. Az ettől a végzettségtől kissé távol álló Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelmi szakán szerzett diplomát 1973-ban. Csapó Jenő hívására (felkérésére) a MESZÖV-nél, 1981. április 1-jétől az ÁFÉSZ-titkár- helyettesi funkciót töltötte be. Három gyermek édesapja. A Szekszárd, Sárköz és Vidéke ÁFÉSZ elnökévé 1984. március 4-én választották meg a tagok és a sors akaratából, éppen azon a napon, amikor betöltötte 33. életévét. Béres Vilmos gyermekkorában színész vagy labdarúgó szeretett volna lenni, ÁFÉSZ-elnök lett. Állandó tanulás, megújulási készség, fegyelem, csapatmunka, hajtás, győzni akarás mindmind olyan tulajdonságok, képességek, amely egy jó színésznek, egy jó labdarúgónak, s egy jó AFESZ-elnöknek egyaránt kritériumai. Ma visszaemlékezve 1984. március 4-re, a következőket mondja: — Nagy kockázatot jelentett ennek az állásnak az elfogadása olyan fiatalon, mert sikeresek voltak az ÁFESZ-ek, s olyan nevek kötődtek a szövetkezethez, akikhez hasonlítani sem mertem magam. így utólag tudom, hogy amikor elvállaltam, csak optimizmusom miátt vállaltam fel, nem tudtam, nem láthattam, hogy ezek a „másképpenek” milyen belső konfliktusokat fognak okozni. Sosem volt haragosom, mégis az ÁFÉSZ-nél az elmúlt években - nap mint nap tett - kényszerű, kellemetlen intézkedések, lépések nagyon sok ellenszenvet, haragot szültek. Ezeket a lépéseket azért kellett megtennem, mert már a megválasztásomkor láttam, hogy milyen irányba fognak haladni a . kereskedelmi cégek. Tisztában voltam vele, hogy rohamosan fejlődni fog a belföldi konkurencia, s miután közgazdász vagyok, azt is éreztem, hogy milyen lépéseket kell megtennem. Ma már számomra nem is az a kulcskérdés, hogy az ötven év alatt mit értünk el, hanem az, hogy vannak-e egyáltalán, s milyen lehetőségeink a továbbiakban. Volt alkalmam a külföldi szövetkezetek alakulását, fejlődését megtapasztani, megvizsgálni. Ebből adódóan az a véleményem, hogy kulcskérdés az, hogy a szövetkezetek a jövőben milyen szinten tudnak szövetkezni. Ennek egyik jó példája a Tolna PRO-COOP, a szövetkezetek közös beszerzési társasága, de nagyon sajnálom, hogy ehhez úgy jutottunk el, hogy mielőtt létrehoztuk volna, négy évvel előbb megszüntettük az elődjét, amely ugyanezt a tevékenységet folytatta. Az együttműködéshez olyan szokatlan dolgokat kellett tennünk, amelyek a tagság körében is meglepetést okoztak. Azokat az ingatlanokat, melyeket nem tudtunk megfelelően hasznosítani, a jövőnk érdekében el kellett adni, azért, hogy abból egy jól működő élelmiszerkereskedelmi hálózatot (láncot) hozzunk létre. Célszerű lenne a szövetkezeteknek saját lehetőségeiket együtt megvizsgálva, az együttműködésnek egy olyan formáját kialakítani, amely akár később egy egyesülésig is elvezethet. Az ÁFÉSZ- ek, ha megvizsgálják saját tevékenységüket, a versenytársakhoz képest még mindig túl sok mindent csinálnak átlagos hatékonysággal. Az is egyértelmű, hogy minél nagyobb értékesítési piaca van egy cégnek, annál jobbak a beszerzési pozíciói, ezt nálunk a PRO-COOP- on keresztül még van lehetőség fejleszteni. Azt is végig kellene gondolni, hogy az egész megyére vagy a megyének egy részére vonatkozóan - nem külön-kü- lön - mindegyik ÁFÉSZ együttműködésével nagyon lehetne javítani a pozíciónkon. Ehhez olyan hagyományos dolgokat kellene felrúgni - ami lehet, hogy eretnekségnek, vagy illetlenségnek tűnik - például túl kellene lépni a szövetkezeti területi határokon. Sokkal jobb, ha egy stabilabb, tőkeerősebb ÁFÉSZ lép egy másiknak a területére a másikkal szövetkezve, mintha ezt a konkurenciának tesszük lehetővé. Ezt meg lehetne oldani az egyes ÁFÉSZ-ek érdekeinek megsértése nélkül is abban az esetben, ha nyíltan, őszintén együtt áttekinthetnénk a lehetőségeinket, s egy közös üzletfejlesztési politikát alakítanánk ki. Az, hogy az országban és Tolna megyében a fogyasztási szövetkezetek milyen pozíciót tudnak elérni, az elsősorban attól függ, hogy az előzőekben említett problémákkal, az idő hozta változtatásokkal szembe memek-e (merünk) nézni, illetve azok megoldására milyen választ adnak (adunk). Nagydorogon az előrelépés a cél A Nagydorog és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet területileg Tolna megye északi részén helyezkedik el. Székhelye Nagydorog. A szövetkezet tavalyi árbevétele 211 millió forint volt. Évtizedes hagyományai vannak a mező- gazdasági termeltetésnek, felvásárlásnak és feldolgozásnak, e tevékenység jövedelmezősége meghatározó. Míg országosan e tevékenység részaránya az ösz- szes árbevételen belül 2-2,5 százalékot képvisel, addig ez a szövetkezetnél 30 százalék körül ingadozik. Külkereskedelmi vállalatokon keresztül 15-20 millió forint körüli árut értékesítenek exportra. A gyógynövénytermeltetés területén jelentős eredményeket értek el az elmúlt évtizedekben. A gyógy- és fűszernövények iránti kereslet tovább nő, ezért a termeltetési lehetőséget a megye más területeire is kiterjesztették. A gyógynövények egy részét belföldi feldolgozók, más részét külföldi vevők részére értékesítik. A szövetkezet mindig nagy gondot fordított és fordít az értékes és a szakképzett munkaerő biztosítására és megtartására. Míg országosan néhány százalékot tesz ki a részmunkaidősök foglalkoztatási aránya, itt 27 százalék. Ez abból is adódik, hogy a szövetkezet vezetése a nehéz gazdasági körülményekből következően a létszámelépítést úgy oldotta meg, hogy rövidített munkaidőben alkalmazza a munkavállalók jelentős részét. A térségben Nagydorogon rendelkezik a legkorszerűbb számítógépes adatfeldolgozással. Paks térségében másodikként oldották meg a számítógépes banki átutalást. Nagy egységeik vagyonvédelmét korszerű riasztóberendezések biztosítj ák. Mint azt Jaksa János, a nagydorogi áfész elnöke elmondta, mivel kistelepüléseken gazdálkodnak, ahhoz, hogy fennmaradjanak, nyitottnak kell lenniük kifelé, kívülről kell jövedelmet biztosítani. Ezért ilyen dinamikus a termeltetés, az országos átlagnak több mint tízszerese a termeltetés. Nem csak a régióban, az ország nagyon sok részében termeltetnek különböző növényeket, a fafelvásárlás nagy része is a megyén kívül zajlik. Korábban is jelentős volt az exportjuk, amit most úgy fejlesztenek tovább, hogy fix partnerekkel, közvetlenül alakítanak ki kapcsolatot, kötnek szerződést. Az idei év első ilyen szerződését már megkötötték gyógy- és fűszernövényekre, mégpedig valutában, s biztató tárgyalások folynak osztrák és szlovák partnerekkel. Folyamatban van az áfész önálló export-engedélyezési eljárása is. Mindez jelzi, hogy a nagydorogi áfésznél tudják, mi a mai kor követelménye, a jövő útja, s jelzi azt is, hogy küzdenek a talpon maradásért, a továbblépésért, a fejlődésért. Megelőzni a konkurenciát Versanszki János az 1996-os esztendőben három évfordulót ünnepel. Az 50 esztendős szövetkezeti mozgalmat, 50. születésnapját, s 10 esztendeje választották meg a Tolna és Vidéke ÁFÉSZ elnökévé. A szövetkezet élére kerülve munkatársaival hamarosan kialakították üzletpolitikájukat, amelyben kimondták, hogy nem tudnak minden üzletet saját maguk működtetni, így a vendéglátó egységeket, az iparcikk üzleteket, ruházati üzleteket átadták vállalkozóknak, s így az üzlet is fejlődött, s a dolgozókat is meg tudták tartani. Jelenleg csak élelmiszerüzletet működtetnek. „Ez egy üzleti stratégia volt - mondja Versánszki János -, hiszen minden szellemi energiánkat az élelmiszerágazat megtartására, fejlesztésére tudtuk összpontosítani.” Az egyszemélyes élelmiszerüzleteket tatarozták, modernizálták, s minden üzletben, kicsiben és nagyban technikai felszereléseket biztosítottak. Ezt a munkát szisztematikusan végezték, és az idén fejeződik be a fejlesztés. Nem csak az üzletek modernizálását végezték el, hanem a dolgozók szakmai képzését, az ipari kereskedői szellem kialakítását is célul tűzték ki. Az 1995-ös esztendőben minden egység hiány nélkül számolt el, ami azt jelenti, hogy letisztult a létszám, s felelős, jó boltvezetők, helyettesek és eladók kerültek minden üzletbe. Minimális^ a létszámmozgás, s aki az ÁfÉSZ-nél maradt, érti a dolgát. A Tolna és Vidéke ÁFÉSZ az első között lépett a modem technika irányába, számítógépes rendszerükkel együtt kitűnő szakemberek tudták már szinte naprakészen adni a vezetőnek az információt, amelyen keresztül az egész ÁFÉSZ munkája áttekinthetővé vált. A gyors fejődés a konkurenciát is magával hozta, amelyről Versánszki Jánosnak a következő a véleménye: „Talpon maradás kérdése, hogy mindig egy lépéssel a konkurencia előtt járjunk. Árpolitikánk lényege: olcsón, széles választékot, minőségi árut udvariasan kínálni a vevőnek.” Havonta adnak minden üzletben 10 százalékos ár- kedvezményt a tagoknak, sok az akció, amely megtartja a régi és vonzza az új vevőket. Ilyen a Coop-lánc, amelybe bevitték hét áruházukat. Dombóvár és környéke Nagykereskedelem és jövő A dombóvári szövetkezet alapításának időpontja 1946. január 23. Dombóváron és környékén több hasonló jellegű szövetkezet is működött, működési területe végső formáját 1975-ben, a megyehatár rendezése után nyerte el. Fokozatosan fejlődött és gyarapodott. Rugalmasan alkalmazkodik a megváltozott gazdasági körülményekhez. A volt Vörös Csillag kisvendéglő udvarán Ifialakították saját nagykereskedelmi részlegük telephelyét a hozzá tartozó C+C áruházat is, modem számítás- technikai gépparkkal felszerelve. A szövetkezet vagyona az elmúlt 5 évtized alatt jelentősen nőtt, gyarapodott, a szorgalmas, becsületes munka eredményeképpen. A vagyon az 1970-es 81 millió forintról 1995-ben 274 millió forintra nőtt. Az elmúlt öt évtized alatt 12 alkalommal nyert a dombóvári szövetkezet „kiváló” címet. A szövetkezet elnöke dr. Bodó János, akit 1988-ban választottak meg erre a tisztségre. Mint mondja, a szövetkezetnek mindig is erőssége volt a dolgozókkal való rendszeres foglalkozás. A megyében Dombóváron volt a legmagasabb arányú a szakmunkásképzés, illetve minden szintű továbbképzés. Véleményük szerint az emberekkel való foglalkozás többszörösen megtérül a szövetkezetnek. A rendszerváltást követően, az 1990-es évek elején többször is megvitatták a tagsággal a szövetkezet jövőjét, fejlődésének irányát. Átalakították az üzlethálózatot, nagykereskedelemmel foglalkoznak. A Tolna megyei ÁFÉSZ-ek közötti összetartásnak köszönhetően sikerült megvalósítani a közös jó hátteret, a Tolna PRO-COOP-ot. „A téglagyár a szíve csücskében volt” Palkovics Árpád a Kisvejke és Vidéke Földműves-szövetkezetnél helyezkedett el rögtön a katonaság után, pénztáros-adminisztrátorként. Majd a Teveli Földműves-szövetkezetnél ügyvezetőként dolgozott 1958 augusztusáig. A Szövetkezetek Járási Központjában körzeti ellenőri munkakört bíztak rá, majd az egyesüléseket követően 1963. január l-jétől 1976. december 31- ig a Tevel és Vidéke ÁFÉSZ elnökének választották meg. Az újabb egyesülést követően 1977. január 1-jétől 1990. november 10-ig, nyugdíjba vonulásáig a Bonyhád és Vidéke ÁFÉSZ elnökhelyetteseként tevékenykedett. Mindkét felelős beosztásban 14-14 évig dolgozott. Szívügye volt, hogy azon a hét településen az üzlet- és vendéglátó hálózat kerüljön fejlesztésre. A megfelelő szintet 1976 végére sikerült elérni, amikorra minden község vegyesbolttal, italbolttal gazdagodott, s több településen ezek teljesen új épületek voltak. Tevelen a szövetkezet 1966-ban helyreállította a használaton kívüli téglagyárat. Joggal lehetett büszkélkedni vele, hiszen az országban csak egy ilyen gyár volt ezen kívül, Kunmadarason. Üzemszerűen kezdtek el téglát gyártani az országos szövetkezeti rendszerben. Indulásnál 60 helybéli és környező községben élőnek adott akkor jó kereseti lehetőséget a téglagyár. Évente 4-5 millió nyerstéglát, évi 4 millió db. készterméket állítottak elő. A téglagyár 1996-ban jubileumi termelési évet kezdett, a 30. évet. Palkovics Árpád a Bonyhád és Vidéke ÁFÉSZ elnökhelyetteseként a kereskedelmet irányította, s így irányítása alatt maradt a téglagyár, amit azért vállalt szívesen, mert ott volt a kezdeteknél, s mert értett hozzá, mint mondta, a szíve csücskében volt. .A kereskedelmen belül a fejlesztés volt a munkaterülete, az önkiszolgáló rendszerű program kiépítése, 24 helység minden olyan üzlete, ahol a feltételek adottak voltak, üzletenként 3 vagy annál több volt a dolgozói létszám. Ez egy 8- 10 évre kiterjedő program volt. A kistelepülési fejlesztési program 2x3 évig tartott. Az első 3 év a SZÖVOSZ támogatásával, a második a Belkereskedelmi Minisztérium támogatásával, amely úgy működött, hogy 50% volt a támogatás, s a másik 50 %- ot a szövetkezetnek kellett biztosítani. Ez a program üzletek korszerűsítését, technikai fejlesztését valósította meg, s megfelelő szintre hozta fel a kisközségek valamennyi üzletét. A vízműtársulatok létrehozása 1982-től indult meg a községekben társulati formában. Ennek keretén belül 1982-1989-ig 19 településen vezetékes víz került minden kereskedelmi egységbe. A vezetékes gázprogram 1984- től egy év alatt lehetővé tette, hogy Bonyhád város nagyobb egységeibe bevezessék a gázt. Palkovics Árpád nyugdíjasként is szívesen visszajár tanácsot adni, régebbi dolgokat megbeszélni. Számtalan lehetősége volt a 35 év alatt másfelé menni, de megtalálta tennivalóját az ÁFESZ-nél, ahol kezdte, ahol mindent megtanult, s ahol kitartott. Szövetkezeti mozgalom Pakson és környékén Jelentős jubileumukhoz érkeztek az ÁFÉSZ-ek Magyarországon. 50 évvel ezelőtt a HANGYA Szövetkezetek alapján jöttek létre a földművesszövetkezetek. Az államosítások után több, korábban magántulajdonban lévő üzlet, szolgáltató létesítmény (szeszfőzde, szikvíz- üzem) stb. is az fmsz-ek kezelésébe, illetve tulajdonába került. Alakuláskor községenként alakult egy-egy szövetkezet, amelyek később egy nagyobb szövetkezetté egyesültek. A Paksi ÁFÉSZ tagszövetkezeteinek alakulási ideje: Dunaköm- lőd, 1946. december 4. Duna- szentgyörgy, 1946. március 10. Getjen, 1946. március 10. Ma- docsa, 1946. december 16. Németkér, 1946. szeptember 1. Paks, 1946. december 18. Az első egyesülésre 1954. április 24-én került sor. (Duna- kömlőd, Németkér, Paks). 1956-ban Németkér kilépett „Az összefogás a jellemző” és újból önálló lett. 1961. május 3-án Madocsa, majd 1963. január 9-én Dunaszentgyörgy, Gerjen, Németkér csatlakozott a Paks és Vidéke Fmsz-hez. így alakult ki a szövetkezet mai működési területe. A szövetkezet neve 1972-től Paks és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. A szövetkezetek mindig jelentős szerepet játszottak elsősorban a falusi lakosság ellátásában. Évtizedeken keresztül a vidék egyedüli ellátói voltak. Kereskedelem, vendéglátás, felvásárlás, vetőmag, naposbaromfi, egyéb szolgáltatás volt mindig a fő profil. Az ÁFÉSZ-ek a mai gazdasági rendszerben is megállják a helyüket. Ellátási szerepük a nagyarányú konkurencia mellett is meghatározó. A mai szövetkezetekre az összefogás a jellemző. Az országos PRO-COOP nagykereskedelmi és annak megyei bázisa, a Coop országos üzletlánc, mind a szövetkezetek eredményességét, az ellátásban elfoglalt szerepük további erősítését szolgálják. A Paks és Vidéke ÁFÉSZ- nek ma 1360 tagja van, tagonként 3000 Ft-os alaprészjegy- gyel. Ők nemcsak tagok, hanem a vagyonnevesítés következtében tulajdonosai is a szövetkezetnek. Évente jelentős vásárlási kedvezményben részesülnek, amely tovább erősíti a kötődést, a ma már közel 1 milliárd Ft éves forgalmat bonyolító szövetkezethez.
