Tolnai Népújság, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-11-12 / 110. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1996. május 11., szombat Rejtett értékeink Kenessey Albert munkássága Kenessey Benjámin jegyző 1829-ben Egyed Antal kérdéseire azt válaszolja, hogy a falu, amely kenyéradója, nem dicsekedhet határában semmi régi romla- dékkal, még országos vagy heti vásárja sincs, csupán a Duna és tavai - amelyeket „szártsa, búvó, gém, gólya, káraka- tona madarak sereggel el szoktak lepni” - érdekesek. Aligha gondolta volna, hogy ez határozza meg az egy évvel előbb, 1828. február 4-én Gerjenben született fia, Albert életét. Pedig a gyermeket a sokkal megáldott jegyző leánytestvérének adta örökbe, aki a gyönki, majd a pápai gimnáziumba íratta, később Debrecenbe bölcsészeti és jogi tanulmányra küldte. Azonban a fiú Kossuth 1846-os vezércikkének hatására Fiumébe siet, s fél év alatt leteszi a hajóímoki (tiszti) vizsgát. Gyakorló évében egy kétárbocos vitorláson megismeri az Adriát, a Földközi- és Fekete-tengert, Észak-Afrikát és Angliát. Naplója, amelyből részleteket közölt A nagyvilág magyar vándorai című kötet 1955-ben, az Országos Széchenyi Könyvtárban várja fölfedezőit. A véletlen szólítja haza 1848 őszén: beteg nevelőapjának már csak sírját találja, viszont a forradalom hadnagyaként a Mészáros nevű hadigőzösön szolgál, de hamarosan a nagyváradi, tervezett tüzériskola matematikatanárának hívják meg. Amíg ez az iskola nem indul, addig sem tétlenkedik, két gőzöst alakít át hadi célra Honvéd és Perczel néven, s az előbbivel - immár századosként - részt vesz a csurogi csatában. Világosnál fogságba esik, de az egyik orosz tiszt még Odesszából ismeri, így könnyen szabadul. Debrecenben húzza meg magát, előbb olasz és francia nyelvórákat ad, később álnéven takarékpénztári könyvvezető 1852-ig. Nagy szerelme, a hajózás azonban ismét vonzza: ürményi József, Tolna megye volt főispánja a Balatonra hívja a Kisfaludy gőzös kapitányának, de egy év múlva, 1853-ban már a Dunagőzhajózási Társaság kormányosa, később kapitánya. Tizenkét évig, 1867-ig szolgál így, miközben megnősül, s neve a szakirodalomban is egyre ismertebb lesz. Még pápai diák korában, 1845-ben verse jelent meg a 'Tavaszban, Debrecenben a reáltanulmányok és a kereskedelem kérdéseivel foglalkozott, Győrben, 1860-ban a Duna és kikötői érdekében ír közéleti cikkei is figyelmet keltenek. Legmaradandóbbat mégis a hajózási szakirodalom első igazi művelője- ként alkotott: 1865-ben az Akadémia támogatásával jelent meg a Német-magyar és magyar-német hajózási műszótár; Halászatunk és a haltenyésztés című munkája előzőleg szintén a tudós társaság pályázatát nyerte meg. (Ebben már világosan kimondja a Balaton mai gondjainak lényegét is: a visszaesés fő oka a parti vizek elszeny- nyeződése.) Kisebb könyv terjedelmű a Magyarország képekben, honismertető album című gyűjtemény számára írott A magyar Duna és melléke, amelyben hatalmas és magas színvonalú helytörténeti-néprajzi anyagot közöl: „látni fogjuk, hogy alig van egy talpalattnyi föld, mely vagy a honszerzési csatákban, vagy nemzetünk fönntartási viadalaiban, vagy a veszőfélbe ment szabadság visz- szaköveteléséért, vagy a kereszténység és polgárisodás védelmében, vagy egyéb többé kevésbbé dicső ügyek érdekében küzdött eleink vérével megszentelve ne volna, s merre csak elláthatunk, minden völgy és halom megélénkül, ha nem is mindig édes, de örökké megható emlékek által”. A Magyar Tudományos Akadémia 125 éve, 1871. május 17-én választotta levelező tagjai sorába, székfoglalóját 1872-ben tartotta A kapaszkodó hajózásról címmel, amellyel együtt önállóan tíz műve látott napvilágot. A közlekedési minisztérium hajózási felügyelője 1868- ban, téli hajózási iskola igazgató tanára még ez évben, 1873-tól főfelügyelő. A nemrégiben zajlott boszniai háború után újjáépített Száva-híd egyik elődje érdekében járt el, amikor 1879. július 15-én tüdőszélhűdésben meghalt. Szép gesztus lenne, ha a mostani hidak egyike az ő nevét kapná, de a geijeni iskola is büszke lehetne rá, szülőfaluja megjelölhetné szülőházát, kiadhatna műveiből egy válogatást, amely ma is élvezetes olvasmány lenne. dr. Töttó's Gábor Cseh Gábor amerikai útiélményei Sokat dolgoznak, jól élnek és néha furcsák Cseh Gábor szekszárdi festőművész nemrégiben az Egyesült Államokban járt, egy magyar származású baráti házaspár meghívására egy hónapig vendégeskedett a nyugati part fővárosában, Los Angelesben. Amerikai élményeiről számol be az alábbiakban. — A nagy utazás hosz- szú repiilőúttal kezdődik. Hogy telt el az a több mint 12 óra a levegőben? — Az utazás tökéletes volt, az autóban jobban félek, mint a repülőn. A Delta légitársasággal menten, az átszállás Frankfurtban volt, a vámosok kiszúrtak egy törököt, egy in- áiait meg engem, a csupa amerikai meg német utas között úgy látszik, mi lógtunk ki a sorból. Volt poggyászvizsgálat, miegyéb, de ezt az epizódot leszámítva nagyon kellemes volt az út, csodás ellátás, ételital, filmvetítés, minden. (Hazafelé is volt egy kalandom, a csomagjaimat valahogy elküldték Leningrádba, másnap hozták utánam ide Szekszárdra, Pestről.) — Milyen város Los Angeles? —- Az amerikai méretekről már a repülőtéren fogalmat alkothattam, hetvenhat kijárat volt a gépek számára, 30 másodpercenként szállt fel egy gép. Los Angelesben 8 millió ember lakik, számtalan városrész van, én az egy hónap alatt talán ha a tizedét láttam a városnak. Két órás út kell ahhoz, hogy valaki elhagyja a várost. A házigazdáim Hollywoodban laknak, egy átlag amerikai házaspár. Az életszínvonal szédületes. Számtalan bevásárlóközpontban jártam, láttam, mit és menynyit vásárolnak az emberek. Az egyik üzletben például 32 féle almát számoltam meg. A világ élelmiszer-termelésének színe-java van a boltokban, ami gyümölcs, zöldség csak létezik, minden megtalálható és mindenből a legjobb. Szinte mást nem is ettem, nem tudtam betelni a gyümölcsökkel. Ami még külön csoda a mi szemünkben, hogy nagyon olcsó az élelmiszer. Kiszámoltam, a sonka kilója 100 forintra jött ki. (A barátom mondta, hogy a magyarországi repülőjegy ára ugyanannyi, mint a félévi kosztpénz.) Azt is láttam, hogy nagyon sokat, nagyon keményen dolgoznak az emberek, de aki dolgozik, az jól is él. Az emberek 90 százaléka bérelt lakásban lakik, szépek, modemek, minden extrával felszerelve. Egy- egy háztömbnek saját mosodája van, fél óra alatt tisztán, szárazon kerül elő a szennyes. „Kötelező” a konditerem, az úszómedence. — Mi az, ami drága? — Egyértelműen a szolgáltatás. Nekem például 100 dollárért akarták levágni a hajam - baráti áron. Az is igaz, hogy a szolgáltatás színvonala is nagyon magas. Például telefonon meg lehet rendelni ezt vagy azt a filmet, mondjuk éjjel negyed egyre a tévében, 20 dollárért. Nem tudom milyen kábelrendszeren csinálják, de saját szememmel láttam, hogy van ilyen. — Milyen különlegességekkel találkozott? — A világ legnagyobb tengerparti sétánya Santa Monica-ban van, a hétvégén 20-30 ezer ember sétál, pihen, bámészkodik ott. Aki különcöket akar látni, az nem csalódik. Sétáltatnak ott babakocsiban kutyákat napszemüvegben és baseball-sapkában, járkálnak hölgyek kígyóval a nyakukban, van tenyérjós, talpmasszőr, hastáncos, zenész, énekes, fél óra alatt két tekercs fűmet kattintgattam el. — A legnagyobb élmény? — Voltunk a Los Angeles Lakers stadionjában egy kosármeccsen. Már a mérkőzés előtt egy órával tele van a 30 ezres stadion, megy a műsor, zene, tánc, járkál a pincér, hogy milyen vacsorát akarsz rendelni, az amerikaiak nagyon értenek ahhoz, hogy látványos legyen valami, az biztos. Mi a középtájon ültünk, oda 100 dollár egy jegy. Az alsó részeken állítólag ezer dollár, ott láttam ülni Jack Ni- cholsont. De a helyek 60 százalékát éves bérletben adják el. Egyébként minden az olimpia jegyében megy, hatalmas üzlet - ehhez is nagyon értenek - minden emblémás, a kulcstartótól az alsógatyáig. — Milyen a divat és az ízlés arrafelé? — Általában lezserül öltözködnek az emberek, az alkalmakra viszont nagyon kicsípik magukat. Mivel hétközben mindenki hajt, szombat-vasárnap rendezik a nagy party-kat, úgy 200 fő részvételével. Az ízlés - hogy finoman fogalmazzak - kissé eklektikus. Mivel sokféle náció él ott, sokfélék a dísztárgyak is, na most lehet, hogy külön- külön még elmenne, de, hogy egy példát mondjak, hátborzongató látvány az árvalányhaj pirosmasnis színes üvegmacskák társaságában. Amit viszont eltanulhatunk: mindig mindenki jókedvű, mosolygós, udvarias. Senki sem zavartatja magát és semmin nem akadnak fenn az emberek. — Készülnek-e képek az úti élményekről? — Novemberben lesz a 30 éves jubileumi kiállításom, azon az amerikai képek is szerepelnek majd. Venter Marianna Cseh Gábor egy Amerikában készült akvarellje: Mexikói ház Nyomorult titok: ócska a világ Cseh Tamás, a népszerű énekes-előadó az elmúlt hét szombat estéjét tette emlékezetessé a dombóvári művelődési házban régi és új dalaiból összeállított műsorával. Mint a nagy sikerű est után elmondta, kötődik a városhoz, hiszen Dombóváron - miként az országban szerte - sok barátja él, akikhez szívesen látogat. Persze nem csak barátairól kérdeztük.- Dalaidat már nem csak generációk, hanem nemzedékek szeretik. Ez kitűnt a mai előadáson is. Mi a titka annak, hogy ilyen sok embernek kellenek a dalaid, és Bereményi Géza szövegei?- Volt egy idő, amikor a Gézával mi is valami titkot sejtettünk ebben, pedig semmi titok nincs a dologban. Mi azt gondoltuk, hogy ami bennünk van, azt kiordítjuk magunkból, s úgy látszik az a nyomorult titok van, hogy azóta sem változott a világ, s amíg ilyen ócska a világ, addig ordítani kell.- Az műsoroddal szövetségeseiddé, vagy inkább cinkosaiddá tetted a közönséget. Tudatos ez a beszédet szinte teljesen nélkülöző előadásmód, vagy személyiségedből adódik?- Nem tudnék másként énekelni, csak úgy, ha közel vannak hozzám azok, akiknek előadom dalaimat. Ugyanakkor jobban szeretem azt, ha nem látom a közönséget, mert mindig vannak arcok, amiken meglátszik, hogy nem ott vannak, ahol vannak. Egyébként muszáj így énekelnem, hiszen én élek, s akik hallgatnak is élve vannak az előadásokon. Ha nem így volna, akkor mehetne a dolog wurlitzerből is. A közönségnek, s nekem is az a dolgom, hogy minősítsük a dalokat. Én ezt teszem, hiszen szívvel lélekkel adom elő mindegyiket. A dombóvári közönség valóban cinkosommá vált, s ez jó, mert találkoztam már olyan közönséggel is, amikor - Bereményi- nek mondtam így - négy kézigránátot robbantottam fel, s nem értem el a kívánt hatást.- Te kivel tudsz, vagy ki*t vei szeretnél cinkossá lenni, azonosulni azok közül, akiket valós személyeknek hiszünk már dalaidból?- Mindegyikük nagy kedvencem, hiszen Antoine, Désiré, Vizi Miklós is olyan, mintha a gyermekünk volna, de én Ecsédihez vonzódom leginkább. Talán alkatom szerint én Ecsédi vagyok?- Milyen vagy?- Meglehetősen naiv fickó vagyok, romantikus álmodozó, ügye- fogyott, de ugyanakkor néha harciasnak képzelem magam, s el is érem céljaimat.- És nagyon önkritikus.- Jobb, ha az ember így látja magát, mert az segít a túlélésben. Szóval én leginkább Écsédi vagyok, és nem Vizi Miklós, akivel pedig évekig azonosítottak. Ha a műsorokban Ecsédihez érek, akkor érzem, hogy otthon vagyok, őt nem kell eljátszani.- Téged fdmekből is ismerhet a közönség. A Nyom nélkül és a Turné című alkotásokban láthattunk. Kitérőnek számít életedben a film?- Jancsó Miklós nagyon meghatározta kezdő éveinket, hiszen aki az ő barátja volt, az akkoriban, úgymond a kommunista időkben, énekelhetett olyan dalokat, mint mi. Mi Jancsó és Gyurkó László védőszárnyai alatt voltunk, s ez nem titok. Igaz, hogy Gyurkó Lászlóval, a meggyőződéses kommunistával a kezdetektől fogva nem értettünk egyet, de soha nem akart bennünket befolyásolni, s máig is szeretem őt. De visszatérve a kérdésre. Jancsó filmjeiben mentem kezemben gitárral, ide-oda vonultam, énekeltem, de azok nem szerepek voltak. Azért megsuhintott a filmezés, s amikor a Nyom nélkül előtt megkért Fábry Péter, hogy vállaljam el a szerepet, akkor azt mondtam, szó sem lehet róla. A nyakamra járt, s melyik hiú ember ne ment volna bele a dologba, hiszen egy szerep kihívást is jelent. Bár nem voltak a filmben nagy monológjaim, azért hálás voltam a sorsnak, hogy filmezhettem, s amikor a Turné zongoristájának szerepére felkértek, már rögtön tudtam, hogy el is akarom azt játszani. A film ugyanakkor mindig is kaland marad.- Maradsz egyszemélyes színház?- Az akarok maradni. Életemnek ezt a részét élem meg a legerősebben. Igaza van Bereményi Gézának abban, hogy nem én vagyok fontos a színpadon, hanem a dalok, de nagyon jó érzés azokat előadni. Látszik a közönségen, hogy nem divatból hallgatnak, hiszen én nem is vagyok divatjelenség. Különös érzés, hogy megfejtik a dalokat, s így tudunk adni nekik valamit.- Nem fárasztó a gitár húrjait úgy pengetni, ahogy a történelem, életünk rez- dül?- Nagyon fárasztó, de mást nem tehetek. Csak annyit tehetek, hogy ha nem bírom energiával, akkor abbahagyom, mert nem hazudhatok. Nagy László
