Tolnai Népújság, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-11-12 / 110. szám
1996. május 11., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal A hónap műtárgya - Porta Galéria, Szekszárd Festmények, fotók a könyvtáros szemével Vadócz Kálmán hagyatéka között Vadócz Kálmánt, a szekszárdi könyvtár egykori igazgatóját a város határain túl megyeszerte is jól ismerték életében. Alakja sugározta az egykori néptanítók hitét, meggyőződését. Karakteres megjelenése mindennek tiszteletet parancsolt. Az arcán megjelenő állandó derű, belső harmóniáról árulkodott, amit megfűszerezett sajátos humorával. Lehetne folytatni jellemének érzékeltetését és az olvasó, aki most emlékeket idéz Vadócz Kálmánról, meg is teheti. Azt talán kevesebben tudták róla, hogy szabadidejében a fotózás mellett festett is. Olyan képeket örökített meg, erdei, mezei, tó- és folyóparti túráin, portyáin fényképezőgépével, melyeket később rajzlapokon, kartonokon, vásznakon, ecsetek segítségével is átadott az érdeklődő nézőknek. Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Galériájában Vadócz Kálmán emlékének tisztelegve állították ki feketefehér fotóinak és színes festményeinek néhány darabját. Olyan különös érzés leírni, hogy évtizede nincs már közöttünk, hiszen a könyvtár dolgozói naponta találkoznak kezének nyomaival, munkájának eredményeivel. A galéria rendezői mindig gondot fordítanak arra, hogy a korabeli sajtót idézve, mind több információt továbbítsanak a látogatóhoz. Ezzel is igazolódik a krónikás szerepe, hitelességének, őszinte, igaz szavának mértéke, szükségessége. Egykor „Születésnapi beszélgetés, nyugdíj előtt” címmel Virág F. Éva írt Vadócz Kálmánról, idézve életútjának fontosabb állomásait. Ezekkel a sorokkal immár rá is emlékezünk. Virág F. Évára, aki a megyei sajtóban a kultúra közvetí- tőjeként indult, majd mind magasabbra jutott, szélesebb fórumokon, országos lapok hasábjain megjelenő érző, értő kritikai hangjával. Vadócz Kálmán fotói és festményei a nyugalom perceit kapták meg abban a pillanatban, amire Goethe is használta megfogalmazott szavait: „oly szép vagy, óh maradj velem...” A vizek, az utcák fényei vonzották Vadócz Kálmán tekintetét, majd lencséjét, ecsetét is. Ezekben a fényekben ott érezhetjük hitvallását is. A fény számára azt is jelentette, hogy olyan jelenség, ami irányt mutat, életet is ad, követni lehet, kell! Ilyen fény a tanító ember is, ha foglalkozások megnevezésére fordítjuk szimbolikáját, akkor a könyvtáros, a népművelő és mindenki, aki a közösségért tesz, tehet. Az emléktárgyak, melyek a könyvtár portáján láthatók, frissességükkel tűnnek fel leginkább. Ezt viheti magával az itt megforduló könyvtárlátogató, a könyvtár helyi, hétköznapi gondjairól mit sem sejtve! A kultúra kicsi darabjának léte is foroghat kockán, erre ne is gondoljunk! A hatalom felelőseinek döntő szava mögött, mikor egy-egy iskola, könyvtár megszűnéséről hoznak határozatot, vajon állnak-e emlékek va- dóczkálmá- nokról, akik életük példájával is igazolták - igaz ugyan, hogy más társadalmi rendszerben -, hogy a kultúra érték, ami nehezen mérhető a köznapi piac eszközeivel. A Porta Galériában jó megállni, mert ünnep kerekedik a lélek számára. így van ez akkor is, amikor Vadócz Kálmán egykori igazgató festményei, fényképei kínálnak pihentető kikapcsolódást a további erőfeszítésekhez. Decsi Kiss János Bukovinai székelyek Kanadában A bonyhádi Székely kör dálkodásról faggattuk. Megtud1989-ben alakult, s ezzel egy- időben kutatócsoportot hívott életre a bukovinai székely kultúra kutatására, a hagyományok át- és megörökítésére. — Ma heten vagyunk a kutatócsoportban, a munkánkat tervszerűen és tudatosan végezzük. Jelenleg adatközlőket keresünk, az általuk mondottakat hangkazettán rögzítjük. Sietnünk kell, mert pontos információkra van szükségünk, ehhez pedig első vagy másodkézből tudunk hiteles anyagot gyűjteni - mondja Höfler La- josné, a Székely kör vezetője. — A közelmúltban Kanadában jártak kutatni. — Elsősorban saját és ismerőseink rokonait kerestük fel. Köztük Bőte Ágit Bonyhádról, Búzás Erzsit és Dolha Vincét Bukovinából. Később épp az ő segítségükkel, más Bukovinából kivándorlókkal és elszármazottakkal is találkoztunk, a 42 évestől a 92 évesig. Nagy szeretettel fogadtak bennünket Reginában, amelynek környékére telepedtek a bukovinai székelyek, többnyire 1906-ban. A kövektől megszabadított farmokon építették házaikat, és évtizedek múlva innen költöztek a kitelepítettek által létrehozott, időközben 200 ezressé gyarapodott városba. Most közel negyven adatközlővel beszélgettünk. A férfiakat elsősorban a gaztuk, milyen hosszadalmas és véres verejtékkel végzett munka volt a köves talajt termővé tenni. Termesztettek pityókát, káposztát, hagymát, árpát, búzát. Az asszonyokat főleg az életmódról, a viseletekről kérdeztük. A lakodalmas szokásokról, a vallásos ünnepekről, a gyermekjátékokról, és még sorolhatnám, mi mindenre voltunk kíváncsiak. — Hogy élnek ma? — A közös származás, hagyomány ott is meghatározó. Van egy maguk építette házuk, a ,magyar hall”, itt rendszeresen összejönnek. Az 1956-os események évfordulóján például háromnapos rendezvénynyel ünnepelnek. Egy életre szóló emlék marad számomra az utazás és a találkozások. Óriási dolognak tartom, ha egy egyszerű ember elindul a nagyvilágba, és ott maradandót alkot. — Mennyire őrizték meg hagyományaikat Kanadában? — Ma is székelyesen beszélnek. Máig faházakat építenek. Megőrizték a népviseleti ruhákat, ebből párat nekünk is ajándékoztak, ők egyébként Kanadában nem székelyeknek, hanem magyaroknak számítanak, bár bukovinai székelyekként tartanak össze. Találkoztunk Beréti Ernő festőművészszel is, aki megnyerte az UNICEF nemzetközi képeslap pályázatát. Több száz alkotás közül a bukovinai székely művész Beréti Ernő UNICEF-nyertes festménye farmot ábrázoló képe vitte el a pálmát. — Ezzel az utazással véget is ért a kanadai kutatás? — Nem, hiszen most „csak” harminc kazettára való hanganyagot rögzítettünk. Viszont sok nevet és címet kaptunk, akiket tévéstábbal együtt szeretnénk felkeresni. Az útvonalat már meg is terveztük. Az utóbbi időben készültek filmek a kivándorolt, kitelepített székelyekről, de a kanadai terület feldolgozása még hiányzott. Ezért voltunk most Reginában Kóka Rozáliával és Fábián Margittal - mondja Höflemé Emma néni. A család nőtagjai és gyermekei, többnyire később Utaztak a férMáté Réka fiák után Egy pálfai délután margójára Nyitott kapuval a szeretethez F ogyatékos. Ha értelmezni próbáljuk, azt mondjuk, hiányos, nem teljes. Ha lélektani fogalomként használjuk, akkor olyan személyre gondolunk, aki valamilyen maradandó rendellenességben szenved. Az ilyen emberekkel való találkozás kiben-kiben más nyomot hagy. Előítélettel közeledik az, aki nem tartozik közéjük, aki „teljes” és nem kényszerül rokonszenvet vállalni e hiányossággal. A fogyatékos emberek számára létesített intézményekben minden fogalomnak más jelentése van. Például az, hogy: otthon. Pálfa községben 1990 január 1-től két bentlakásos szociális feladatot ellátó intézmény működik egy irányítás alatt: értelmi fogyatékosok otthona és az értelmi fogyatékosok rehabilitációs intézménye. Szám szerint 250 ilyen tulajdonsággal áldott, vagy vert ember elhelyezésére van mód Pálfán. Az épület, ami az otthon lakóinak életterét jelenti - az egykori Apponyi-kastély - 40 évvel ezelőtti igények szerint teremtődött. Hatalmas fák árnyékában, védelmében élnek az otthon lakói. A falu életébe illeszkedő fogyatékosoknak egy különös hangulatú, délutáni programot szerveztek az otthonban felügyelő dolgozók. A neveik felsorolása munkájuk elismerését jelzi azzal a megjegyzéssel, hogy aki véletlenül nem emlí- tődik, ne érezze hálátlan szerepben magát. Minden kéz hasznát nehéz lenne idézni hely hiányában. Aki a rendezvényre felkérte, meghívta a vendégeket: Siklósi Mihály az intézmény vezetője, Runyai Fe- rencné a fáradhatatlan, mindent szemmel kísérő, felelős szerkesztő, rendező. Székely Judit, az ő elsőszámú asszisztense. Böröcz Lászlóné, Molnámé Hólik Zsuzsa, Nagy né Mészáros Éva, Iker Józsefné tehetségével, felkészültségével, a teljességre törekvés áldozatosságával állította színpadra az otthon lakóit, hogy mások is lássák felfedezésük eredményét: az árnyék mellett a fényt! Igen! Az otthonról kialakult vélemények inkább árnyékot rajzolnak és nehéz elíúnni, hogy a megbélyegzettek József Attila, Illyés Gyula verset is tudnak tolmácsolni, vagy népdalt furulyázni, énekelni, netán angol keringőt táncolni, vagy zenei ritmusra tomagyakorlatot végezni, bábjátékot előadni olyan módon, hogy azzal is másoknak is örömöt szerezzenek. Azon a bizonyos délutánon erről volt szó! Verses, zenés, táncos bemutatkozás. A szereplők válogatása önmagában felelősség! Ez a tudat járta át a fentiekben megnevezett dolgozókat, vagy a ruhakölcsönzőt, az Ágnes esküvői ruhaszalont, aki kedvezményesen adta erre az alkalomra az angol keringő bemutatására a szebbnél szebb női és férfi ruhákat. A Siómenti Taka- rékszövekezetet is, ami lehetőségei szerint támogatta a rendezvény sikerét és azokat a meg nem nevezetteket, akik valamilyen fokon közreműködő részesei voltak annak az együttlét- nek, ami a műsor zárószámában csúcsosodott. Ekkor egy népszerű sláger dallamára a színpad szereplői és a nézőtér közönsége magasra emelt kézzel, összefont újjakkal együtt ringott, érezve a dal ritmusát, a mellette álló vérének lüktetésével, testének-lelkének melegével... P álfán, a fogyatékosok otthonának épületét kerítés veszi körül. Ez önmagában elválaszt, kirekeszt és bezár. Ha tetszik, védelmet is nyújt. A bejáratot jelentő kapu azonban mindig nyitva van. Szabadon járhat-kelhet, aki akar. Aki kívülről érkezik, jószándékkal, akarattal, az azt tapasztalja, hogy a belül lakók, élők fiatalok és idősek, akik „valamilyen maradandó rendellenességben szenvednek” azért nem élnek a nyitott kapu lehetőségével, mert szorítja, fogva tartja, marasztalja őket az értük dolgozók szeretete. Decsi Kiss János Mi vagyunk néki bizonyságai a beszédek felől és a Szentlélek is, akit Isten adott azoknak, akik néki engednek. Ap.Csel. 5.32. A keresztyén embert minden húsvét után mindig nagy várakozás tölti be a PÜNKÖSDÖT várva. Jézus ígérete a szentlélek, aki eljött a világban, hogy betöltse az űrt amit Krisztus elmenetele hagyott. A Szentlélek nélkül az egész keresztyén élet üres ceremónia. Értelmetlen vallási gyakorlat. Az ige csak bölcselet, érdekes történetek, bölcs mondások, szép allegóriák, legfeljebb erkölcsi tételek gyűjteménye. Nincs benne élet. Életet, értelmet csak a Szentlélek által nyer az írás betűje. Lehet prédikáció, csodálatos mesteri tanítás, elragadó szónoklat, de ninJó hír csen romolhatatlan mag, melyből élet támad. Újjászületés ugyanis csak a beoltott igéből támadhat. Az igét pedig csak a Szentlélek teszi csíraképessé. Szentlélek nélkül olyan az ige, mint a csíraképtelen mag. Szentleiket ad az Isten mindazoknak, akik engedelmeskednek Néki. Ez az engedelmesség abban áll, hogy hallgatnak az ő Fiára és Úrnak vallják Őt. Amíg Jézus az életünkben meg nem dicsőül, addig nem kapunk Szentlelket (János 7:39). Csak amikor valaki fêlés elismeri Őt egy nagy Megváltónak ahhoz, hogy bűneiből egyszer s mindenkorra megszabadítsa, akkor árad ki szívébe a Szentlélek. A Szentlélek ugyanis Jézust dicsőíti meg és ahol a szívben nem nyer uralkodást Jézus Krisztus, ott nincs mit keresnie. Stanley Jonestól kérdezték meg egyszer, hogyan kapom meg a Szentlelket? Ázt válaszolta: „egyszerűen kérni kell, mert Jézus azt ígérte hogy az Atya szemrehányás nélkül adja. Aki kérte, járjon azzal a bizonyossággal, hogy megkapta. Magam is kipróbáltam ezt a tanácsot mind a magam életében, mind pedig másokkal való beszélgetés során. Ha kétélyed van afelől, vet- tél-e Szentlelket, ne várj csodát, imádkozz és köszönd meg, ha kérted, hogy meg is kaptad.” Urunk, köszönjük, hogy amit ígértél, be is teljesíted. „AJd kér, mind kap!” Ámen Gy.J. Állandó istentiszteletek Szekszárdon Római Katolikus szentmisék. Szombat: 17-kor Újváros, 18.30-kor Belváros. Vasárnap: 7.30-kor Újváros, 9-kor Belváros, 10-kor Újváros, 11-kor Belváros, 18.30-kor Belváros. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10-kor Kálvin tér (gyermek isten- tisztelet). 10-kor, 18-kor Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30-kor német áhitat, 10-kor Luter tér. Minden páros héten 9.30-kor német áhitat. Metodista istentiszteletek. Vasárnap: 10-kor (gyermek istentisztelet) Munkácsy u. 1. 17.30-kor istentisztelet. Szerda: 17.30-kor bibliatanulmány. Szombat: 16-kor ifjúsági bibliakör. Baptista istentiszteletek. Vasárnap: 10-kor, szerdán 17.30-kor Dózsa Gy. I. Ó reggelek Ó reggelek, színig rakott kosarai a kegyelemnek! De jó, hogy jöttök, egyre jöttök az éjszakák őserdejéből! Tibennetek újul az ember, hisz újrakezd harcolni, élni naponta, míg elébe jöttök világossággal, friss erővel, meleg kenyérrel új Igével. Már az se fáj úgy, hogy a tegnap el- tékozolva néz utánam. Hiszen a mában, újulásban, s új életet kezdek e hitben, hisz - öltözködve napsugárba - mosolygó arccal néz az ISTEN. Füle Lajos
