Tolnai Népújság, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1996-04-27 / 99. szám
1996. április 27., szombat Gyermekvilág 15. oldal Segítsetek a kisegérnek! Az egérke minden áron szeretne a sajthoz jutni, de útközben egy veszedelmes kandúr leselkedik rá. Kutassátok fel, melyik úton kell az egérkének elindulnia, hogy a veszedelmet elkerülje! Kedvencünk, a macska A macska háziasítása valószínűleg már 9000 éve megkezdődött Elő-Ázsiában. Az ezt követő évszázadok során az ember és a házimacska kapcsolata változatos volt: az ókori Egyiptomban szentként tisztelték, a középkori Európában viszont, mint a Sátán követét, megátkozták és üldözték. Később a macskák visszanyerték népszerűségüket, főképp annak köszönhetően, hogy a ház körül és a nagy hajókon a rágcsálók irtásával kézzelfogható hasznot hajtottak. Egészen a múlt század végéig a tenyésztését nem vették igazán komolyan. Nemesítésük Angliában kezdődött, ahol az új állatfajták kitenyésztése hagyományosan divatos és szórakoztató elfoglaltságnak számít. Az első nagy kiállítást 1871. július 13-án, Londonban szervezték. A macskakiállítások ezután szerte Európában elterjedtek. Magyarországon egy évszázaddal később, 1976-ban volt az első macskabemutató, az első bírálattal egybekötött versenyt pedig 1978-ban rendezték meg. Az egyes fajták sikere az idők folyamán a divattól függően változott. A hosszúszőrű fajták közül talán a perzsa macska a legnépszerűbb. Európában már mintegy félezer éve ismerik a hosszú szőrű macskákat. Ezt az előkelő, elegáns fajtát a XIX. században Törökországból és Iránból (régebbi nevén Perzsiából) Angliába került macskákból tenyésztették ki. Hosszúkás fejével, nyúlánk alakjával és ragyogó kék szemével a sziámi az egyik legjobban ismert macskafajta. Népszerűsége mégis valamelyest csökkent az elmúlt években. A sziámik színes jegyű macskák, vagyis testvégeiken sötétebb a szőrük, mint a bunda egyéb részein. A szfinxet nem mindenki kedveli, de mindig érdeklődést kelt. Egyes tenyésztő szövetségek nem is ismerik el, úgy vélik, hogy a szőr hiánya ártalmas lehet a macska szőrzetére, és bármely fajtában előfordulhat ez a mutáció. Szfinx, a titokzatos A Szent György lovagrend Károly Róbert magyar király 670 éve, 1326. április 24-én, Szent György napján alapította a Szent György lovagrendet. Egyes kutatók azonban korábbra, 1325-re, sőt van aki 1318-körülre teszi az alapítás évét. A névadó Georgianus római katonatiszt volt, aki keresztényként halt vértanú halált Kr.u. 303-ban, és a harcosok védőszentjeként szerzett tekintélyt és népszerűséget. A Szent György lovagrend a királyi alapítású világi lovagrendek közül az első volt, előtte ugyanis csak egyházi alapítású szerzetes lovagrendek léteztek. Az okmányon a rend pecsétje függött, Sárkányölő Szent György alakjával. Elvben a kancellárhoz bárki benyújthatta a felvételi kérelmét, de a tagok számát a szabályzat mindössze ötven főben állapította meg. Az elfogadott jelöltnek egy évet kellett várnia a teljes tagság elnyeréséig, amikor is esküt tett a társaság szabályainak megtartására. A kötelezettségek közül a legfontosabb az uralkodó védelme volt. E mellett a királlyal kellett tartaniuk mindenfajta szórakozásban és lovagi tornán - megfelelő társaságot biztosítva és növelve az udvar fényét. A társaik védelmét, segítését, az ország érdekeit sértő hírek jelentését, a hitélettel kapcsolatos előírásokat is tartalmazta a szabályzat. Ugyancsak rendelkezett a tagok öltözékéről is. Ez egy térdig érő, csuklyás fekete posztóköpeny volt, rajta a felirattal: „az igazságban igaz vagyok a testvéri társasággal szemben”. Hosszú szünetelés után 1992. április 25-én újból életre keltették e magyarországi lovagrendet a budavári Nagyboldogasz- szony templomban tartott szentmisén és lovagavatáson. Károly Róbert korabeli ábrázolása r Tudnivalók az Árpád-házról A honfoglalás 1100. évfordulóját, a millecentenáriumot ünnepeljük ebben az évben. A laza törzsszövetségből királysággá fejlődött országban Árpád vezér utódaié lett a hatalom. Árpád-házon a történészek az első magyar uralkodócsaládot értik. A magyarok az Ural vidékéről nyugatra vonuló útjukon a Duna-medencében való letelepedésük előtti utolsó állomásukon, Etelközben, 889-ben Árpádot választották fejedelmükké. Hét magyar törzs szövetkezett, szövetségüket vérrel erősítették meg, vérszerződést kötöttek: vérüket egy kupába csorgatták, és mindannyian ittak belőle. Árpádot a törzsfők régi hagyománya szerint pajzsra emelték és megfogadták, hogy ezentúl csak Árpád utódaiból választanak fejedelmet. Az Árpád-házi királyok, azaz az Árpád-dinasztia 400 esztenVörösmárvány királyfej a kalocsai székesegyházból. Történészek állítása szerint Szent Istvánt ábrázolja, úgy vélik, maga a király állt modellt a néhai művésznek. deig irányította Magyarország sorsát. A családból hat fejedelem és 21 király származott. Volt köztük gyenge, tehetségtelen vezető is, akinek csak a nevétjegyezte fel a történelem, de többen koruk kiemelkedő egyéniségei, államférfiai voltak. Az utolsó fejedelem, Vajk 997-ben lépett apja, Géza örökébe. Folytatta elődje politikáját, felvette a kereszténységet, és a magyarság sorsát véglegesen Európához kötötte. 1000- ben a pápától koronát kapott, és István néven a magyarok első királya lett. Géza és István nevéhez fűződik az államalapítás, amely határkövet jelentett a magyar társadalom fejlődésében, a feudalizmus kialakulásában. Utódaik közül egy sereg kiváló egyéniséget emelhetünk ki, elsősorban I. Andrást, I. Lászlót, Kálmánt, III. Bélát, IV. Bélát. Az Árpád-ház tágjai közül a katolikus egyház többet szentté avatott. Készüljünk a nyári szünetre! A szekszárdi Gyermekek Háza önköltséges nyári sport-szaktáborai: június 17-22-ig bézból Sötétvölgyben, június 24-28-ig tenisz-lovaglás Szekszárdon, július 1-5-ig tenisz-lovaglás és foci-lovaglás Szekszárdon, július 8-23-ig természetjáró-csillagász és természetjáró-sakk Sötétvölgyben, július 8-14-ig vízitúra a Sión a Gemenci erdőben, július 15-19-ig teniszlovaglás, foci-lovaglás, modem tánc-lovaglás és ritmikus sportgimnasztika Szekszárdon, augusztus 12-18-ig vízisport Fadd-Domboriban és augusztus 19-25-ig vízitúra a Sióaa Gemenci erdőben. Részletes ismertetőt a Gyermekek Házában kérhetnek az érdeklődők. Mai feladványunk A 10 éven aluliak részére: írjatok legalább három cicafajtát. A 10-14 évesek részére: írjatok legalább három világi vagy egyházi alapítású lovagrendet. À megfejtést a jövő péntekig (május 3-ig) a Gyér; mekek Háza címére (7101. Szekszárd, Pf. 130) küldjétek el képeslapon, ill. levelezőlapon, vagy dobjátok be a Gyermekek Háza postaládájába. írjátok rá: Gyermekvilág. A helyes megfejtők között május 3-án 18 órakor a Gyermekek Házában a Gyermekvilág Klubban könyveket és bélyegeket sorsolunk ki. Erre mindenkit szeretettel várunk. Előző feladványunkban locsolóversek beküldését kértük. Sok szépet kaptunk. A legszerencsésebbek a Gyermekek Háza által felajánlott mini puzzle kirakósokat és könyveket nyertek: Fejes Benjamin (Nagyszo- koly), Fehér Balázs (Őcsény), Beke Nóra, Juhász Zsuzsanna (Szekszárd), Antal István (Udvari), Fáth Bálint (Tenge- lic). Történet Mátyásról A vitéz Holubár Mátyás király vérbeli katonauralkodó volt, így érthető, hogy a különféle lovagi tornák és bajviadalok éppen az ő uralkodás alatt élték fénykorukat a középkori Budán. Maga Mátyás is kitűnő lovas volt, egyaránt mesteri ügyességgel bánt a karddal, az íjjal és a lándzsával is. Felettébb kedvelte a kopjás lovasjátékokat és nem csak mint néző, hanem mint résztvevő is. Egyszer a híres cseh vitéz, Holubár, Budára jött. Azt tartották róla, hogy párviadalban verhetetlen. Mátyást feltüzelte Holubár hírneve és kihívta a cseh bajnokot tornára. Holubár vitéz visszautasította a királyt, mondván, fél, hogy megsebzi a királyt. Erre Mátyás megeskette, hogy becsülettel fog vele harcolni, a király pedig arra tett esküt, hogy kivégezteti a vitézt, ha csak mímeli a vívást. Sok ezer ember volt kíváncsi a viadalra. Az ösz- szecsapás után Holubár kar- jatörötten, ájultan zuhant a földre. Mátyás ellenfelét meggyógyíttatta, lovakat, drága ruhákat és sok pénzt adott neki. Nógrádi Gábor: A nincsenkutya fogai — Csitt! Figyelj csak! - emelte átlátszóan finom ujjait a szája elé az én cinkefejű unokahúgom, Zsuzsikám, és cinkeszemével az erkély felé intett. - Van egy kiskutyám! — Nocsak! - szakadt ki belőlem a szó, ami azt jelentette, hogy „hiszem, ha látom”, meg azt is, hogy „mi a szösz?”, mert azt is, hogy „örülök, ha örülsz”. ' Legfőképpen azonban valami olyasmit jelentett, hogy itt ugyan nincs egy szál kutya se, mert az én húgom a Zsuzsika mamája, lakótelepi lakásba nemigen enged ebet. De ugyanakkor mégiscsak kell itt egy kiskutyának lenni, ha Zsuzska mondja. Odaálltunk az erkélyajtóhoz, néztem jobbra, néztem balra, itt egy doboz, ott egy üveg, amott kis- szék, kicsi asztal, hol a kutyus? —* Alszik - mondta az én kis cinkém -, sokat sétáltunk odalent az utcán, és most elfáradt. Szép fehér a szőre. — De jó neked! - súgtam Zsuzskának ide-oda pislogva. - Mégiscsak sikerült azt a kiskutyát kikönyörögnöd az anyádtól? Merthogy hónapok óta kerülgette már Zsuzska a húgomat ezzel a nagy és merész kíváncsisággal: vegyen neki egy kutyát! Kérte, mióta az apja elköltözött tőlük egy szombat délután. — Ti meg mit csináltok ott az ablaknál? - toppant be a húgom, tenyerén egy tál baracklekváros süteményt egyensúlyozva. Fél szemmel láttam, hogy Zsuzska összerántja a cipzárt a csőrén, így hát én is tartottam a titkot. De a húgom nemcsak a húgom volt, hanem anya is, rögtön tudta, merről fújt a szél. — Ugyan, hagyd már, Zsuzsi — mondta mérgesen - ott vannak a játékaid, a babáid, nincs itt helye semmiféle kutyának! Hogy érezné magát egy kutya a nyolcadik emeleten? Ki vinné le napközben, amikor én dolgozom, te meg iskolában vagy? Hol tudna ugrálni,-játszani, amikor még nekünk is szűk a hely? Talán nem szereted az állatokat, hogy ilyen rosszat akarsz egy kutyának? Kertes házba, oda való az ilyen állat, ott vidámkodhat kedvére. Nincs igazam? És mondta a húgom, aki igen nagy beszédű egy emberlánya volt világéletében, merthogy piac melleit nőttünk fel, ahol a népek a beszélőkéjükkel keresik meg a kenyerük javát. Zsuzska lehajtotta a fejét, és hallgatott, mint azok a gyerekek, akik már régen és kívülről tudják, hogy mi után mi következik a szülői beszédben. De én ezt már mégsem hagyhattam annyiban. — Hogy mondod te, kedves húgom? Hogyhogy nem lehet itt kutya, amikor már van itt egy kutya! Erre aztán a húgom elbámulta magát. Még a szava is elakadt. Zsuzska pedig felkapta a cinkepici fejét, és úgy csillogtak a fogai, mint gyöngysor a Hamupipőke nyakában. — Te nem tudtad? - csodálkoztam a húgomra. - Egy szép kis fehér kutyus. Kint lakik az erkélyen. Zsuzsi szokta sétáltatni. Most éppen elfáradt, és alszik. Azért nem ugat. — Na, ne bolondozzatok! - tolt félre a húgom, és odament az erkélyajtóhoz. - Még hogy kutya?! De én megfogtam a kilincset, úgy magyaráztam: — Mondom, hogy alszik, most ne zavard! Hidd el nekünk, hogy ott van az a kutya, és kész! Éreztem a húgom kezét a karomon - remegett, láttam a Zsuzska szemét, kikerekedett, és hallottam a szívemet. Mi lesz, ha kiderül, hogy nincs is ott kutya? — De én már csak megnézem - mondta csendesen a húgom, és félretolta a karomat. Kinyitotta az ajtót, kiment az erkélyre, és leguggolt a dobozhoz. Belenyúlt, mintha meg akarná simogatni a kutyát, a kis fehér szőrűt, az elfáradt, a hangtalanul alvót, de hirtelen elkapta az ujjait, és felkiáltott: — Megharapott! Nézzétek, belekapott a kezembe! — Ugye, megmondtuk! - néztem Zsuzsira. Ha szerintünk kutya van az erkélyen, akkor abban hinni kell. Aki nem hisz, megjárja.
