Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-30 / 76. szám
Ki ne találkozott volna már velük, ahogy az út szélén integetve, feneküket riszálva, egy-egy szórakozóhelyen a nők társasága nélküli férfiakra pillantgatva, kacsintva, poharat emelve kínálják portékájukat, a testüket. Ősi mesterség, állítólag a legősibb, és hiába bármely korban a tiltás, a büntetés, a szakma változatlanul virágzik, alkalmazkodva mindenkor a körülményekhez, lehetőségekhez. Titkok Különös, zárt világ ez, amelyben a kurvák és stricik élnek. „Elmehetsz a lányokkal egy kanyarra, ha meg tudod fizetni, és elég ha annyiról tudsz, amit kaptál. Nem kell tudnod kivel voltál, ki vigyázott közben a biztonságotokra, hová, kinek a zsebébe kerül a pénzed, kinek mennyit fizetnek, hogy az öröm perceiben részed lehessen.” Üzlet ez, mégpedig a legkeményebb fajtából. Az újságíró járt már helyeken, ahová nehéz volt bejutni, ahová engedélyek garmadája kellett, de végül mindenkor sikerült ezeket beszerezni, bejutni akár még az atomerőmű legjobban vigyázott területeire is. Most ezt nem mondhatom el: a prostitúció világa felderíthetetlen a kívülálló számára, legfeljebb a felszínnel ismerkedhettem, jelentéktelen kis kurvákkal és stricikkel, és nekik is mindenkor meg kellett ígérnem, úgy írom meg, hogy más neveket használok, s a helyszíneket is titokban tartom. Csilla Csilla 19 éves, falun nevelkedett. Szülei szegények, güriznek mióta ösz- szekerültek, anélkül, hogy ötről a hatra lépnének. A kislány nagy nehezen átbukdácsolt az általános iskolán, majd munkát nem kapván, tengett-lengett. Nagynéha, ha éppen telt rá, barátnőivel eljárt a szomszéd városka diszkójába, ahol megismerkedett álmai lovagjával, legalábbis akkor így hitte. A fiú - nevezzük Dezsőnek- harminc körüli, magához vette, lakást bérelt, öltöztette, és ha szelíd rábeszéléssel is, de kiállította a benzinkúthoz.- Dezső nagyon rendes- mondja Csilla - neki köszönhetem, hogy kikerültem a koszból, nyomorból. A meló? Legtöbbször a kamionosokkal megyek el. A németek rendesek, azok gumi nélkül neki se állnak, de ne tudd meg mennyi bunkó van az oroszok, törökök között, egyszer az egyik állat teljesen szétszakított, hetekig pihenőn voltam, a dokihoz kellett járnom. Meddig csinálom? Megszedem magam és talán hazamegyek. Elég messze van ide a falum, a fiúmé, ő osztja be. Kifizeti belőle, amit kell, hogy ne zaklassanak. Helypénz, vagy mi a fene. Nem is lenne baj, ha nem lenne itt ez a sok román kurva, beszélni se tudnak, de ahhoz tudni, hogy ki kinek adja tovább, cserébe ők sem avatkoznak a dolgaimba, és ez így van jól. Ez üzlet. Nem akarom persze sokáig csinálni, megteremtem az egzisztenciámat, aztán tisztességes családanya leszek. Egy biztos, nem akarok olyan unalmas feleség lenni, mint akiktől az ügyfeleim hozzám menekülnek. Kemény üzlet Valóban üzlet ez, ahol a lányok teste az áru. Hatalmas mennyiségű pénz forog, és az lenne a csoda, ha mindez csak úgy, spontán zajlana, ha az alvilág nem ellenőrizné. Mindez azonban már a sűrű titkok birodalma, ahová keveseknek adatik meg bepillantani. A titkoknak azonban az a természetük, hogy kiszivárognak, mindig akad, aki fecseg. Informátorunk úriember, 35 körüli, öltönyben, nyakkendővel, néhány milliót érő sportkocsival közlekedik, a rádiótelefon, mint minden valamirevaló üzletembernél a zsebében. Tisztességes foglalkozása strici (saját bevallása szerint is, csöppet sem szégyellve ezt), igaz nem a hierarchia legalsó fokán áll, de nem is a csúcs közelében. Természetesen neki sincs sem neve, sem lakóhelye.- Semmi konkrétumot nem mondok, nem csak a Nem csak a pénz sok, a fegyver is A szakma változatla virágzik nem fogják tudni mit csináltam, miből éltem. Nem akarok úgy élni életem végéig mint a szüleim - tör ki belőle néhány könnycsepp kíséretében - de már ezt is nagyon utálom, néha magamat is. - Na, jobb ha elhúzol innen, mielőtt teljesen kiborítod - figyelmeztet Dezső, és látom, legjobb lesz, ha betartom az intelmeit. Cigánylány Szép cigányleány a következő „partnerem”. Láthatóan élvezi, hogy beszélhet, engedélye is van rá a stricijétől, miután megegyeztünk a tarifában.- Nekem már a nagyanyám is kurva volt b.... meg! Kijárt a présházakhoz, egy fél liter borért szétvágta a lábait a vén parasztoknak. Jobb lett volna, ha gyufaszálért kefélt volna, már fatelepünk lehetne. Egyszer reklamálta nála az egyik kuncsaft, hogy lapostetűt kapott. Azt hitte tán, hogy a rossz csigerért katicabogár jár? Na én nem leszek olyan hülye, engem megfizetnek! Igaz kapnak is a pénzükért olyat, amit otthon még sose éreztek. A pénz van eszük, hogy féláron elmenjenek. Jutka Az igazi profik persze nem az út szélén állnak, és nem is a kamionosokra utaznak. Elegáns étterem, közel egy forgalmas úthoz, Jutka területe. Jól öltözött, ápolt, első pillantásra nem is tűnik prostituáltnak, csak a viselkedése, gesztusai árulkodnak foglalkozásáról. Három nyelvet beszél, diplomás.- Elvégeztem a főiskolát, de már közben sejtettem, hogy nem születtem pedagógusnak - mondja -, majd amikor munkába álltam, végképp meggyőződtem arról, hogy nem akarok besavanyodni, mint a kolléganőim. Volt egy barátnőm, ő ajánlott be. Tudod itt minden meg van szervezve, semmi nincs a véletlenre bízva. Mindenki benne van az üzletben, a pincérektől a WC-s néniig, ezért aztán hallgatnak mint a sír, nem látnak, nem hallanak. Én önálló vagyok, azzal megyek el akivel akarok, és hidd el megválogatom az ügyfeleimet. A bevételből leteszem az előre pontosan megbeszélt részt, és kész, a többi az én ügyem. Én nem akarom pénz sok a szakmában, a fegyver is. A rendszerről viszont beszélhetek. Hidd el, bár minden ilyen jól lenne kitalálva ebben az országban. Akiket az utak mellett látsz, akik a lányokra vigyáznak, kis pitik, örülnek, hogy lyuk van a seggükön és szelei. Az ország, az utak fel vannak osztva, minden területnek van gazdája, akik a háttérből irányítják az egész bizniszt. Ok mondják meg, ki milyen feltételekkel hajthatja ki a lányokat, mikor, hol, menynyit kell fizetni egy-egy kurva után, és a pénzt könyörtelenül be is hajtják. Az engedélyük nélkül senki nem kezdhet dolgozni, aki mégis megpróbálja, hamar keserű tapasztalatokat szerez. Fizetni muszáj, függetlenül attól, volt-e bevétel. Gondold el, mit tennél, ha megjelenne nálad öt-hat tagbaszakadt fickó, kérve az adót. A tarifákkal sem érdemes játszadozni, már rég nem a kurvák vagy a stricik határozzák meg, mennyi egy menet. A pénz aztán szépen folyik felfelé, el sem hinnéd, hány komoly, legális vállalkozás él ebből. A zsaruk? Hagynak élni bennünket, néha tartanak egy razziát, de miután az üzletszerű kéjelgés ma már nem létező fogalom, a magyar lányokat csak igazoltatják és továbbengedik, az ukránokkal és románokkal már szigorúbbak, főleg ha nincs tartózkodási engedélyük. Haza- zsuppolják őket, ami nem is ártana a szakmának, mert ezek általában csak rontják a színvonalat, de hiába, a legközelebbi alkalommal már újra itt vannak, odakint nem ügy hamis útlevelet szerezni. A lényeg, és ezért is nincs bajunk a rendőrséggel, hogy itt szigorú a rend. Aki a kuncsáftját meglopja, átveri nem maradhat. Drog? Az egy másik szakma, köztünk nem találsz olyat aki él vagy kereskedik vele. Reméljük így van, bár valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki ebben kételkedik. Tetszik, vagy nem, a prostitúció létezik, és mert virágzik is, természeténél fogva összefonódott az alvilággal. Ötletekben, véleményekben nincs hiány, a közelmúltban olvashattak is ezek közül lapunkban. Van aki a nyilvánosházak felújítása, van aki a szigorú hatósági ellenőrzés mellett tör lándzsát, akad aki úgy ahogy van, betiltaná az egészet, és sokan úgy tesznek, mintha maga a jelenség nem is létezne. Maguk a főszereplők és az epizodisták - kurvák és stricik, no és az ügyfeleik - közben mit sem törődnek a körülöttük zajló vitával. Nem érnek rá, teszik a „dolgukat” mert egy fontos gazdasági törvényt pontosan ismernek: az idő pénz! Rákosi Gusztáv Még egy vélemény... Szeretném véleményemet elmondani azzal a cikkel kapcsolatban, mely a Népújság 1996. március 2-i számában „ Egy vélemény a prostitúcióról ” címmel jelent meg. Hogy van-e szükség nyilvánosházra vagy sem, azt nem mdom és nem is akarom eldönteni. Hogy ki melyik lehető- ség mellett szavaz, azt mindenki döntse el saját maga hite, tapasztalatai, jóérzése (és még lehetne sorolni) alapján. Hozzászólásomban nem a prostituáltak mellett vagy ellen foglalnék állást). Megjegyzem nem irigylem a pénzüket. Épp eléggé megdolgoznak érte. (Egyedül a Népújságban megjelent cikkre szeretnék - némi iróniával - reagálni. A cikk azzal a megállapítással kezdődik, miszerint ez a fajta ó'si „ mesterség ” az abban résztvevőknek egyarántjó. Hát nem tudom! Ha az embernek valamiben nincs saját véleménye, ne döntse el, hogy másnak mi a jó és mi nem. A cikkíró meg is indokolja - aző szavaival élve valóban - vadnak tíínó' véleményét. Ezekből csak néhányat emelnék ki érdekesség képpen. Idézem: „Jó - a „vállalkozónak”, hiszen nem hal éhen, nem kell a létminimumból, járadékból, segélyből vegetálnia. Viszonylag kevés idő, energia ráfordítással olyan megélhetést biztosít magának - ha nem is ideális, de elfogadható „áron” - amilyet akar, miközben hasznosságát is érzi, hiszen pillanatnyi örömhöz, jóérzéshez segíti a másikat". Úgy látszik sikerült megtalálni a megoldást a mai, nehéz körülmények között élő családok lányai, asszonyai számára. Hogy egy kicsit besegítenek a családi kasszába, kiegészítsék a munkanélküli segélyüket vagy a minimálbérhez közel eső fizetésüket, netán összespórolják a főiskolai tandíjat, csak el kell menniük egy kicsit „vállalkozni”. Állítólag kevés idő- és energiaráfordítás kell hozzá. Hajrá lányok, asszonyok! Kevés munkával sok pénzt lehet keresni. Csak bírni kell gyomorral, és idegekkel. És talán még férjünk elismerését is kivívhatjuk azzal, hogy látja, végre valamit mi is leteszünk az asztalra (mármint anyagilag). És ami nagyon fontos! Ahhoz, hogy egy munkát jól végezzünk kell hozzá munkaszeretet is. Ebben a „vállalkozásban” ezt is megtaláljuk, hiszen azzal a boldog tudattal mehetünk haza, hogy azttap x számú férfit juttattunk örömhöz Idéznék még: „Esetenként jól lehet a családnak is, ha a férj szexuális ügyessége, tapasztalata növekszik, amelyet netán otthon is - kiegészítve érzelmekkel - felhasutálhat önmaga és társa örömére ”, Gondolom sok nő örülne, ha férje fantáziadúsabb lenne a szerelmi élet területén, de nem hiszem, hagy mindenki örülne, ha megtudná, hogy férjura hol gyakorolta be azokat az új „formagyakorlatokat”, melyekkel elkápráztatja asszonyát. Tény, hogy a férfiak szexuális késztetése erősebb, mint a nőké, de nem hiszem, hogy erre a problémára a nyilvánosház - mint kiegészítő megoldás -jó lenne. Még egy hannonikustutk tartott kapcsolatban is vannak nézet- eltérések, mivel férfi és nő eredendően különböznek egymástól. Ezeknek a különbözőségeknek a megértésére kellene némi hangsúlyt fektetni. Nemcsak a másik fél, hanem önmagunk megismerése is fontos lenne. Egyetértek azzal, hogy meg kell valósítani az érzelmi, erkölcsi és szexuális nevelést, felvilágosítást, mert ebben még hiányosságaink vanrtak. Talán így lassan elérhető, hogy egyre többen élnek ntajd kiegyensúlyozott vagy kiegyensúlyozottabb pár- kapcsolatban, de addig még sok időnek kell eltelnie. Egy 24 éves nő » > 4 I i
