Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-30 / 76. szám

Ki ne találkozott volna már velük, ahogy az út szélén integetve, feneküket riszálva, egy-egy szórakozóhelyen a nők társasága nélküli férfiakra pillantgatva, kacsintva, poharat emelve kínálják portékájukat, a testüket. Ősi mesterség, állítólag a legősibb, és hiába bármely korban a tiltás, a büntetés, a szakma változatlanul virágzik, alkalmazkodva mindenkor a körülményekhez, lehetőségekhez. Titkok Különös, zárt világ ez, amelyben a kurvák és stri­cik élnek. „Elmehetsz a lányokkal egy kanyarra, ha meg tudod fizetni, és elég ha annyiról tudsz, amit kaptál. Nem kell tud­nod kivel voltál, ki vigyá­zott közben a biztonságo­tokra, hová, kinek a zse­bébe kerül a pénzed, kinek mennyit fizetnek, hogy az öröm perceiben részed le­hessen.” Üzlet ez, mégpe­dig a legkeményebb fajtá­ból. Az újságíró járt már he­lyeken, ahová nehéz volt bejutni, ahová engedélyek garmadája kellett, de vé­gül mindenkor sikerült ezeket beszerezni, bejutni akár még az atomerőmű legjobban vigyázott terüle­teire is. Most ezt nem mondha­tom el: a prostitúció világa felderíthetetlen a kívülálló számára, legfeljebb a fel­színnel ismerkedhettem, jelentéktelen kis kurvák­kal és stricikkel, és nekik is mindenkor meg kellett ígérnem, úgy írom meg, hogy más neveket haszná­lok, s a helyszíneket is ti­tokban tartom. Csilla Csilla 19 éves, falun ne­velkedett. Szülei szegé­nyek, güriznek mióta ösz- szekerültek, anélkül, hogy ötről a hatra lépnének. A kislány nagy nehezen át­bukdácsolt az általános is­kolán, majd munkát nem kapván, tengett-lengett. Nagynéha, ha éppen telt rá, barátnőivel eljárt a szomszéd városka diszkó­jába, ahol megismerkedett álmai lovagjával, leg­alábbis akkor így hitte. A fiú - nevezzük Dezsőnek- harminc körüli, magához vette, lakást bérelt, öltöz­tette, és ha szelíd rábeszé­léssel is, de kiállította a benzinkúthoz.- Dezső nagyon rendes- mondja Csilla - neki kö­szönhetem, hogy kikerül­tem a koszból, nyomorból. A meló? Legtöbbször a kamionosokkal megyek el. A németek rendesek, azok gumi nélkül neki se állnak, de ne tudd meg mennyi bunkó van az oro­szok, törökök között, egy­szer az egyik állat teljesen szétszakított, hetekig pi­henőn voltam, a dokihoz kellett járnom. Meddig csinálom? Megszedem magam és ta­lán hazamegyek. Elég messze van ide a falum, a fiúmé, ő osztja be. Kifi­zeti belőle, amit kell, hogy ne zaklassanak. Helypénz, vagy mi a fene. Nem is lenne baj, ha nem lenne itt ez a sok román kurva, be­szélni se tudnak, de ahhoz tudni, hogy ki kinek adja tovább, cserébe ők sem avatkoznak a dolgaimba, és ez így van jól. Ez üzlet. Nem akarom persze sokáig csinálni, megteremtem az egzisztenciámat, aztán tisz­tességes családanya leszek. Egy biztos, nem akarok olyan unalmas feleség lenni, mint akiktől az ügy­feleim hozzám menekül­nek. Kemény üzlet Valóban üzlet ez, ahol a lányok teste az áru. Ha­talmas mennyiségű pénz forog, és az lenne a csoda, ha mindez csak úgy, spon­tán zajlana, ha az alvilág nem ellenőrizné. Mindez azonban már a sűrű titkok birodalma, ahová keve­seknek adatik meg bepil­lantani. A titkoknak azon­ban az a természetük, hogy kiszivárognak, min­dig akad, aki fecseg. In­formátorunk úriember, 35 körüli, öltönyben, nyak­kendővel, néhány milliót érő sportkocsival közleke­dik, a rádiótelefon, mint minden valamirevaló üz­letembernél a zsebében. Tisztességes foglalkozása strici (saját bevallása sze­rint is, csöppet sem szé­gyellve ezt), igaz nem a hierarchia legalsó fokán áll, de nem is a csúcs köze­lében. Természetesen neki sincs sem neve, sem lakó­helye.- Semmi konkrétumot nem mondok, nem csak a Nem csak a pénz sok, a fegyver is A szakma változatla virágzik nem fogják tudni mit csi­náltam, miből éltem. Nem akarok úgy élni életem végéig mint a szüleim - tör ki belőle néhány könnycsepp kíséretében - de már ezt is nagyon utá­lom, néha magamat is. - Na, jobb ha elhúzol innen, mielőtt teljesen kiborítod - figyelmeztet Dezső, és látom, legjobb lesz, ha be­tartom az intelmeit. Cigánylány Szép cigányleány a követ­kező „partnerem”. Látha­tóan élvezi, hogy beszél­het, engedélye is van rá a stricijétől, miután meg­egyeztünk a tarifában.- Nekem már a nagy­anyám is kurva volt b.... meg! Kijárt a présházak­hoz, egy fél liter borért szétvágta a lábait a vén pa­rasztoknak. Jobb lett volna, ha gyufaszálért ke­félt volna, már fatelepünk lehetne. Egyszer rekla­málta nála az egyik kun­csaft, hogy lapostetűt ka­pott. Azt hitte tán, hogy a rossz csigerért katicabogár jár? Na én nem leszek olyan hülye, engem megfizet­nek! Igaz kapnak is a pén­zükért olyat, amit otthon még sose éreztek. A pénz van eszük, hogy féláron elmenjenek. Jutka Az igazi profik persze nem az út szélén állnak, és nem is a kamionosokra utaznak. Elegáns étterem, közel egy forgalmas úthoz, Jutka te­rülete. Jól öltözött, ápolt, első pillantásra nem is tű­nik prostituáltnak, csak a viselkedése, gesztusai árulkodnak foglalkozásá­ról. Három nyelvet beszél, diplomás.- Elvégeztem a főisko­lát, de már közben sejtet­tem, hogy nem születtem pedagógusnak - mondja -, majd amikor munkába áll­tam, végképp meggyőződ­tem arról, hogy nem akarok besavanyodni, mint a kol­léganőim. Volt egy barát­nőm, ő ajánlott be. Tudod itt minden meg van szer­vezve, semmi nincs a vélet­lenre bízva. Mindenki benne van az üzletben, a pincérektől a WC-s néniig, ezért aztán hallgatnak mint a sír, nem látnak, nem hal­lanak. Én önálló vagyok, azzal megyek el akivel aka­rok, és hidd el megváloga­tom az ügyfeleimet. A be­vételből leteszem az előre pontosan megbeszélt részt, és kész, a többi az én ügyem. Én nem akarom pénz sok a szakmában, a fegyver is. A rendszerről viszont beszélhetek. Hidd el, bár minden ilyen jól lenne kitalálva ebben az országban. Akiket az utak mellett látsz, akik a lá­nyokra vigyáznak, kis pi­tik, örülnek, hogy lyuk van a seggükön és szelei. Az ország, az utak fel vannak osztva, minden te­rületnek van gazdája, akik a háttérből irányítják az egész bizniszt. Ok mond­ják meg, ki milyen feltéte­lekkel hajthatja ki a lá­nyokat, mikor, hol, meny­nyit kell fizetni egy-egy kurva után, és a pénzt kö­nyörtelenül be is hajtják. Az engedélyük nélkül senki nem kezdhet dol­gozni, aki mégis megpró­bálja, hamar keserű ta­pasztalatokat szerez. Fi­zetni muszáj, függetlenül attól, volt-e bevétel. Gon­dold el, mit tennél, ha megjelenne nálad öt-hat tagbaszakadt fickó, kérve az adót. A tarifákkal sem érdemes játszadozni, már rég nem a kurvák vagy a stricik határozzák meg, mennyi egy menet. A pénz aztán szépen folyik felfelé, el sem hinnéd, hány ko­moly, legális vállalkozás él ebből. A zsaruk? Hagynak élni bennünket, néha tartanak egy razziát, de miután az üzletszerű kéjelgés ma már nem létező fogalom, a magyar lányokat csak iga­zoltatják és továbbenge­dik, az ukránokkal és ro­mánokkal már szigorúb­bak, főleg ha nincs tartóz­kodási engedélyük. Haza- zsuppolják őket, ami nem is ártana a szakmának, mert ezek általában csak rontják a színvonalat, de hiába, a legközelebbi alka­lommal már újra itt van­nak, odakint nem ügy ha­mis útlevelet szerezni. A lényeg, és ezért is nincs bajunk a rendőrség­gel, hogy itt szigorú a rend. Aki a kuncsáftját meglopja, átveri nem ma­radhat. Drog? Az egy má­sik szakma, köztünk nem találsz olyat aki él vagy kereskedik vele. Reméljük így van, bár va­lószínűleg nem én va­gyok az egyetlen, aki eb­ben kételkedik. Tetszik, vagy nem, a prostitúció létezik, és mert virágzik is, természeténél fogva összefonódott az alvilág­gal. Ötletekben, vélemé­nyekben nincs hiány, a közelmúltban olvashat­tak is ezek közül lapunk­ban. Van aki a nyilvá­nosházak felújítása, van aki a szigorú hatósági el­lenőrzés mellett tör lán­dzsát, akad aki úgy ahogy van, betiltaná az egészet, és sokan úgy tesznek, mintha maga a jelenség nem is létezne. Maguk a főszereplők és az epizodisták - kur­vák és stricik, no és az ügyfeleik - közben mit sem törődnek a körülöt­tük zajló vitával. Nem érnek rá, teszik a „dol­gukat” mert egy fontos gazdasági törvényt pon­tosan ismernek: az idő pénz! Rákosi Gusztáv Még egy vélemény... Szeretném véleményemet elmondani azzal a cikkel kap­csolatban, mely a Népújság 1996. március 2-i számában „ Egy vélemény a prostitúcióról ” címmel jelent meg. Hogy van-e szükség nyilvánosházra vagy sem, azt nem mdom és nem is akarom eldönteni. Hogy ki melyik lehető- ség mellett szavaz, azt mindenki döntse el saját maga hite, tapasztalatai, jóérzése (és még lehetne sorolni) alapján. Hozzászólásomban nem a prostituáltak mellett vagy ellen foglalnék állást). Megjegyzem nem irigylem a pénzüket. Épp eléggé megdolgoznak érte. (Egyedül a Népújságban megjelent cikkre szeretnék - némi iróniával - reagálni. A cikk azzal a megállapítással kezdődik, miszerint ez a fajta ó'si „ mesterség ” az abban résztvevőknek egyarántjó. Hát nem tudom! Ha az embernek valamiben nincs saját véleménye, ne döntse el, hogy másnak mi a jó és mi nem. A cikkíró meg is indokolja - aző szavaival élve valóban - vadnak tíínó' véleményét. Ezekből csak néhányat emelnék ki érdekesség képpen. Idézem: „Jó - a „vállalkozónak”, hiszen nem hal éhen, nem kell a létminimumból, járadék­ból, segélyből vegetálnia. Viszonylag kevés idő, energia ráfordítással olyan megélhetést biztosít magának - ha nem is ideális, de elfogadható „áron” - amilyet akar, mi­közben hasznosságát is érzi, hiszen pillanatnyi örömhöz, jóérzéshez segíti a másikat". Úgy látszik sikerült megtalálni a megoldást a mai, ne­héz körülmények között élő családok lányai, asszonyai számára. Hogy egy kicsit besegítenek a családi kasszába, kiegészítsék a munkanélküli segélyüket vagy a minimál­bérhez közel eső fizetésüket, netán összespórolják a főisko­lai tandíjat, csak el kell menniük egy kicsit „vállalkozni”. Állítólag kevés idő- és energiaráfordítás kell hozzá. Hajrá lányok, asszonyok! Kevés munkával sok pénzt lehet ke­resni. Csak bírni kell gyomorral, és idegekkel. És talán még férjünk elismerését is kivívhatjuk azzal, hogy látja, végre valamit mi is leteszünk az asztalra (mármint anyagi­lag). És ami nagyon fontos! Ahhoz, hogy egy munkát jól végezzünk kell hozzá munkaszeretet is. Ebben a „vállalkozásban” ezt is megtaláljuk, hiszen azzal a boldog tudattal mehetünk haza, hogy azttap x számú férfit juttattunk örömhöz Idéznék még: „Esetenként jól lehet a családnak is, ha a férj szexuális ügyessége, tapasztalata növekszik, amelyet netán otthon is - kiegészítve érzelmekkel - felhasutálhat önmaga és társa örömére ”, Gondolom sok nő örülne, ha férje fantáziadúsabb lenne a szerelmi élet területén, de nem hiszem, hagy mindenki örülne, ha megtudná, hogy férjura hol gyakorolta be azo­kat az új „formagyakorlatokat”, melyekkel elkápráztatja asszonyát. Tény, hogy a férfiak szexuális késztetése erő­sebb, mint a nőké, de nem hiszem, hogy erre a problémára a nyilvánosház - mint kiegészítő megoldás -jó lenne. Még egy hannonikustutk tartott kapcsolatban is vannak nézet- eltérések, mivel férfi és nő eredendően különböznek egy­mástól. Ezeknek a különbözőségeknek a megértésére kel­lene némi hangsúlyt fektetni. Nemcsak a másik fél, hanem önmagunk megismerése is fontos lenne. Egyetértek azzal, hogy meg kell valósítani az érzelmi, erkölcsi és szexuális nevelést, felvilágosítást, mert ebben még hiányosságaink vanrtak. Talán így lassan elérhető, hogy egyre többen él­nek ntajd kiegyensúlyozott vagy kiegyensúlyozottabb pár- kapcsolatban, de addig még sok időnek kell eltelnie. Egy 24 éves nő » > 4 I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom