Tolnai Népújság, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-02 / 53. szám
JACKPOT Ez ègyszemen fantasztikus! Hárommillió-négyszáznegy- venegyezer forint. Egy játék alatt. A lámpák kigyúlnak a színpad mögött - ezt a tévénéző nem látja -, a közönség, a tele- mázlisták, akik nem lusták, tapsolnak (ez itt a reklám helye). Lélegzetelállító, valóban. A jóképű, színészből showman- né avanzsált mikrofonos, és kissé molett, eredetileg bemondóhölgy társa megnyerő és segítőkész. Az a dolguk, hogy a roppant egyszerű játékszabályokat úgy magyarázzák el mindenkinek, hogy véletlenül se téveszthessék el: nemsokára meg kell húzni egy kart az automatán, a többi megy magától. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a delikvens egyszerű nebulónak, rosszabb esetben birkanyájból kiválasztott gyapjasnak érezze magát. Játékosunk - legyen Erika - mindent megért. „Most jól figyeljen Erika - szólítja meg spontánul a mikrofonos -, adunk önnek húszezer forintot. Önnek tehát van húsz ezer forintja. Most jól figyeljen. Ha a tüzes golyót, tehát a piros golyót húzza ki az üvegből, akkor megmarad önnek ez a húszezer forint. Ha viszont a zöldet, vagy a sárgát húzza, akkor megduplázzuk a pénzét, és lesz negyvenezer forintja! Kezdhetjük?” Erika bólint. Erika már bemutatkozott. Háztartásbeli, varrónő, vagy eladó Orosháza mellett egy faluban. A sarkon vette az első te- lemázli sorsjegyet, és összesen hat telemázli sorsjegyet vett már. Ha húszezer forint prémiumot kapna, elégedetten borítékolná. Most viszont kihúzza a sárga golyót, és mellette felüvölt két mikrofonos, a szókinccsel, mint láthattuk, van némi bajocska, tehát, ez fantasztikus. Na meg a jackpot, amit nem Erika, hanem Zoltán ütött meg a végén. Nem felejtik el megemlíteni, hogy „ezen az estén hárommillió-négyszáznegy- venegyezer forint nettó összeget osztottunk ki a Szerencsejáték Rt. jóvoltából”. Pongrácz Antalt, az rt. vezér- igazgatóját látom magam előtt, ül papucsban, köntösben a képernyőnél otthon, és elégedetten gondol a kiosztásra, talán visz- szainteget a mikrofonosnak. Csak Erika hatot vett. Mennyit vehettek mások? A Telemázli azért nem előzmény nélkül való kezdeményezés. Egy polcon volt vele Fodor János utcariportja, a nagy bajuszosé, akinek bármelyikünk megállhatott egy millióért. A szebb napokat is látott riporter felcsapott mikulásnak. Járta az utcákat, tereket egy kamerással, és megkérdezte az embertől, van-e nála érvényes ötöslottó szelvény. Mert ha igen, megdobta egy millióval, nettóban, és ment adásba vasárnap délelőtt az egyesen. Az ember meg csak nézett. Nincsen. Még soha nem látott egy milliót. Hát, akkor Fodor János nagyon sajnálja, és figyelembe ajánlja, hogy máskor legyen nála egy érvényes ötöslottó, mert különben még az esélye sincs meg, hogy megdobja egy millióval. Már ha legközelebb is megállítja háta mögött a kamerással. Bejátszás vége. A hölgynél volt épp egy gyűrött papírka, azt mondja a tárcájába tette, de mindig akkor tűnik el, amikor kellene. Keze remeg, kerüli a tekintetet. Fodor meg kínosan kérdezett még. Hogy tetszik lenni nagysád? És mire költi el a milliócskát? Kifizeti az óté- pét, meg a fia építkezik, aztán lecserélik a Ladát. Fodor mik- rofonost azóta lekeverték a tévéről, nem volt elég jó üzlet. Ha már tele, akkor bingó, nem tudom melyik nap, a kettesen. Szintén egy jobbra érdemes újságíró feszeng a műsorvezető szerepében, Dombóvári Gábor. Itt már kérem gondolkodni kell, legalábbis számokat böngészni. A furfangok az amerikai eredetű játékkal csak ismerkedőknek rejtve maradnak, bár vélhetően nem hexa- sakk-feladványt kell megfejteni. Melyik számot hol nézik? És minek lelkendezik most Dombóvári mikrofonos? Céglétra, hopp, a tetején, egy Ford, a kényelmes családi autó, máris az öné kedves telefonáló, mert jól döntött, csak a nevét diktálja be, pozsálujszta. Egy kereskedelmi rádióban valami versrészletet kell megfejtenie a játékosnak. Ady Endre, így a megoldás. Nem, mondja a játékmester, Petőfi Sándor. De nem tévedett nagyot, a póló az öné. Ne folytassuk. Az illető rádió magánbiznisz, semmi közünk hozzá, a televízió ellenben egyfajta állami lovarda, ahol a csinos műlovarnőnek sem illik sandán kacsingatni, a hajtónak meg kupeckedni. Éppen velünk. , A lottó egykor önkéntes békekölcsön volt, Kádár János is örült a bevételnek, legalábbis az ötkerületben ezt beszélték. Most meg van lottó-plusz, tele- izé, közjegyzővel hitelesített jackpot. Égy re szegényebb emberek, egyre több szerencsejátékos, egyre kisebb remény, és egyre nagyobb nyeremény. Osztódik a csodavárás, hízik az államkassza. Tóth Ferenc Mesterszakácsok készítették az ínyenc falatokat A budai Várban, a Hilton Hotel tőszomszédságában található Fortuna Étteremben mutatkozott be a szekszárdi ínyenc Klub az elmúlt hét végén. A Szekszárdi Borvidék Szőlő és Borkultúra Alapítvány és a Tolna Megyei Gasztronómiai Egyesület által működtetett klub hadat üzent a hamburgereknek és Pizza Hut-oknak, feladatának tekintve a hagyomány- őrzést, a régi, sárközi ételek felelevenítését, népszerűsítését. Sárközi népviseletben A mesterszakácsok, Kovács János - aki egyben a Gasztronómiai Egyesület elnöke -, valamint Balder István és Varga János csodálatos ízekkel kápráztatták el a vendégeket. Az egyes fogásokhoz a szekszárdi borvidék válogatott nedűit szolgálták fel. Bemutatásra kerültek a nagyobb és kisebb pincészetek - Aliscavin, Aranyfürt, Eurobor, Liszt Pince, Proebus - palackozott fehér és vörösborai mellett egyéni kistermelők, Sági Fe- rencné és Duzsi Tamás palackozott italai is. A meghívottakat - köztük Benedek Fülöp államtitkárt és több országgyűlési képviselőt - Bach József, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte, majd Cey Bert Róbert Gyula, a nemzetközi gasztronómiai szövetség alelnöke méltatta Tolna megye, ezen belül is a Sárköz gasztronómiáját. A menü jellegzetes sárközi kelttésztával, a „téfölös” bűtökkel” kezdődött. Ezt faddi kárász követte Varga módra, majd fácánleves Rezéti Mariska néni receptje alapján, házilag készített csigatésztával. A főétel előtt sárközi szivarí- tott halat szolgáltak fel kapros káposztával. A füstölt pontyot Czikk László készítette, a káposzta afrikai harcsa levében párolódott. A gemenci szarvasborda kadarka mártással igazi, ínyenceknek való ételnek bizonyult a körte formájú krokettel és a mandulával töltött, borban áztatott aszalt szilvával. Ezt követte a tolnai sajtokból összeállított sajttál, végül a túrós, meggyes rétes. Minden fogáshoz más, az ételhez illő bort szolgáltak fel, melyet Ferenc Vilmos, a Szekszárdi Borvidék Szőlő és Borkultúra Alapítvány elnöke, illetve az adott pincészet képviselője méltatott. A felszolgált étkeket és borokat a jelenlévő szakemberek szinte egybehangzóan kitűnőnek nevezték. Néhány, az est során elhangzott véleményekből: — Tolna megye elhozta azokat a csodálatos ízeket és népi hagyományokat, melyek nemcsak az országon belül, hanem a határokon túl is öregbíthetik hírünket - jelentette ki Benedek Fülöp, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára. - Korábbról ismerem a szekszárdi Cabernet-t, ami a kedvenc borom. Különösen nagy jelentősége van ennek a millecentenárium évében. Remélem, hogy a szekszárdi boroknak módjuk lesz az1 élelmiszeripari kiállításokon bemutatkozni, hogy az ilyen ízletes magyar árukból minél többet vegyenek. ’96-ban több regionális kiállítás is lesz. — Fantasztikus ételek, kitűnő italok, ez az, ami a mai összejövetelt jellemzi - mondta Zwack Péter, aki kettős minőségben volt jelen az esten, egyrészt, mint meghívott országgyűlési képviselő, másrészt, mint az Eurobor Kft. létrehozója, a bátaapáti és mő- csényi borok tengerentúli értékesítője. Zwack Péter nagy sikert aratva mesélt anekdotákat washingtoni nagykövetségének idejéből. - Csak akkor lesz hírneve külföldön a magyar boroknak, ha drágán adjuk - jelentette ki Zwack úr, nem kis sikert aratva a jelenlévő borkereskedők körében. — Fogadják őszinte elismerésemet az itt bemutatott- borokért. Nehéz rangsorolni, de ha mégis szükséges, akkor első az egyenlők között, a mő- csényi Tramini 1994-es évjárata, Sárosdi Ferencné remek Kékfrankosa, a Proebus Kft. nagy formátumú Kadarkája és Duzsi Tamás bora - mondta dr. Rohály Gábor, a Hét Borbí- rák Rendjének tagja. — Az ínyenc Klub Buda várába hozta el a szekszárdi ízeket. Az itt bemutatott borok fényesen bizonyítják, hogy vörösborban a szekszárdi borvidék messze meghaladja a villányit - állította Kocsis Imre Antal szekszárdi polgármester. F. Kováts Éva Ön mit szól hozzá? Egy vélemény a prostitúcióról A prostitúció ősi mesterség. Ez a makacs tény bizonyítja szükségességét. Mi lehet az oka? Leegyszerűsítve a válasz talán az, hogy az abban résztvevőknek egyaránt jó. Mégpedig úgy jó, hogy közben senkinek sem árt. Nem értek egyet-országgyűlési képviselőnkkel, Kósáné Kovács Magdával^ aki úgy vélekedik, hogy tönkreteszi az állampolgárok életét. Miért, mivel, hogyan tenné tönkre? Meggyőződésem, hogy az állampolgárok, családokétetét nem ez teszi tönkre. Legalábbis én nem ettől féltem sem női közérzetemet, sem családi harmóniámat. Első hallásra talán vadnak tűnő véleményemet megpróbálom indokolni. Jó a kliensnek- ha nem él párkapcsolatban, akkor is ki tudja elégítem természetes szexuális vágyát;- ha párkapcsolatban él, akkor - szükség esetén - kompenzálhatja szexuális hiányérzeteit. Ha nem így lenne, akkor nem lennének prostituáltak, mert nem lenne rájuk szükség. Jó - a „vállalkozónak”, hiszen nem hal éhen, nem kell a létminimumból, járadékból, segélyből vegetálnia. Viszonylag kevés idő, energia ráfordítással olyan megélhetést biztosít magának - ha nem is ideális, de elfogadható „áron” -, amilyet akar, miközben hasznosságát is érzi, hiszen pillanatnyi örömhöz, jó érzéshez segíti a másikat. Esetenként jó lehet a családnak is; ha a férj szexuális ügyessége, tapasztalata növekszik, amelyet netán- otthon is - kiegészítve érzelmekkel - felhasználhat önmaga és társa örömére. Tudva azt, hogy a férfiak szexuális késztetése genetikusán sokkal erősebb, mint a nőké, én nem irigylem tőlük ezt a lehetőséget. Sőt! Ha mi nők ilyenkor magukra hagyjuk őket, avagy csak „kötclesség- szerűen” adjuk magunkat, akkor ne tartsuk bűnösnek őket azért, mert ők maguk megkeresik számukra a kiegészítő megoldást. Természetesen más a helyzet a kölcsönös, intenzitásban hasonló, harmonikus párkapcsolat esetén. Ebben az. esetben nincs szükség nyilvánosházra. Kérdés, hogy hány ilyen párkapcsolat létezhet? gyetértek az 1950-es nemzetközi egyezménnyel, és szerencsésnek tartom, hogy kapcsolódott ehhez hazánk is. Hiszen minden demokratikus társadalomban fontos emberi jog a nemi szabadság, amely magában hordja az önkéntes hűség és a kényszerű hűtlenség lehetőségét egyaránt. S ürgetőnek tartom viszont a legalizálást, a jogi szabályozást, az egészségügyi kontroll megteremtését, s nem utolsósorban az érzelmi, erkölcsi és szexuális nevelést, amely növelni tudná az egyéni és családi harmóniát és a párkapcsolati kultúrát. Dér Miklósáé □ Napjainkban sokat foglalkoznak a politikusok és természetesen a sajtó is^zzel a témával. Arra kérjük olvasóinkat, hogy ha van véleményük ezekről a kényes kérdésekről, írják meg nekünk, s az érdekesebb írásokat közzé tesszük. A 1 4 ♦ I
