Tolnai Népújság, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-17 / 41. szám
1996. február 17., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Dr. Báttaszéki Lajos A múlt század nagy társadalmi átalakulásában külön fejezet illeti meg azt a sajátos folyamatot, amelynek során - az európai színvonalú törvényt kihasználva - létrejött az izraeliták sajátos, mozgékony és nagy vállalkozó kedvű értelmisége. A Bátaszéken megtelepedett Hoffman család 1844. szeptember 20-án született gyermeke, Lajos, szintén ezt használta ki. Atyja üzleti kapcsolatai révén ismerte Baját, ahová a híres ciszterci gimnáziumba adta, de az utolsó két osztályt már a budapesti piaristáknál végzi, jogi tanulmányait ugyanitt kezdi és Bécsben fejezi be. Már ekkoriban kiderül róla, hogy nem akármilyen műveltsége lehet: Nők könyve című összeállítása - jószerivel úttörő munkaként - mindössze húsz éves korában lát napvilágot, de ekkorra már megjelent a Lőw Tóbiással és Wagner Gézával együtt lefordított három- kötetes A római jog tankönyve című nagyszabású vállalkozásuk, sőt önálló műként Hitregetan (mai szóval élve: mitológia) című könyve is. Mindehhez kitűnően kellett tudnia ógörögül, latinul, angolul és németül. Később az is kiderül róla, hogy a románnal, szlovákkal szintén elboldogul, s így az ottani örökséggel együtt nyolc nyelven ír-olvas. Kisebb művei, főleg versek, fordításúik és elbeszélések meg zsánerképek már 18 éves kora óta megjelennek a Divatcsarnok, Vasárnapi Újság, Nefelets hasábjain, leghűségesebb munkatársa azonban a Fővárosi Lapok című szépirodalmi és társadalmi napi közlönynek lesz. Ügyvédgyakorlatát Nagyváradon töltötte, itt 1869-ben irodát nyitott, s a „Pece parti Párizsban” alapította meg azt a Nagyvárad című napilapot, amely többek között később elindítja majd Dutka Ákos költőt s foglalkoztatja Ady Endrét is. Ez az újság azonban csak a kezdet, később a Biharme- gyei Közlöny, Nagyváradi Lapok, Békés, Békésmegyei Közlöny - amelyet Bajcsy- Zsilinszky Endre atyjával szerkeszt - jelzik törekvéseit, de ezt szolgálja a vidéken ritkaságszámba menő Szépirodalmi Lapok elindítása is. Békéscsaba után Aradra költözik, ahol nyomdát is vásárol, közben előbb a Büntető Jogtudományi Szemlét, az Alföldi Lapokat alapítja és szerkeszti, utóbb az Aradi Közlönyt, az Alföldi Újságot és az Esti Lapokat. Ügyvédi munkája mellett szak-, szépirodalmi és népszerű politikai könyveket egyaránt ír vagy szerkeszt, összesen tizennégy munkája lát napvilágot a „Fővárosi genreképek”-től „A nők a magyar jogban” címűn keresztül a zsidókérdésről szólókig és az egyházpolitikát meg a véderőtörvényt tárgyalókig. Időközben visszaköltözik Budapestre, s 1889. május elsején - ötven nappal a hírhedt tiszaeszlári per végtárgyalása előtt - Edvi Illés Károllyal, a megvakult ügyvéddel nyit közös irodát. Az 1870-től dr. Báttaszéki Lajosként ismert ügyvéd eleven zsánerképeit ma is élvezettel olvashatjuk például a Fővárosi Lapokban már 1889. május 29-én: „Huszonkét évi távoliét után visszakerültem . . ., ha úgy átlapozgatom az akkori Pestről írt genreképeket s látom a mostani Budapest képét: csak akkor mérem meg igazán, hogy mily roppant haladást tett az ország szíve s vele a nemzet, rövid két évtized alatt. A főváros mindig tükre a nemzet szellemi és anyagi életerejének s abban a nemzetben, melynek olyan fővárosa van, mint a mostani Budapest, van sok szellemi és anyagi életerő . . ., még nem elég világváros, de van elég olyan pontja, melyet világvárosok is irigyelhetnek”. Élete során még tucatnyi más lapba írt, jónéhányat szerkesztett is, szép műfordítása Mikszáth Kálmán Galamb a kalitkában című kisregényéből a Pester Lloydban került az olvasók kezébe. Mind felesége, Biencz Róza, mind fia, Báttaszéki Lajos foglalkozott irodalommal, az utóbbi azonban inkább a két világháború között kávéházi törzsasztalok legendás Bátta lovagja, aki egy alkalommal azt is megünnepelte, hogy újságíró címe ellenére 30 éve nem írt. .. A várossá előlépett Báta- szék részéről szép gesztus lenne, ha olvasmányos válogatott kötettel tisztelegne az 1921. február 15-én elhunyt alkotó emléke előtt, ha még nevét szülőhelyétől vette. Dr. Töttős Gábor Könyvtár az újvárosi társaskörben Hitoktató és könyvtáros Szarvas Ferencné fotó: bakó jenó A szekszárdi öregek még tisztán emlékeznek azokra az évekre, amikor a mostani újvárosi Szent István ház helyén lévő épületben olvasókör működött, színdarabokat játszottak, a vendéglőbe beülhettek egy-egy pohár sörre, vagy éppen átböngészték a napilapokat a könyvtárban. Egy színfolttal gazdagodott a város, amikor újraéledt a régi hagyomány a Szent István házban, s ezzel együtt a könyvtár is. Az olvasókör bensőséges hangulatát szerette volna megteremteni a megyei könyvtár, amikor a ház nyitásával egyidőben fiókkönyvtárat telepített ide. Hogy mennyire töltötte be szerepét az elmúlt néhány év alatt, arról maga a könyvtáros, Szarvas Ferencné, Mária néni mesélt, ő ugyan nem igazán emlékszik a régi olvasókörre, de az öregek elmondása szerint a néhány évtizeddel ezelőttinek egészen más volt a hangulata, mint most. Akkor egy-egy rendezvényre sokan eljöttek, és egyéb alkalmakkor is volt idejük beülni az embereknek a könyvtárba „csemegézni” az újságok, a könyvek között. A kezdeti nehézségek után a több mint 1500 kötetből álló fiókkönyvtárnak hatvanöt beiratkozott, rendszeres olvasója van. A fiatalokat kevésbé vonzza még az a kedvező lehetőség is, hogy a belépés díjtalan, a jelentkezéskor csupán a személyi adatokra van szükség. Többnyire az idős nyugdíjasok látogatják előszeretettel - keddi és pénteki napokon az esti órákban - a könyvtárat. A könyvállomány szépirodalom, sikerkönyvek, ifjúsági olvasmányok, szakirodalom, s az épület jellegéből adódóan megtalálhatók a németnyelvű irodalom kötetei is. A legnépszerűbb olvasmányok közé a mai sikerkönyvek tartoznak. A megyei könyvtár nem cseréli, hanem évenként szaporítja a könyvek számát. Várhatóan a közeljövőben ismét bővül a könyvtár állománya, de nemcsak könyvvel, hanem folyóirattal is gazdagodik. Újak vásárlására természetesen nincs lehetőség.- Hogyan is lettem én a könyvtáros? - kérdezett vissza Mária néni, majd belefogott a történetbe.- Egészségügyi dolgozó voltam, 1989 óta vagyok nyugdíjas. A templomban hitoktatást hirdettek, s arra gondoltam, megpróbálom. Egy műtét előtt álltam, így nem tudtam vállalni a feladatot. Hidasi János bácsi volt a plébános, de időközben elkerült innét, így a műtét után a belvárosba jelentkeztem hitoktatónak. A pécsi teológiára is beiratkoztam, de a sors közbeszólt. Vizsgázni nem mentem el, mert közbejött a férjem halála. A hitoktatást nem adtam föl, mert azóta is csinálom. S közben ez a ház is elkészült. A lányommal sokat segítettünk a takarításnál, a rendezkedésnél. És úgy alakult, hogy engem kértek föl könyvtárosnak, s elvállaltam. Nagyon szeretek olvasni, még kötés közben is olvasok. Most kevés időm van e szórakozásnak hódolni, mert nap mint nap készülök a hitoktatásra.- p. téri „Itt a versnek kell beszélnie önmagáért” Dr. Szíjártó István író, tanár írta Sípos Gyuláról: Versei, esz- széi, regénye és szociográfiája érzelmileg fogékony erkölcsileg felelős, egyszóval teljesebb értékű, a szó nemes értelmében vett humanizmust hirdetnek. Pályája egyetlen ívű írói teljesítmény. Alom, hogy „teremtsünk különbet önmagunknál, teremtsünk angyalt” - valamennyiünk álma. A mindig újrakezdők, az éjszaka is más gondjain virrasztók álma. Ez teszi Sipos Gyula életművét és személyes példáját máig érvényessé. Ezt az örökséget lelkűnkben kell melengetnünk. A Dombóvár melletti Tüskepusztán született 1921. február 18-án Sipos Gyula költő, író, újságíró. Kaposváron járt iskolába, 1939-ben érettségizett. Ugyanekkor jelent meg első verseskötete, a Berzsenyi Társaság kiadásában, „Lámpák a ködben” címmel. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. A Győrffy-Kollégium tagja (1940-41), majd igazgatója (1944.). 1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője volt. 1945-től a Nemzeti Parasztpárt Intéző Bizottságának, 1946 márciusától Politikai Bizottságának tagja. A háború előtt a Kis Újságnál és a Szabad Szónál riporter. A koalíciós években a Szabad Szó, majd a Március Tizenötödike című lapok szerkesztője. A háború után a földreform végrehajtásában tevékenykedett. 1949-től a Szabad Föld, 1953-tól az Új Hang, 1955-től 75 éve született a költő, Sípos Gyula az Irodalmi Újság belső munkatársa. 1957. végétől a Falusi Vasárnap, Képes Újság, 1972től pedig ismét a Szabad Föld országjáró riportere volt. Vallomásában a következőket olvashatjuk: „Harminc éve járom az országot. Mindenütt vannak ismerőseim, mindig van hova hazamennem. De végül is az élet - akármennyire örömmel, bánattal, győzelmekkel és kudarcokkal, csö- mörös napokkal és üdvözlésekkel teljes is -, az élet elmúlik. Itt a versnek kell beszélnie önmagáért.” Költői, írói munkásságáért 1954-ben és 1971-ben József Attila-díjjal tüntették ki. „Szóljatok bátran” (1954) című verseskötetében a paraszti élet történelmi változásait mutatta be. A népköltészet és a Petőfi-hagyomány követője. A népből való értelmiség törekvéseit és közérzetét akarta kifejezni. Költészetének sok önéletrajzi motívuma van. Többre becsülte a tapasztalatot és a valóságot, mint az elvonatkoztatást. Válogatott verseit tartalmazó kötetei 1967-ben „Erdőtűz”, 1975-ben „Szomjúság” címmel jelentek meg. Mint elbeszélő „A nagy éjszaka” (1963) című kisregénykísérlet utál) „A senki földjén” (1970) című regényével aratott sikert: díjat kapott a Szépirodalmi Könyvkiadó regénypályázatán. A „Pusztaiak” című szociográfiai riportok (1977) megjelenését már nem érhette meg, 1976. augusztus 30-án halt meg. Sírja a Farkasréti temetőben található. Sipos Gyula születésének 75. évfordulóján megemlékezést tartanak február 19-én 11 órakor Dombóváron. Emléktáblát helyeznek el a tüskei városrészben, illetve a városi könyvtárban emlékkiállítás gazdagítja majd a dombóvári programot. Úgyancsak megemlékezésre készül Kaposváron is. Olt szintén emléktáblát avatnak a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Itt érettségizett Sipos Gyula. Mindkét helyszínen dr. Szíjártó István tanár, író emlékezik a költőről, akinek életéről, munkásságáról a „Kortársaink” sorozatban írt könyvet. Bodó Imre, a Városszépítő Egyesület tagja Igehely: „Nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen ” János ev. 5:40 Isten csodálatos ajándéka az Ige, a Szentírás! Két könyvet írt az Úr magáról, az egyik óriási mű amely mindent magába foglal: ez a teremtett világ. A másik egy kicsike könyv, de mindent magába ölel és ez a Biblia. Mind a kettőt szemünk előtt forgatja az Úr, de mi sokszor ki akarjuk venni a kezéből, magunk akarunk eligazodni benne és ez nem megy. Összeroppanunk súlya alatt, csődöt mondunk életünkben és környezetünkben. Megbetegszik a lélek és láthatóvá lesz a testen is. Korunk népbetegségének forrása ez! Szabad vagyok azt teszek amit akartok! Biztos GYÓGYULÁS az, ha Őhozzá meJó hír gyünk, aki teremtette, aki vérével írta ezeket a könyveket és általa HÍV magához. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”. Mt. 11:28. Jézus HÍV, de mi nem akarunk hozzá menni, inkább pót krisztusokhoz futkározunk, utcasarkokon nagy szavakat kiáltok előtt áldozzuk maradékjavaink nagy részét. Amikor mi is úgy állunk a tömegben mint a bibliában szereplő asszony - aki 12 éven át sokat szenvedett és minden vagyonát „orvosokra” költötte, de senki sem tudta meggyógyítani, akkor végre oda ment HOZZÁ! Titokban mi is könnyek között megbénult hitkezünkkel megérintjük a ruhája szegélyét - itt vagyok Uram, légy irgalmas nékem bűnösnek. AKKOR rádöbbenünk, milyen súlyos árat kellett fizetnünk azért, mert a magunk feje után mentünk s életünk irányítását kivettük az Ő kezéből, vagy talán sosem tettük az Ő kezébe. Jó hír ma még hangzik, meg ne keményítsd a szívedet. Tedd az Igét a magadévá, formálj belőle imádságot: Uram, Akarok hozzád jönni, hogy életem legyen! Ámen. KORLÁT! Nehéz úton is isteni korlát csodás rend: „Nem hagy feljebb kísérteni...” meg hát - alább sem. Füle Lajos Gyurkó József metodista lelkész Istentiszteletek Szekszárdon Római Katolikus Szentmisék: Állandó: Szombat: 17.00: Újváros. 18.00 Belváros. Vasárnap: 7.30: Újváros. 9.00: Belváros. 10.00: Újváros. 11.00: Belváros. 18.00: Belváros. Református Istentiszteletek: Állandó: Vasárnap: 10.00: Kálvin tér (gyermekistentisztelet). 10.00: Kálvin tér. 18.00: Kálvin tér. Evangélilkus istentiszteletek: Állandó: Vasárnap 10.00: Luther tér. Metodista istentiszteletek: Állandó: Vasárnap 10.00: Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). 17.30: istentisztelet. Szerda: 17.30: Bibliatanulmány. Baptista Istentiszteletek: Állandó: Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 10.00. Szerda: 17.30. Kilencvenedik születésnap Szálkán Vera néni és a Zsaru Szálka község legidősebb emberei közül február 12-én köszöntötték Bíró Béláné Du- laji Veronika nénit. A hevesi Erdőkövesdről idetelepült család annakidején a jobb megélhetés reményében kelt útra. Ennek fél évszázada már. Vera néni manapság azt tartja legnagyobb bajának, hogy hiába látja a hozzá forduló tekinteteket, nehezen hallja még a hangosabb szavakat is. Három gyermeket hozott a világra két házasságban. Mindkét férjét eltemette. Most a 90. születésnapjának ünneplésére gyűlt egybe a család. Öt unoka, 9 dédunoka jókívánságai vették körül. Az önkormányzat nevében Nagy Ferenc polgármester kívánt még további egészségben eltöltött éveket Bíró Bé- lánénak, ő ugyancsak Erdőkövesdről került ebbe a Tolna megyei kisközségbe.- A fél évszázaddal ezelőtti közös emlékeiket idézték pár percben, aztán a legfrissebb napi eseményekről esett szó. Vera néni idejének nagy részét olvasással tölti. Leginkább a Szabad Földet, és a Tolnai Népújságot lapozza. Kedvence még a Zsaru Magazin. Ugyanis Vera néni bevallotta, hogy a tévében legszívesebben a krimiket szereti nézni, ahol a rosszakat megbüntetik. Azt kívánja mindenkinek, hogy a jó nyerje el méltó jutalmát. Decsi Kiss János
