Tolnai Népújság, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-11 / 265. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. november 11., szombat Találkozás Lábady Tamás alkotmánybírával Emberi méltóság, személyi szám Dr. Lábady Tamás alkot­mánybíró szerdán tartott elő­adást Szekszárdon. Ott ne­vezte avantgarde-nak, vagyis merész újításokkal tudatosan úttörő szerepet vállalónak, többek között a személyi számról szóló határozatukat, amelyet az emberi méltóság­hoz való jogból eredeztetnek. Utóbbiról azt mondta, hogy minden személyiségi jog anyajoga, lényegi és elidege­níthetetlen. Alapjog, amely­ből mint forrásból, mind az Alkotmánybíróság, mind pe­dig a rendes bíróság mindig meríthet. A téma a betegbiztosítási igazolványok kapcsán napi aktualitás is. Az alkotmány- bíró véleményét, hozzájáru­lásával, az előadásból idéz­zük:- A híres, vagy hírhedté vált határozattal kapcsolatosan a társadalom, de még a jogászok sem értik igazán meg, hogy mi a problémája a Alkotmánybíró­ságnak a személyi számmal. A média közvetítése e tárgyban egészen hamis. Hadd idézzem Kosztolányit, s az ő nyomán József Attilát, akik költői érzékenységgel, a maguk szenzibilitásával ötven, hetven évvel ezelőtt ráéreztek arra, hogy milyen veszélyes a polgárra nézve, ha titokzatos bürokráciák szimulálják és lé­legeztetik az egész társadalmat. Kosztolányi ázt mondja: „Beírtak engem mindenféle Könyvbe,/ és minden módon számon tartanak./ Porzó-szagú, sötét hivatalokban/ énrólam is szól egy agg-szürke lap./ Ó, fogcsikorgatás. Ó megalázás,/ hogy rab vagyok és nem va­gyok szabad./.../ Jobb volna élni messze sivatagban,/ vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt./ mivel beírtak mindenféle Könyvbe/ és minden módon számon tartanak.” E gondolatot folytatja József Attila verse, a Levegőt!, mely­ben a költő felkiált: „Számon tarthatják, mit telefonoztam/ s mikor miért, kinek./ Aktákba ir­Dr. Lábady Tamás Fotó:C,K ják, miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg./Nem sejthetem, mikor lesz elég ok/ előkotorni azt a kartotékot,/ mely jogom sérti meg.” Erről szól a szemé­lyi számos határozat, csak azon a bizonyos elvont, héber, ógö­rög, vagy latinból eredeztetett nyelven, amelyet a politika nem tud felfogni. Óriási veszélyt je­lent, ha az állam mindent tud a polgárairól, ő meg nem tudja, hogy milyen pozícióból tár­gyalhat vele. Micsoda megaláz­tatás! Hétköznapibb megközelítés­ben, a személyi számból kiala­kítható egy bizonyos személyi­ségprofil, amely egyetlen kód­ban tartalmazza a születési ada­taimat, a bankbetétemet, a be­tegségeim, a gyerekeim, a há­zasságaim számát, és még foly­tathatnám, de nem tükrözi meg­felelően, hogy ki is az a Lábady Tamás. Az élet és emberi méltóság témaköréhez tartozik a halál- büntetésről szóló határozat, amely megemlíti, de nem tár­gyalja az euthanasaia kérdését, ami egy legfelső bírósági ítélet kapcsán ismét bekerült a köztu­datba. — Annyiban nem áll mó­domban válaszolni a kérdésre, hogy az euthanasiával kapcso­latban több indítvány is van előttünk, de az Alkotmánybíró­ság érdemben még nem foglal­kozott vele. Annyit azonban mondhatok, ami az abortusz­határozatban többször is elő­fordul, hogy az ember méltó­sága és élete egységet képez, ez határozza meg az ember státu­sát, amelyből a jog nem vehet vissza semmit Ebből sokan azt a következ­tetést vonták le, hogy az Al­kotmánybíróság már megfo­galmazta azt az álláspontját, hogy nem vehető el az emberi élet, a kegyes halálba segítés címén sem.- És a méltóság elvehető?- Nem, mert az csak a halál­lal szűnik meg. A méltóság és az élet, a test és a lélek az Al­kotmánybíróság monista em­ber-képében egységet alkot. Nem lehet valakitől a méltósá­gát úgy elvenni, hogy az életé­től nem fosztjuk meg. A bitó alatt álló embernek is megvan a maga méltósága, lelkiismereté­vel számot adhat, dönthet még magában jó és rossz, igazság és igazságtalanság kérdésében. Ki merné állítani, hogy az aradi ti­zenhárom tábornok halála pil­lanatáig nem tartotta meg a méltóságát?- Egy kómában lévő ember nem fosztatik meg eleve méltó­ságától?- Nem, mert a fogalomnak van egy olyan aspektusa is, amely az emberi nemhez tarto­zást fejezi ki, mindaddig, amíg valaki él, az emberi nemhez tar­tozik. Ha a vegetatív embert jogi lehetőséggel likvidálni le­hetne az élők sorából, akkor ezt meg lehetne tenni a nyitott ge­rincű csecsemővel is, akkor visszajutunk az ókori Spártába, ahol a beteg gyerekeket a Tai- getosz sziklájáról ledobták. Ez apartheid gondolkodás. Más kérdés, hogy mennyire mester­ségesen tartjuk életben, és mi­lyen technikai felszereléssel, mert emberileg nekem is az az álláspontom, hogy aki menthe­tetlen, azt hagyni kell békésen meghalni, de nem hozzásegí­teni az úgynevezett kegyes ha­lálhoz. Ihárosi Ibolya Mit kínál az „Ady Endre’? A szekszárdi „Ady Endre” Középiskola, Szakképző Is­kola és Kollégium név alatt a régi „505-ös”, a megye legna­gyobb középfokú oktatási in­tézményévé vált. Az elmúlt években nemcsak névváltozás történt, átalakult az iskola belső szerkezete is. Tíz éve indult az első szakkö­zépiskolai osztály (autószerelő szakon), hét éve kezdődött a magasépítő technikusok kép­zése. Öt éve már négy elsős osztály kezdte meg működé­sét, új szakma lett a mechatro­nika és a gépészet. Három éve kapcsolódott be az intézmény a világbanki fejlesztési prog­ramban, s ugyanekkor indul­tak először a hatosztályos gimnáziumi osztályok is. Ez­zel párhuzamosan továbbra is megmaradt a szakmunkások képzése, az egyre nehezedő körülmények ellenére. A mostani, 1995/96-os tan­évben közel 1600 diák tanul itt, helyzetüket jelentősen könnyíti, hogy az iskola min­den rászorulónak tud kollégi­umi helyet biztosítani. A tanulmányi munka mel­lett jelentős kulturális tevé­kenység folyik az intézmény­ben, „Cipőfűző” diákszínpad­juk magyar és angol nyelvű előadásáival arat sikereket. A tanulók közel húsz sportágban készülnek fel diákolimpiái és szakszövetségi versenyekre. Eredményeiket nemzetközi ta­lálkozókon és országos baj­noki viadalokon elért sikerek fémjelzik. Az intézmény az 1996/97- es tanévre a következő „vá­lasztékot” nyújtja a jelentke­zőknek: Hat osztályos gimnázium: az általános iskola hatodik osztá­lyába járók jelentkezhetnek ide. A tapasztalatok szerint ez az életkor megfelel az iskola- váltásra, nem okoz törést a gyermek fejlődésében. Az első 4 évben a gimnazistáik heti 5 órában tanulnak idegen nyel­vet, intenzíven foglalkoznak számítástechnikával, s 16 éve­sen dönthetnek arról, hogy gimnáziumi ágon, vagy a vi­lágbanki (szakmai képzést is adó) osztályok egyikében szerzik meg az érettségit. Elektrotechnikai - elektro­nikai szakmacsoport: kor­szerű általános műveltségre alapozott, elektronikai szak­mai alapismeret biztosítása a cél. Világbanki képzés kereté­ben heti 4 órában oktatnak idegen nyelvet, lehetőség van középfokú nyelvvizsgára. Négy évig tanulnak számítás- technikát, magas szinten, má­sodik év végén számítógépke­zelői szakvizsgát tehetnek a diákok. Érettségi vizsga után lehetőségük van az ide jelent­kezőknek bármely egyetemen vagy főiskolán tovább tanulni, illetve technikus minősítést szerezni. Az elektronikai szakcsoportban későbbi szak­irányú tanulmányokra készítik fel a diákokat. Érettségi után pedig lehetőségük van szak­irányú specializálódásra. Közlekedési szakmacsoport: a képzés célja a kor igényei­nek megfelelő általános mű­veltséggel rendelkező fiatalok képzése, akik a közlekedés te­rületén középvezetői szakem­berként megállják a helyüket. Négy éves a képzés, szakmai orientáció, idegen nyelv és in­formatika a kiemelkedő pon­tok. Érettségi után a tanuló je­lentkezhet felsőfokú oktatási intézménybe, illetve megsze­rezheti az autószerelő, autóvil­lamossági szerelő szakmát vagy a gépjárműtechnikusi végzettséget. Gépész szakmacsoport: vi­lágbanki képzés, melynek so­rán magasfokú számítógépes és számítástechnikai ismere­teket szereznek a diákok, meg­ismerkednek a mechanikai műszerészet és a forgácsolás alapelemivel, valamint azok­kal a modem technikákkal, amelyek mindenütt előfordul­nak, ahol gépek dolgoznak. Emellett országosan elismert szakképesítéseket szerezhet­nek, például számítógépkeze­lőit, vámkezelőit, PLC prog­ramozóit, stb. Érettségi után a továbbtanulás, illetve ötféle technikusi végzettség meg­szerzésére van lehetőségük. Építészeti szakmacsoport: az első négy évben az építőipari szakmák széles skálájába nyernek betekintést az ide je­lentkezők, s olyan új képzési formára, szemléletre tesznek szeri, hogy képesek legyenek rugalmasan reagálni a munka­erőpiaci változásokra is. Emel­lett informatikai és számító- gépes ismereteket, az építőipar általános szerkezeteit ismerik meg. Speciális képesítéseket szerezhetnek, majd a 4. év után technikus szinten a kö­vetkező szakok nyújtanak vá­lasztási lehetőséget: kivitele­zés, beruházás és önkormány­zati szakigazgatás. Igény ese­tén szakmunkásképzést is biz­tosítanak számukra. Szakmunkásképzés: három éves, váltóhetes formában tör­ténik. Egyik héten elméleti, a másik héten gyakorlati oktatás folyik. (A végzett szakmunká­sok sikeres felvételi vizsga alapján 2 év alatt nappali ta­gozaton szerezhetnek érettségi bizonyítványt az iskolában.) Az alábbi szakmák oktatása lehetséges az intézményben 8 általános után: könnyűszerke­zet-lakatos, autószerelő, ka- rosszérialaktos, központifűtés- szerelő, gázvezetékszerelő, épületvillamossági-szerelő, villamoshálózat-szerelő, épü­letasztalos, ács-állványozó, kőműves, szobafestő, nőiruha- készítő, bőrdíszműves, fod­rász, vasbeton szerelő, me­chanikai műszerész, bádogos, esztergályos, szerszámkészítő és könyvkötő. Érettségi után szerezhető szakmák: RTV szerelő, autószerelő, autóvil­lamossági szerelő, karosszéri­alakatos, háztartási, gépsze­relő, nőiruha-készítő, fodrász, kozmetikus, fogműves, épü­letasztalos, mechanikai mű­szerész. venter A kubai nagykövet hazájáról és Magyarországról Megvalósítható utópia mosolyogva és teljes odaadással Szekszárdon járt a héten a kubai nagykövet, Carlos Trejo Sosa. A városházán tett látogatása során, élve az in­terjúkészítés lehetőségével, arra kértük a nagykövetet, mondjon Kubáról és Ma­gyarországról három-három olyan dolgot, ami számára a legkedvesebb. — A hazám, Kuba, nekem nagyon tetszik. Nem azért, mert szélsőségesen naciona­lista lennék, hanem mert való­ban gyönyörű, trópusi ország, meleg tengervízzel körülvéve, hideg telek és környezet- szennyezés nélkül. Ez a ter­mészet az, ami nagyon tetszik. A másik, ami ugyancsak kedves nekem, azok a kubai emberek, akik nagyon ven- dégszeretőek és igen erős bennük a szolidaritás érzése. Olyan nép a kubai, amelyik nagyon nagyra értékeli az igaz barátságot. Minden volt és meglévő nehézség ellenére a kubaiak olyan emberek, akik képesek még a rossz dolgok­nak is a jó oldalát nézni, moso­lyogni akkor is, amikor baj van. De ami legjobban tetszik nekem, az az a megvalósítható utópia, amit otthon teszünk, hogy tiszta szívvel és lélekkel Carlos Trejo Sosa fotó: gk olyan dolognak szenteljük magunkat, amiről tudjuk, hogy végrehajtható. Tesszük ezt szeretettel, lemondással, odaadással és a jövőbe vetett teljes bizalommal. — Ami Magyarországot il­leti, kis ország, de nagyon szép. Rendezett, tiszta, szép városaik vannak, melyeknek építészeti emlékeire vigyáz­nak, még akkor is, ha az Önök országának is megvannak a maga nehézségei. A másik dolog, ami tetszik nekem, azok az emberek. Amit a kubai népről mondtam, az bizonyos mértékig vonat­kozik a magyarokra is. Tet­szenek az itteni emberek, attól a naptól kezdve, hogy átadtam Göncz Árpád köztársasági el­nöknek a megbízó levelemet. Az elnök úr akkor azt mondta nekem, nagykövet úr, Ma­gyarországon sok szeretet fog tapasztalni Kuba iránt, észlelni fogja, hogy olyan baráti kap­csolatok fűzik a két népet egymáshoz, melyek semmi­lyen körülmények között nem szűnik meg létezni. Javaslat­ként még hozzáfűzte, hogy él­jek ezzel és használjam ki. A harmadik dolog, ami tet­szik nekem itt, az a magyar nép kultúrája, hogy törődnek a nép műveltségével. És végül engedje meg, hogy annyit hozzá fűzzek az előzőekhez, hogy szívből kívánom, lábal­janak ki azokból a nehézsé­gekből, amelyekkel meg kell küzdeniük és legyenek képe­sek arra, hogy saját útjukon, saját maguk valósítsák meg mindazt, amit maguk elé célul tűztek ki és amit mi Kubából nagyon nagy tisztelettel köve­tünk. F. K. É. Tanulmányúton Münchenben A német kormány támogatásával a magyar kamarákat segítő projectet hozott létre ez év nyarán a München - Felső-Bajoror- szág Kereskedelmi és Iparkamara. A project keretében járt tanulmányúton a müncheni kamaránál Takácsné Tóth Márta, a Tolna .Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelem­fejlesztési vezetője. Az öt nap során szerzett tapasztalatokról beszélgettünk. — Mi volt az út célja? — A német és magyar ke­reskedelmi és iparkamarák kö­zötti együttműködési program keretében szervezett tanul­mányúton elsősorban a külke­reskedelem területével foglal­koztunk, de általános ismerete­ket is nyújtott Németország egyik legnagyobb kamarájának tevékenységéről. — Hány tagja van a mün­cheni kamarának? — Németország 84 keres­kedelmi és iparkamarája közül a Bajor Szövetségi Államban tíz található, melyek közül a legnagyobb a München - Felső-Bajorországi Kereske­delmi és Iparkamara. A mün­cheni kamarához 220 ezer cég tartozik, a kötelező tagdíjból származó bevételük 74 millió DM. Ezen felül 20 ezer ECU támogatást kapnak Brüsszelből, az EIC működtetéséhez. A ka­marának tíz osztálya van, ahol 384 munkatárs dolgozik. A szervezethez tartozik még két továbbképző központ is, ahol a cégeknek előre meghirdetett témakörben és áron szeminári­umokat tartanak. — Milyen nagyságrendű cé­gek lehetnek a tagjai a mün­cheni kamarának? — Elsősorban a kis és köze­pes vállalatok. A kamarai tago­kat három kategóriába sorolják az éves árbevétel, illetve a fog­lalkoztatottak száma szerint. — Kötelező-e Németország­ban a kamarai tagság? — Kötelező, a tagdíj az iparűzési adó 4,4 százaléka, de minimum 115 márka. — Mi tetszett Önnek legjob­ban az ottani rendszerben? — Bajorországban a kül­gazdasági támogatási progra­mok elsősorban a kis és köze­pes cégeket célozzák meg, mi­vel itt jelentkezik leginkább a személyi-, információ és tőke­hiány a külföldi piacokra való jutáshoz. 1994. júliusában indí­tottak egy három éves progra­mot, amelyik a „nehéz”, har­madik országokban, köztük a közép-keleteurópai reform or­szágokban segíti elő a német közép kategóriás vállalatok megjelenését, értékesítési háló­zatuk kiépítését. A programban résztvevő bajor cég nagysága nem haladhatja meg a 250 fog­lalkoztatottat, forgalma pedig a 40 millió márkát. Takácsné Tóth Márta fotó:BJ — Melyek azok a tapasztala­tok, amelyeket adaptálni lehet nálunk? — A müncheni kamara húsz éve kiépített, nagyon jó adatbá­zissal rendelkezik, melynek bir­tokában sokkal szélesebb szol­gáltatásokat tudnak nyújtani tagjaiknak, mint mi. Ezt min­denképpen érdemes nálunk is megvalósítani, mert csak így van lehetőség megfelelő koope­rációra. A baj csak az, hogy ná­lunk még a tagjaink nem érzik igazán ennek a jelentőségét, az általunk kiküldött adatlapokat nem küldik vissza, pedig csak a tőlük kapott információk alap­ján tudjuk őket másik partnerrel összehozni vagy külpiacra segí­teni. Münchenben működik egy európai információs iroda, Bu­dapesten is létrehoztak már egyet, ilyet szeretnénk mi is itt, Tolna megyében kialakítani. F. Kováts Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom