Tolnai Népújság, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-11 / 265. szám

1995. november 11., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Busbach Péter tevékenysége Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy akire korunk nem emlékezik, az már nem is iga­zán jelentős egyéniség; csak­hogy elfeledjük történetírá­sunk hellyel-közzel még ma is meglévő gyermekbetegsé­gét: mindig hősöket keresett például, nem csendes és szor­gos munkálkodókat... Busbach Péter az utóbbiak közé tartozott, ősei a Rajna vidékéről vándoroltak Gyönkre, ahol önállásukat, evangélikus vallásukat egy­aránt megőrizték. A reform­kor helyi hatása főleg a gim­názium tevékenységében mérhető, de 1848 egy táborba szólít magyart és németet egyaránt. Busbach Péter, aki 1827- ben született, a helyi algimná­zium után Nagykőrösön érett­ségizik, majd Pest-Budán végzi a jogot, Pécsett joggya­korlatát tölti. A nagy év júni­usában itt jelentkezik önkén­tesnek, októberben őrmester, a bácskai harcokban kitünteti magát, egy év alatt a száza­dosságig lép előre a ranglét­rán, így esik fogságba. Hama­rosan ismét a fővárosban ta­láljuk, ahol akaratlanul is gyűjti az anyagot 1897-1898- ban, majd 1906-ban is megje­lent két kötetes fő művéhez, az Egy viharos emberöltőhöz. Ennek érdekességére és érté­kére jellemző, hogy az Aka­démia tíz kötetes Magyaror­szág története is idézi belőle az 1850-es évekre jellemző sorokat: „A fiatal főúri höl­gyek nyilvános bálokban, tánc alatt nem nyújtották kez- tyűs kezüket a szintén keztyűs polgár hölgyeknek vagy fiatal embereknek, hanem a par­fümtől büdös zsebbelieket (zsebkendőjüket)...” Nem csoda ezután, ha a szerző visszatekintve legnehezebb­nek a társadalmi előítéletek legyőzését látja, s úgy véli, aki beleszületik, nem is tud­hatja, nem is érezheti, meny­nyit kellett küzdeniük a hozzá hasonló parasztpolgár család­ból származó értelmiségiek­nek, amíg eredményt érhettek el. E téren kétségkívül sike­resnek és népszerűnek mond­hatta magát: munkálkodik Pest, Buda és Óbuda egyesí­tésén, 1869-ben egyik alapí­tója a Budapesti Korcsolyázó egyletnek, amely évtizedekig elnökének választja. Mielőtt ez utóbbit csupán kedvtelésnek éreznénk, nem árt tudnunk, hogy 1898-ban ez az egyesület évi százezer forint bevételével az országos lovaregylet után a leggazda­gabb akkor honunkban, a Vá­rosligetbe jégcsamokot építtet. Ehhez vezet a kontinens első kéregvasútja, amelyet Busbach azért szor­galmazott szeretett Terézvá­rosának, mivel a Közmunka- tanács azt nyilatkozta: „a sé- takocsizás céljára fenntartott Andrássy úton vasút építése egyáltalán nem engedhető meg”. A VI. kerületet előbb az önkormányzatban, majd a- parlamentben képviselte 1881-től 1892-ig. Mikszáth 1885-ben azt írta: „A követ­kező szónokok beszéde, ki­vált a Busbaché, különösen alkalmas arra, hogy az ember semmit el ne mulasztva, egy szónoklatra elkészülhessen”. Másutt szintén gyatra orátori képességeiről élcelődik. Mi­előtt.azonban a nevezetes pa­lóccal együtt mosolyognánk, érdemes megnéznünk a Mik­száth kritikai kiadásból, miről is beszélt: „ ... az agrárvál­ság forrását a nemzetközi piac egyre hathatósabb konkurren- ciájában jelölte meg. Ellensú­lyozására azt javasolta, hogy az ipar fejlesztését össz­hangba kell hozni a mezőgaz­daság termelésével”. Lám- csak, olyan meglátás, amiért azóta is egyfolytában küzde- nünk kellene! Más azonban a kortárs és más az utókor ítélete. Persze Busbach legendásan kor­mánypárti, korabeli szóval élve mameluk volt. Az anek­dota szerint, amikor ezt han­goztatta, egyszer azzal akar­ták megijeszteni, hogy a kor­mány megbukott. - Jó, jó - válaszolta a honatya -, dehát valamilyen kormány csak lesz, azt majd újra lehet tá­mogatni . .. Megyénkben 1892-1897 között a kölesdi választókerü­letben szerzett mandátumot a cvikkeres, halk szavú politi­kus, majd nevével bőven éke­lődve (Krúdy szerint az or­szág legrondább embere) Pic- ler Győző 'lőtte ki a búsba- kof. Csöndes visszavonult- ságban halt meg Budapesten 1905 novemberében. Nagy kár, hogy művét a mai kor nem ismeri, pedig Gyönk és nemzedéke történetére pótol­hatatlan dokumentum. Dr. Töttó's Gábor A La Mancha lovagja Pécsett Jelenet a darabból: Stenczer Béla, Andorai Péter, Füsti Molnár Éva Nagy sikerrel játssza a Pécsi Nemzeti Színház Dale Was- serman, Mitch Liegh, Joe Da- rion La Mancha lovagja című musicaljét Szegvári Menyhért rendezésében. Egy húsz év előtti drezdai műsorfüzet tanúsága szerint a darab - mint annyi más - vélet­lenül született meg, tulajdon­képpen egy önbeteljesítő fo­lyamat eredménye. Dale Was­sermann, a darab írója, a New York-i bemutató díszletterve­zője és producere 1959-ben Madridba látogatott. Ott kinyi­tott egy újságot, és mit látott benne? „Természetesen” azt, hogy azért érkezett Spanyolor­szágba, hogy anyagot gyűjtsön a Don Quijote dramatizálásá- hoz. A szerzőt ez a hírlapi ka­csa annál is inkább szórakoz­tatta, mert akkor még, noha is­merte, de nem olvasta a Bús­képű lovag történetét. Spanyol­honban pótolta a hiányosságát, és úgy tette le a könyvet, hogy „az emberi bölcsesség és bol­dogság emlékművét nem lehet, nem is szabad dramatizálni”. Érdeklődését azonban felkel­tette maga a szerző: Miguel de Cervantes, akinek élete kataszt­rófák sorozata volt. Az 1965-ös bemutató után 2348-szor játszották a Wa­shington Square egyik színhá­zának díszlet nélküli színpadán. A verseket Joe Darion írta, aki­nek dalszövegei olyan népsze­rűek, hogy eddig tízmillió pél­dány fogyott lemezeiből. A musical zeneszerzője Mitch Le­igh, akinek ez a darab volt az első sikere a Brodway-n. A jó „alapanyag” bizonyítéka, hogy belőle film is készült, bi­zonyára sokan emlékeznek rá: Peter O’Toole, Sophia Loren és James Coco főszereplésével, Artur Hiller rendezésében. A pécsi előadás ki van ta­lálva. Az inkvizíció börtönébe került Cervantes - Andorai Pé­ter - felett a fogva tartottak is igazságot ülnek. Elkobozzák minden tulajdonát. Előkerül a Don Quijote szövegkönyve, CervantejS azonban nem adja. Ekkor a rabtársak „átmennek színészbe” és eljátsszák a mű­vet. De hogy ne feledkezzünk meg nagyon a valóságról, a magasból leengedett lépcsőn időnként vissza-visszajönnek az inkvizítorok és a végén ma­gukkal viszik a szerzőt. Dulcinea - Füsti Molnár Éva -, a lovag szíve hölgye - valódi nevén Aldonza - azzal keresi kenyerét, hogy testét áruba bo­csátja. Nem értik, hogy lehet, hogy Don Quijote nőül akarja venni, boldoggá akarja tenni. Maga Aldonza is fél ettől a ra­jongástól, egyenesen úgy gon­dolja, hogy csúfot űznek belőle. A tragédia, hogy amikor a két ember egymásra talál, a Bús­képű lovag meghal. Stenczer Béla kiváló Sancho Pansa-t alakít, Krum Ádám remek fo­gadós. Menczel Róbert díszletei kö­zött Velich Rita jelmezeiben a színpadon megtörténik a csoda: a néző megkérdezheti magától, ad-e esélyt a ledérnek a szere­lemre, a boldogságra, s vajon tolerálja-e, ha valaki másképp látja a világot, mint ő? (A darabot ebben a hónapban 22-én és 26-án játsszák a Pécsi Nemzeti Színházban.) Hangyái János Holló és társa a könyvpiacon Kellemes női hang hívott fel a minap, és megkérdezte: küld- het-e könyveket? Hát persze! - mondtam, könyv mindén mennyiségben jöhet. Nálam például „olvasási korszakok” vannak, legfőképpen Németh László és Déry Tibor váltogat­ják egymást. Szóval, egyszercsak megér­kezett a könyvcsomag, s ezzel az új korszak is. A praktikus, mindennapokban használható könyvek időszaka, s ehhez a Kaposváron működő Holló és Társa Könyvkiadó kiadványai segítenek. Az első kiadványuk a Gyakorlati jóga, amely vilá­gosan elmagyarázza a jóga mű­vészetét, elérhetővé téve min­denki számára. A boksz arany­könyve azoknak nyújt eligazí­tást, akik ennek a sportnak a szerelmesei. Vendégeket váróknak aján­lott a Koktélok és puncsok, a világ földrajzáról szól a Föld nevű bolygó, az Élő világ pedig főként a gyerekeknek segít el­igazodni a körülöttünk lévő tit­kokban. Hamarosan megjelenik a lo­vakról szóló könyv, s az, amely az óceán titkait faggatja. A me­sekönyv, a Táltos Jankó, a Grimm mesék a gyerekek pol­cáról nem hiányozhat. Nem­csak tartalmukban érdekesek ezek a könyvek, hanem a kül­lemük is igényes: szebbnél- szebb képek találhatók bennük. Közeleg a karácsony, amikor az ajándékok között a könyveknek is ott a helye. Ajánljuk ezeket az elérhető árú könyveket a fi­gyelmükbe.-dvm­Köwvkmb Török Gyula: A zöldköves gyűrű A fiatalon meghalt Török Gyula után két nagy regény maradt, A porban és A zöldköves gyűrű. Mindkét regény a magyar vidéki élet, a magyar középosztály epo­sza: szomorkás színekkel megfestve a nagy nemesi családok szétesését, a ma­gyar középosztály formáló­dását a század elején. A könyv most a Magyar Könyvklub Klasszikusok sorozatban jelent meg. Jostein Gaarder: Sofie világa Sofie Amundsen tizenöt éves norvég kislány különös kérdéseket tartalmazó leve­lekre bukkan a levélládában. Ahhoz, hogy megválaszol­hassa az önmaga és a világ létezésének titkait érintő kérdéseket, kalandos szel­lemi utazásra indul az euró­pai kultúra és filozófia tör­ténetében. A Sofie világa az utóbbi évek egyik legna­gyobb könyvsikere Nyu- gat-Európában, 14 nyelvre fordították le eddig. Gaarder a filozófia történetének be­mutatásához irodalmi for­mát talált, stílusa élvezetes, gondolatai tiszták, pontosak és érthetőek. A Magyar Könyvklub kötetét haszon­nal forgathatják, akik nem felejtettek el kérdezni és megőrizték magukban a rá- csodálkozás képességét. TÉVÉNÉZŐ írta: Hangyái János A valóság és ami kiderül belőle Nem elég, hogy igazad le­gyen, azt tudni kell bizonyí­tani is - jutott eszembe az Ár­tatlanságra ítélve című film nézése közben apám hajdani vigasztalása, ami akkor szo­kott „bekövetkezni”, ha egy iskolai affér után arról pa­naszkodtam neki, hogy valaki más miatt büntettek meg az iskolában. Az 1990-ben készült ameri­kai film könyörtelenül mutat tükröt az amerikai igazság­szolgáltatásnak, illetve a hata­lom birtokosainak arról, mi­lyen csekély az; összefüggés a valóság és az „igazságosság” között. Avagy mennyire nem az a fontos, hogy mi történt, hanem hogy ki, milyen érdek­től vezérelve mit tesz azért, hogy (ne) derüljön ki az igaz­ság. Rusthy Sabich állam­ügyészt - Harrison Ford - az­zal bízzák meg, hogy felde­rítse kolléganője - és titkos szeretője - erőszakos halálá­nak körülményeit. A nyomo­zás közben egyre nehezebb helyzetbe kerül, kiderül az in­tim kapcsolat, sőt: elveszik tőle az ügyet, mert a gyanú egyre inkább rá terelődik. A tettes keresése is óriási feszültséget teremt a filmben, de itt sokkal többről van szó. Igazi lélektani krimi, amely plasztikusan ábrázolja a társa­dalmi viszonyokat. A legizgalmasabb a filmben talán mégis inkább az, hogy a bíró - Paul Winifield - sőt még a vádlott védőügyvédje ­Raul Julia - is meg van győ­ződve arról, hogy Sabich bű­nös. Mégsem kell azonban bűnhődnie, mert felmentik a vádak alól. Miért? Természe­tesen azért, mert tudott valami terhelőt a az ügyét tárgyaló bí­róról. A képlet ilyen egyszerű. Az már a hab a tortán, hogy az ál­lamügyész valóban ártatlan. Ezért - is - jó a film, bemutat tása pedig azért időszerű, mert nem kell Amerikába utazni, hogy az igazság és annak bi­zonyítása között olykor-oly­kor szakadékot véljünk felfe­dezni. És sajnos gyakran - apám mondását kicsit módo­sítva - az egyáltalán nem fon­tos, hogy mi történt, hanem hogy mi derül ki belőle. A halottak feltámadnak. (Lukács ev. 20:27-38.) A feltámadás kérdése a világ kezdete óta foglalkoztatja az emberiséget. Mi történik a ha­lál után? Lezárul életünk a sír­ral? Van-e feltámadás és örökélet? A hívő ember a Szentírás­ban keresi a választ a problé­mára. Jézus tanúskodik róla: „Arról, hogy a halottak föltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Abrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Is­tenének nevezi. Az Isten nem a halot­také, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él. ” (Lukács 20:27-38.) Isten hűsége tehát a síron túl is tart. Aki életet ajándéko­zott nekünk, halálunk után sem hagy cserben bennünket - egykor örök életre kelt. Az eljövendő életről keve­set tudunk, mégis valljuk, hi­szén Jézus biztosított a létezé­séről. Napjainkban sok hitet­lennel és kétkedővel találko­zunk. ők úgy vélik, hogy az örök élet hite a primitív és naiv emberek képzeletvilágá­nak szüleménye, s nem egyez­tethető össze a korszerű, tu­dományos ismereteinkkel. Werner von Braun rakétatudós nyilatkozata: „Hiszek az emberi lé­lek hallhatatlanságában. És pedig nemcsak azért, meri ezt tanítja a Bib­lia. Meggyőződésemnek természettu­dományos okai is vannak. Nézze, a tu­domány felfedezte, hogy semmi sem vész el, csak átalakul. Ha tehát Isten ezt az elvet már a legkisebb és legkisebb és legparányibb részecskére is alkal­mazza a természetben, akkor talán nem fogja azt alkalmazni a teremtés koroná­jára, saját remekművére, a szellemi lé­lekkel rendelkező emberre? Azt hi­szem, hogy ezt valójában meg­teszi. ” I A hívő embereknek a leg­nagyobb bizonyosságot Jézus Krisztus feltámadása adja. „Is­ten ugyanis feltámasztotta az Urat és hatalmával minket is feltámaszt. ” (1 Kor. 6:14.) Imádkozni azt jelenti: Isten előtt elcsendesedni, minden földi dolgot elhagyni, Istenre hallgatni, hogy ő beszéljen. Jézus nevét segítségül hívni, Akié minden hatalom Mennyen és Földön - ez a Név a leghatalmasabb ima - szabadításmkra. Matis Géza káplán Jó hír

Next

/
Oldalképek
Tartalom