Tolnai Népújság, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-21 / 222. szám

2. oldal Világtükör 1995. szeptember 21., csütörtök Bonnban tárgyal szerda óta Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke. A politikus megbeszé­lést folytatott Rita Süssmuth asszonnyal, a német törvény- hozás, a Bundestag elnökével és Klaus Kinkel külügymi­niszterrel. Nagyon nyugtalanítónak nevezte a kelet-európai orszá­gok jövőjét Soros György pénzügyi szakember az II Sole 24 Ore című olasz gazdasági napilapnak adott interjújában. „Nem vesztettem el ugyan a reményt, de nagyon riasztónak tartom azokat a vezetőket, akik ideológiaként használják a na­cionalizmust, és kapcsolatokat építenek ki a felemelkedőben lévő új, nagy gazdasági érdek- csoportokkal. Ebből a keverék­ből születik a fasizmus” - mondta. Végérvényesen eldőlt, hogy a szlovákiai Mohiban épülő atomerőművet nem nyugati technikával és pénzügyi támo­gatással fejezik be, hanem orosz mérnökök segítségével - tájékoztatta a beruházásban ér­dekelt Bayemwerk AG német energiaipari vállalatot Vladimír Meciar. A szlovák kormányfő közölte, hogy a létesítmény még épülő reaktorait a Skoda cseb gépipari konszern fogja befejezni. Ismeretlen tettesek robban­tásos merényletet hajtottak végre szerdán reggel Groznij- ban Oleg Lobov, csecsenföldi elnöki megbízott, az orosz nemzetbiztonsági tanács tit­kára ellen. Lobovnak, illetve a kíséretében lévő Moszkva-ba- rát csecsen vezetés két tagjá­nak nem esett bántódása. A robbanás akkor történt, ami­kor a politikusokat szállító gépkocsikonvoj a grozniji re­pülőtérről a csecsen fővárosba tartott. Az orosz nemzetbiz­tonsági tanács feltételezése szerint egy közeli hídon he­lyezték el a pokolgépet. Izrael meghatározatlan időre lezárta a Gázai övezetet - kö­zölte Jeruzsálemben az izraeli hadsereg. Az intézkedés okáról nem adtak tájékoztatást. Az egyiptomi Tabában szerdán is­mét tárgyalóasztalhoz ült Jász- szer Arafat, a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője és Simon Peresz izra­eli külügyminiszter, hogy végre nyélbe üssék a megállapodást a palesztin önigazgatás ciszjor- dániai kiterjesztéséről. Befejezte afrikai körútját II. János Pál pápa. A Szentatya a nairobi repülőtéren tartott bú- csűztatási szertartást követően Kenya fővárosából szerdán a délelőtti órákban repült vissza Rómába. A katolikus egyház­főnek ez a mostani volt a tizen­egyedik afrikai körútja. Járőröző bosnyák kormánycsapatok, szerb halott. Bosanski Petrovac te­rületén a zágrábi fogadkozások és az amerikai intelmek ellenére szerdán is folytatódott a horvát-muzulmán előrenyomulás Boszniában. fotó: feb/reuter Elfogadták a szigorúan bizalmas tanulmányt a NATO-bővítésről Perry Budapestre érkezett A NATO bővítésének alapvető elvi feltételeit tartalmazza az a tanulmány, amelyet szerdán hagyott jóvá a szövetség nagykö­veteinek tanácsa Brüsszelben. A dokumentum - bármennyire is kíváncsiak rá a várakozó kelet-közép-európai országok - nem szól a tagfelvétel menetrendjéről. A tanulmány egyelőre szigo­rúan belső használatra készült, néhány eleme azonban kiszi­várgott. Eszerint a NATO le­endő új tagjainak nem kell szükségszerűen atomfegyvert és idegen csapatokat befogad­niuk, és nem szükséges belép­niük a szövetség integrált kato­nai struktúrájába sem. Az észak-atlanti szövetség mindenekelőtt politikai kritéri­umokat jelöl meg a belépés fel­tételéül. Ezek: parlamenti de­mokrácián alapuló berendezke­dés, az emberi és kisebbségi jo­gok tiszteletben tartása. A tagjelölt országok hadse­regétől elsősorban azt várják el Brüsszelben, hogy „kommuni­kációképesek” legyenek a szö­vetséggel. Ez nem csak techni­kai megfelelést jelent, hanem például nyelvtudást is. Oroszország közismerten el­lenzi a NATO keleti kiterjesz­tését, ezért a szövetség külön­leges együttműködést ajánlott fel Moszkvának és Kijevnek. Diplomáciai csatornákon pedig azt próbálják folyamatosan megértetni Oroszországgal, hogy a mai NATO nem azonos a hidegháború idején létrejött szervezettel. A nagykövetek által szerdán jóváhagyott tanulmányt Willy Claes NATO-főtitkár egy hét múlva ismerteti a békepartner­ségi programban részt vevő or­szágok képviselőivel. A szerdán Budapestre érke­zett William Perry amerikai védelmi miniszter tárgyalásain is szó esik a NATO bővítéséről. A politikust fogadja Göncz Ár­pád köztársasági elnök és Horn Gyula miniszterelnök. Unabomber most szóözönnel bombázta a társadalmat Terjedelmes terroristakiáltvány Különös melléklettel jelent meg a minap a Washington Post. A lap teljes nyolc oldalon át közölte egy Amerikát régóta fe­nyegető veszedelmes terrorista kiáltványát. Unabomber - így nevezték el azt a valószínűleg magányos terroristát, aki immár 17 éve küldözgeti robbanószerkeze­tes csomagjait. Elsősorban egyetemeket, oktatókat vett célba, ezt jelzi kódnevének első tagja (University). 1978 óta 23 embert sebesített meg, hármat pedig megölt. Most, várhatóan, forduló­ponthoz érkezett a történet. A lap ugyanis meghajolt akarata előtt, és közölte kiáltványát, amely meglehetősen zavaros olvasmány. „Az ipari forradalom és kö­vetkezményei az emberi fajra szerencsétlenséget hoztak - írja. Az emberek arra kénysze­rülnek, hogy eredeti természe­tüktől idegen módon viselked­jenek...” Es így tovább. A grafomán terrorista júni­usban küldte el terjedelmes irományát. Három hónapos határidőt adott: a Washington Post és a New York Times je­lentesse meg, mert ha nem, „vér fog folyni”. A két lap ta­nácsot kért a szövetségi fő­ügyésztől és az FBI főnökétől, így született az USA történe­tében példátlan döntés: a Wa­shington Post teljes terjedel­mében közreadta a kiáltványt. Mielőtt elintéznénk Una- bombert azzal, hogy komplett őrült, érdemes megállni egy pillanatra. A titokzatos rob­ban tgatót 17 éve egyfolytában üldözi az FBI. Egyre többen nyomoznak utána, ma már legalább 80 ügynök keresi. Ám ő gyakorlatilag láthatat­lan. Pedig sok mindent tudnak róla: negyvenes éveit tapossa, fehér bőrű, s feltehetően Chi­cagóban végezte iskoláit. Ha Unabomber betartja szavát, és kiáltványának meg­jelentetése után valóban fel­hagy az öldökléssel, talán so­hasem tudjuk meg, ki ő. Ferenczy Europress Valaki elment Szalma Gábomé emlékére Ajtó csukódott, valaki elment. Észrevétlenül... A hír igaz. Közzé tette az új­ság és így mindenki, aki is­merte, tisztelte és szerette Szalma Gábomé őcsényi pol­gármestert, megtudhatta, hogy elhunyt. A gyászkeretes hír olvastán megszólaltak az őcsényi polgármesteri hivatal telefonjai és a munkatársak szinte szüntelenül bizonygat­ták, hogy „a hír igaz”. „Igen, még szombaton a szüret” és „minden amit ...” és még... „és hirtelen” és immár ezek a sorok is igazolják, hogy .. . ennyi az élet. Ma már három betű csupán: ÉLT! A tehetetlenség emlékek sorát húzza közeli s távolabbi múltból. Ki ezt, ki azt be­szélte meg Marikával, a „polgármesterasszony, akkor még ...” A munkahelyen rö­vid időre zavar támad. Ő, aki mindig talált megindító meg­oldást, már most hiányzik. Iratokat, hivatalos okmányo­kat keresnek, hogy az élet­rajzi adatokkal tudjanak leg­alább szolgálni. Ilyen nincs. Kiderül, hogy soha nem sze­rette a túlzott adminisztrá­ciót, mindig a hivatalon kí­vüli életben tudta igazán pon­tosan és gyorsan végrehajtani a feladatokat. Megered a be­széd, ha cselekedeteiről ad­nak számot a közvetlen mun­katársak. Egyszerűen próbál­ják elintézni, hogy mindenki szerette őt a faluban. Tudjuk, hogy biztosan akad aki ezért, vagy azért neheztelt rá, hi­szen mindenki kedvére nem lehet egyformán jól tenni. Az viszont tény, hogy tisztelték, becsülték és úgy értékelték munkáját, hogy az önkor­mányzati választások idején nem volt jelölt, aki mellette vállalta volna a megmérette­tést. Oly korban élt és teremtett lakóhelyének, őcsénynek létszükségleti beruházások­kal intézményeket, melyek immár örökké az ő nevéhez kötődnek. Amerre jár-kel az ember a faluban, minden arra emlékeztet, hogy az egykori tanácselnök, aki ugyancsak ő volt, vagy még korábban a VB-titkár ötlete alapján való­sult meg. Kár lenne sorolni érdemeit. Akiknek tudni illik, tudják és majd emlékeznek. Idős és fiatal, minden gene­ráció egyformán fordulhatott hozzá kéréssel, tanácsért. Mindenről tudott, ami történt a falujában, mert tudni akart. Ez az akarat, csak a betegsé­gével kapcsolatban állt tőle távol. Életének sajátosságá­hoz tartozik, hogy a szom­széd községben, Decsen szü­letett és egy alkalommal hal­kan be is vallotta, hogy többet szeretett volna tenni azért a faluért is, de őcsényben más­ként értékelték minden csele­kedetét. Az a bizalom övezte, mely a szózati mondatot erő­sítette, nincs más hely a vilá­gon, „itt élned, halnod kell.” Ez eddig rendjén is volna, csak túl korai az a fekete zászló ott a hivatal homlokza­tán, ami kimondottan azért leng, mert... és a harangok is várhattak volna még hír­mondásukkal, de a hír igaz. Szalma Gábomé, őcsény polgármestere elhunyt. Egy fénykép is azon a helyen jele­nik meg, ahol az olvasók az első pillanatban borzongást éreznek, ami a minden utak végét jelző fájdalommal bor­zol. A fekete-fehér fotó szelíd tekintete visszatükrözi a ba­rátságot, az el nem fecsérelt bizalmat. Felvillan benne a nép kultúrája, művészete iránti szeretet, büszkeség. Itt új és új tervek tolakodnak az emlékek közé, immár elérhe­tetlen és egyre távolodó fé­nyükkel. Aztán fordul a Nap, a Hold, a csillagok, a Föld. To­vább fut az élet. Elhallgatnak a telefonok és tudomásul vesszük a változtathatatlant. Valamennyien akik ismerték, tisztelték és szerették, körül- állnak egy sírt. Nem ahol a bölcső ringott, hanem ahol gyökeret tudott verni az élet. És most ez az élet becsukott egy ajtót. Valaki elment... Akik az ajtón innen marad­tak, az ő nevükben felkéré­sükre küldte ezt az utolsó üd­vözletét: Decsi Kiss János (1000) Szaddám Húszéin iraki elnök külföldre szökött veje, aki mellesleg csak általános iskolát végzett, több mint harmincmillió dollárt tett be saját számlára egy jordániai bankba - erősítette meg a jordániai külügyminiszter egy szerdán közölt interjúban. Homokpadra futott egy brit komphajó Calais közelében. Fedélzetén 173 utas és 73 főnyi személyzet várja a „szabadulást”. A hajó elvontatására tett kísérletek szerda estig sikertelenek voltak. fotó: féb/reuter Tarjáni lányok a görög lánypiacon 6. Erdő helyett a diszkóban A nagy csomagokkal egyórás gyaloglással, délután 3 órára értek a nagykövetségre. Út­közben narancsot szedtek, az­zal enyhítették az éhségüket és a szomjúságukat. A nagykö­vemé azonban nem tudott se­gíteni, mert - mint mondta - hetente legalább tíz ilyen ügyük van. Megadta, honnan lehet interurbán telefonálni, felíratta velük pár athéni és magyarországi bank címét, ahová a hazautazáshoz szük­séges pénzt átutaltathatják s elköszönt tőlük. A két lány te­hetetlenül vergődött a tanács­talanságban. Elindultak arra a térre, ahol az interurbán tele­fonközpont volt. Salgótarján­ban senki sem vette fel a kagy­lót. Elhatározták, hogy meg­keresik azt a két fiút, akik ko­rábban segítettek nekik, s el­mondják, hogy mi történt. Busszal nem mehettek, mert se pénzük, se jegyük. Gyalo­goltak. Mary meglátta az Ak- ropoliszt. Kitalálták, hogy oda mennek és eldugják a csomag­jaikat. Ott aludni is tudnak az erdőben. Útközben megismerkedtek egy fiúval, aki később meg­hívta őket egy italra. Örültek, mert a víz is pénzbe került. Feljutottak az Akropoliszra. Csomagjaikat eldugták, átöl­töztek és visszamentek a vá­rosba. Telefonálni már nem tudtak, mert a központ zárva volt. Járkálás közben egy fiú le­szólította őket. Mondták, hogy magyarok, mire elújságolta, hogy neki is van egy magyar barátnője. Vizet kértek, mire elvitte őket a barátnőjéhez, aki felszolgáló egy étteremben. Közben befutottak a barátai, s a görög fiúk is meghívták őket az egyik fiú lakására partira, diszkóba. Elfogadták, mert jobb volt, mint az erdőben aludni. Neki is elmondták a bajukat, mire felajánlotta, hogy amíg kell, nála lakhat­nak. Adott nekik enni, inni, vett nekik telefonkártyát. Mi­sei, a több nyelvet beszélő li­banoni fiú nemcsak jó hatással volt a meghajszolt lányokra, hanem a lakásában töltött há­rom nap alatt Gaby is, Mary is megnyugodott. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom