Tolnai Népújság, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-01 / 152. szám

Nekem megadta az Úristen, hogy szenvedélyem legyen a hitem néz rám világtalan szemeivel, kedvesen mosolyogva a 94 esztendős kalaz- nói katolikus pap, Elekes Dénes. Nevezetes évforduló előtt áll Dénes atya, a hét végén rubin miséje lesz. Hetven éve, hogy 1925. június 28-án pappá szentelték. Azóta áll nyája élén jóban, rosszban, rendületlenül, jó pásztorként.

— Szeretem az életem, benne Istent keresem. Csupán azt az egyet nem értem, miért szeretsz így Istenem - idézi saját költeményét az atya, utalva három keresztjére, amit öregségére mért rá az Úr: látó szemei elhomályosultak, megsántult, hallása lecsökkent. Mindez nem ingatta meg hitében, gondozója, Pál Ferencné, Margitka segítségével még ma is minden áldott nap misézik szobájában.

— Hároméves koromban már megtanított imádkozni az én drága jó édesanyám - mondja az 1901-ben Székelyudvarhelyen született pap. A nyolcgyermekes, földművelő napszámos fia mind az elemiben, mind a teológián mindvégig kiváló tanuló volt. Életútja elválaszthatatlanul összefonódott népének, a székelységnek a történetével. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen végezte, együtt Tamási Áronnal.

— 1913-ban egy ezüst koronáért Árontól vettem a természetrajz könyvemet - mondja. Az iskola tanítása, „Arany szíved, gyémánt elméd, fehér márvány jellemed, a kezed vas, érző a homlokod, a hited szikla legyen!” - egész életében elkísérte.

pásztorként nyáj élén

lafehérvári püspökség papja maradt.

— Nagyon keservesen éltem. Adtam annyi búzát a magyar államnak, mint senki a faluban, akkor épültek Pesten a Duna-hidak, kellett a kenyér a szegény munkásnak! Sokat miséztem, sok szolgálatot tettem, Dúzson, Murgán, Varsádon Tevelen, Hőgyészen. Nagy örömmel és fáradtsággal siettem segíteni, ha hívtak.

Az atyáról, a segítőkészségé- ről sok történet kering. Mondják, egyszer, miséről haza igyekezve viharba került, de nem magát védte, hanem egy kotlós aljnyi csibét menekített a reverendája alá, míg maga bőrig ázott. Azt mondja, életét Isten irányította, megmentette többször a haláltól. Hat évesen tüdőgyulladásból gyógyult fel, pár évvel később a spanyolnáthából. Kisgyermekként áthúzták rajta a fogast szántás közben, aztán kishíján elgázolta a vonat. Az édesanyja temetése napján még Varsádon misézett, sietve haza leesett a szekérről, a ló koponyán rúgta. Elekes atya mindezeket derűsen meséli. A haja hófehér, piros pozsgás arcán alig van ránc, szelleme friss, természete derűs.

— Köszönöm a hitemet, ez boldogít engemet. Szeretem az életem, ebben Istent keresem. Isten engem úgy szeret, hogy vétkezni nem enged - mondja Elekes Dénes, akit 1978-ban Jakab Antal gyulafeférvári megyéspüspök püspöki tanácsosi címmel tüntetett ki, ami a vörös öv cingulus viselésére jogosítja.

F. Kováts Éva

Az érettségit követően a gyulafehérvári teológiára iratkozik, 1925. július 28-án gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök szenteli pappá. Ezt követően segédlelkész Csíkszentsimon- ban és Csíkcsatószegen. Két év múlva szülővárosába kerül Székelyudvarhelyre, majd 1928-ban az erdélyi püspök Elekes Dénest kérésére elengedi a bukovinai Istensegítsbe plébánosnak, amivel megszabja a fiatal pap életútját. Tizenkét kis község tartozott a plébániához, volt mit gyalogolnia egyikből a másikba! Egy évvel később, amikor eljött a püspök úr, öt magyar bukovinai faluban negyvennyolc óra alatt 1470 hívet bérmált meg. Tizennégy évig teljesített szolgálatot.

— A székelyek Bukovinából való kitelepítésekor, 1941. májusában 3605 lelket számláltak, ezeknek voltam a plébánosa mondja az atya, akit először nem engedett a román hatóság nyája után. 1942. augusztusáig kellett várnia az útlevélre, ekkor ment Bácskába, ahol három falu,

Istenáldás, Istenföldje, Székely- tornyos plébánosa lett két évre, az újabb menekülésig.

Amikor utolérte őket a front, a többi családhoz

hasonlóan Elekesék is szekérre ültek, csakhogy Dénes atya nem a személyes holmiját mentette, hanem az Istensegítsről magával hozott anyakönyveket.

— Én hajtottam az egyik lovat, az öcsém a másikat, egyik községből a másikba, a betonon aludtunk, álom nélkül. Harmadik napon érkeztünk Vaskútra, a plébániára, megmenekített a Jóisten minket.

Az úton a család elszakadt egymástól, csak hetekkel később, Tolna megyében találkoztak újra.

— László Antal, a bácsisteni lelkész akkor már elérkezett Bonyhádra, onnan üzent, hogy édesanyámék Kalaznón vannak. Biciklivel indultam oda Kisdorogon, Murgán keresztül. Pünkösd napján érkeztem meg. Ott az a szomorú dolog történt, amit mind a mai napig bánok, hogy nem tudtam szent misét mondani.

Új otthonra lelve Elekes atya misézett, járta gyalog, szekéren és biciklin a kis falvakat, keresztelt és temetett, feladta az utolsó kenetet és mind e közben, hogy megéljen, harminc hold földet művelt. A reverendát feltűrve szántott, vetett, aratott, kaszáit. Mindvégig a gyuKömyezetvédelem

Minden a családban kezdődik?

Az Európai Unió, a magyar és az amerikai kormány támogatásával öt évvel ezelőtt alapította a Budapesten székelő Közép-Kelet-Éurópai Regionális Környezetvédelmi Központot. Á magyarországi iroda képviselőjével, Ter- neczki Lászlóval beszélgetünk.

— Hány európai ország, állam kapcsolódik ehhez az intézményhez?

— Közép-Kelet-Európa 13 országával van kapcsolatunk. A balti államoktól, a volt jugoszláviai tagállamokon át Albánia, Bulgária, Lengyelország tartozik ide.

— Mi volt a cél, ami létrehozta a magyarországi irodát?

— Két fő tevékenység van. Egyik a környezetvédelmi információs szolgáltatás. Ez mindenféle állampolgári kezdeményezésekhez kínál adatokat. Itt elmondom, hogy van egy támogatási rendszerünk a környezetvédő csoportok számára. Itt két fajta pályázati programunk is van. Egyik megjelölt témájú pályázat, amivel nagyobb összegű ecu támogatás nyerhető, hosszabb távú regionális környezetvédelmi programokhoz. A másik a Magyar- országon futó, helyi pályázati program. Ebben egy évben körülbelül 3000 ecu-t nyerhet egy nonprofit csoport. Természetesen környezetvédelmi témában, akcióprogramra, tevékenységre, kiadvány-készítésre és általános működési -költségekre adható.

— A közelmúltban jelent meg az úgynevezett Duna-pá- lyázat.

— A Duna menti országok együttműködéséből származó pénzösszeget használjuk ehhez. A pályázati kiírásban szerepel, hogy minden olyan tevékenység támogatható, ami a Duna védelmét szolgálja. Elsősorban a vízminőség javítására érkeztek pályázatok.

— Tolna megyével milyen a kapcsolatuk?

— Tolna székhelyéről nem volt olyan csoport, mely

a környezetvédelemhez kapcsolódik. Ez csak azért érthető, mert itt a gemenci erdő közelében hivatásos környezetvédelem folyik. Emiatt nem alakult ki olyan társadalmi szerveződés, ami a civilek közül jelentkezett volna. Az a tapasztalat, hogy a Balaton mellett, az Északi-Középhegységben van olyan vonulat, amelyben a legaktívabb a környezetvédelmi munka.

— Beszélgetésünk apropója, hogy a szálkai Európai Tábor tematikája a környezetvédelem és népművészet.

— Aki a művészetek iránt fogékony, a környezetvédelemmel is jobb a kapcsolata. A népművészet, a hagyomány ápolása egyet jelenthet olyan gondolkodással, amiben a környezetvédelemnek is helye van. Ezért vállaltam, és szívesen jöttem olyan fiatalok közé, akik Európa több országából vannak jelen. Ők három munkacsoportban dolgoztak itt Szálkán: a család, a hagyomány, és a környezetvédelem elnevezésűekben. Ezek kombinációjából születnek dolgozatok. Összevetik a hazai tapasztalataikat a magyar- országiakkal. Nagyon érdekesnek találom. Volt olyan fiatal, aki az atomenergia környezeti hatásáról, másik a közúti közlekedésről akar rövid esszét írni. Úgy gondolom, hogy elég nagy falat számukra, de inkább kalandnak tekinthető és tiszteletre méltó a szándék. Jónak tartom azokat a kezdeményezéseket, amelyek a családon belüli környezetvédelemre hívják fel a figyelmet, mert minden a családban kezdődik. Például a szelektív hulladékgyűjtés, vagy a környezetbarát csomagolóanyagok vásárlása, felhasználása. Bőven van teendő mind hazánkban, mint az Európai régiókban. Minden lehetőséget ki kell használni, hogy környezetünk védelme ne csupán szólamokból álljon, de a tettek is igazolják azokat. Egy ilyen lehetőségnek éreztem ezt a szálkai Eu- rópa-tanácskozást.

Becsi Kiss János

Lélekben megőrizni a gyermeket

A pécsi Bábovi Színház nagy sikerrel lépett fel a dombóvári Kapos Fesztiválon Báb cirkusz című produkciójával. A társulat mindössze két tagú. A duó egyik tagja Komor László bábművész, társa pedig Nemes László zenész. Talán meglepő, de ők ketten valóban színházat, mégpedig nem is akármilyet csinálnak. Velük beszélgettünk a lendületes, sok zenével, énekkel, és a hagyományos bábszínházi előadásokhoz képest számos dramaturgiai újítással tarkított előadás után.- Mikor, és hogyan alakult meg a Bábovi Színház?- Ez a kétszemélyes formáció 1992-ben jött létre, bár előtte már többször dolgoztunk együtt. Kényszerűségből jött az ötlet a kétszemélyes színházra. Szerencsére egy hullámhosszon mozogtunk, s bár csak egy hetünk volt az első fellépésünkre, s egyetlen próba

után mutatkoztunk be a közönségnek, jól sikerült az az előadás. Ezután egyre jobban megízleltük a kettős munka örömét.- Azóta a társulat repertoárja hány darabra bővült?- Nyolc műsort csináltunk '92 óta. Most egy újabb műsort készítünk, s az idén decemberben ismét új darabot fogunk próbálni. A következő évadban majd ezeket a darabokat játsz- szuk.- Ha egy laikus a bábszínház szót hallja, akkor arra gondol, hogy a paraván takarja a bábjátékost, s csak a hangját hallja a bábművésznek. A Báb cirkusz című darabban erre rácáfoltak. Mennyire mondható ez formabontásnak a bábművészeiben ?- Ez mindenképpen egy új vonulatnak számít a bábszínházban. A csehek szeretik ezt a vonulatot alkalmazni. Mi a hagyományos bábszínházát már alakulásunk óta nem műveljük. Igyekszünk különleges játékstílussal közeledni a gyerekek felé. Ezt gyermekközeli bábjátéknak nevezzük. A gyerek orra előtt történik a varázslat, és nem zavarja, hogy látja azt is, aki a bábot mozgatja. A játékunk másik specialitása, hogy élő zenével dolgozunk.- Hogyan áll össze a zenei része egy-egy darabnak?- Van, amikor a szöveghez készül a zene, és ez fordítva is igaz. Közös munka eredménye a zene is. Ebben a bábszínházban minden a kettőnk munkája.- Úgy tűnt, mintha az előadás közben háttérbe szorulna

a zenész, bár a gyerekek között ül. Hogyan éli meg ezt az előadó?- Alapvetően ilyen típus vagyok. Szeretek elbújni. A munka oroszlán része a bábjátékosé, övé a nyilvánosság, ő áll szemtől-szemben a nézőkkel. Nekem fontos feladatom - mondja Nemes László -, hogy a társam minden rezdülését figyeljem, hiszen sokszor előadás közben változik a darab, s ezt a zenével követnem kell.- Nyilván alkalmazkodniuk kell egymáshoz.- Ez igaz, de eddigi sikereinknek alapvető mozgatórugója, hogy az alkalmazkodás nem fárasztó, hogy elfogadjuk a másik ötleteit. Áz előadásokat mi is élvezni akarjuk, így sokszor új, a társ számára is

meglepő dolgokat szoktunk művelni. Ezért jó, hogy a társ legapróbb rezdüléseit is követni tudjuk.- Mit szól a szakma a sajátos játékstílushoz?- A Cirkusszal nyertünk egy bábfesztivált. Az igazság azonban az, hogy a szakma nem nagyon közelít hozzánk. Olyan területen vetettük meg a lábunkat, ahol létezik hivatásos, államilag támogatott bábszínház. Pécsen működik ugyanis a Bóbita Bábszínház. Ok sem gondolták, de mi sem, hogy a mi formációnknak olyan sikere lesz, hogy fel kell adnunk eredeti foglalkozásunkat. Évente most már 300-330 előadást játszunk. Annyi bérletesünk van, mint a Bóbitának, s most már a fővárosi konkurenciával is fel tudjuk venni a versenyt. Megyünk a saját fejünk után, a saját elképzeléseink szerint, a konkurensekkel éppen csak köszönő viszonyban vagyunk.- Úgy vettem észre, hogy nem csak a gyerekek, hanem szüleik is élvezték a mostani produkciójukat.- Darabjainkat játszottuk már csak felnőtteknek, főiskolásoknak is, a közönség összetételét figyelembe vesszük, s ha zömmel felnőttek a nézőink, akkor módosul az előadás.- Ezt, a bábjátékos részéről fizikailag sem könnyű játékstílust, a komédiázást meddig lehet csinálni?- Időnként elszömyülkö- döm azon, hogy hány éves vagyok - válaszol Komor László -, ám azt gondolom, hogy itt nem az életkor számít. Áddig lehet az ember komédiás, amíg a lelkében megőrzi a gyermeket.

Nagy László

FOTÓ: RITZEL ZOLTÁN