Tolnai Népújság, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-22 / 170. szám

Március és július között - ahogy a gazdasági megszorító intéz­kedések napvilágra kerültek, bizonytalan gyes, gyed, családi pótlék - egyre több asszony hivatkozott arra, hogy terhességét azért nem kívánja megtartani mert nem tudná tisztességesen felnevelni a születendő gyermekét. Taksonyi Mária és dr. Hida­siné Somogyi Julianna vezető védőnőkkel Szekszárdon, a Család- és Nővédelmi Köz­pontban beszélgettünk. — Hányán kérték a terhes­ségmegszakításukat az első fél­évben? — Június végéig vannak adataink, 954 asszony keresett fel bennünket ezzel a céllal. Ugyancsak az első félévben 1245 kisgyermek-jött a világra. Ez azt jelenti, hogy csak há­romszázzal több azoknak a száma, akik meg is akarják tar­tani a gyermeküket. Országos adatokat nézve jelentősen nőtt az abortuszt kérők száma, ez hála isten Tolna megyére nem jellemző, hiszen a tavalyi évhez képest 18-cal kevesebben ke­restek fel bennünket. — Melyik réteg, és milyen korú hölgyek jönnek ide, hiszen ma már a védekezésről gyakran esik szó újságokban, tévében? Régóta nem tabu téma ez. — Néha számunkra is meg­lepő, de fiatal, intelligens, a 20 és 25 év közötti korosztályhoz tartozik a többség, akik ponto­san tisztában vannak a védeke­zés minden formájával. Ismerik a gumit, a spirált, a gyógysze­reket - csak most abban bíztak, hogy megússzák. — Nem lehet, hogy nincs pénzük a gyógyszerek kiváltá­sára? — Volt ilyenre is példa, az orvos felírta, de a receptet nem tudta kiváltani. Tájékoztatás miatt nézzük át az árakat: a Pos- tinol a legolcsóbb, 189 forint és 3 havi adag, a Trigerol 406, a Marvelon 1630, a Rigevidon 327, a Minulet 1820, a Cilest 1300 forint. A spirál 1010-től 1699 forintig, több féle van. — Milyen indokkal jönnek ide az asszonyok? — Nem mindenki mondja el, ez nem is kötelező. Elég ha annyit mond, súlyos válság- helyzetben van és nem tudja megtartani a terhességét. De a legtöbb szívesen beszél róla, érezhető, hogy ő is vívódik ma­gában és jól esik legalább kibe­szélni a problémáját. Sírással, szorongással küszködve mond­ják el, hogy rosszul élnek, al­bérletben és kevés jut min­denre. Nem bírta a gyógyszert, a spiráltól begyulladt a méhe, egyébként is alig-alig élnek szexuális életet. Érdekes, hogy a fiatal höl­gyeket inkább elkíséri az udvar­lójuk, mint a feleségeket a fér­jük. Ők általában egyedül jön­nek. Sokszor a férj nem is tud róla, de nem is akar tudni a problémáról. — Van-e arról adatuk, hogy hányán gondolják meg magu­kat és mégis vállalják a gyer­meküket? — Az idei első félévben a 954 abortuszra jelentkező asz- szonyból 38 visszalépett. Sze­retném, ha tudná, mi soha sen­kit nem beszélünk le és nem be­szélünk rá semmilyen döntésre. Ehhez nincs is jogunk és nem is ez a dolgunk. Dönteni minden­kinek magának kell. Ennek el­lenére kedves emlékem az a 40 év körüli hölgy, aki azért jött Akiről nem mondtak le. ide, hogy abortuszra jelentkez­zen. Nem kellett faggatni, szí­vesen beszélgetett. Neki az volt a problémája, hogy már túl öreg a gyermekhez. Pár nap múlva felhívott és elkérte egy geneti­kus címét. Többször láttam, amikor ide járt a terhesgondo­zóba. Megfiatalodott és meg­szépült, mindig olyan mosoly­gós volt az arca. Amikor meg­(Archív) szült, megnéztem a kicsit, szép, egészséges fia lett. Azóta is ta­lálkoztam vele többször is az utcán, de mindig elfordítja a fe­jét. Megértem őt, nem szívesen emlékszik arra az emberre, aki tanúja volt annak, hogy nem kívánta megtartani a gyerme­két, aki ma már a legfontosabb a számára. Mauthner Fájdalmas terhességmegszakítások Szekszárdi origamis New Yorkban (Folytatás az 1. oldalról.) A barna színnek kókuszillata van és így tovább az almának, epernek, citromnak, narancsnak más-más az illata, íze. így tud­ják kötni például a piros színt a meggy színéhez, zamatéhoz. Az előadás után a magyaro­kat meghívta a brit és az ameri­kai origami szövetség vezető­sége vacsorára. Kérdések sor- tüze zúdult, hogy a legalapo­sabban kérjék számon a mozdu­latokat Viszlói Emőkétől, attól a perctől kezdve, hogy a gyer­mekek kezébe adja a papírt és addig a pillanatig, míg elkészül egy-egy alkotás. Az előadás angol nyelvű leiratát is el kel­lett küldeni, hogy megjelentes­sék egy közös szakmai kiad­ványban. Igaz ugyan, hogy a tanulni vágyóból tanító lett New Yorkban, de egyben meg­erősítették hitét, meggyőződé­sét, hogy az origamit lehet al­kalmazni a gyógyító terápiában is. Magyarországon ezt még csak a szabadidős foglalkozá­sokként emlegetik, de azt, hogy pl. a vakok térképzetének ki­alakításához milyen segítséget adhat, még nem alkalmazzák. Ennek részletes elemzésére a jövőben visszatérünk. Az origami elterjedése nem újkeletű Magyarországon, hi­szen hat éve működik a közel 700 tagot számláló (országos adat) origami kör. Sokkal na­gyobb nyilvánosságot, publici­tást és támogatást érdemelnek. Ennek apró jele e mostani pár gondolat, ami a szekszárdi ori­gamis New York-i sikeréről tu­dósított. Decsi Kiss János Szétosztani a keveset Nemrég Domboriba, egy, a Vöröskereszt által szervezett gyermektáborba látogatott a karitatív szervezet ifjúsági igazgatója, Tolnai László. Lapunk munkatársa többek között a 10-18 éves vöröske­resztes korosztályt összefogó ifjúsági tagozat szerepéről kérdezte. — Az ifjúsági tagozatra azért van alapvetően szükség, hogy felnőttkorban is legye­nek vöröskeresztesek, hogy legyen, aki segít a rászoru­lóknak, gondozza az időseket, segítse a szegényeket, vagy háborús konfliktus esetén el­lássa a szükséges feladatokat- mondta Tolnai László. — Ez a fajta ifjúsági munka egyébként két éve in­dult, az előző kongresszusunk határozata alapján, mely egy országos, koordináló, prog­ramadó szervezet létrehozásá­ról, döntött. Korábban is léte­zett ifjúsági tevékenység a Vöröskereszten belül, ám ez kizárólag helyi szinteken va­lósult meg. — Milyen speciális prog­ramjai vannak ennek a kor­osztálynak? — Fontos szerepük van a tevékenységünkben a vörös­keresztes versenyeknek, ame­lyek három nagy témakörben- csecsemőgondozás, elsőse­gélynyújtás, egészségnevelés- zajlanak. A versenyeken a gyerekek lemérhetik, meny­nyire sikerült elsajátítaniuk a képzés során átvett ismerete­ket. Azok a fiataljaink, akik megfelelő szintre jutottak - elsősorban az elsősegélynyúj­tás terén - együttműködési megállapodások alapján rend­szeresen részt vehetnek kü­lönböző társadalmi szerveze­tek által rendezett, sok fiatalt megmozgató szabadidős és sportprogramokon, ahol az esetleges sérülések ellátásá­ban segédkeznek. További fontos tevékenységünk az or­szágosan mintegy 7,5 ezer gyereket érintő szociálisan hátrányos helyzetű illetve be­teg gyermekek táboroztatása. Vagy említhetném az igen eredményes vízimentő-kép- zést. Akiket például tavaly kiképeztünk, két héten belül már életet mentettek. — Mik a tapasztalatok, mi­lyen mértékben biztosítja az utánpótlást ez a tagozat? — Nem mértük még fel, hogy a két év alatt innen kike­Tolnai László fotó: ritzel z. rült gyerekek milyen mérték­ben kapcsolódnak a mozga­lomhoz. Remélem, a követ­kező években már a statiszti­kák is igazolhatják, hogy jók az eredményeink, bár termé­szetesen nem a papír a lényeg, hanem az, hogy mit csiná­lunk. Sok fiatal bekapcsoló­dik a véradómozgalomba, na­gyon sokan besegítenek a szociális munkába, például idősek gondozásába, nyilván ezt később is vállalják majd. Úgy látom, ahogy nő a rászo­rulók száma, úgy alakul a tár­sadalom szociális érzékeny­sége is. Ez a fiatalokra is ér­vényes, úgy gondolom tehát, hogy nem fog kárbaveszni a munkánk. — Szóba került a társada­lom szociális érzékenysége. A kormányé hogyan befolyá­solja a Vöröskereszt munká­ját? — Általában véve sokkal nehezebb a helyzetünk. Egy­részt, mert a Vöröskereszt - mint mindenütt a világon - alapvetően támogatókból tartja fenn magát. Nálunk is az éves programok költségve­tésének a háromnegyed részét adományokból kell, hogy fe­dezzük. Ami állami támoga­tást kapunk, az a szűkén vett működésre sem elég. A támo­gatóink száma viszont még nem csökkent érdemlegesen, sőt az ifjúsági területen na­gyon jó félévet zártunk. A kérdés másik oldala, hogy nemcsak a Vöröskereszt pénze kevés, hanem a társada­lom egyre nagyobb hányadáé is, tehát a rászorulók száma növekszik. Ez azt jelenti, hogy azt a keveset, amit össze tudunk hozni, egyre többfelé kell szétosztani. -cl­Arató­ünnep Szentgálon Hagyományteremtő céllal tar­tottak aratóünnepet a múlt hét végén Szentgálon. Az ott lakók versengtek csapatokat alkotva abban, hogy el tudják-e még végezni a régi, hagyományos aratási munkaműveleteket. A közös ebéd után a zombai ha­gyományőrző néptánccsoport tagjai adtak műsort az egybe­gyűlteknek. A megjelent tudósítás után most közreadunk néhány han­gulatos képet is erről az érde­kes eseményről. FOTÓ: BAKÓ JENŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom